La journée du mercredi 5 février 2025 s’annonce contrastée sur l’ensemble du territoire national, avec des conditions météorologiques variables selon les régions. Entre brouillard matinal, […]
L’article Météo Algérie : alertes pluies et vents violents dans plusieurs wilayas ce mercredi 5 février est apparu en premier sur .
Le directeur de cabinet du ministre d'Etat chargé de l'économie et des finances, Hermann OROU TAKOU a procédé ce mardi 04 février 2025, au lancement des travaux d'un atelier de haut niveau sur l'élaboration des plans d'actions post-TADAT et des stratégies de réformes d'administration fiscale. C'était en présence de Nicolas YENOUSSI, directeur général des impôts, Modeste SOME, représentant résident du FMI au Bénin, des cadres des d'administrations fiscales des pays de la sous-région, et plusieurs autres personnalités.
« Plan d'actions post-TADAT et stratégie de réforme d'administration fiscale », c'est la thématique au cœur d'un atelier de haut niveau ouvert à Cotonou ce mardi 04 février 2025. L'atelier organisé par le Centre régional d'assistance du FMI pour l'Afrique de l'Ouest (AFRITAC Ouest) et le Département des finances publiques (FAD) du FMI en collaboration avec la direction générale des impôts (DGI), connait la participation des directeurs généraux des impôts, des directeurs en charge des réformes au sein des administrations fiscales, et des directeurs en charge de la fiscalité au sein de la Commission de l'UEMOA.
Selon le directeur général des impôts du Bénin, l'outil diagnostic des systèmes d'administration fiscale TADAT est devenu depuis son lancement en 2015, un instrument de référence pour évaluer les performances des administrations et identifier les axes de progrès. « Il se distingue par sa méthodologie rigoureuse et standardisée permettant de diagnostiquer précisément les forces et les faiblesses de nos systèmes », a souligné Nicolas YENOUSSI. Le Bénin, a-t-il rappelé, a passé sa 2e évaluation TADAT en 2023 après la première en 2019, et une auto-évaluation en 2022.
Conjuguer les efforts à travers un partage d'expériences
Selon le directeur général des impôts du Bénin, en dépit du plan d'actions élaboré pour corriger les insuffisances après une évaluation, les administrations fiscales gagneraient en fédérant leurs efforts à travers un partage d'expériences. « Même si après chaque évaluation un plan d'action est élaboré pour corriger les insuffisances et points faibles relevés, [...] pour garder le cap sur les bonnes performances observées, il est à noter que chacune de nos administrations fiscales gagnerait à fédérer les efforts par des partages d'expériences réussies pour disposer de plan d'action Post-TADAT plus robuste assortis d'indicateurs smart pour le suivi de leur mis en œuvre », a laissé entendre Nicolas YENOUSSI, mettant l'accent sur l'importance de l'atelier. Lequel permettra selon lui, de partager les expériences, d'échanger sur les bonnes pratiques et de définir une stratégie type de réforme d'administration fiscale au plan régional.
Modeste SOME, représentant résident du FMI au Bénin a rappelé l'objectif de l'atelier Il s'agit d'après lui, « d'aider les participants à identifier les bonnes pratiques qu'ils pourraient aborder et formaliser dans un cadre régional ». « L'auditoire composé de cadres supérieurs et responsables de hauts niveaux directement impliqués dans l'élaboration des stratégies de réforme de nos administrations fiscales respectives est un atout majeur pour la réussite de ce séminaire », a-t-il relevé avant d'évoquer les attentes qui consistent notamment à l'élaboration d'une feuille de route TADAT, d'un projet de matrice régionale, et d'une stratégie de réforme d'administration fiscale. L'organisation de l'atelier de haut niveau sera également évaluée, a-t-il souligné avant de préciser que toutes ces différentes évaluations permettront d'améliorer sans cesse la qualité de l'assistance technique du FMI dans la mesure de ses moyens.
L'atelier de haut niveau dira le directeur de cabinet du ministère des finances, offre une « occasion unique » pour que les premiers responsables des administrations fiscales des pays membres de l'AFRITAC de l'Ouest puissent confronter et mutualiser les riches expériences afin de dégager des recommandations pertinentes dans l'identification des conditions de réussite pour la plus grande efficacité des plans post-TADAT et particulièrement, ses articulations avec la stratégie de réformes ou de mobilisation de recettes à moyens terme. Après avoir félicité le FMI et l'AFRITAC de l'Ouest pour la qualité de leur travail en soutien aux efforts des pays, Hermann OROU TAKOU dit avoir la ferme conviction que de ces assises, découleront des recommandations qui permettront aux différents pays de poursuivre la mise en œuvre des réformes engagées afin d'accroître substantiellement le niveau de mobilisation des recettes fiscales intérieures.
L'outil de diagnostic des systèmes d'administration fiscale (TADAT) s'est imposé comme l'outil de référence mondialement reconnu d'évaluation dans le domaine de l'administration fiscale. Au niveau des pays membres de l'AFRITAC Ouest, 9 pays sur les 10 ont fait l'objet d'une évaluation TADAT. Toutefois, seulement 4 pays ont conduit une deuxième évaluation.
L'atelier de haut niveau ouvert ce mardi 04 février, prend fin le vendredi 07 février prochain.
F. A. A.
Dans le but d'actualiser le répertoire des compétences pour des candidats aux stages professionnels au Bénin à l'UAC (Université d'Abomey-Calavi) pour le compte de l'année 2025, le Recteur de l'Université d'Abomey-Calavi lance un appel à candidature pour la sélection des stagiaires capables d'apporter un appui ponctuel au profit des services techniques repartis sur tous les campus de l'Université d'Abomey-Calavi.
Cet appel couvre les domaines ci-après : Assistanat de Direction ; Ressources humaines ; Archivistes-documentalistes ; Planification et statistiques ; Gestion des projets et des marchés publics ; Informatiques ; Génie civil et électrique ; Comptabilité, Audit et Contrôle de Gestion ; Journalisme ; Patrimoine culturel.
L'appel à candidatures est ouvert, selon un communiqué du Recteur de l'UAC, aux personnes des deux sexes. Il faut : être de nationalité béninoise ; avoir un niveau de qualification BAC + 3 ou BAC professionnel dans les domaines précités ; être âgé (e) de 35 ans au plus au 31 décembre 2025 ; être de bonne moralité ; avoir le sens de la collaboration ; maîtriser l'outil informatique et les logiciels comme Word, Excel, PowerPoint et les logiciels spécifiques à son domaine de compétence ; s'obliger au respect des règles de confidentialité, d'éthique et de déontologie ; être apte à travailler en équipe et sous pression ; être capable de travailler dans un environnement multiculturel ; être dynamique et dévoué ; avoir l'esprit d'initiative ; avoir une bonne connaissance du monde universitaire (un atout).
Les tâches et responsabilités des stagiaires peuvent varier en fonction du domaine d'activité et des besoins spécifiques de chaque service.
En ce qui concerne les missions, le ou la candidat(e) doit : apporter une assistance dans l'organisation et la réalisation des activités liées au service d'affectation ; s'obliger à toutes les tâches relevant de son domaine de compétence ; accueillir et informer les usagers sur les prestations du service ; réceptionner et classer le courrier ; exécuter toute autre tâche confiée par les supérieurs hiérarchiques ; participer à la mise en œuvre des activités initiées par le service.
Les candidats s'obligent à être disponibles pour travailler à temps plein pendant la durée de leur stage, qui n'excèdera pas une période de six mois renouvelable une fois.
Le dossier de candidature doit comporter les pièces ci-après : une lettre de motivation adressée au Recteur de l'Université d'Abomey-Calavi (Indiquer les contacts : E-mail, Telephone) ; une copie du ou des diplômes requis ; une copie du Certificat d'Identification personnelle ; un curriculum vitae détaillé.
Les dossiers de candidatures sont recevables sur le lien : https://forms.gle/HVjBncRwnAGMbdEH9 en version numérique (PDF en un seul fichier).
La soumission des candidatures démarre le jeudi 30 janvier et prend impérativement fin le vendredi 7 février 2025 à 16h 59 min 59 s. Aucune candidature soumise au-delà de ces date et heure ne sera acceptée.
La mosquée d'Agbaboué, située dans l'arrondissement d'Adido, à Savè a été fermée sur décision du Conseil communal. C'est suite à des propos tenus par l'Imam Ismaïl Dossoumou à l'égard du culte Oro.
Pour préserver la paix au sein de la communauté à Savè, la mosquée d'Agbaboué a été fermée. La décision a été prise par le maire Dénis Oba Chabi à travers un arrêté en date du 31 janvier 2025. Selon les informations l'Imam Ismaïl Dossoumou aurait tenu lors de ses prêches des propos offensants sur le culte Oro. L'Imam Ismaïl Dossoumou a été aussi suspendu pour 6 mois.
Face aux tensions, des démarches de médiation ont été engagées pour apaiser les différentes parties notamment la communauté musulmane et les fidèles du culte Oro. Le maire de Savè, Dénis Oba Chabi a insisté sur la nécessité de promouvoir la tolérance et le respect mutuel en invitant tous les fidèles, quelles que soient leurs confessions à préserver la paix.
A.A.A
L'artiste béninois Willy Mignon est passé de vie trépas, mardi 4 février 2025 au Burkina Faso.
Deuil dans le rang des artistes béninois. Willy Mignon, artiste chanteur arrangeur, compositeur n'est plus. Il est décédé ce mardi des suites d'une courte maladie à l'hôpital Yalgado à Ouagadougou au Burkina Faso.
Willy Mignon a créé en juin 2007 Ie concept "Noudjihou" à travers le lancement de son tout premier album qui a eu du succès.
L'artiste a quitté le Bénin depuis peu pour le Burkina Faso. Le défunt travaillait comme DJ dans le maquis "Royaume des stars" de Pissy à Ouaga.
Willy Mignon, de son vrai nom Mignon E. Wilfried, est originaire de Savalou. Il est né le 29 avril 1986 à Parakou. Il commence la musique avec ses sœurs à Ouidah où il était le chef de l'orchestre du CEG2 de Ouidah. A l'université, il a été bassiste des canons B52 du campus de Porto-Novo.
Willy Mignon était le compagne de la chanteuse Dossi, qui lui a fait deux enfants avant leur séparation.
A.A.A
A nemzetközi jog és a katonai erő kapcsolata a 21. században a globális biztonsági környezet egyik legfontosabb és legösszetettebb kérdésévé vált. A nemzetközi közösség előtt álló kihívások – például a terrorizmus, a hibrid hadviselés és az új típusú konfliktusok – mind a nemzetközi jog alkalmazhatóságát és relevanciáját teszik próbára. Az ENSZ Alapokmányában rögzített jogi normák célja a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, ugyanakkor a katonai erő alkalmazása gyakran kerül „konfliktusba” ezen szabályokkal. A kérdés tehát az, hogy a nemzetközi jog és a katonai erő ellentétben állnak-e, vagy képesek kölcsönösen kiegészíteni egymást.
A modern nemzetközi rend alapja a jogi keretekre és normákra épül, amelyek egyaránt törekednek az erő alkalmazásának korlátozására és annak legitimációjára. Ugyanakkor a globális hatalmi egyensúly és a politikai érdekek gyakran teszik megkérdőjelezhetővé a nemzetközi jog szerepét a katonai erő használatának szabályozásában.
A nemzetközi jog alapjai az erő alkalmazásával kapcsolatban
A nemzetközi jog az erő alkalmazásának kérdését az ENSZ Alapokmányában szabályozza, különösen a 2. cikkely 4. bekezdése és az 51. cikkely révén. A 2. (4) cikkely kimondja, hogy minden állam köteles tartózkodni az erőszak alkalmazásától más államok szuverenitása, területi integritása vagy politikai függetlensége ellen. Ez az elv az államok közötti békés együttműködés alapját képezi, és a nemzetközi jog egyik sarokköve. Az 51. cikkely ezzel szemben kivételt fogalmaz meg, amely szerint az államoknak joguk van az önvédelemre egy fegyveres támadás esetén, mindaddig, amíg az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem hoz megfelelő intézkedéseket a nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében.
A szuverenitás elve a nemzetközi jog egyik alapköve, amely az államok önrendelkezési jogát, valamint területi integritásuk és politikai függetlenségük védelmét garantálja. Az erő alkalmazása szigorúan tiltott, kivéve bizonyos különleges esetekben, például amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazást ad egy katonai művelet végrehajtására, vagy amikor az államok az önvédelemre hivatkozva cselekszenek. Az ENSZ Alapokmányának célja, hogy keretet adjon az ilyen kivételes eseteknek, és egyértelmű szabályokat fektessen le annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az erőszak önkényes vagy indokolatlan alkalmazása.
A jogi normák történeti fejlődése szorosan összefügg a világháborúk és a hidegháború tapasztalataival. A második világháborút követően az ENSZ megalakulása mérföldkőnek számított a nemzetközi jog fejlődésében, hiszen a nemzetközi közösség egyik legfőbb célja a háború és az erőszak visszaszorítása lett. Az ENSZ keretében elfogadott alapelvek célja a nemzetközi béke és biztonság fenntartása volt, amelyhez az államok együttműködésére és kölcsönös tiszteletére volt szükség. A hidegháború idején azonban a kétpólusú világrend megosztottsága és a nagyhatalmak rivalizálása gyakran aláásta a nemzetközi jog egységét. Az erő alkalmazásának tilalma sok esetben csupán elvi szinten maradt, míg a gyakorlatban a nagyhatalmak saját geopolitikai érdekeiket követve alkalmazták vagy figyelmen kívül hagyták a jogi normákat.
A nemzetközi jog az erő alkalmazásával kapcsolatban tehát egyensúlyt igyekszik teremteni az államok szuverenitásának és az igazságos, biztonságos nemzetközi rend fenntartásának elvei között. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának hatásköre kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy az erő alkalmazására vonatkozó nemzetközi szabályok betartása biztosított legyen. Mindazonáltal a gyakorlatban a politikai érdekek és a nemzetközi kapcsolatok bonyolultsága miatt továbbra is kihívást jelent az, hogy a nemzetközi jogi normák következetesen érvényesüljenek. Az elmúlt évtizedek konfliktusai is arra világítanak rá, hogy bár az erő alkalmazásának korlátozására vonatkozó szabályok léteznek, azok hatékony érvényesítése gyakran a globális és regionális politikai hatalmi viszonyokon múlik.
Konfliktusok a nemzetközi jog és a katonai erő között
Jogszabályok alkalmazása új típusú konfliktusokra
A modern hadviselés új formái – például a hibrid hadviselés, a kibertámadások, valamint az aszimmetrikus hadviselés – jelentős kihívások elé állítják a nemzetközi jogot. Ezek a konfliktusok gyakran nem illeszkednek a hagyományos fegyveres konfliktusokra vonatkozó jogi keretekbe, amelyeket például a Genfi Egyezmények vagy az ENSZ Alapokmánya szabályoz. A hibrid hadviselés, amely magában foglalja az állami és nem állami szereplők egyidejű alkalmazását, illetve a katonai és nem katonai eszközök együttes használatát, elmoshatja a béke és a háború közötti határvonalat. A kibertámadások esetében pedig különösen nehéz meghatározni, hogy mi minősül „erő alkalmazásának” az ENSZ Alapokmányának 2. cikkelye alapján, és hogyan illeszthetők ezek a cselekmények az önvédelem jogának keretébe (ENSZ Alapokmány, 51. cikk).
A nem állami szereplők – például terrorista szervezetek vagy szakadár csoportok – részvétele további komplikációkat jelent. A nem állami szereplők nem hagyományos jogalanyai a nemzetközi jognak, ezért nem kötelezettek annak betartására, ami súlyos problémát okoz a felelősségre vonás és a nemzetközi normák érvényesítése terén. Ezenkívül a nemzetközi közösség általában nehezen tud konszenzust kialakítani arra vonatkozóan, hogy milyen jogi kereteket alkalmazzanak az ilyen típusú konfliktusokra.
Unilaterális cselekvés és jogi keretek
Az unilaterális katonai akciók az elmúlt évtizedekben gyakran megkérdőjelezték a nemzetközi jog hatékonyságát és legitimációját. Az Egyesült Államok által vezetett 2003-as iraki háború során például a Biztonsági Tanács jóváhagyásának hiánya vitákat váltott ki az akció jogszerűségéről. Hasonlóképpen, a NATO 1999-es koszovói beavatkozása, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsának kifejezett felhatalmazása nélkül hajtottak végre, rámutatott arra, hogy a humanitárius intervenciók és az erő alkalmazásának jogi alapjai gyakran ellentmondásosak. Ezek az esetek rávilágítanak arra, hogy a nagyhatalmak gyakran szelektíven alkalmazzák vagy figyelmen kívül hagyják a nemzetközi jogot, saját geopolitikai érdekeik érdekében.
A nemzetközi jog szempontjából az unilaterális cselekvés különösen problematikus, mivel aláássa a jogi normák érvényességét és hitelességét. Az ilyen akciók tovább erősítik azt az észlelést, hogy a nemzetközi jog inkább az erősebb államok eszköze, mintsem egyetemes normarendszer, amelyet minden államnak egyformán tiszteletben kell tartania.
Az erő alkalmazásának legitimációja
Az erő alkalmazásának legitimációja a nemzetközi kapcsolatok egyik legvitatottabb kérdése. Az ENSZ Alapokmánya szerint az erő alkalmazása kizárólag két esetben jogszerű: ha azt az ENSZ Biztonsági Tanácsa hagyja jóvá, vagy ha az állam önvédelemre hivatkozik egy fegyveres támadás esetén. Mindazonáltal az elmúlt évtizedekben a „megelőző csapás” (preemptive strike) és a preventív önvédelem fogalma új kihívásokat vetett fel. Az Egyesült Államok például a 2002-es Nemzeti Biztonsági Stratégiájában kifejezetten hivatkozott a preventív önvédelem jogára, amelynek keretében az államok előzetesen cselekedhetnek, hogy megakadályozzanak egy potenciális fenyegetést. Ez a koncepció azonban nem található meg expliciten a nemzetközi jogban, és sok szakértő szerint sérti a nemzetközi jog alapelveit.
A megelőző csapás fogalmát gyakran kritizálják, mivel az könnyen ürügyül szolgálhat az önkényes katonai akciók igazolására. A preventív önvédelem elfogadása esetén fennáll annak a veszélye, hogy az államok saját biztonsági érdekeik alapján értelmezik a jogi normákat, ami tovább növelheti a nemzetközi instabilitást. Ezen túlmenően a politikai érdekek és a katonai szövetségek gyakran befolyásolják az erő alkalmazásának legitimációját, aláásva ezzel a jogi keretek pártatlanságát és objektivitását.
A nemzetközi jog jövője az erő alkalmazásának kontextusában
A fent említett kihívások fényében egyértelművé válik, hogy a nemzetközi jog szabályainak továbbfejlesztése elengedhetetlen a modern konfliktusok kezeléséhez. Az ENSZ szerepe kulcsfontosságú marad, különösen a Biztonsági Tanács reformja, amely hozzájárulhatna az erő alkalmazására vonatkozó szabályok hatékonyabb és igazságosabb érvényesítéséhez. Emellett szükség van a kibertérben folytatott hadviselésre vonatkozó nemzetközi szabályozás kidolgozására, valamint a nem állami szereplőkre vonatkozó jogi keretek megerősítésére.
Összességében a nemzetközi jog és a katonai erő alkalmazása közötti konfliktusok kezeléséhez nemcsak a meglévő szabályok pontosítása és megerősítése szükséges, hanem az államok közötti szorosabb együttműködés is. Csak egy koherens, minden fél által elfogadott normarendszer biztosíthatja a nemzetközi jog hosszú távú hitelességét és hatékonyságát a 21. századi konfliktusok kontextusában.
A jog és a katonai erő együttműködése
Az ENSZ és a kollektív biztonság rendszere
Az ENSZ kollektív biztonsági rendszere az államok közötti béke és stabilitás megőrzésének egyik legfontosabb nemzetközi eszköze. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) meghatározó szerepet játszik a konfliktusok eszkalációjának megakadályozásában és a béke fenntartásában. A békemissziók, amelyeket az ENSZ égisze alatt hajtanak végre, különösen fontosak olyan helyzetekben, ahol a hagyományos diplomáciai eszközök kudarcot vallottak. Ezek a missziók általában többdimenziósak, magukban foglalják a fegyveres erőszak megakadályozását, a humanitárius segítségnyújtást és a politikai stabilitás elősegítését.
Az ENSZ mandátummal történő katonai beavatkozások, például az 1991-es öbölháború, a BT felhatalmazása alapján zajlanak, és céljuk a nemzetközi jog normáinak védelme. Azonban az ENSZ szerepe nem mentes a kritikától: gyakran bírálják a BT döntéshozatali mechanizmusának lassúságát, valamint azt, hogy a nagyhatalmak (állandó tagok) vétójoga akadályozhatja a hatékony fellépést.
Humanitárius intervenciók és a „Responsibility to Protect” (R2P) elve
A humanitárius intervenciók olyan katonai akciók, amelyek célja a súlyos emberi jogi jogsértések, például a népirtás, az etnikai tisztogatás vagy az emberiesség elleni bűncselekmények megakadályozása. Az R2P elve, amelyet a 2005-ös ENSZ Világcsúcson fogadtak el, az államok felelősségét hangsúlyozza saját polgáraik védelmében, és kimondja, hogy a nemzetközi közösségnek be kell avatkoznia, ha egy állam képtelen vagy nem hajlandó megvédeni lakosságát.
A líbiai beavatkozás 2011-ben, amely az R2P elv alapján történt, példaként szolgál arra, hogyan alkalmazható a nemzetközi jog az emberi jogi jogsértések megelőzésére. Ugyanakkor a beavatkozás utóhatásai – például a líbiai állam szétesése és a régió destabilizációja – rámutatnak arra, hogy a humanitárius intervenciók nemcsak jogi, hanem politikai és stratégiai szempontból is rendkívül összetettek.
Regionális biztonsági szervezetek szerepe
A regionális biztonsági szervezetek, mint a NATO, az Európai Unió (EU), az Afrikai Unió (AU) vagy az Arab Liga, fontos kiegészítői az ENSZ kollektív biztonsági rendszerének. Ezek a szervezetek gyakran hatékonyabban tudnak reagálni a regionális konfliktusokra, mivel jobban ismerik a helyi sajátosságokat és gyorsabban tudnak cselekedni. Például a NATO vezette a koszovói beavatkozást 1999-ben, míg az AU többször is kulcsszerepet játszott afrikai békefenntartó missziókban, például Szomáliában vagy Darfurban.
Ezek a szervezetek nemcsak katonai műveletekben vesznek részt, hanem politikai, gazdasági és diplomáciai eszközökkel is hozzájárulnak a konfliktusok megelőzéséhez és kezeléséhez. Ugyanakkor a regionális szervezetek beavatkozásai esetén is felmerülhetnek legitimációs problémák, különösen akkor, ha azok nem állnak összhangban a nemzetközi jog általános normáival.
Jogalkotás és adaptáció
A nemzetközi jog történeti fejlődése azt mutatja, hogy képes alkalmazkodni a modern konfliktusok új kihívásaihoz. A Genfi Egyezmények és azok kiegészítő jegyzőkönyvei a fegyveres konfliktusok humanitárius vonatkozásait szabályozzák, különös tekintettel a polgári lakosság védelmére. Ugyanakkor a technológiai fejlődés – például a drónok és az autonóm fegyverrendszerek elterjedése – új szabályozási szükségleteket vet fel.
A mesterséges intelligencia (AI) által irányított fegyverrendszerek különösen nagy kihívást jelentenek, mivel felvetik a felelősség kérdését: ki felelős az AI által végrehajtott cselekményekért, és hogyan biztosítható a nemzetközi humanitárius jog (IHL) érvényesülése az ilyen esetekben? Hasonlóképpen, a kibertérben végrehajtott támadások szabályozása szinte teljesen hiányzik a jelenlegi nemzetközi jogi keretekből, annak ellenére, hogy ezek a támadások súlyos destabilizáló hatással lehetnek az államok működésére.
A nemzetközi jog adaptációjának szükségessége
A 21. század konfliktusai új típusú jogi keretek kialakítását követelik meg, különösen a technológiai fejlődés és a globális hatalmi viszonyok változásának tükrében. Az autonóm fegyverek, a kibertámadások és az információs hadviselés példátlan kihívások elé állítják a hagyományos nemzetközi jogot.
A kibertér szabályozásának hiányosságai különösen sürgető problémát jelentenek, mivel a kiberhadviselés nemcsak az államok szuverenitását fenyegeti, hanem a civil infrastruktúrákat is, például az energiahálózatokat, pénzügyi rendszereket vagy az egészségügyi ellátást. Bár vannak nemzetközi kezdeményezések, például a Tallini Kézikönyv, amelyek iránymutatást nyújtanak a kiberkonfliktusok szabályozására, ezek még nem rendelkeznek kötelező jogi erővel.
A nemzetközi jogalkotás egyik legnagyobb kihívása az, hogy rugalmas, mégis univerzális normákat hozzon létre, amelyek képesek alkalmazkodni a globális környezet gyors változásaihoz. Ehhez elengedhetetlen az államok közötti szorosabb együttműködés, valamint a nemzetközi intézmények – különösen az ENSZ és a regionális szervezetek – szerepének megerősítése. Az új normák kialakításának nemcsak a konfliktusok kezelését kell elősegítenie, hanem a jog és a katonai eszközök közötti egyensúly megteremtésére is törekednie kell.
Csak egy koherens, minden érintett fél által elfogadott szabályrendszer biztosíthatja, hogy a nemzetközi jog hosszú távon is hatékony és releváns maradjon a globális béke és biztonság fenntartásában.
Összegzés
A nemzetközi jog és a katonai erő kapcsolata az új típusú konfliktusok megjelenésével egyre nagyobb kihívások elé kerül. A kibertámadások, a hibrid hadviselés és az autonóm fegyverrendszerek szükségessé teszik a jogi normák folyamatos adaptációját. A nemzetközi közösség felelőssége, hogy megteremtse az egyensúlyt a jog és a katonai erő között, biztosítva az erőszak minimalizálását, az államok szuverenitásának tiszteletben tartását és az emberi jogok védelmét.
Az ENSZ és más nemzetközi szervezetek, valamint a regionális biztonsági mechanizmusok kulcsfontosságúak a modern konfliktusok kezelésében. Egy globálisan elfogadott, rugalmas és egyértelmű jogi keret szükséges ahhoz, hogy a nemzetközi jog továbbra is hatékony eszköz legyen a béke fenntartásában és a konfliktusok megelőzésében a 21. században.
A Nemzetközi jog és katonai erő: A globális biztonság egyensúlya bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.