Feed aggregator

In Sydney sorgte ein Mann für Aufsehen, als er versuchte, ein Kreuzfahrtschiff auf dem Tau zu erklettern. Vor allem fällt sein besonderes Schuhwerk auf. Seine Kletteraktion dauert jedoch nicht lange und ist auch nicht erfolgreich.

Le village valaisan est menacé par une lave torrentielle en provenance du Lötschental après la rupture du glacier du Birch.

Nach dem Gletscherabbruch in Blatten suchen viele Familien dringend Wohnraum, um im Tal leben zu können. Hast du eine Ferien- oder Zweitwohnung, die du zur Verfügung stellen könntest?

Rescue workers line up body bags in Tal Al Sultan, in Rafah, in southern Gaza. Credit: UNOCHA

By Alon Ben-Meir
NEW YORK, May 30 2025 (IPS)

For over a year, I refused to ascribe Israel’s war against Hamas and the reign of horror it is inflicting on the Palestinians in Gaza as genocide, but now I feel shaken to the core by what I am witnessing. If what I see is not genocide, then I do not know what is.

Last year, I attended the Mailman School of Public Health graduation ceremony at Columbia University. The student selected to deliver a speech on behalf of the student body was an Arab woman. First, she spoke about her experience at the university as a student, but then shifted to the war in Gaza. During her speech, she invoked the word ‘genocide’ several times, about Israel’s atrocious activities and onslaught on Gaza.

At the time, I was enraged, thinking that although Israel has committed many crimes in its execution of war against Hamas, it did not rise to the level of genocide. But over the last few months, as I was looking at the unfolding horror that’s taking place in Gaza—the mass destruction of infrastructure, the indiscriminate killing of men, women, and children, the clear revenge and retribution that’s been undertaken by Israeli soldiers, the starvation to which the entire community been subjected to—I could not but come to the dreadfully sad conclusion that what Israel is committing is nothing but genocide.

Indeed, how do you explain the deaths of nearly 54,000 Palestinians, more than half of them women, children, and the elderly? How do you define the deliberate destruction of hospitals, clinics, schools, and whole neighborhoods with thousands buried under the rubble, left to rot? How do you describe the many Israeli soldiers who boast about the number of Palestinians they have killed? And how do you label a government that cheered its intended goal of demolishing, decimating, and dismantling whatever was left standing in Gaza?

As I kept listening and watching the unfolding horror day in and day out, I could not stop weeping for what has evolved in front of my eyes–indeed, in front of the eyes of the whole world.

But then, hardly anything has happened to end this ongoing travesty. The war continues, the slaughter continues, starvation continues, destruction continues, revenge and retribution continue, making inhumanity and brutality the order of the day.

Yes, I cried with real tears, asking:

Where are all these Israelis who have been demonstrating day in and day out to release the remaining 59 hostages, but never raise their voices to stop the killing of 54,000 Palestinians?

Where are the rabbis who praise God for being the chosen? I wonder, has God chosen the Jews to maim, to mutilate, to massacre, and to kill? Does the Israel that was created on the ashes of the Jews who perished in the Holocaust now have the moral justification to perpetrate genocide against innocent men, women, and children?

Where are the opposition parties in Israel, who have been paralyzed and remain comfortably numb? Why aren’t they screaming, shouting, and protesting against an evil government that is destroying the very moral foundation of a country that sacrificed its soul on the altar of the vilest government in Israel’s history?

Where are the academics, professors, and students that should uphold high moral ground? Why have they buried their voices among the thousands of Palestinians buried with no trace?

And what happened to the so-called ‘most moral army in the world,’ the Israel Defense Forces, that took pride in defending their country only to turn out to become the most depraved force, committing crimes of unspeakable cruelty, ruthlessness and savagery?

They are fighting under the false banner of saving the country from a mortal enemy when, in fact, they are destroying Israel from within, leaving it searching for salvation for generations to come.

I was raised by parents who instilled in me the meaning of caring and compassion, lending a helping hand to people in need, sharing my food with the hungry, and learning never to hate others or hold others in disdain.

I have held these values from the time I was a little boy to this day, recognizing that these are the ideals that have sustained me in times of loss, in times of suffering, in times of sorrow, in times of hope, and in times of anguish, never knowing what tomorrow will hold.

One day, I asked my mother, ‘Mother, what shall I do with people who hate me and want to harm me only because of who I am?’ She pondered for a second, and then said, ‘My son, if a beast comes to hurt you, defend yourself, but never, never become like one. Because if you did, you would have lost your humanity, and you will have little left to live for.’ And, after another brief pause, she told me: ‘Remember, son, an eye for an eye leaves us all blind.’

So many Israelis have told me to my face that we should kill every Palestinian child in Gaza because once they grow up, they will become terrorists bent on terrorizing us for as long as they live, and we should kill them all to prevent that future. How sick and deranged and demented these people are.

Has it occurred to them that what Israel is doing to the Palestinians today is nurturing the next generation of Palestinians to become terrorists because they have nothing left to lose, and avenging what has befallen their people is the only reason they want to live?

Israel has lost its Jewish values, its conscience, its morals, its sense of order, and its very reason for being. Hamas’ savage attack on Israel is unconscionable and unacceptable. Still, the Israeli reaction to the Hamas massacre reminded me precisely of what my mother taught me from day one: if a beast comes to hurt you, never become one, because you will have nothing left to live for.

When this ugly war comes to an end, Israel will never be the same. It has stigmatized itself for generations to come, it has inflicted irreparable damage to world Jewry, it has intensified the rise of antisemitism to new heights, it has betrayed everything that its founders stood for. And above all else, it has lost its soul, and may never find its way back from the abyss.

alon@alonben-meir.com Web: www.alonben-meir.com

IPS UN Bureau

 

Follow @IPSNewsUNBureau
!function(d,s,id){var js,fjs=d.getElementsByTagName(s)[0],p=/^http:/.test(d.location)?'http':'https';if(!d.getElementById(id)){js=d.createElement(s);js.id=id;js.src=p+'://platform.twitter.com/widgets.js';fjs.parentNode.insertBefore(js,fjs);}}(document, 'script', 'twitter-wjs');  

Excerpt:

Dr. Alon Ben-Meir is a retired professor of international relations, most recently at the Center for Global Affairs at New York University. He taught courses on international negotiation and Middle Eastern studies.

Autorisé aux États-Unis et présenté comme révolutionnaire, le procédé n’est pas d’actualité en Suisse. Voici pourquoi.

Voir en ligne : www.sobebra.bj

Eagle Hills aurait renoncé à ses projets de méga-complexe touristique sur la Grande plage d'Ulcinj, mais à la place de la société des Émirats arabes unis, bien d'autres investisseurs locaux avaient déjà fait valider leurs projets immobiliers. Les pelleteuses sont prêtes à se mettre en action.

- Articles / Monitor (Monténégro), Monténégro, Littoral Monténégro, Economie, Environnement

Eagle Hills aurait renoncé à ses projets de méga-complexe touristique sur la Grande plage d'Ulcinj, mais à la place de la société des Émirats arabes unis, bien d'autres investisseurs locaux avaient déjà fait valider leurs projets immobiliers. Les pelleteuses sont prêtes à se mettre en action.

- Articles / Monitor (Monténégro), Monténégro, Littoral Monténégro, Economie, Environnement, Une - Diaporama, Une - Diaporama - En premier

Meyer Burger stoppt wegen finanzieller Schwierigkeiten die Solarmodulproduktion in den USA. Alle dortigen Angestellten verlieren den Job. Gleichzeitig muss die Solarfirma aus Thun BE endlich ihren Geschäftsbericht vorlegen – und zwar spätestens am Samstag.

African schools gear up for the AI revolution. Girls attend a robotics bootcamp in Rwanda. Credit: UN Women/Geno Ochieng

Digital transformation can be the engine of responsible and democratic development in Africa, but only if leadership, investment, and decision-making are rooted in the continent itself.

By Mehdi Jomaa and Obiageli “Oby” Ezekwesili
TUNIS, Tunisia/ ABUJA, Nigeria, May 30 2025 (IPS)

As political, financial and social leaders met on 27 May 2025 in Abidjan, Republic of Côte d’Ivoire, for the Annual Meetings of the African Development Bank (AfDB), the continent stands at a crucial turning point. Digitalisation can be the engine of inclusive and resilient development, but only if approached with local leadership and strategic vision.

The questions asked at this year’s meeting: how to mobilise African capital, how to foster transformative partnerships, and how to accelerate the shift to greener, more inclusive economies- are not rhetorical. They are urgent.

Africa is not short on potential. On the contrary, it is home to 18% of the world’s population, yet holds less than 1% of global data centre capacity. It is a hyper-connected continent -over 600 million Africans use mobile phones today- but smartphone penetration and effective connectivity remain low.

Technology, alongside young people and women, stands out as one of the three defining forces that can enable Africa not only to transform itself but to win the 21st century. This potential is already materialising: since the early 2000s, following deep telecommunications sector reforms carried out across much of the continent, African youth have deployed technology as a powerful enabler of exponential progress.

Today, some of the continent’s largest and fastest-growing companies are in the tech sector, including several unicorns -firms valued at over one billion dollars. Mobile money innovations like M-PESA have become globally replicable models. In contrast to Africa’s historical exclusion from the Agricultural and Industrial Revolutions, the digital revolution marks a pivotal moment: Africa is no longer catching up—it is helping lead a new economic era on its own terms.

The key is recognising that Africa’s digital development cannot rely solely on external flows. As the African Development Bank has pointed out, two-thirds of development finance in Africa already comes from domestic sources, such as tax revenue and household savings. In 2020, African sovereign wealth funds managed over USD 24 billion, and pension funds held assets worth USD 676 billion in 2017. On top of that, the African diaspora sends nearly USD 100 billion in remittances every year.

Mobilising these resources requires more than political will. It demands strong institutions, effective regulatory frameworks, and public-private partnerships capable of scaling digital transformation. Key initiatives led by the private sector are already underway, but more is needed: a shared vision, bold political ambition, and a digitally empowered citizenry. This is where governance and institutional leadership come into play.

In this spirit, Club de Madrid -the world’s largest forum of democratic former presidents and prime ministers- recently underlined at its Annual Policy Dialogue on Financing for Development held in Nairobi in April, that digital transformation must serve inclusion and institutional strengthening.

It emphasised the importance of investing in public digital infrastructure to ensure equitable access for women, youth, and marginalised communities, as well as establishing regulatory frameworks that protect personal data, encourage fair competition, and uphold universal digital access as a public good.

Drawing on their leadership and governance experience, Club de Madrid’s Members work to strengthen institutional trust and digital governance frameworks that ensure transformation is genuinely inclusive. Digitalising without governance is a risk, but doing so with transparency and digital rights is a historic opportunity for Africa.

This is not only a matter of efficiency. It is a question of how digitalisation can reinforce the social contract by building trust, reducing exclusion, and delivering on the promise of democratic governance. Properly directed, digitalisation can strengthen public trust, expand access to essential services, and create millions of jobs in emerging sectors.

Artificial intelligence, for example, is already being used by African governments to detect fraud, improve civil registries and plan infrastructure more intelligently. Ghana and Rwanda, for instance, are advancing national AI policies rooted in ethics and tailored to African contexts.

Still, the road ahead will not be easy.

According to the African Economic Outlook 2024, the continent faces an annual structural transformation financing gap of over USD 400 billion. Global financial reforms, while welcome, will not suffice. That is why the message from Abidjan must be clear: Africa must lead its digital future, democratically, inclusively, and with purpose, by mobilising its human, financial and political capital.

Investing in digital capabilities is not optional. In the 21st century, it is a fundamental pillar of effective democracy, responsive institutions, and resilient economies capable of creating real opportunities and delivering tangible benefits to citizens. In this endeavour, every African country has a role to play, as does every partner genuinely committed to just and sustainable development.

Africa’s digital future is not yet written: it will be shaped by bold decisions taken today, and by strategic partnerships that empower, respect, and are accountable to African people and leadership.

Let the message from Abidjan be clear: Africa must lead its digital future, not just to compete globally, but to govern inclusively, protect rights, and deliver prosperity with dignity.

Mehdi Jomaa is former Prime Minister of Tunisia (2014–2015) and Member of Club de Madrid, and Obiageli “Oby” Ezekwesili is former Minister of Education of Nigeria, former Vice President of the World Bank, and Advisor of Club de Madrid

IPS UN Bureau

 

Follow @IPSNewsUNBureau
!function(d,s,id){var js,fjs=d.getElementsByTagName(s)[0],p=/^http:/.test(d.location)?'http':'https';if(!d.getElementById(id)){js=d.createElement(s);js.id=id;js.src=p+'://platform.twitter.com/widgets.js';fjs.parentNode.insertBefore(js,fjs);}}(document, 'script', 'twitter-wjs');  

Auch in Kroatien ist die Meisterschaft entschieden. Für Ivan Rakitic und sein Hajduk gabs kein Happy End. Der Superstar freut sich aber mit den beiden FCB über die Titel: Barcelona und Basel. Und drückt den Bebbi die Daumen im Cupfinal.

Greta Thunberg macht wieder von sich Reden. Die junge Aktivistin will zu einem Protest nach Gaza reisen – per Schiff.

Die New York Knicks dürfen in den NBA-Playoffs weiter vom ersten Finaleinzug seit 26 Jahren träumen. Mit einem 111:94-Heimsieg verkürzen sie in der Halbfinalserie gegen die Indiana Pacers auf 2:3.

Für Lian Bichsel und die Dallas Stars ist der Traum vom Gewinn des Stanley Cup geplatzt. Das Team des Solothurner Verteidigers scheitert in den NHL-Playoffs in den Halbfinals an den Edmonton Oilers.

Medizinische Ratschläge gehen in den sozialen Medien viral. Doch während sogenannte „Medfluencer“ - oft ohne formale medizinische Qualifikationen - Millionen von Followern sammeln, warnen Kritiker, dass ihre vermeintlich einfachen Lösungen mehr schaden als nützen könnten.

Cutting red tape is just the start of boosting Europe’s competitiveness. We need a smarter way to apply rules — easing compliance and embracing digitalisation. Regulatory technologies already automate the reporting and tracking of legal obligations. Scaling them across sectors would strengthen the single market and unlock growth.

Euractiv spotted moving boxes stacked outside the new digs at NATO HQ as Sweden moves into the central alliance complex.

"It turns out that we don't have enough,” the Russian leader said this week of national potato stocks.

Irán: Feszültségek és diplomáciai tárgyalások májusban

2025 májusában Irán és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok továbbra is feszültnek bizonyultak, miközben a két ország ötödik alkalommal ült tárgyalóasztalhoz Rómában, hogy megoldást találjanak Teherán gyorsan fejlődő nukleáris programjára. Az ománi közvetítők szerint a tárgyalások során „némi, de nem meggyőző előrelépés” történt, különösen az urándúsítás kérdésében, amely továbbra is a fő vitapont maradt. Az Egyesült Államok a dúsítás teljes leállítását követeli, míg Irán ragaszkodik ahhoz, hogy fenntartsa ezt a tevékenységet saját területén. A tárgyalások során felmerült egy regionális uránellátási konzorcium létrehozásának ötlete is, amely segíthetne áthidalni a nézetkülönbségeket.

Irán vezetői, köztük Ali Hamenei legfelsőbb vezető, határozottan elutasították az Egyesült Államok azon követelését, hogy állítsák le az urándúsítást, „nonszensznek” nevezve azt. Hamenei hangsúlyozta, hogy Irán nem vár mások engedélyére nukleáris tevékenységei folytatásához.

A tárgyalások során Donald Trump amerikai elnök arra kérte Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, hogy halassza el az esetleges katonai akciókat Irán ellen, hogy több időt biztosítsanak a diplomáciai megoldásra. Trump szerint a megállapodás „nagyon közel” van, és elkerülhető lenne egy jelentős konfliktus.

A feszültségek közepette Irán május 4-én bemutatta új, szilárd hajtóanyagú ballisztikus rakétáját, a „Qassem Basir”-t, amely legalább 1 200 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik, és képes elkerülni az ellenséges rakétavédelmi rendszereket. A rakéta bemutatása figyelmeztetésként szolgált az Egyesült Államok és Izrael számára, hogy bármilyen támadás esetén Irán kész válaszlépéseket tenni. 

Eközben Irán végrehajtotta Pedram Madani kivégzését, akit Izrael javára végzett kémkedésért ítéltek halálra. Madani volt a harmadik személy 2025-ben, akit ilyen vádak alapján végeztek ki, miközben az emberi jogi szervezetek aggodalmukat fejezték ki a kivégzések növekvő száma miatt az országban. 

A hónap során Irán és az Egyesült Államok közötti tárgyalások folytatódtak, de a megállapodás kilátásai továbbra is bizonytalanok maradtak, miközben a regionális és nemzetközi feszültségek tovább fokozódtak.

Szíria: Májusi diplomáciai áttörés és gazdasági újrakezdés a szankciók enyhítésével

2025 májusában Szíria jelentős diplomáciai és gazdasági változásokon ment keresztül, amelyek új fejezetet nyitottak az ország történetében.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió bejelentette a hosszú ideje fennálló szankciók enyhítését, ezzel támogatva Szíria újjáépítését és politikai átmenetét. Az amerikai kormány hat hónapos mentességet adott a 2019-es Caesar-törvény szankciói alól, lehetővé téve a gazdasági kapcsolatok részleges helyreállítását. Ezzel párhuzamosan az EU is feloldotta a legtöbb gazdasági szankciót, miközben célzott intézkedéseket vezetett be azok ellen, akik felelősek az Alawita civilek elleni támadásokért. Ezek a lépések elősegítik Szíria gazdasági fellendülését és a nemzetközi közösséggel való kapcsolatok normalizálását.

Diplomáciai szinten is jelentős előrelépések történtek. Donald Trump amerikai elnök május 14-én találkozott Ahmad al-Sharaa szíriai elnökkel Rijádban, ami az első ilyen szintű találkozó volt a két ország vezetői között 25 év után. Ezt követően május 29-én Tom Barrack, az Egyesült Államok szíriai különmegbízottja megnyitotta a régóta zárva tartott amerikai nagyköveti rezidenciát Damaszkuszban, jelezve a kétoldalú kapcsolatok javulását.

A gazdasági újjáépítés terén is pozitív fejlemények történtek. Egy amerikai, török és katari cégekből álló konzorcium bejelentette, hogy négy gázturbinát és egy naperőművet épít Szíriában, összesen 5 000 megawatt kapacitással. Ez a projekt várhatóan helyreállítja az ország háborúban megrongálódott elektromos hálózatának több mint 50%-át, és munkahelyeket teremt a helyi lakosság számára.

A humanitárius helyzet javítása érdekében a szíriai kormány és a kurd hatóságok megállapodást kötöttek az al-Hol menekülttáborban élő szíriai állampolgárok hazatelepítéséről. Ez a lépés elősegíti a társadalmi reintegrációt és csökkenti a táborban uralkodó rossz körülményeket.

Ugyanakkor a biztonsági helyzet továbbra is kihívásokkal teli. Május 18-án robbanás történt egy rendőrőrsön Al-Mayadeen városában, amelyben legalább három ember életét vesztette. Ez az incidens emlékeztet arra, hogy a stabilitás még törékeny, és további erőfeszítésekre van szükség a béke fenntartása érdekében.

Összességében 2025 májusa fordulópontot jelentett Szíria számára, ahol a diplomáciai nyitás és a gazdasági újjáépítés reményt ad a hosszú évek óta szenvedő lakosságnak.

Libanon: Májusi politikai és biztonsági fejlemények a háború utáni újjáépítés árnyékában

2025 májusában Libanon több jelentős politikai és biztonsági eseményt élt meg, amelyek meghatározhatják az ország jövőjét a 14 hónapos Izrael–Hezbollah háborút követően.

Önkormányzati választások és Hezbollah támogatottsága

Május 24-én befejeződtek az ország első önkormányzati választásai közel egy évtized után. A választások különösen dél-Libanonban voltak jelentősek, ahol Hezbollah és szövetségese, az Amal mozgalom dominálták a szavazást, számos településen ellenfél nélkül nyerve. A választások során a lakosok, köztük a háborúban megsérült Hezbollah tagok is, kifejezték elkötelezettségüket a „ellenállás” iránt. A libanoni kormány több mint 11 milliárd dollár nemzetközi támogatást keres az újjáépítéshez, a Világbank becslései szerint. 

Izraeli légicsapások és a tűzszünet megsértése

Annak ellenére, hogy 2024 novemberében tűzszünetet kötöttek, Izrael májusban több légicsapást hajtott végre dél-Libanonban, amelyek során legalább egy civil meghalt és több megsebesült. Az izraeli hadsereg szerint a támadások célja Hezbollah infrastruktúrájának megsemmisítése volt, válaszul a csoport állítólagos tűzszünet megsértéseire. A libanoni kormány elítélte ezeket a támadásokat, hangsúlyozva, hogy azok veszélyeztetik az ország stabilitását és a közelgő választások biztonságát. 

Palesztin fegyveres csoportok lefegyverzése

Május 21-én Joseph Aoun libanoni elnök és Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke megállapodtak abban, hogy a palesztin frakciók nem használják Libanont Izrael elleni támadások kiindulópontjaként, és hogy minden fegyvert a libanoni állam ellenőrzése alá vonnak. Ez a lépés célja a libanoni szuverenitás megerősítése és a nem állami fegyveres csoportok tevékenységének korlátozása. 

Ezek az események azt mutatják, hogy Libanon továbbra is kihívásokkal néz szembe a politikai stabilitás és a biztonság terén, miközben próbálja helyreállítani gazdaságát és megerősíteni állami intézményeit a háború utáni időszakban.

A Közel-Kelet, 2025. május – 1. rész bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.