Feed aggregator

The AfroPunk festival, celebrating alternative black culture, comes to Africa for the first time.

Normal 0 21 false false false FR X-NONE X-NONE /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Tableau Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Calibri",sans-serif; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-language:EN-US;}
Denel a révélé que l'armée sud-africaine a commandé trois « plates-formes d’artillerie », qui devraient certainement être des obusiers automoteurs du type T5-52. Ce canon monté sur camion a été développé par Denel Land Systems et le premier prototype a été révélé en 2002. Il s'agit d'un concurrent africain de l'obusier français CAESAR. Le T5-52 est équipé du canon du G5 de 155 mm et 52 calibres. La partie mobilité est fournie par le Tatra 8x8 T815 qui donne une autonomie de 600 kms. La pièce tire à une distance maximale de 42.5 kilomètres et en tir direct jusqu’à 3000 mètres. 
Denel devrait fournir ces équipements à l'armée sud-africaine en remplacement de six G5 vendus aux Émirats arabes unis en 2014.
Source : defenceweb.co.za  /photo Denel. Normal 0 21 false false false FR X-NONE X-NONE /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Tableau Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Calibri",sans-serif; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-language:EN-US;}

Meilleurs vœux à tous pour l'année 2018   Reprise progressive des activités de ce blog  Chutes de Calendula Angola

Un beau livre retrace l’histoire des engins produits par les diverses entreprises aujourd’hui réunies dans MBDA. Une très bonne surprise.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap „Vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása” című pályázati felhívásán 94,25 millió Ft állami támogatást nyert el a POLINVENT Fejlesztő, Kivitelező és Értékesítő Kft. A 153,03 millió forint összköltségű projekt során környezetbarát fotopolimerizációs műgyanták és kompozitok fejlesztése történik a mélyépítési ipar "no-dig" technológiái számára.

A csatornarendszerek bontásmentes javítása, azok többféle technológiája Európában az 1990-es évektől terjedt el. Rövid bélelések (ShortLiner) céljára elsősorban helyben térhálósodó, többkomponensű gyantákat használnak. Ezek folyékony komponenseit a helyszínen mérik és keverik össze, majd az erősítő szálakból (pl. ECR üvegből) készült speciális vázanyagot a gyantakeverékkel átimpregnálják. Az impregnált vázanyagot egy hengeres, rugalmas, felfújható belső zsaluzó elemre, ún. packerre átfedéssel felteszik, majd a packert az akna felől a hibahelyre tolják. A packert nyomás alá helyezik, így az elkezd tágulni. Az impregnált vázanyag átfedése lecsökken, és a még ragacsos anyag az eredeti cső falához szorul. A kikeményedés általában 3-4 órát vesz igénybe. Utána a packer túlnyomását leengedik, és a packert kihúzzák. Az eredmény egy „cső a csőben” típusú javító béléscső.

Jóval gyorsabb eljárást tesznek lehetővé az UV fénnyel térhálósodó megoldások, amelyek egyelőre csak a hosszú, általában aknától aknáig tartó csatornabéleléseknél (LongLiner) terjedtek el. A jelenlegi eljárások jellemzően sztiroltartalmú gyantákat használnak. Ezek – amellett, hogy kellemetlen szagúak és egészségkárosítóak – alacsony lobbanáspontjuk miatt meglehetősen tűz- és robbanásveszélyesek is.

A megoldáshoz újszerű gyantákat célszerű kifejleszteni, pl. az uretán metakrilátok családjából. Ezek üzemszerű előállítását modern, számítógépvezérelt technológiával tervezzük, egyetemi (BME) és kutatóintézeti (MTA KFKI) szakemberek bevonásával. Jelen K+F projekt végső célja: környezetbarát és egyben termelékeny megoldás kidolgozása a ShortLiner bontásmentes csatornajavításra.

Olyan új, UV-fényre gyorsan térhálósodó sztirolmentes gyanták fejlesztésére kerül sor, amelyeknek a jelenlegieknél magasabb a lobbanáspontjuk, szaguk alig van, és jelentősen kisebb a tűz- és robbanásveszély. A helyszíni munka termelékenysége nemcsak a gyors kitérhálósodás révén nő, hanem amiatt is, hogy a gyanták elő-impregnált vázanyagok, ún. prepregek formájában kerülnek piacra. Így elmarad a helyszíni mérés, keverés és impregnálás; ezek üzemi körülmények között megbízhatóbban, egyenletes minőséggel megoldhatók.

Mivel UV-packerek még nem, vagy nem kellően kiforrott formában kaphatók, a projekt keretében elektronikai és gépész szakemberek bevonásával a prototípusok tesztelésére saját UV packereket is fejlesztünk. Előzetes felméréseink szerint a magas bérű országokban (pl. Németország, USA) máris jelentős az érdeklődés a nem olcsó, de a termelékenységet ugrásszerűen növelő, igényes megoldás iránt.

Az NKFI Alap „VÁLLALATI KFI_16” pályázati kiírásán 94 255 388 Ft állami támogatást elnyert, 153 028 237 Ft összköltségvetésű projekt 2018. január 1-én indul és várhatóan 2019. december 31-én zárul.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap „Vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása” című pályázati felhívásán 94,25 millió Ft állami támogatást nyert el a POLINVENT Fejlesztő, Kivitelező és Értékesítő Kft. A 153,03 millió forint összköltségű projekt során környezetbarát fotopolimerizációs műgyanták és kompozitok fejlesztése történik a mélyépítési ipar "no-dig" technológiái számára.

A csatornarendszerek bontásmentes javítása, azok többféle technológiája Európában az 1990-es évektől terjedt el. Rövid bélelések (ShortLiner) céljára elsősorban helyben térhálósodó, többkomponensű gyantákat használnak. Ezek folyékony komponenseit a helyszínen mérik és keverik össze, majd az erősítő szálakból (pl. ECR üvegből) készült speciális vázanyagot a gyantakeverékkel átimpregnálják. Az impregnált vázanyagot egy hengeres, rugalmas, felfújható belső zsaluzó elemre, ún. packerre átfedéssel felteszik, majd a packert az akna felől a hibahelyre tolják. A packert nyomás alá helyezik, így az elkezd tágulni. Az impregnált vázanyag átfedése lecsökken, és a még ragacsos anyag az eredeti cső falához szorul. A kikeményedés általában 3-4 órát vesz igénybe. Utána a packer túlnyomását leengedik, és a packert kihúzzák. Az eredmény egy „cső a csőben” típusú javító béléscső.

Jóval gyorsabb eljárást tesznek lehetővé az UV fénnyel térhálósodó megoldások, amelyek egyelőre csak a hosszú, általában aknától aknáig tartó csatornabéleléseknél (LongLiner) terjedtek el. A jelenlegi eljárások jellemzően sztiroltartalmú gyantákat használnak. Ezek – amellett, hogy kellemetlen szagúak és egészségkárosítóak – alacsony lobbanáspontjuk miatt meglehetősen tűz- és robbanásveszélyesek is.

A megoldáshoz újszerű gyantákat célszerű kifejleszteni, pl. az uretán metakrilátok családjából. Ezek üzemszerű előállítását modern, számítógépvezérelt technológiával tervezzük, egyetemi (BME) és kutatóintézeti (MTA KFKI) szakemberek bevonásával. Jelen K+F projekt végső célja: környezetbarát és egyben termelékeny megoldás kidolgozása a ShortLiner bontásmentes csatornajavításra.

Olyan új, UV-fényre gyorsan térhálósodó sztirolmentes gyanták fejlesztésére kerül sor, amelyeknek a jelenlegieknél magasabb a lobbanáspontjuk, szaguk alig van, és jelentősen kisebb a tűz- és robbanásveszély. A helyszíni munka termelékenysége nemcsak a gyors kitérhálósodás révén nő, hanem amiatt is, hogy a gyanták elő-impregnált vázanyagok, ún. prepregek formájában kerülnek piacra. Így elmarad a helyszíni mérés, keverés és impregnálás; ezek üzemi körülmények között megbízhatóbban, egyenletes minőséggel megoldhatók.

Mivel UV-packerek még nem, vagy nem kellően kiforrott formában kaphatók, a projekt keretében elektronikai és gépész szakemberek bevonásával a prototípusok tesztelésére saját UV packereket is fejlesztünk. Előzetes felméréseink szerint a magas bérű országokban (pl. Németország, USA) máris jelentős az érdeklődés a nem olcsó, de a termelékenységet ugrásszerűen növelő, igényes megoldás iránt.

Az NKFI Alap „VÁLLALATI KFI_16” pályázati kiírásán 94 255 388 Ft állami támogatást elnyert, 153 028 237 Ft összköltségvetésű projekt 2018. január 1-én indul és várhatóan 2019. december 31-én zárul.

Boldog új évet, kedves Atlantisták!

Szeretném Veletek megosztani azt az interjút, amelyet intézményem, a Fletcher School of Law and Diplomacy publikált nemrégiben a honlapján a "Fletcher Features" sorozatban. Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy az egyetemem, ahol tanítok és a doktorátusomon dolgozom, kiválasztott arra, hogy hivatalos honlapján bemutasson. Az interjúban beszélek a hátteremről, diplomáciai munkámról, disszertációmról és mentoraimról. A Fletcher School a 1933-ban a világon első, kizárólag nemzetközi kapcsolatokat oktató graduális intézményként alakult, amelynek programjai (mind a mester-, mind a doktori képzése) a világ 20 vezető programjai között kerülnek rangsorolásra minden évben. A Tufts University pedig az Egyesült Államok top 20 egyetemének egyike (5000 egyetem közül). Boldog vagyok, hogy a Tufts Egyetemen és a Fletcher Schoolban szakmai otthonra találtam.

Jó olvasás és atlantista új esztendőt kívánok!

http://fletcher.tufts.edu/News-and-Media/2017/11/28/PhD-Series-Zoltan-Feher

 

 

Boldog új évet, kedves Atlantisták!

Szeretném Veletek megosztani azt az interjút, amelyet intézményem, a Fletcher School of Law and Diplomacy publikált nemrégiben a honlapján a "Fletcher Features" sorozatban. Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy az egyetemem, ahol tanítok és a doktorátusomon dolgozom, kiválasztott arra, hogy hivatalos honlapján bemutasson. Az interjúban beszélek a hátteremről, diplomáciai munkámról, disszertációmról és mentoraimról. A Fletcher School a 1933-ban a világon első, kizárólag nemzetközi kapcsolatokat oktató graduális intézményként alakult, amelynek programjai (mind a mester-, mind a doktori képzése) a világ 20 vezető programjai között kerülnek rangsorolásra minden évben. A Tufts University pedig az Egyesült Államok top 20 egyetemének egyike (5000 egyetem közül). Boldog vagyok, hogy a Tufts Egyetemen és a Fletcher Schoolban szakmai otthonra találtam.

Jó olvasás és atlantista új esztendőt kívánok!

http://fletcher.tufts.edu/News-and-Media/2017/11/28/PhD-Series-Zoltan-Feher

 

 

As the Iranian protests continue, one of the signs of just how serious the protesters are is what they are chanting in public about their government:
“Death to Dictator” “Death to Rouhani” "Death to Khamenei" and “Reza Shah, Bless Your Soul”.

Clearly, the extent of the anger of the protesters goes beyond removing an individual leader -- some want a complete change in government that would return Iran to the way things were before Khomeini and the Islamic revolution.

Here is another anti-government chant opposing Iranian machinations outside of the country:


#BreakingNews
Dec 30 - #Kermanshah, #Iran
People chanting "Not Gaza, Not Lebanon, My life for Iran"#IranProtests #تظاهرات_سراسرى pic.twitter.com/UBRKWnt0Ds— Heshmat Alavi (@HeshmatAlavi) December 30, 2017

This was tweeted by Heshmat Alavi, a political and human rights activist who has written for Forbes, The Hill, The Daily Caller and Gatestone Institute.

While "Not Gaza, Not Lebanon, My life for Iran" is not exactly a ringing endorsement of Israel, it does illustrate less than enthusiastic support for the Palestinian Arabs in general, and Hamas terror attacks in particular.

But that in itself is not really anything new.

In 2009, Iranian-born conservative author Amir Taheri wrote in his book The Persian Night: Iran under the Khomeinist Revolution:
Since [the crushing of the protest in] 1999, Iran has witnessed countless student demonstrations and protests. In hundreds of resolutions passed during mass gatherings, students have challenged virtually every aspect of the Khomeinist ideology and the regime's domestic and foreign policies. One typical resolution passed repeatedly states that the people of Iran do not desire the destruction of Israel and do seek close and friendly relations with the United States. Every year in July, students mark the anniversary of the 1999 events. On October 8, 2007, students in Tehran greeted Ahmadinejad with cries of "Down with the Dictator" and "Forget about Palestine! Think about Us," forcing him to run away briefly with the help of his bodyguards. [emphasis added]Four years earlier, in 2005, The New York Times reported that Iran's hard line on Israel was not unaminmous:
Beset by practical concerns such as double-digit inflation and unemployment, Iran's youthful population is well aware of the fact that the ideological hubris of their parents' generation - often a half-baked hodgepodge of anti-imperialism, anti-Zionism, Islamism, and Marxism - has borne the country little fruit apart from a soiled international reputation and political and economic isolation. During the 2003 summer student protests, one popular slogan, delivered in lilting Persian, was "forget about Palestine, think about us!" [emphasis added]The article was written by Karim Sadjadpour, currently an Iranian-American policy analyst at the Carnegie Endowment and Ray Takeyh, a Senior Fellow at the Council on Foreign Relations.

Sadjadpour and Takeyh go on to write:
There exists no inherent reason why the Israeli-Palestinian struggle should be an overriding concern to the average Iranian. Iran has no territorial disputes with Israel, no Palestinian refugee problem, a long history of contentious relations with the Arab world, and an even longer history of tolerance vis-à-vis the Jewish people. To this day, the Jewish community in Iran is the largest in the Middle East outside of Israel.Ironically, in 2005 this article was claiming that based on the troubled relationship between Iran and the Arab world, it was Iran -- not the Saudis -- that should have been drawn into an alliance with Israel.

They summarized the position that Iran need not be so supportive of the Palestinian Arabs in the words of one reformist leader that:
"We shouldn't be chanting 'death to Israel'; we should be saying 'long live Palestine.' We needn't be more Palestinian than the Palestinians themselves."Clearly, things have not worked out that way so far -- this despite the fact that 2 years earlier, in 2003, an article in The New Republic and republished in The Jewish World Review was saying the same thing and was asking Is Iran rethinking its position on Israel? It suggested that
though the West still thinks of Iran as a cauldron of anti-Israel passion, a new generation of pro-democracy Iranians increasingly speaks out against the government's seeming obsession with the Palestinians.From the way the article describes it, even "conservatives" in the Iranian government were apparently seeing the light. You would expect a very different situation from the one currently going on during the past few days.

The article examines why things were potentially so promising:
several senior conservatives have quietly joined the chorus, hinting that Iran's support for terrorist groups opposed to Israel is negotiable. According to one senior conservative official, "Iran's policy in the Middle East and the peace process is not beyond the realm of possibilities that can be discussed, given a dialogue with the United States." Translation from Islamic Republic-speak: We can talk turkey on Israel/Palestine. Sadeq Zibakalam, a Tehran University professor with close ties to conservative officials, underscored this view earlier this year, when he told the U.S.-funded Radio Farda Persian service that Iran understands Washington's concerns about Tehran's support for Hezbollah, Hamas, and Islamic Jihad. President Mohammed Khatami, a reformer who has long argued that Iran should not interfere in any agreements made between Israel and the Palestinians, is unlikely to quibble with the conservatives.So what happened?

While Mohammed Khatami, the reformer, was president in 2003, by 2005 a new president was elected: Mahmoud Ahmadinejad -- and the rest is history.

Mahmoud Ahmadinejad. Credit: Farzad Khorasani
Source: Wikimedia Commons
While he did not single-handedly stem the supposedly growing tide of reform, Ahmadinejad did represent the interests of the hard-liners.

For now, it is impossible to say whether the current protests will be put down and crushed as were the student protests in 1999 and the election protests in 2009. Even if successful, they are not about to change Iran overnight into a friend of Israel reminiscent of the reign of the Shah of Iran. Instead, it has been suggested that the current unrest will keep the government occupied and reduce the possibility of conflict between the two countries, especially along the Syrian border, at least for a while.

But beyond that, the idea that Iranian animosity towards Israel is not hardwired, may perhaps hold promise for some point in the forseeable future.





-----
If you found this post interesting or informative, please it below. Thanks!

Artcile paru dans TheConversation et Slate.fr

Donald Trump persiste dans les décisions polémiques, en dépit des réticences d’une partie de son administration. Le retrait américain de nombreux traités ou organisations internationales, la remise en cause des alliances, un mur avec le Mexique… Et maintenant la reconnaissance unilatérale de Jérusalem comme capitale d’Israël. La posture reste guidée par deux logiques du Président américain : rester en phase avec une base dure, et faire parler de lui. La nouvelle polémique sur Jérusalem est porteuse de risque politique, de clarification et de transition.Allumer le feuEn annonçant l’installation future de l’ambassade américaine à Jérusalem, reconnue comme capitale d’Israël, le locataire de la Maison Blanche ne fait que peu d’heureux, parmi lesquels quelques cercles aux États-Unis, et bien entendu l’actuel Premier ministre israélien, Benyamin Nethanyahou. Ailleurs, c’est le désarroi dangereux, l’inquiétude ou l’embarras.Désarroi chez les Palestiniens, avec le risque que le sentiment de n’avoir plus rien à perdre favorise les franges les plus extrêmes, à l’heure où des affrontements suivent la décision américaine, en Cisjordanie et à Gaza. Inquiétude dans les capitales occidentales, notamment européennes, face à l’obstination du Président américain à répandre la déstabilisation avec toujours la même unique satisfaction d’en être l’auteur. On s’inquiète, en Europe, pour un voisinage stratégique sud-méditerranéen souvent exportateur de tensions sociales et communautaires, et plus largement pour l’avenir d’une sécurité européenne dépendante d’une puissance américaine aujourd’hui bien imprévisible.Inquiétude aussi dans les capitales arabes qui ont vu par le passé d’importantes manifestations de soutien aux Palestiniens (comme en Jordanie), ou dont la situation est déjà si tendue que ce nouvel épisode n’arrangera rien (au Liban). Embarras, également, dans les pays arabes dont les relations avec Israël étaient apaisées, comme en Égypte, ou bien se réchauffaient au point de prendre la direction d’un nouvel axe stratégique, comme à Riyad.Dans ces capitales-là, la cause palestinienne, à vrai dire, n’est plus prioritaire depuis longtemps. Mais dans leur préoccupation actuelle de lutter contre l’influence iranienne, elles se retrouvent non plus discrètement alliées à un partenaire israélien qui a le même ennemi, mais tapageusement associées sur un enjeu hautement symbolique au duo Trump–Netanyahou, ce dernier étant par ailleurs assailli d’accusations de corruption, et dont la propre presse – le journal Haaretz – se demande « combien de vies la décision de Trump va coûter ».Lire la suite sur TheConversation

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap „Vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása” című pályázati felhívásán 153,3 millió Ft állami támogatást nyert el a Novalak Kft. az 255,5 millió forint összköltségű fejlesztéséhez.

A projekt során intelligens computer vision elven alapuló fél-automata festőrendszer fejlesztése történik műemlék épületek homlokzatainak festésére és hőszigetelésére.

A munkavédelmi ellenőrzések eredményei alapján megállapítható, hogy a súlyos munkabalesetek 17 százaléka az építőiparban történik, és a halálos balesetek közül is minden ötödik ebben az ágazatban következik be. A nagy fluktuáció, a rövid ideig tartó veszélyes tevékenységek, mint a daruzás, bontás, szerelés, és a szélsőséges környezeti viszonyok miatt az építőipar az egyik legveszélyesebb ágazat. A projekt keretében egy olyan megoldás kerül kivitelezésre, amely a munkavédelmi szempontok figyelembevétele mellett az automatizálás bevezetésével utat nyit biztonságos, minőségi és produktív kivitelezésre.

A projekt célja egy olyan fél-automata robotizált festőrendszer fejlesztése, amely a talajról történő működtetéssel meg tudja valósítani épületek homlokzatainak hőszigetelését és festését, ezáltal kiküszöbölve a potenciális munkabalesetet okozó kockázati tényezőket, mint az állványozás össze- és szétszerelése, a magasban végzett munka, festés során belélegzett anyag. A projekt során a rendszer prototípusa kerül kivitelezésre. A rendszerben az automata festési műveleteket egy, a kosárba rögzített festőrobot végzi. A robot automatizált működtetéséhez intelligens mesterséges látást biztosítanak a robot számára, azaz optikai, lézeres és infrakamerás szenzorok segítségével gyűjtik a rendszer döntéshozó képességéhez szükséges adatokat. A K+F projekt keretében kifejlesztett komplett rendszer nem csak műemlék épületek hőszigetelési feladatainak ellátására, hanem bármely olyan objektum akár hőszigetelési, akár festési feladatait el tudja látni, amelynek magassága nem haladja meg a 13 métert.

Az NKFI Alap „VÁLLALATI KFI_16” pályázati kiírásán 153 300 048 Ft állami támogatást elnyert, 255 500 080 Ft összköltségvetésű projekt 2018. január 1-én indul és várhatóan 2019. december 31-én zárul.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap „Vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása” című pályázati felhívásán 153,3 millió Ft állami támogatást nyert el a Novalak Kft. az 255,5 millió forint összköltségű fejlesztéséhez.

A projekt során intelligens computer vision elven alapuló fél-automata festőrendszer fejlesztése történik műemlék épületek homlokzatainak festésére és hőszigetelésére.

A munkavédelmi ellenőrzések eredményei alapján megállapítható, hogy a súlyos munkabalesetek 17 százaléka az építőiparban történik, és a halálos balesetek közül is minden ötödik ebben az ágazatban következik be. A nagy fluktuáció, a rövid ideig tartó veszélyes tevékenységek, mint a daruzás, bontás, szerelés, és a szélsőséges környezeti viszonyok miatt az építőipar az egyik legveszélyesebb ágazat. A projekt keretében egy olyan megoldás kerül kivitelezésre, amely a munkavédelmi szempontok figyelembevétele mellett az automatizálás bevezetésével utat nyit biztonságos, minőségi és produktív kivitelezésre.

A projekt célja egy olyan fél-automata robotizált festőrendszer fejlesztése, amely a talajról történő működtetéssel meg tudja valósítani épületek homlokzatainak hőszigetelését és festését, ezáltal kiküszöbölve a potenciális munkabalesetet okozó kockázati tényezőket, mint az állványozás össze- és szétszerelése, a magasban végzett munka, festés során belélegzett anyag. A projekt során a rendszer prototípusa kerül kivitelezésre. A rendszerben az automata festési műveleteket egy, a kosárba rögzített festőrobot végzi. A robot automatizált működtetéséhez intelligens mesterséges látást biztosítanak a robot számára, azaz optikai, lézeres és infrakamerás szenzorok segítségével gyűjtik a rendszer döntéshozó képességéhez szükséges adatokat. A K+F projekt keretében kifejlesztett komplett rendszer nem csak műemlék épületek hőszigetelési feladatainak ellátására, hanem bármely olyan objektum akár hőszigetelési, akár festési feladatait el tudja látni, amelynek magassága nem haladja meg a 13 métert.

Az NKFI Alap „VÁLLALATI KFI_16” pályázati kiírásán 153 300 048 Ft állami támogatást elnyert, 255 500 080 Ft összköltségvetésű projekt 2018. január 1-én indul és várhatóan 2019. december 31-én zárul.

Cette Fremm vient d’achever son déploiement de longue durée. Nous étions à bord pour son retour.

15 Airbus MRTT (ravito et transport) seraient prévus au lieu de 12, mais l’aviation de combat devra se contenter de 185 appareils, moins que les 215 souhaités par l’armée de l’air.

Anyone not knowing the history of the Israeli/Arab conflict might conclude that the Arabs won all of the wars in which they fought, and could therefore dictate the terms of the peace.
Dr. Alex Grobman, Alice in Wonderland



Back in 2006, Amir Taheri, the Iranian-born conservative author, explained why Israel must claim victory over Palestine:
...For a war to be won it is not enough for one side to claim victory, although that is essential. It is also necessary for one side to admit defeat. The problem in the case of the Arab-Israeli wars, however, was that the side that had won every time was not allowed to claim victory while the side that had lost was prevented from admitting defeat.

This was a novel situation in history, throughout which the victor and the vanquished had always acknowledged their respective positions and moved beyond it in accordance with a peace imposed by the victor.

In the Israeli-Arab case this had not been done because each time the UN had intervened to put the victor and the vanquished on an equal basis and lock them into a problematic situation in the name of a mythical quest for an impossible peace.

...In every case the winner wins the land and gives the loser peace. In every case the peace that is imposed is unjust to the loser and just to the winner.Now, this is no longer a claim that is being made in the abstract.


Last December, Daniel Pipes described A New Strategy for Israeli Victory, based on the continued failure of the peace process in its many manifestations and iterations. On the one hand, deterrence could not be maintained indefinitely because of its unpopularity internationally and the way it wore Israelis down. On the other hand, diplomacy became the new way to go -- and seems to be prepared to keep going, indefinitely, with no success.

The solution, according to Pipes, is victory -- The Israel Victory Project:
the key concept of my approach, which is victory, or imposing one’s will on the enemy, compelling him through loss to give up his war ambitions. Wars end, the historical record shows, not through goodwill but through defeat. He who does not win loses. Wars usually end when failure causes one side to despair, when that side has abandoned its war aims and accepted defeat, and when that defeat has exhausted the will to fight. Conversely, so long as both combatants still hope to achieve their war objectives, fighting either goes on or it potentially will resume.Despite the fact that he Arabs lost every war with Israel, in 1948, 1956, 1967, 1973, and 1982, they never saw their defeat as the end. Instead, they looked ahead for another opportunity to make war against Israel.

This is how Pipes described his solution to this problem back in July:




While he makes a point in the video of refraining from suggesting how to convince the Palestinian Arabs that they have lost the war, in his 2016 article, Pipes does make some suggestions how to discourage rejectionism and promote a change of heart:

• When Palestinian “martyrs” cause material damage, pay for repairs out of the roughly $300 million in tax obligations the government of Israel transfers to the Palestinian Authority (PA) each year.
• Respond to activities designed to isolate and weaken Israel internationally by limiting access to the West Bank.
• When a Palestinian attacker is killed, bury the body quietly and anonymously in a potter’s field.
• When the PA leadership incites violence, prevent officials from returning to the PA from abroad.
• Respond to the murder of Israelis by expanding Jewish towns on the West Bank.
• When official PA guns are turned against Israelis, seize these and prohibit new ones, and if this happens repeatedly, dismantle the PA’s security infrastructure.
• Should violence continue, reduce and then shut off the water and electricity that Israel supplies.
• In the case of gunfire, mortar shelling, and rockets, occupy and control the areas from which these originate.

These are described as "examples for Washington to propose," a key point since imposing these measures will require the support and assistance of the US to allow this proposed change of Israeli policy. In other words, this Israel Victory Project would not have been feasible and would never have gotten off the ground during the Obama Administration. Now, during the Trump Administration, there may be a chance.

With that in mind, the Congressional Israel Victory Caucus was announced in April:
Reps. Ron DeSantis and Bill Johnson. From the Press ReleaseReps. Ron DeSantis (R-FL) and Bill Johnson (R-OH) will launch the Congressional Israel Victory Caucus (CIVC) on April 27 at 9 a.m. The caucus' goal: to introduce a new U.S. approach to Israel-Palestinian relations.

Cong. Johnson notes that "Israel is America's closest ally in the Middle East, and the community of nations must accept that Israel has a right to exist – period. This is not negotiable now, nor ever. The Congressional Israel Victory Caucus aims to focus on this precept, and to better inform our colleagues in Congress about daily life in Israel and the present-day conflict. I look forward to co-chairing this very important caucus with Cong. DeSantis."At the time, no Democrats had joined the group.

In order to be successful, Pipes sees the project as being heavily dependent on US support being provided in a sustained way along with select Arab states and others in order to convince the Palestinian Arabs that rejectionism will not work:
That means supporting Israel’s taking the tough steps outlined above, from burying murderers’ bodies anonymously to shuttering the Palestinian Authority. It means diplomatic support for Israel, such as undoing the “Palestine refugee” farce and rejecting the claim of Jerusalem as the Palestinian capital. It also entails ending benefits to the Palestinians unless they work toward the full and permanent acceptance of Israel: no diplomacy, no recognition as a state, no financial aid, and certainly no weapons, much less militia training.Pipes does not sugar-coat the strategy he is proposing:
this change won’t be easy or quick: Palestinians will have to pass through the bitter crucible of defeat, with all its deprivation, destruction, and despair as they repudiate the filthy legacy of Amin al-Husseini and acknowledge their century-long error. But there is no shortcut.Similarly, the criticism is no less direct.

J Street has attacked the Congressional Israel Victory Caucus, referring to it as the “defeat Palestinians caucus,” claiming that the project is “devoted to pushing the truly terrifying myth that Israel can end the conflict by using brute force and repression to make Palestinians accept their eternal statelessness.” They urged congressmen to “stay as far away from such savage and dangerous ideas as possible. The creation of a caucus devoted to promoting them should be condemned, not celebrated.”

Among supporters there is some disagreement too.

Martin Sherman, the founder and executive director of the Israel Institute for Strategic Studies, has supported Pipes' proposal, but there is a key item Sherman and Pipes disagree on. According to Sherman:
Pipes concisely sums up the principal point of disagreement between us: “Sherman and I directly disagree on only one point — Israel accepting the possibility of a Palestinian state.” He goes on to speculate that “the allure of a state after the conflict ends offers benefits to both sides. Israelis will be free of ruling unwanted subjects. Palestinians have a reason to behave.”Sherman is vehemently opposed to the idea, noting that historically there is little to support the idea that the demand for Palestinian statehood is a genuine grievance.

Six months after the formal announcement of the Israel Victory Project, the strategy is still taking shape and support is still being drummed up.

Considering the need for US support to make this work and the political uncertainty facing both the Trump Administration and the Republican majority in Congress, the Israel Victory Project may not have much time to establish itself.



-----
If you found this post interesting or informative, please it below. Thanks!

L’Hélicoptère léger interarmées (HIL) ne devrait pas figurer dans la prochaine loi de programmation militaire.

© Marine nationale

Cette année, à près de 3 000 kilomètres de son port-base de Toulon, l’équipage de la frégate anti-sous-marine Jean de Vienne a passé Noël à la mer. En effet, le bâtiment patrouille en Méditerranée orientale dans le cadre de l’opération Chammal delutte contre Daech. A cette occasion, les marins ont eu la joie de recevoir des colis de l’association « solidarité Défense ».

Ils contenaient en particulier des messages de fraternité et de soutien de la part de 250 élèves d’écoles élémentaires, un signe de reconnaissance à ces marins qui passent Noël loin de leur famille, pour garantir la sécurité des Français. Ces témoignages ont touché l’ensemble de l’équipage qui ne manquera pas de leur répondre prochainement. Les marins du Jean-vienne pourront ainsi faire partager à ces jeunes écoliers leur quotidien à bord et surtout le sens de leur mission. L’engagement du Jean de Vienne dans cette opération répond au besoin de l’état-major des armées de disposer en permanence d’un navire dans le canal de Syrie permettant à la France d’entretenir une appréciation autonome de la situation.

Vos réactions:  Select ratingGive it 1/5Give it 2/5Give it 3/5Give it 4/5Give it 5/5 Moyenne: 3 (1 vote)