Feed aggregator

Sorry, this entry is only available in Greek.

Régóta szerettem volna már elcsípni egy rendes mentőhelikopteres képet a Honvédkórház helipadjén. Ma a végtelen nagy ráérésnek, az ősi Raleigh biciklimnek, és a hosszú földi időnek hála sikerült. Persze úgy általánosságban sem árt fotózni a Légimentők bérelt osztrák madarait sem, hiszen ha jönnek a norvég saját példányok, búcsút lehet inteni nekik.

A Minyó méretére tervezett óriási helikopterleszállón egy olyan kis jószág, mint az EC135, elveszik. A középen álló forgószárnyút az utcaszintről csak éppen hogy látni lehet. A Róbert Károly körút felől ennyi látszott ma a HA-ECA-ból.

Ez már a Gömb utca felőli nézet. A nyugatias irányba leszállt gépet függeszkedés közben...

...ellépték balra...

...a kiemelkedés...

...és gyorsítás így már délkeleti irányba történt. Az EC135-ös aztán délnyugatias irányba, budaörsi bázisa felé távozott...

...amint azt az FR24 is tanúsította.

Zord

Bátor reformokra van szükség, mondta a francia elnök.

Az AHU orvosi missziói töretlenül folytatódnak, idén júniusban két orvos csapat is útra kel Malawiba, ezúttal két szakterület orvosai közösen is dolgoznak.

A vezérkar tudományos műhelye (HVK THK) a nemzeti ellenállóképességről (resilience) tart a napokban konferenciát a Stefánián. Mint minden ilyen rendezvényen, értékes és kevésbé érdekes előadások, hozzászólások váltogatták egymást, valódi saját gondolatok és copy-paste alapúak, megfelelési, egyéni tudományos előmeneteli célzatúak egyaránt - ebben a mostanság agyonhype-olt témakörben. Én ezért nem is untatnám az olvasókat a részletekkel, csupán egyetlen mozzanatot emelnék ki.

A konferencia plakátja. Jó választás. Nekünk a történelmi tapasztalatokból érdemes kiindulni. Különösen ami a nagyhatalmakat és a sokszor általuk finanszírozott nagy ideákat illeti.

Arról a pillanatról van szó, amikor az egyik vendéglátó feltette a kérdést, hogy mi a különbség a "comprehensive approach" ás a "hybrid warfare" között, és ezzel láthatóan hebegést-habogást váltott ki az atlanti szürkeállomány legjava körében. Amellett, hogy büszke volt, hogy egy magyar szájából hangzott el ez a kérdés, a "hallgatóság hallgasson" jegyében a LégierőBlogger természetesen csak ült és figyelt. Ehelyütt viszont röviden megosztanám gondolataimat erről a kérdésről.

A kérdésfelvetés szerintem teljesen jogos. A lényeg a perspektíva. A Nyugat széles körben elharapózott arrogáns, hipokrita látásmódjában amit "mi" csinálunk az "comprehensive approach", amit viszont geopolitikai riválisaink (a csúnya oroszok, kínaiak, irániak, de lassan mindenki, aki "más") az "hibrid hadviselés".

A magas valószínűségű konklúzió levonása ugyanakkor nem képzelhető el elfogult, az objektivitásra kísérletet sem tevő hozzáállással. Ha viszont ezt választjuk, nem hunyhatunk szemet az úgynevezett, mégoly elfuserált "comprehensive approach" égisze alatt történt lépések ellentmondásos, de inkább negatív eredménye felett, legyen szó Koszovóról, Afganisztánról, Irakról, Líbiáról és Szíriáról, stb. Arról, hogy az utóbbi évek legnagyobb konfliktusainak kiváltó okai között a Nyugat lépéseinek jelentősége és ezáltal felelőssége kimagasló. Arról, hogy a NATO-tag Magyarország legjelentősebb honvédelmi-belbiztonsági intézkedéssorozatát (Közös Akarat - nem kívánt belpolitikai felhangok törlendők) olyan történések kényszerítették ki, melyek – így a migrációs válság, a terrorizmus – szövetségünk vezető hatalmának elhibázott intervenciós politikájából fakadnak. Nincs mit szépíteni: miközben - az ilyen konferenciákon is - a régi (szovjet-orosz) ellenségkép felelevenítésén fáradoznak a hangadók, Magyarország és Európa valójában az Egyesült Államok ténykedésének áldozatává vált az elmúlt években.

Mit lehet erre mondani? Akinek ilyen barátai vannak, ellenségre nincs is szüksége?

Zord

A havas budaörsi repülőtérről írt februári bejegyzésben már tettem említést egy ritkaságról, a Kamov Ka-27 (NATO kód: Helix) haditengerészeti helikopter civil változatáról, a Ka-32-esről. 2004-ben három ilyen helikopter érkezett Magyarországra, de valószínűleg nem váltották be a hozzájuk fűzött üzleti reményeket, mert két év múlva eladták őket. Így amikor később ilyen helikopter dolgozott hazánkban, az már nem magyar lajstrommal repült.

Szokatlan látvány a Ka-32-es sor Budaörsön. A Kamov a koaxiális forgószárny-elrendezés mellett kötelezte el magát, amelynél nincs szükség faroklégcsavarra. A kék helikoptereken időjárásradar és a törzs mindkét oldalán dobozokba csomagolt, felfújódó úszótest van. 

A HA-HSD-t a nyitott ajtó fölötti, behajtható, 300 kg teherbírású csörlővel is felszerelték. A Ka-32-esekbe két, egyenként 2225 lóerő tengelyteljesítményű Izotov TV3-117-es hajtóművet építettek; ezek kilemezelését kezdi az egyik műszaki. 

Téli csendélet részben takart Ka-32-essel. A vibrációt csökkentő ingasúlyok csak az alsó forgószárnyon vannak. 

Az egyik kék Kamov fej feletti panelje.

A gép orrát ponyva takarja, ezért van sötét a fülkében.

A tehertér padlója magasan, a mennyezet alacsonyan van, ezért a törzsben csak görnyedve lehet járni.

Hatlapátos forgószárny-készlet a helikopter mellett tárolva. A ponyva mögött nagyméretű plexi dudorodik, lehetővé téve, hogy a helikoptervezető lefelé, a teheremelés helyére is rálásson. 

A gépen még az ukrán lajstrom van. A piros-fehér-zöld helikopteren már nincsenek úszótestek, csak a kiegészítő üzemanyagtartályok dudorodnak ki két oldalt. A főtartályok a padló alatt vannak.

Az ex UR-CBK magyar lajstroma HA-HSB lett. A négypontos futómű főfutóin látható az a lemez, amely elősegíti, hogy a helikopter a lazább talajon se süllyedjen meg. 

A Hotel-Sierra-Bravo egy ködös őszi napon Budaörsön. Az óramutató járásával megegyező forgásirányú felső forgószárnyon egy madár pihen.

*

Ez a 2008 szeptemberi képsor a véletlennek köszönhető. A Széchenyi-hegy közelében járva figyeltem fel a szokatlan hangra. A fák takarásából kiérve láttam meg az adótorony felett dolgozó piros-fehér festésű, svájci lajstromú Ka-32-est. A nálam lévő apró zsebgéptől a borús időben ilyen képekre futotta. 

*

Ha már a Ka-32-es típusnak haditengerészeti múltja van, legyen itt egy-két kép a katonai változatról és az elődtípusról is. A fotók 2005-ben, a belgrádi repülési múzeumban készültek.

A Ka-28PL (a tengeralattjárók elleni Ka-27PL exportjelzése) a belgrádi múzeum kültéri kiállításán. A típusból mindössze kettőt vettek a jugoszlávok 1987-ben és Splitnél üzemeltették azokat.  A Helixeket a kétezres évek elején vonták ki a szolgálatból.

A bizarr külsejű előd, a Ka-25PL vagy ahogy a NATO-ban nevezték: Hormone. A típusból hatot szereztek be, ugyancsak a spliti tengeralattjáró-elhárítók számára. Az oroszokhoz 1989-ben nagyjavításra küldött két gép soha nem került vissza Jugoszláviába. A típus 1997-ig maradt rendszerben. Ez a múzeumi példány saját (forgó)szárnyán érkezett Belgrádba, a többi az 1999-es háborúban a földön semmisült meg.

Tengerentúli olvasóm fotója egy aktív Hormone-ról. A helikopter az Indiai-óceán felett repülve került lencsevégre 1974-ben. Fotó: Jeff Manthos

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A havas budaörsi repülőtérről írt februári bejegyzésben már tettem említést egy ritkaságról, a Kamov Ka-27 (NATO kód: Helix) haditengerészeti helikopter civil változatáról, a Ka-32-esről. 2004-ben három ilyen helikopter érkezett Magyarországra, de valószínűleg nem váltották be a hozzájuk fűzött üzleti reményeket, mert két év múlva eladták őket. Így amikor később ilyen helikopter dolgozott hazánkban, az már nem magyar lajstrommal repült.

Szokatlan látvány a Ka-32-es sor Budaörsön. A Kamov a koaxiális forgószárny-elrendezés mellett kötelezte el magát, amelynél nincs szükség faroklégcsavarra. A kék helikoptereken időjárásradar és a törzs mindkét oldalán dobozokba csomagolt, felfújódó úszótest van. 

A HA-HSD-t a nyitott ajtó fölötti, behajtható, 300 kg teherbírású csörlővel is felszerelték. A Ka-32-esekbe két, egyenként 2225 lóerő tengelyteljesítményű Izotov TV3-117-es hajtóművet építettek; ezek kilemezelését kezdi az egyik műszaki. 

Téli csendélet részben takart Ka-32-essel. A vibrációt csökkentő ingasúlyok csak az alsó forgószárnyon vannak. 

Az egyik kék Kamov fej feletti panelje.

A gép orrát ponyva takarja, ezért van sötét a fülkében.

A tehertér padlója magasan, a mennyezet alacsonyan van, ezért a törzsben csak görnyedve lehet járni.

Hatlapátos forgószárny-készlet a helikopter mellett tárolva. A ponyva mögött nagyméretű plexi dudorodik, lehetővé téve, hogy a helikoptervezető lefelé, a teheremelés helyére is rálásson. 

A gépen még az ukrán lajstrom van. A piros-fehér-zöld helikopteren már nincsenek úszótestek, csak a kiegészítő üzemanyagtartályok dudorodnak ki két oldalt. A főtartályok a padló alatt vannak.

Az ex UR-CBK magyar lajstroma HA-HSB lett. A négypontos futómű főfutóin látható az a lemez, amely elősegíti, hogy a helikopter a lazább talajon se süllyedjen meg. 

A Hotel-Sierra-Bravo egy ködös őszi napon Budaörsön. Az óramutató járásával megegyező forgásirányú felső forgószárnyon egy madár pihen.

*

Ez a 2008 szeptemberi képsor a véletlennek köszönhető. A Széchenyi-hegy közelében járva figyeltem fel a szokatlan hangra. A fák takarásából kiérve láttam meg az adótorony felett dolgozó piros-fehér festésű, svájci lajstromú Ka-32-est. A nálam lévő apró zsebgéptől a borús időben ilyen képekre futotta. 

*

Ha már a Ka-32-es típusnak haditengerészeti múltja van, legyen itt egy-két kép a katonai változatról és az elődtípusról is. A fotók 2005-ben, a belgrádi repülési múzeumban készültek.

A Ka-28PL (a tengeralattjárók elleni Ka-27PL exportjelzése) a belgrádi múzeum kültéri kiállításán. A típusból mindössze kettőt vettek a jugoszlávok 1987-ben és Splitnél üzemeltették azokat.  A Helixeket a kétezres évek elején vonták ki a szolgálatból.

A bizarr külsejű előd, a Ka-25PL vagy ahogy a NATO-ban nevezték: Hormone. A típusból hatot szereztek be, ugyancsak a spliti tengeralattjáró-elhárítók számára. Az oroszokhoz 1989-ben nagyjavításra küldött két gép soha nem került vissza Jugoszláviába. A típus 1997-ig maradt rendszerben. Ez a múzeumi példány saját (forgó)szárnyán érkezett Belgrádba, a többi az 1999-es háborúban a földön semmisült meg.

Tengerentúli olvasóm fotója egy aktív Hormone-ról. A helikopter az Indiai-óceán felett repülve került lencsevégre 1974-ben. Fotó: Jeff Manthos

* * *

Fotó: Szórád Tamás

https://tvnewsroom.consilium.europa.eu/uploads/council-images/thumbs/uploads/council-images/remote/http_7e18a1c646f5450b9d6d-a75424f262e53e74f9539145894f4378.r8.cf3.rackcdn.com/ukraine_thumb_169_1393002992_1392999386_129_97shar_c1.jpg

The EU is seeking an increasingly close relationship with Ukraine, going beyond co-operation, to gradual economic integration and a deepening of political co-operation. Ukraine is a priority partner country within the European Neighbourhood Policy (ENP). On 1 January 2016 the Free Trade Area (DCFTA) between Ukraine and the European Union entered into force.

Download this video here.

Am Europa-Tag in Brüssel ist das Interesse an den nächsten Wahlen in einem Jahr groß

Heute in Brüssel: Beiträge zum 9. Mai, dem Europa-Tag – wachsende Europa-Skepsis in den nationalen Parlamenten der Mitgliedstaaten und wachsendes

In fast allen nationalen Parlamenten gibt es inzwischen Vertreter von Parteien, die gegen die europäische Integration sind

VIENNA, 9 May 2018 – Austrian Foreign Minister Karin Kneissl will open the high-level conference on “Effective Multilateralism in a Globalized World – The Case of Europe and Asia Pacific” on 16 May 2018 in Vienna.

Reflecting the OSCE’s inclusive security approach, the conference will focus on multilateral security mechanisms in Europe and the Asia Pacific region, as well as on economic connectivity and co-operation. A side-event will look into ways of effectively fighting against trafficking in Human Beings in the region with Madina Jarbussynova, OSCE Special Representative and Co-ordinator for Combating Trafficking in Human Beings, Geoffrey Shaw, Australian Government Ambassador for People Smuggling and Human Trafficking, and Hannes Schreiber, Head of Division for Asylum, Migration, Combating Trafficking in Human Beings, MFA Austria.

Kneissl’s keynote speech on the role of effective multilateralism in our two regions will be followed by high-level opening statements by OSCE Secretary General Thomas Greminger, Director General of the Office of the UN in Vienna and UNODC Executive Director Yury Fedotov tbc, Director General of the IAEO, Yukiya Amano tbc, Special Representative and Head of the United Nations Regional Centre for Preventive Diplomacy for Central Asia Natalia Gherman, and CTBTO Executive Secretary Lassina Zerbo.

The discussion will focus on “Regional approaches to security in Europe and Asia” and “Towards a Common Economic Space: how to enhance economic connectivity and cooperation between the Euro-Atlantic and the Eurasian-Pacific Area.”

Further information about the conference as well as the draft agenda can be found online:  https://www.osce.org/partners-for-cooperation/asian/380467

Media representatives are invited to cover the Conference on 16 May from 09:00 to 16:00 at the Palais Niederösterreich, Herrengasse 13, 1010 Vienna (first floor).

 

Media representatives wishing to cover this event must register by sending an e-mail to pk-anmeldungen@bmeia.gv.at by 17:00, Tuesday, 15 May 2018. Registered media representatives must bring a photo ID in order to gain access to the conference venue.

 

Contacts

Communication and Media Relations Section

OSCE Secretariat

Phone: + 43 676 71 74 592

press@osce.org

 

Helene Spitzer

Press Officer

Ministry of Europe, Integration and Foreign Affairs of the Republic of Austria

Office: +43 (0) 50 11 50 33 95

helene.spitzer@bmeia.gv.at

read more

Bárki megüzenheti Brüsszelnek, mit tegyen Európa a migrációval, az oktatással és az egészségüggyel.

Vieles hängt davon ab, wie aggressiv die USA ihre Sanktionen verhängen, sagt Cornelius Adebahr von Carnegie Europe

The Hellenic Foundation for European and Foreign Policy (ELIAMEP) invites pre-applications from scholars who wish to spend 12-24 months at ELIAMEP, as part of the “Marie Skłodowska-Curie Individual Fellowship” Programme (MSCA-IF-2018), funded by the European Commission.

Applicants can be of any nationality but they must not have spent more than 12 months in the last 3 years in Greece (mobility rule).

ELIAMEP welcomes project proposals from doctorate holders, interested in submitting a proposal in the area of social sciences and humanities. However, priority will be given to those projects that fit best with ELIAMEP’s existing research interests and orientations and gain the support of at least one ELIAMEP senior researcher.

Fellowships take form of European Fellowships or Global Fellowships.

– European Fellowships are open to researchers either coming to Europe from any country in the world or moving within Europe. The researcher must comply with the rules of mobility.

– Global Fellowships are based on a secondment to a third country and a mandatory 12 month return period to a European host. The researcher must comply with the rules of mobility in the country where the Global Fellowship secondment takes place, not for the country of the return phase.

Researchers receiving an Individual Fellowship may opt to include a secondment phase in Europe, notably in the non-academic sector, within the overall duration of their fellowship.

ELIAMEP has an extensive and prestigious record of hosting international doctoral and postdoctoral fellows. Over the last years, it was host organisation in three Intra-European Marie Curie fellows, all of whom have made significant advances in their careers. Currently, ELIAMEP hosts the REPLICIAS project (Architectural replicas in the scramble for the past: Politics of identity in Istanbul, Athens, Skopje), funded by the 2016 call of the “Marie Skłodowska-Curie Individual Fellowship” Programme.

Researchers who wish to cooperate with ELIAMEP for the submission of a proposal should check that they fulfill the respective eligibility criteria and then send an expression of interest, consisting of a short CV and a two-page summary presentation of their research proposal, to development@eliamep.gr . Expressions of interest may be submitted up to 30 June 2018.

Proposals will be pre-selected on the basis of internal evaluation and the availability of suitable supervision. Candidates will be informed of the results of the pre-selection well before the call deadline.

Further information on the call “Marie Sklodowska Curie Actions- Individual Fellowships” :

https://ec.europa.eu/research/participants/portal/desktop/en/opportunities/h2020/topics/msca-if-2018.html

Zusammenfassung:

Wer sind die sechs Prozent der Kinder im Alter von drei bis sechs Jahren, die keine Kita besuchen? DIW-Studie zeigt, dass Nicht-Kita-Kinder beispielsweise häufiger einen Migrationshintergrund haben, das trifft aber längst nicht auf alle zu – Kita-Pflicht hätte vermutlich nur einen äußerst geringen Nutzen – Besser wäre eine gezieltere Förderung, beispielsweise von Kindern mit Sprachförderbedarf

Kinder, die im Alter ab drei Jahren bis zur Einschulung nicht in eine Kindertageseinrichtung gehen, kommen – anders, als vor allem BefürworterInnen einer Kita-Pflicht häufig annehmen – keinesfalls nur aus sozioökonomisch benachteiligten Haushalten. Zwar haben Nicht-Kita-Kinder – im Altersbereich von drei bis sechs Jahren handelt es sich um sechs Prozent aller Kinder – tatsächlich häufiger einen Migrationshintergrund und kommen eher aus Haushalten, die in die untere Hälfte der Einkommensverteilung fallen. Das trifft aber längst nicht auf alle Kinder zu, wie eine aktuelle Studie des Deutschen Instituts für Wirtschaftsforschung (DIW Berlin) zeigt. Demnach gibt es über alle Einkommens- und Bildungsgruppen hinweg Familien, die ihr Kind nicht in einer Kita betreuen lassen.

Frau Spieß, Sie haben sich in einer Studie mit Kindern auseinandergesetzt, die nicht in eine Kita gehen. Was ist der Fokus Ihrer Untersuchung?

Es geht dabei um die Kinder im sogenannten Kindergartenalter, also im Alter von drei Jahren bis zum Schuleintritt, und die Frage, welche Kinder heutzutage keine Kindertageseinrichtung besuchen. Wir wissen aus der amtlichen Statistik, dass das sehr wenige Kinder sind. Lediglich sechs Prozent dieser Altersgruppe besuchen keine Kindertageseinrichtung. Hintergrund unserer Untersuchung war, dass in Deutschland immer wieder darüber diskutiert wird, ob wir eine Kita-Pflicht brauchen, also eine Pflicht, dass auch noch die letzten sechs Prozent eine Kita besuchen. Allerdings hatten wir bisher kaum systematische, detaillierte und neuere Erkenntnisse darüber, wer eigentlich diese sechs Prozent sind. [...]

Das Interview mit C. Katharina Spiess wurde im DIW Wochenbericht 19/2018 veröffentlicht. Hier gibt es das Interview als PDF-Dokument und als Podcast.

Am 2. Mai hat Haushaltskommissar Günther Oettinger die Vorstellungen der Europäischen Kommission für den Mehrjährigen Finanzrahmen der Europäischen Union (EU) in den Jahren 2021 bis 2027 vorgelegt. Dies ist das erste Zahlenwerk für eine Zeit nach dem Ausscheiden des Nettozahlers Großbritannien. Es ist zudem die erste Planung für eine Periode, in der sich die EU internationalen Herausforderungen stellen muss, bei denen es nicht nur um eine gemeinsame Handelspolitik in Zeiten zunehmenden Protektionismus geht, sondern auch um eine gemeinsame Sicherheitspolitik vor dem Hintergrund zunehmender militärischer Konflikte und um eine gemeinsame Migrationspolitik angesichts vermehrt auftretender wirtschaftlicher und humaner Katastrophen. Und es ist der erste Finanzrahmen für eine Zeit, in der dringend notwendige Reformen – insbesondere für den Euroraum – umgesetzt werden müssen, auch um endlich anderthalb Jahrzehnte nach Ausbruch der Staatsschuldenkrise mit dieser abschließen zu können. Kurz: Es geht um nicht mehr, als die EU zukunftsgerichtet aufzustellen. [...]

Der vollständige Kommentar von Kristina van Deuverden aus dem DIW Wochenbericht 19/2018

Une tribune de Ingebor Grässle, présidente (Allemagne, CDU) de la commission de contrôle budgétaire du Parlement européen sur les leçons de l’affaire Selmayr (au centre sur la photo).

La promotion express de Martin Selmayr, annoncée le 21 février, de son poste de chef de cabinet du président de la Commission européenne à celui de secrétaire général adjoint et, quelques minutes plus tard, de secrétaire général de la Commission, a conduit à un conflit d’une rare férocité entre la Commission, le Parlement européen et la presse. Ce conflit ne portait pas «seulement» sur la procédure de nomination – une question certes très importante –, mais sur des problèmes bien plus profonds. Il a en effet révélé que la Commission ne respectait pas ses propres règles, appliquait une politique du personnel générant de fortes insatisfactions internes, confondait allègrement l’information avec la manipulation et l’autopromotion et, enfin et surtout, qu’il y avait un réel malaise autour du travail effectué par Jean-Claude Juncker, le président de la Commission, et Martin Selmayr.

Parlementaires, journalistes, fonctionnaires avaient un (ou plusieurs) compte(s) à régler avec l’ancien chef de cabinet, et sa promotion en est devenue l’occasion. En tant que chef de cabinet du président, Selmayr avait suscité tant de critiques qu’il se faisait peu d’illusions sur sa carrière dans la Commission de l’après-Juncker. D’ailleurs, une place l’attend depuis 2014 à la Banque européenne pour la reconstruction (BERD) sise à Londres. Mais il a manifestement changé, ou dû changer, d’avis en décidant de devenir secrétaire général. Pour ce faire, on littéralement « inventé » une procédure de nomination en deux étapes, ce qui lui a permis d’être nommé en moins de dix minutes à deux postes différents.

Le fait qu’il ait été candidat unique au poste de secrétaire général adjoint, la seconde candidature ayant été opportunément retirée, et que la procédure de sélection ait été menée à grande vitesse a soulevé des questions, mais pas de critiques sévères. En effet, dans le passé, la Commission a choisi de la même manière plusieurs secrétaires généraux adjoints. Bref, si la procédure s’était arrêtée là, il n’y aurait pas eu d’affaire. C’est sa promotion immédiate au poste de secrétaire général qui a provoqué indignation et émotion. Jusque-là, les secrétaires généraux étaient des fonctionnaires expérimentés, des directeurs généraux de longue date. Or Selmayr, certes doté d’un grand savoir-faire dans les affaires politiques quotidiennes (comme porte-parole puis chef de cabinet depuis 2009), est un fonctionnaire qui n’a aucune expérience dans la gestion des directions générales, puisqu’il n’a jamais dirigé un service depuis le début de sa carrière en 2004. Certes, sans proximité politique avec le président, aucun secrétaire général ne peut travailler efficacement. Mais il ne peut pas non plus réussir sans une véritable pratique de la gestion des grands appareils administratifs, le Secrétaire général étant le plus haut responsable de l’administration de la Commission. Or, le cabinet du président ne compte que 30 personnes, alors que le secrétariat général emploie environ 570 fonctionnaires et la Commission plus de 30.000.

En outre, apparemment seules trois personnes (l’ancien secrétaire général, le Néerlandais Alexander Italianer, Jean-Claude Juncker et Martin Selmayr) étaient au courant que le secrétaire général sortant annoncerait son départ anticipé à la retraite lors de la réunion de la Commission du 21 février et l’une de ces trois personnes, en l’occurrence le chef de cabinet, était en mesure d’utiliser cette information privilégiée à son profit exclusif. Le départ à la retraite d’Italianer et la double promotion de Selmayr n’était pas une idée spontanée, comme cela a été présenté tant au collège des commissaires, qui n’a pas été prévenu en amont, qu’au public. On peut aussi se demander si ces trois personnes ont vraiment rédigé elles-mêmes tous les documents nécessaires à la nomination du nouveau secrétaire général sans aucun contact avec la direction générale du personnel et avec le service juridique ? Y a-t-il un lien entre la prolongation des fonctions de la directrice générale du personnel, normalement touchée par la limite d’âge, et la gestion de la nomination du nouveau Secrétaire général ?

Cette affaire pose clairement la question du statut de la fonction publique européenne. Lorsque la Commission sera renouvelée en 2019, les membres des cabinets des commissaires seront encore une fois récompensés pour leur travail et promus à des postes de direction. Les grands perdants de ces parachutages seront donc les fonctionnaires de carrière «normaux» et sans proximité politique, et ce, d’autant plus que la Commission Juncker, qui se veut « politique », se distingue par son talent à interpréter de façon créative les règles afin de mieux les contourner. C’est malheureusement vrai de la Commission, mais aussi du Parlement dont le talent pour promouvoir certains candidats au détriment du reste de la fonction publique n’est plus à prouver. Ces pratiques entraînent de plus en plus de frustration au sein de la bureaucratie qui a le sentiment que les carrières dépendent davantage de l’arbitraire que d’une quelconque rationalité.

J’observe enfin avec inquiétude la manière dont les journalistes sont traités par la Commission. Les « privilégiés » ont droit à des informations exclusives et, en remerciement, ceux-ci publient des articles amicaux. Les journalistes critiques, eux, sont mis sur la touche et peuvent même voir leur intégrité professionnelle mise en cause publiquement. La procédure de nomination de Selmayr qu’ils ont mise au jour a été pour eux l’occasion de prendre leur revanche et de mener un travail d’équipe d’autant plus remarquable qu’il a été multinational. Le service du porte-parole de la Commission a été mis sous pression, incapable d’apporter des réponses crédibles aux questions des journalistes. L’information orale s’est avérée peu fiable, les explications juridiques inexactes, les tentatives d’embrouiller son monde en jonglant avec la complexité du statut de la fonction publique européenne nombreuses. Il a fallu que les députés européens posent des questions écrites afin qu’enfin la Commission sorte de l’extrême confusion des concepts qu’elle avait elle-même créée. Cette incapacité à répondre aux questions simples des médias est d’autant plus inquiétante que le service du porte-parole de la Commission est particulièrement proche du chef de cabinet du président, désormais secrétaire général.

Comme souvent, faire face à une crise est presque aussi important que la cause de la crise elle-même. Ce que nous avons appelé, dans notre résolution adoptée à une large majorité le 18 avril, un «coup de force», laisse énormément de méfiance et de doute entre la Commission, d’une part, les autres institutions, la presse et le public, d’autre part. C’est peu dire que personne n’a été convaincu par les explications de la Commission qui a toujours refusé de reconnaitre que la nomination du secrétaire général aurait pu et dû être faite différemment. Aujourd’hui, tout le monde a le sentiment d’avoir été mené en bateau. Ajoutée à l’insatisfaction considérable d’une grande partie de l’appareil bruxellois et du public, la relation perturbée entre le service du porte-parole de la Commission et une partie de la presse a exacerbé le conflit. C’est la véritable raison du différend sur la nomination de Martin Selmayr. La Commission saura-t-elle en tirer les leçons ?

ÄNDERUNGSANTRÄGE 4 – 54 - Entwurf einer Stellungnahme Weitere Makrofinanzhilfe für die Ukraine
Ausschuss für auswärtige Angelegenheiten

Quelle : © Europäische Union, 2018 - EP