Ahogy közeledik az elkerülhetetlen, egyre fontosabb a légierő ikonikus, közel fél évszázada rendszerbe állt típusának, a Mi-24-esnek a megörökítése. Mert - különösen a "mihut" idehaza kiszolgáló/repülő magyar katonák és civilek generációi által végzett munka - a hálás nemzettől főhajtást érdemel.
Légilövészet légifotón, a színes őszi Bakony díszletei között. Dolgozik a GS-30-2K gépágyú a körös-hegyi lőtéren.
Előkészületek még a lövészet előtt: a fegyverbölcső leeresztése. Innen a gép mellől a Sturm irányított rakétarendszer rávezető alrendszere, a Raduga-S optikai egysége is jól látható.
A gép infraképének elnyomására szolgáló (hűtőradiátort tartalmazó, ugyanakkor a hajtómű forró égéstermékét a főrotor síkba irányító, így hideg levegővel keveredését elősegítő) EVU rendszer a földi ellenőrzés során. Kevesen tudják, hogy megegyező funkciójú, hasonló kialakítású eszköz a Super Puma családhoz is rendelkezésre áll.
Földközelben a lőtéren. A szárnycsonk alatti belső tartókon PTB-450 póttartályok, melyek a típus "második hazai eljövetele" idején rendszeres használatot élveztek.
Újabb feladat előtti indítás. Lángot okád az AI-9V kissárkány.
Az ex-NDK-s 334-es az egyik utolsó mohikán, Magyarországon az átadás után 24 évvel repült először (1995-2019).
Felszállás a "0"-pont melletti füves placcról.
Alacsony felhők, maradék fények, Mi-24-es lőtéri várakozón.
Tűzcsapás 30-asokkal hosszú expozíciós felvételen. Nem először, de lehet, hogy utoljára?
Zord
Üdvözlet Bécsből, a semleges Ausztria haderejének 70.születésnapja, az államszerződés ünnepe alkalmából.
Zord