Feed aggregator

A török-görög konfliktus évszázadok óta tartó feszültségekre vezethető vissza, amelyek főként történelmi és kulturális gyökerekkel bírnak. A két ország közötti területi viták, a tenger megosztása, illetve a migrációs áramlatok kezelése még inkább megnehezíti a két nép békés együttélését a térségben. Az elemzés célja bemutatni az ellentét geostratégiai hátterét, különös tekintettel a tengeri viszonyokra, továbbá felhívni a figyelmet a helyzet stabilizálásának szükségességére.

A két ország közötti összetűzések kiemelt figyelmet érdemelnek, mivel a növekvő feszültség nem egyszer közel eszkalációhoz vezetett az elmúlt években. Mindkét ország fontos tagja a NATO-nak, illetve az Európát célba vevő illegális migráció elleni védekezésnek.

Törökország jelenleg a legtöbb menekültet befogadó állam a világon[1], amelynek egyik fő oka nem más, mint az ország földrajzi elhelyezkedése. Az öt országból, amellyel közös szárazföldi határai vannak (Szíria, Irak, Irán, Örményország és Georgia) több államban jelenleg is fegyveres konfliktus folyik.

2015 őszén az Európai Unió együttműködést kezdeményezett a menekültáradat tekintetében frontországgá vált Törökországgal. Az együttműködés keretein belül megszületett egy megállapodás, amelyben Ankara vállalta, hogy megfékezi a menekülthullámot, az EU pedig ehhez anyagi forrást biztosít. A török kormányfő azonban 2020 elején bejelentette, hogy megnyitja az európai határait, arra hivatkozva, hogy az Unió nem tartotta be a megállapodás rá eső részét – például, hogy felgyorsítja az ország EU-csatlakozását, vagy, hogy hatékony segítséget nyújt a menekültügyi helyzet kezelésében. A döntés következtében tavasszal többezer ember ragadt az Égei-tengeren, mivel a görög hatóságok nem engedték kikötni a hajóba ültetett menekülteket a szigeteken, a török hatóságok pedig nem voltak hajlandóak visszafogadni őket. A kialakult migrációs válság megfelelő kezelését igencsak megnehezítette a járványhelyzet és az azzal összefüggésben bevezetett korlátozások.

2020 több szempontból is kritikus évnek mondható a két ország viszonyát tekintve, gyakorlatilag 1974 óta nem volt ilyen súlyos a helyzet. Januárban Görögország megállapodást írt alá Ciprussal és Izraellel a Kelet-Mediterrán Gázvezeték (East Med pipeline deal) megépítéséről, amely projekt célja Törökország szerint az, hogy kizárják őt a régióban található energiaforrások felhasználásából. Görögország ezt követően 2020 nyarán az olaszokkal is olyan tengerjogot érintő megállapodást kötött, amely lehetővé teszi szigeteinek teljes kizárólagos gazdasági övezet alá vonását (ezen fogalmak jelentését a későbbiekben részletesen tárgyaljuk), mely ismét török felháborodást váltott ki. Időközben a törökök – válaszul a görög lépésekre azzal fenyegetőztek, hogy olaj- és gázkutatást végeznek a görög tengeri területeken, majd az Oruç Reis elnevezésű hajóval megsértették a térség szabályait. A fenyegetések, illetve a kölcsönös etikátlan cselekmények júliusban elindították a két ország teljes haditengerészeti állományának telepítését az Égei-tengerre. Augusztusban egy látszólagos balesetben a görög Limnos és a török Kemal Reis hajók összeütköztek, utóbbi meg is sérült. Ekkor a francia elnök jelezte, hogy átmenetileg fokozza katonai jelenlétét a térségben, tekintettel a növekvő feszültségre. Még e hónap végén Görögország új tengeri-területi igényt fogalmazott meg, melyet szintén a későbbiekben fogunk tárgyalni. A jogosulatlannak tekintett török fúrásokat az EU sem hagyta válasz nélkül: nyár végén egy szankcióscsomagot dolgoztak ki Törökország ellen, amelyet ősszel életbe is léptettek.

Ekkor lépett be a konfliktusba a NATO. A főtitkár találkozóra hívta a két ország képviselőit, hogy megvitassák a lehetséges megoldásokat, megállapodás azonban nem született. Ekkor Athén tizenkét év után először bejelentette, hogy növeli az ország védelmi kiadásait. A fegyverkezési tervekről készült jelentés alapján az elképzelések megdupláznák az ország védelmi beszerzési költségvetését. Októberben Brüsszel bejelentette: újragondolja a szankciókat, bizonyos feltételekkel, erre a török válasz a ciprusi Varószia nevű város elfoglalásával való fenyegetőzés volt. A hónap végén Görögország bejelenti, hogy párbeszédet kezdeményez Törökország NATO-beli ellenfelével, az Egyesült Államokkal. A diplomáciai lépésnek meg is lesz az eredménye; év végén az USA szankciókat bocsát ki a Török Védelmi Ipar Elnöksége ellen.

A szembenállás legkritikusabb pontja: a tenger

A két ország közötti ellentét egyik alappillére kétségtelenül a tengerjogban rejlik. A tenger stratégiai jelentősége kiemelkedő; meghatározza egy ország kereskedelmi kapcsolatait, gazdaságát, közlekedési lehetőségeit, energia- és védelempolitikáját, gyakorlatilag egy ország geopolitikai mozgásterét.

A tengeri határviták gyökerei a II. világháborúra vezethetők vissza, egyik legfontosabb forrása jelenleg az ENSZ Tengerjogi Egyezménye, amelyet Görögország aláírt és ratifikált, Törökország azonban nem. Mi több, a Görögország által megfogalmazott igényt, miszerint a térségben érvényben lévő 6 mérföld helyett 12 tengeri mérföldig terjedhetnek a felségvizek, és ezt a szigetek tekintetében is érvényesíteni kívánja, a török kormányfő egyenesen casus bellinek nevezte. Érdekes nyilatkozat, tekintettel arra, hogy más területeken Törökország határozottan ragaszkodik a 12 mérföldes szakaszhoz. Az Égei-tengeren azonban amennyiben érvényben lenne a szabályozás ezen pontja, Törökországnak gyakorlatilag nem lenne szabad kijárata a tengerre, ezzel pedig Görögország is tisztában van.

A Tengerjogi Egyezmény 121. cikk (2) bekezdése értelmében minden szigetnek[2] joga van a felségvizekhez, kizárólagos gazdasági övezethez és kontinentális talapzathoz, mielőtt azonban a törvény alkalmazását illető viták vizsgálatába belekezdenénk, nem árt tisztázni, mit is jelentenek pontosan ezek a fogalmak. A parti tenger az alapvonaltól mért 12 tengeri mérföld (22,2 km) hosszan nyúló övezet, ennek külső szélétől kifelé terül el a csatlakozó övezet, amelyen belül az állam korlátozott ellenőrzést gyakorolhat a saját területén, illetve a parti tengeren. Az ellenőrzés jellemzően a vámügyi, bevándorlási, vagy egészségügyi jogszabályok megsértésének megelőzésére vagy szankcionálására vonatkozik. Az alapvonaltól mért legfeljebb 200 tengeri mérföldig (370,4 km) terjedhet a kizárólagos gazdasági övezet, amelyen belül a parti ország ellenőrzi az összes gazdasági forrást – melyek jellemzően a halászat, bányászat és az olajkutatás-, illetve ezek esetleges környezetszennyezését is. Végül az igénylés alapján megállapított kontinentális talapzat, amely voltaképpen a kontinens tenger alatti folytatása, az a perem, amely a szárazföld felől a tenger alá nyúlik. Mivel a konvenció kimondja, hogy a felosztás minden szigetre érvényes, a görög álláspont szerint a szokásjog következtében az azt alá nem író államokra nézve is kötelező. Azokon a területeken, ahol a szigetek közelsége miatt területi kérdések vetülnek fel, ott a megállapodás szerint az egyenlő távolság elve alapján kell szabályozni és egy középvonalat találni.[3] Míg azonban Görögország a nemzetközi partvonalat tekinti kiindulópontnak a határok számításánál – ezzel a szigeteket is figyelembe véve, addig Törökország a kontinentális talapzattól kifelé számolja a középvonalat. Érzékelhetjük, hogy a két számítás adta eredmény jelentősen eltér egymástól. A zóna felosztása tekintetében a görög érvelés ugyan szilárdabb nemzetközi jogi alapokon nyugszik, egyelőre egyetlen nemzetközi fórum se ismerte el. Közben a törökök rendre megsértik az Egyezmény egyes rendelkezéseit azzal, hogy haditengerészeti járőrözést, illetve kutatómunkát folytatnak a térségben. Erre válaszul a görög hajók az Egyezményre hivatkozva nem végeznek sem kutatást, sem pedig fúrásokat, helyette inkább a török hajókat követik.

Érdemes megfigyelni azt is, mi állhat az agresszív török külpolitika hátterében is, így jutunk el a „Kék Haza” (’Mavi Vatan’) doktrínához. A doktrína szerint Törökország elsődleges érdeke és célja, hogy a tengeri térség vezető hatalmává váljon, vagyis ellenőrzése alá vonja a Földközi-, az Égei- és a Fekete-tengert, azon belül is kiemelt figyelmet fordítva a tenger adta erőforrásokra: a kőolaj- és földgázlelőhelyekre. Az évek során ez komoly biztonságpolitikai kihívássá vált a térségben[4], melynek kapcsán Törökország összetűzésbe keveredett a régió országaival, az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal is. Görögország válaszul a törökök diplomáciai elszigetelődésére igyekszik megerősíteni a pozícióját, így megállapodást kötött Egyiptommal, melyben egyhangúan elítélik a tengeri határkijelölést érintő török álláspontot. A megállapodásban azonban Athén olyan területi követeléseket támasztott, melyeket még Egyiptom sem volt hajlandó maradéktalanul elfogadni, hogy elkerülje a törökökkel való konfrontációt, illetve ezeket az igényeket az Európai Unió is jogellenesnek találta, így amennyiben Görögország is agresszív külpolitikát kíván folytatni, könnyen elveszítheti Brüsszel támogatását a kérdésben.

Ciprus szerepe a konfliktusban

Nem lehet úgy beszélni a török-görög ellentétekről, hogy ne tennénk említést a Ciprusi Köztársaságról.

Történelmi alapokon nyugszik mindkét ország ragaszkodása a szigethez, így vált a görög és török nacionalista törekvések középpontjává. Bár a szigetország 1960-ban függetlenné vált, a többségi görög lakosság körében már ekkor széles körben elterjedtté vált a Görögországgal való egyesülés gondolata. Mi több, a szélsőséges „Megali eszme” szerint a földközi-tengeri szigetvilágon túl minden, jelentős görög lakossággal bíró területet egy Nagy-Görögországban kellene egyesíteni. Az elképzelés ráadásul Konstantinápolyt (Isztambul) jelöli meg fővárosnak. Az ezzel szemben álló török álláspont sem kevésbé szerény: az ötvenes években az akkori török miniszterelnök kormánya kijelentette, hogy Ciprust „Anatólia déli meghosszabbításának” tekintik, ennek értelmében tehát Törökország területe. A Köztársaság létrejöttét követően folyamatosak voltak a két etnikum közötti atrocitások, a legsúlyosabb esztendő 1974 volt, amikor a szigeten kialakult belpolitikai válságra Törökország katonai intervencióval válaszolt. A helyzet NATO-beavatkozásig fajult, végül létrejött a mai napig egyfajta határként működő „Zöld Vonal”. A sziget teljes története a Köztársaság létrejöttéig külön tanulmányt érdemelne, most azonban koncentráljunk arra, miként mélyíti a  két ország közötti konfliktust, illetve milyen stratégiai szereppel bír a szigetország.

Földrajzi elhelyezkedése teszi kiemelt jelentőségűvé: kiváló bázis a Közel-Kelet felé irányuló műveletekhez, illetve rendkívül fontos földgázlelőhely. 2011-ben a két ország bizonyított gázkészletét jelentős mértékben meghaladó földgázkészletet találtak a sziget déli környékén. Persze európai tekintetben az orosz függésen ez a mennyiség sem tudna változtatni, de új gazdasági lehetőségeket teremtene. A gázlelőhely mellett más szempontból is kedvező helyet foglal el a térképen, a sziget ugyanis a Szuezi-csatorna előterében helyezkedik el, amely a világkereskedelem egyik legfontosabb hajózási útvonalának számít.[5] Érthető tehát a két ország befolyás megszerzésére irányuló törekvése.

A konfliktus szerepe a nemzetközi kapcsolatokban – sürgős megoldás kell

Most, hogy áttekintettük az ellentét főbb geopolitikai mozgatórugóit, vizsgáljuk meg, miért lenne elengedhetetlen a kérdés rendezése a nemzetközi kapcsolatok tekintetében.

A konfliktus egy EU tagállam és egy csatlakozó ország között áll fenn, ami azt eredményezi, hogy a régió stabilizálásához EU érdek is fűződik. Brüsszel nem engedheti meg magának, hogy Törökország diplomáciai értelemben még jobban eltávolodjon a Nyugattól, mivel az hasonló következményekkel járhat, mint amit a 2020-as migrációs válság idején láthattunk. Ezzel Athénra helyezik a fókuszt, szorgalmazzák aktív külpolitikai szerepvállalását és minden olyan kísérletet támogatnak, amely csökkentheti a feszültséget. Görögország szerepe az orosz-ukrán háború okán különösen felértékelődött, szóba került ugyanis lehetséges energiaelosztó-szerepe, amely megköveteli, hogy békés megoldásra törekedjenek.

Kritikus pont továbbá, hogy a feszültség két NATO tagállam között áll fenn, egy esetleges eszkaláció tehát automatikusan kihatással lenne a szövetség valamennyi tagjára. A törökök Ciprus kapcsán korábban összetűzésbe keveredtek az Egyesült Államokkal is, a konfliktust lezáró fegyverembargó pedig hatalmas lökést jelentett a hazai védelmi iparnak. Ankara jelentősen megnövelte a haderő fejlesztésére fordított kiadásokat, így létszámát tekintve jelenleg a második legnagyobb fegyveres erővel rendelkezik a szövetségen belül. A tagállamok közötti viták alapvetően nem számítanak kivételesnek, magukban hordozzák azonban annak veszélyét, hogy a politika szintjén megjelenő konfliktusok túlzottan előtérbe kerülnek, amely negatív hatással lehet a katonai-szakmai együttműködésre. Geostratégiai szempontból Törökország a NATO számára is kulcsfontosságú szereplő, két súlyos biztonságpolitikai kérdéskörben is meghatározó: tranzitország az energiapolitika területén és szigetelő állam szerepét tölti be az illegális migráció tekintetében.

A ciprusi helyzet egyébként az EU és a NATO együttműködésének is gátat szab. A szigetország az előbbi szervezetnek tagja, míg az utóbbinak nem, Törökország esetében pedig pont fordítva. Az évek során egyfajta kettős vétó rendszere alakult ki, mindkét ország abban a szövetségben, amelyben tagállam, rendre megvétózza a másik felet előnyösen érintő kezdeményezéseket és javaslatokat.

A két ország vezetői mindeközben semmilyen hajlandóságot nem mutatnak a konfliktus békés rendezésére. Erdoğan rendszeresen katonai lépésekkel fenyegetőzik. 2022-ben az ország megkezdte saját rövid hatótávolságú ballisztikus rakétáinak fejlesztését, ami a kormányfő szerint „megijeszti a görögöket”. Az évek során többször fogalmazott meg expanziós törekvéseket, rendszeressé váltak az olyan hírek, amelyek szerint török hadihajók lövéseket adnak le a Földközi-tengeren, hol Ciprus közelében, hol pedig a görög kizárólagos gazdasági övezeten belül. Törökország továbbá 2017-ben bejelentette, hogy Oroszországtól fegyvert vásárol, sikeresen be is szerezték az Sz-400-as légvédelmi rakétarendszert, amely növeli a feszültséget.

A konfliktus sokkal kevesebb nemzetközi figyelmet kap, mint amennyit jelentősége alapján érdemelne. A török agresszió és az erre adott etikátlan görög válaszok megnehezítik a nemzetközi együttműködést, és olyan biztonságpolitikai kérdéseket vetnek fel, amelyek sürgősen megoldásra szorulnak.

 

 

Irodalomjegyzék

• ENSZ Tengerjogi Egyezmény [UNCLOS] https://eur-lex.europa.eu/HU/legal-content/summary/united-nations-convention-on-the-law-of-the-sea.html
• Mavi Vatan https://www.mfa.gr/images/docs/maps/en/map8.pdf
• Csorba Éva, 2024. A görög-török tengerjogi viták alakulása Kiriákosz Micotákisz kormányzása időszakában https://journals.lib.pte.hu/index.php/polusok/article/view/7487/7012
• Kacziba Péter, 2013. A ciprusi földgázkincs szerepe a Kelet-Mediterráneum geopolitikai átrendeződésében 4. o. https://www.researchgate.net/profile/PeterKacziba/publication/305776247_A_ciprusi_foldgazkincs_szerepe_a_Kelet-Mediterraneum_geopolitikai_atrendezodeseben_KUL-VILAG_ONLINE_No_3-4_pp_20-41_2013/links/57a1100708aeef8f311c7d3a/A-ciprusi-foeldgazkincs-szerepe-a-Kelet-Mediterraneum-geopolitikai-atrendezodeseben-KUeL-VILAG-ONLINE-No-3-4-pp-20-41-2013.pdf
• Petrus Szabolcs: Határvita a Földközi-tenger keleti medencéjében https://jogaszvilag.hu/vilagjogasz/hatarvita-a-foldkozi-tenger-keleti-medencejeben/
• Al Jazeera Annus Horribilis: Key Greek-Turkish Developments in 2020 https://www.aljazeera.com/news/2020/12/23/annus-horribilis-key-greek-turkish-developments-in-2020

[1] A mai NATO szerk.: Szenes Zoltán, Zrínyi Kiadó 2021. Pénzváltó Nikolett: Törökország és a NATO 100. o.

[2] Kivétel ez alól az olyan sziklaszirt, mely nem képes emberi lakóhelyet, illetve saját gazdasági életet fenntartani

[3] ENSZ Tengerjogi Egyezménye [UNCLOS] https://eur-lex.europa.eu/HU/legal-content/summary/united-nations-convention-on-the-law-of-the-sea.html

[4] Csorba Éva 2024.

[5] Kacziba Péter 2013.

A Együttélés és szembenállás – A török-görög konfliktus bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Erneut ist ein junger Elefant im Zoo Zürich gestorben. Tierschützer nutzen den Vorfall für Kritik. Blick beantwortet die wichtigsten Fragen zur Einschläferung.

Das von Russland besetzte Atomkraftwerk Saporischschja ist erneut von der externen Stromversorgung abgeschnitten worden. Nach Angaben der Internationalen Atomenergiebehörde musste die Anlage vorübergehend auf Notstromgeneratoren umstellen.

Schon wieder drei Teller Pasta gegessen? Keine Sorge, es liegt nicht an deiner Disziplin, sondern an einem fiesen Trick unseres Körpers! Wie das Gehirn unseren Hunger steuert – und wie du auch ohne viele Kalorien richtig satt wirst.

Die Bergbahnen Splügen-Tambo kämpfen ums Überleben. Nach mageren Wintern sind die Kassen leer. Jetzt soll die Gemeinde Rheinwald mit 800'000 Franken in die Bresche springen. Investor Jan Michal will ebenfalls helfen – doch ein Ja der Bevölkerung ist entscheidend.

Une maison de banlieue ordinaire de Santiago, la capitale chilienne, a un passé sombre et inquiétant, mais une femme qui y a été torturée dirige les efforts visant à changer cela.

Une maison de banlieue ordinaire de Santiago, la capitale chilienne, a un passé sombre et inquiétant, mais une femme qui y a été torturée dirige les efforts visant à changer cela.

Une maison de banlieue ordinaire de Santiago, la capitale chilienne, a un passé sombre et inquiétant, mais une femme qui y a été torturée dirige les efforts visant à changer cela.

Rechtsextreme haben am Bahnhof Winterthur ein riesiges Banner mit der rechten Parole «Migration tötet. Remigration schafft Frieden» entrollt und Rauchfackeln gezündet. Die Stadtpolizei ist im Einsatz. Die Junge Tat bekennt sich zur Aktion.

Am Tag vor dem letzten Testspiel vor der WM stellen sich Dan Ndoye und Murat Yakin in San Diego den Fragen der Medien. Der Nati-Coach freut sich, dass Stürmer Breel Embolo nun endlich in die USA reisen kann – und verrät, was nun der Plan für das Australien-Spiel ist.

Schlechte Nachrichten für Kroatien-Urlauber: Das Land kämpft mit einer Zecken-Plage. Besonders heftig trifft es die beliebte Ferieninsel Vir an der Adria.

Le président de la République, Abdelmadjid Tebboune, a signé un décret présidentiel officialiseant la création de 11 nouvelles wilayas en Algérie. Le texte, publié dans […]

L’article Les 11 nouvelles wilayas en Algérie : voici les noms et numéros officiels est apparu en premier sur .

Warten auf die jährliche Horror-Stunde am Samstag ab 16 Uhr (TV live): Qualifikation zum GP von Monaco. Die fünf Favoriten nach Freitag: Hamilton mit 0,111 Sekunden vor Leclerc im Ferrari, Verstappen im Red Bull und beide Mercedes von Russell und Antonelli.

Eine Auseinandersetzung zwischen zwei Verkehrsteilnehmern endete mit einer Delle in der Fahrertüre eines Ferraris. Der Schadenverursacher kam ohne Strafe davon – zumindest in diesem Punkt.

Claude Gascon, interim CEO of the GEF and Aziz Abduhakimov, Minister of Environment of the Republic of Uzbekistan, at the closing ceremony of the Eighth GEF Assembly in Samarkand, Uzbekistan. Gascon was presented with a traditional Uzbek outfit. Credit: Stella Paul/IPS

By Cecilia Russell
SAMARKAND, Uzbekistan, Jun 5 2026 (IPS)

“While pressures on public budgets are growing and geopolitical tensions rising, it can be tempting to see environmental finance as optional. It is not,” GEF Interim CEO and Chair Claude Gascon told the closing plenary of the Eighth GEF Assembly in Samarkand, Uzbekistan, today.

For developing countries, least developed countries, small island developing states and fragile and vulnerable countries, overseas development aid is the cornerstone.

“Because what is at stake is not only a set of international targets. What is at stake is the future quality of life on this planet. What is at stake is whether children inherit rivers that still run clean, forests that still stand tall, coastlines that still protect communities, and economies that can thrive without destroying the natural systems on which all prosperity depends.”

Assembly chair Aziz Abdukhakimov, Advisor to the President of Uzbekistan on Environment and Chairman, the National Committee on Ecology and Climate Change, noted the event had been highly productive with over 50 side events, bilateral meetings, and informal exchanges.

“The GEF council reviewed and improved key decisions, including the GEF-9 programming directions and (the last) GEF-8 work program,” he said, while welcoming a strong focus on integrated programming, innovative financing, and inclusive participation, including the aim to direct at least 20 percent of GEF-9 resources to Indigenous peoples and local communities.

He said that Uzbekistan’s President Shavkat Mirziyoyev’s message that Uzbekistan would become a donor country reflected the country’s “commitment to environmental sustainability.

“This shows our readiness not only to benefit from cooperation but also to contribute to global environmental relations,” Abdukhakimov said.

Earlier in a high-level panel discussion, Dr Rosina Bierbaum, Chair of the Scientific and Technical Advisory Panel (STAP) of the GEF, reminded the Assembly that while half of the global GDP depends on nature, there is a “USD 700 billion annual biodiversity financing gap”.

However, she said, an analysis by management consulting firm McKinsey confirms that implementing the 30 by 30 biodiversity goals, aimed at effectively conserving at least 30% of the Earth’s land and oceans by 2030, will generate significant conservation and socioeconomic goals and lift people out of poverty.

While the discussion about funding was coming at a difficult time, Kenneth Lay, Senior Managing Director at RockCreek and former Treasurer of the World Bank, said the good news was that the private sector could help tackle the problems.

Detailing how the global savings pool has grown dramatically “driven by 15 years of exceptional markets”, he said there were trillions of dollars available in pension and sovereign wealth funds, insurance sector reserves, and others, and these funds could become available to invest in nature, but “asset owners were not in the room”.

Lay suggested that the GEF convene the players who run central banks, the International Monetary Fund, the World Bank and securities regulators among others and ensure that “investing in nature is as natural as investing in infrastructure.” Ensure that investing in nature is as natural as investing in infrastructure.

Valerie Hickey, Director, Environment, World Bank Group, said the GEF had a role to play in building enabling regulations and policy predictability to help the private sector manage risk – with a focus on what she called the ‘Goldilocks’ blend of concessional and commercial finance to cushion investment failures while ensuring the investment has commercial returns and is financially solid enough to unlock private capital that has “measurable environmental outcomes.”

There were warnings too.

Rachel Kyte, Special Representative for Climate, United Kingdom, warned that a study showed her country was “highly vulnerable to ecosystem collapse.

“What does that mean? It means that for a British family, their ability to fill their supermarket trolley with the things they need to keep their children healthy is entirely linked to the integrity of the Congo Basin. And that if anything were to further threaten it, there would be security and defence implications.”

Getting local communities and Indigenous people involved through people-centred, inclusive, and economically viable solutions was key, Joyelle Clarke, Minister of Sustainable Development and Environment, Climate Action and Constituency Empowerment, Saint Kitts and Nevis, said. She explained how the blue carbon market was underappreciated and often hard to grasp.

Clarke gave an example of a UNESCO world heritage site that conserves turtles – in an area where the fishing community’s diet included turtles. By offering alternative job opportunities in the tourist industry, they were able to garner the community’s support for the site.

Leaders and delegates from the Uzbek government and the GEF pose for a group photo at the conclusion of the Eighth GEF Assembly in Samarkand, Uzbekistan. Credit: Stella Paul/IPS

Gascon reminded the plenary that the environment was not a “side issue”.

“First, we must defend and strengthen continued public development assistance for countries… Continued public ODA is therefore not only a moral commitment. It is an investment in global stability, in human security, and in the shared future of all nations.”

Then, he said “countries need to align national policies with the environmental outcomes they seek. We cannot say we are committed to sustainability while still rewarding the destruction of ecosystems, the overuse of natural resources, or the pollution of air, land, and water.”

Third, the GEF should unlock the full power of private capital and ensure that the private sector becomes “not just a source of finance but a true partner in governance and delivery of global environmental outcomes”.

And finally, “cabinet-wide commitment and society-wide participation” were needed for the environment goals to be achieved.

“We need national leadership, but we also need local ownership. That means listening to and working with communities, Indigenous Peoples, women, youth, civil society, scientists, local authorities, farmers, workers, and entrepreneurs. It means recognising that durable solutions are not imposed – they are built together.”

Finally, Gascon said the final push to 2030 “must be more than a countdown. It must be a turning point.”

Note: The Eighth Global Environment Facility Assembly held its final plenary today, June 6, 2026, in Samarkand, Uzbekistan.

This feature is published with the support of the GEF. IPS is solely responsible for the editorial content, and it does not necessarily reflect the views of the GEF.

IPS UN Bureau Report

 

Follow @IPSNewsUNBureau
!function(d,s,id){var js,fjs=d.getElementsByTagName(s)[0],p=/^http:/.test(d.location)?'http':'https';if(!d.getElementById(id)){js=d.createElement(s);js.id=id;js.src=p+'://platform.twitter.com/widgets.js';fjs.parentNode.insertBefore(js,fjs);}}(document, 'script', 'twitter-wjs');

 

 

Related Articles

• GEF Pushes Innovation, Blended Finance Ahead of the Eighth Assembly
• GEF Approves Adaptation Funds Strengthening Resilience in Vulnerable Countries
• ‘Do More With Less’: GEF CEO Claude Gascon on Speed, Scale and Reform

La Direction générale de la Protection civile a annoncé, dans un communiqué publié ce matin, l’extinction complète de 43 incendies enregistrés à travers différentes wilayas […]

L’article Incendies en Algérie : la protection civile annonce l’extinction de 43 feux dans plusieurs wilayas est apparu en premier sur .

Drama um Matteo Arnaldi: Der Italiener kann aufgrund eines Virus seinen French-Open-Halbfinal nicht bestreiten. So steht Flavio Cobolli kampflos im Final, wo er auf Alexander Zverev trifft.

Eine Russin hat beim Flug von Sotschi nach St. Petersburg gevapt. Als die Maschine landet, wird die Frau festgenommen und mit fast 2000 Franken gebüsst. Zudem wird der 37-Jährigen ein lebenslanges Flugverbot auferlegt.

Als 1994 die WM erstmals in den USA stattfand, war auch die Nati mit dabei – erstmals nach 28 Jahren. Die Helden von damals blicken zurück – und sagen, was sie ihren Nachfolgern 32 Jahre später zutrauen.

Anthony Head ist tot. Der «Ted Lasso»-Star ist im Alter von 72 Jahren an den Folgen einer Lungenentzündung gestorben. Erst im Dezember starb Heads Partnerin.