Biztonságpolitika

Az igazságügyi minisztérium helyi idő szerint pénteken adott ki közleményt, amely szerint egyeztetnek a védelmi minisztériummal, és saját vizsgálatot indítottak. Ezt megelőzően a védelmi tárca helyettes szóvivője közleményében azt írta, hogy a Pentagonnak tudomása van a közösségi médiában megjelentekről, és vizsgálja az ügyet. Sabrina Singh ugyanakkor a dokumentumok hitelességét illetően nem bocsátkozott részletekbe.

A több közösségi médium felületein, köztük a Twitteren és Telegram oldalain megjelent katonai dokumentumok olyan amerikai és NATO-tervekről szólnak, amelyek az ukrán haderő támogatásának, utánpótlásának és megerősítésének elképzeléseit részletezik, valamint a háborús veszteségeket összesítik. Az ügyről elsőként beszámoló The New York Times címu napilap péntek éjszaka arról adott hírt, hogy újabb, ezúttal a Közel-Keletet és Kínát is érintő dokumentumok is megjelentek a közösségi médiaoldalakon. Az iratok 2023. február 23. és március 1. közötti keltezésűek.

Amerikai kormányzati illetékesek közölték, hogy olyan katonai összefoglalókról lehet szó, amelyek a vezérkaron belül napi rendszerességgel készülnek, de nem nyilvános felhasználásra. A tájékoztatás szerint ugyan minősített adatokról lehet szó, de azok tényleges hírszerzési értéke csekély, valamint az azokban szereplő számadatokat megváltoztathatták.

Mihajlo Podoljak, az ukrán elnöki hivatal főtanácsadója szerint a kiszivárogtatás mögött Oroszország áll, de a megjelent adatoknak semmi közük Ukrajna valós terveihez. Hozzátette, hogy az csak porhintés, hiszen ha Oroszország tényleg valós katonai előkészületekről szóló információhoz jutott volna hozzá, akkor az nem kerül nyilvánosságra.

Dimitrij Peszkov, a Kreml szóvivője korábban úgy reagált, hogy Oroszországnak semmi kétsége nincs afelől, hogy az Egyesült Államok és a NATO közvetett és közvetlen módon beavatkozik Ukrajna és Oroszország konfliktusába, és ez a beavatkozás egyre növekszik.

The post Az amerikai igazságügyi minisztérium is vizsgálatot indított a kiszivárgott katonai iratok ügyében appeared first on .

A hivatal arról is tájékoztatott, hogy az elmúlt nap alatt az orosz erők 46 alkalommal 258 különböző fajta lövedékkel lőtték a megyeszékhelyet, Herszont és a régiót. Előző nap hét civil lakos sérült meg a támadásokban. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy pénteken az ukrán erők lelőttek egy Szu-25-ös orosz csatarepülőgépet a Donyeck melletti Marjinka településnél.

Az ukrán katonai vezetés pénteki összesítése szerint az orosz hadsereg embervesztesége Ukrajnában meghaladta a 177 ezret. Az ukrán erők egyebek mellett eddig több mint 300 orosz repülőgépet, 3633 harckocsit és 2722 tüzérségi rendszert semmisítettek meg.

The post Orosz agresszió: a pztyini erők tűz alá vették Herszon megyét appeared first on .

A hajnali zavargásoknál kevésbé hevesen, de ismét összetűzések voltak szerda éjjel Jeruzsálem óvárosában a Templom-hegyen, az Al-Aksza mecsetnél. Az izraeli rendőrség jelentése szerint eltávolítottak több tucat palesztin fiatalt a mecsetből, akik kövekkel és petárdákkal barikádozzák el magukat, hogy ott töltsék az éjszakát, és „megvédjék” a muzulmán vallás Mekka és Medina után harmadik legszentebb helyét.

A palesztinok megpróbálták bezárni a mecset ajtaját, hogy elbarikádozzák magukat és megakadályozzák, hogy a hívők elhagyják a mecsetet. Az izraeli biztonságiak ennek elejét vették, és a rendőrség közleménye szerint „segítettek a hívőknek távozni”. A palesztinok beszámolói szerint viszont az izraeli rendőrök erőszakkal űzték ki őket, gumilövedékeket és sokkoló gránátokat vetettek be a mecsetnél a palesztinok ellen, letartóztatásokról és sérülésekről adtak hírt.

A palesztin terrorszervezetek ismét rakétákat indítottak szerdán este a Gázai övezetből a nyolcnapos pészah ünnep kezdetén a széderestét ünneplő izraeli települések ellen. Egy rakéta még Gázában, egy másik pedig a Gázát Izraeltől elválasztó biztonsági kerítés közelében csapódott be, sérülés vagy anyagi kár nem történt. Csütörtök hajnalban újabb öt rakétát lőttek ki Izrael felé, de ezek sem okoztak veszteségeket.

„Ez a válasz a jeruzsálemi eseményekre. Vezetőségünk egy órát ad az ellenségnek, hogy elhagyja az Al-Aksza mecset udvarát, különben megismételjük a műveletet” – vállalta magára az Iszlám Dzsihád katonai ága, az Al-Kudsz Brigádok a felelősséget a rakétatűzért. Szerda este több, arab kisebbség lakta izraeli településen, Umm al-Fahemben, Baka al Garbijjában, Kafr Kanában, Szakhninban és Sfaramban tiltakozó meneteket tartottak az Al-Aksza mecsetben előző éjjel történt rendőri erőszak ellen.

Muhammad Mahmúd ügyvéd, a sziluani Vadi Hilva információs központ szakembere arról számolt be, hogy szerda délután az izraeli hatóságok szabadon engedtek 379, hajnalban őrizetbe vett palesztint azzal a feltétellel, hogy nem mehetnek a jeruzsálemi óváros és az Al-Aksza a közelébe. Hatvanegy, szerda hajnalban az Al-Aksza mecsetnél letartóztatott palesztint továbbra is fogva tartanak a nyomozás befejezéséig.

Idén már csaknem száz palesztint öltek meg Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben. 2004 óta tavaly volt a legmagasabb a halálos áldozatok száma a palesztin területeken, megközelítette a százötvenet. Izraeliek elleni palesztin támadásokban tizenöt embert öltek meg ugyanebben az időszakban.

Izrael azt állítja, hogy a palesztin áldozatok többsége fegyveres volt. Az izraeli hivatalos közlések szerint a katonai rajtaütések célja a palesztin fegyveres szervezetek felszámolása és a jövőbeli terrortámadások meghiúsítása. A palesztin tisztségviselők viszont úgy nyilatkoztak, hogy a razziákban Ciszjordánia 55 éve tartó, határozatlan idejű izraeli megszállásának megszilárdítását látják.

Két izraeli nő meghalt, egy súlyosan megsebesült a ciszjordániai Hamra település közelében, Ciszjordánia északi részén, a Jordán-völgyben péntek reggel történt terrortámadásban – közölték izraeli tisztviselők. A Zaka mentőszolgálat jelentése szerint a terrortámadás három áldozata közül ketten a helyszínen életüket vesztették. Az izraeli hadsereg keresi a gyanúsítottakat, akik tüzet nyitottak Hamra telepesfalu közelében az izraeli rendszámú autóra, amely ezt követően összeütközött egy palesztin rendszámú járművel. Az izraeli autóban két húsz év körüli és egy negyven év körüli nő utazott. A halálos lövés a fiatalokat érte, az idősebb nőt helikopterrel szállították életveszélyes állapotban a jeruzsálemi Hadassza kórházba. A palesztinok jelentése szerint két palesztin fegyveres menekült el a helyszínről.

The post Ismét zavargások törtek ki az Al-Aksza mecsetnél appeared first on .

Dobó Dénes, a törvényszék szóvivője a közleményében azt írta: a volt önkéntes területvédelmi szakaszvezetőt mellékbüntetésként hat évre eltiltották a közügyek gyakorlásától, a férfinak ezenfelül a több mint 3,7 millió forint bűnügyi költséget is meg kell fizetnie. Az ítélet rendelkező részét a katonai tanács elnöke, Szilvási László hadbíró őrnagy nyilvánosan hirdette ki, az indoklás azonban már zárt tárgyaláson hangzott el.

A nyilvánosságot erkölcsi okokból, illetőleg az eljárásban részt vevő sértett védelméért zárták ki. A büntetőügy sértettjének emberi méltósága és személyiségi jogai védelméhez fűződő érdeke jelen esetben meghaladta az eljárás nyilvánosságához fűződő közérdeket – ismertette a zárt tárgyalás indokait közleményében a szóvivő.

A bíróság döntése nem jogerős. A Debreceni Regionális Nyomozó Ügyészség súlyosításért fellebbezést jelentett be. A vádlott és védője a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést. A büntetőeljárás a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa előtt folytatódik.

Az ügy másodfokú jogerős elbírálásáig a törvényszék fenntartotta a vádlott letartóztatását. Ezt a döntést az ügyész, a vádlott és védője is tudomásul vették, így az végleges – jelezte Dobó.

The post Szexuális erőszak miatt ítélt el a bíróság egy tartalékos katonát appeared first on .

Az Airbus H225-ös helikoptereket idén nyáron veszi át a Magyar Honvédség, a légi járművekre speciális, H-Force elnevezésű fegyverzetrendszert szerelnek – közölte a miniszter. Hozzátette: a világon először a magyar légierőnél vezetik be „ezt a kombinációt, ezzel a fegyverzetrendszerrel”.

Ma itt Várpalotán azt láthattuk, hogy ezeket a nem irányított rakétákat hogyan lőtték ki és találták el pontosan a céljukat – mondta a honvédelmi miniszter.

„Ez egy nagyon modern XXI. századi, a digitális haderőbe illeszkedő komoly fejlesztés”, amely hamarosan a magyar légierőnél működik majd – tette hozzá. Úgy fogalmazott: „A békéhez erő kell, folytatjuk a munkát.”

The post Tesztlövészeten próbálták ki a magyar légierő leendő helikopterét appeared first on .

Kirekesztésükről a szövetségi állam parlamentjének republikánus többsége határozott hosszú vita után.

Justin Jones és Justin Pearson múlt csütörtökön hangosbeszélőn buzdította az ülésterem karzatán összegyűlt tüntetőket, akik a fegyvertartási törvények szigorítását követelték, a Nashville-i iskolai lövöldözés után. A két politikushoz csatlakozott egy harmadik demokrata képviselő, Gloria Johnson is, akinek kizárása a törvényhozásból egy szavazat híján nem kapta meg a szükséges többséget.

A kizárási eljárás idején a Nashville-i törvényhozás épülete előtt és az épületben ismét tüntetők jelentek meg, akik újra a fegyvertartás szigorítása mellett és az eljárás alá vont politikusok mellett tüntettek. Tennessee államban a múlt hétfői, hat halálos áldozatot követelő iskolai lövöldözés nyomán kezdődtek tüntetések, amelyeket részben középiskolai diákok szerveztek a fegyvertartás szigorítása érdekében.

A kizárt képviselők egyike, Justin Pearson demokráciaellenes lépésről beszélt és azt mondta, annak érdekében harcol, hogy gyerekek ne veszítsék életüket fegyveres erőszak miatt.

A republikánus képviselők hangsúlyozták, hogy a képviselők felkelést szítottak múlt heti fellépésükkel, amikor a tüntetők élére állva akadályozták a törvényhozás munkáját. Gino Bulso republikánus képviselő kifogásolta, hogy az érintettek változatlanul nem hajlandók elismerni, hogy hibáztak, és hozzátette, hogy amennyiben a törvényhozás nem lépne a szankciók terén, az felhívás lenne további zendülések elkövetésére az ülésteremben.

Az állami törvényhozás a kizárásról szóló szavazás előtt több törvényt is elfogadott, amely az iskolák biztonságának fokozását célozzák.

A Fehér Ház szóvivője, Karine Jean-Pierre napi sajtótájékoztatóján a kizárásra vonatkozó indítványt sokkolónak, demokráciaellenesnek és példátlannak nevezte.

A képviselők kizárását Tennessee állam alkotmánya a szabályok súlyos megsértése esetén lehetővé teszi, de ezzel az eszközzel a XIX. század közepe, a polgárháború óta csak néhány esetben éltek. A képviselői hely visszaszerezhető egy újból kiírt választás útján, amelyen a kizárt képviselő is elindulhat.

The post Zendülésre hivatkozva zárta ki két képviselőjét Tennessee állam törvényhozása appeared first on .

A hivatalos források alapján William Burns, a CIA vezetője Szaúd-Arábiában, a királyság hírszerzésének főnökével, valamint vezető politikusokkal tárgyalt. A látogatás célja és megbeszélések témája a közlések szerint a hírszerzési együttműködés megerősítése volt, valamint „a közös érdekekről” is egyeztettek – olvasható a közleményben.

„Az igazgató megerősítette elköteleződésünket a hírszerzési együttműködés iránt, különös tekintettel a terrorizmus elleni küzdelem terén” – áll az amerikai közleményben.

A találkozóról elsőként beszámoló The Washington Post napilap úgy tudja, hogy a látogatás a hét első felében történt.

Az utazás tényének bejelentése amerikai tisztségviselők részéről egybeesett a szaúdi külügyminiszter pekingi látogatásával, ahol találkozott Irán külügyminiszterével. A konfliktusos viszonyt ápoló Irán és Szaúd-Arábia a közelmúltban kínai közvetítéssel vette fel ismét a diplomáciai kapcsolatokat, szaúdi-iráni külügyminiszteri találkozóra pedig több mint hét éve nem került sor.

Szaúd-Arábia az Egyesült Államok legrégibb és legerősebb szövetségese az arab világban, míg Iránnal szemben szankciók vannak érvényben, és az amerikai kormányzat többször elítélte a teheráni vezetést az emberi jogok többszörös megsértésére hivatkozva.

The post A CIA igazgatója tárgyalt Szaúd-Arábiában appeared first on .

„Bahmut irányában az ellenség folytatja a támadó hadműveleteket, megpróbálja teljesen átvenni az ellenőrzést a város felett, a heves csaták folytatódnak” – írta a vezérkar.

A jelentés szerint a nap folyamán az orosz erők sikertelen támadóműveleteket hajtottak végre a Donyeck megyei Orihovo-Vaszilivka és Bohdanyivka települések térségében. A frontnak ezen szakaszán az ukrán csapatok mintegy tíz ellenséges támadást vertek vissza. A térségben több mint 15 települést ágyúztak az orosz erők.

A vezérkar kitért arra, az ukrán légvédelem a nap folyamán hat csapást mért orosz csapatösszevonási területekre, a rakéta- és tüzérségi egységek pedig két orosz élőerő-tömörülést, két üzemanyagraktárt és egy elektronikus hadviselési állomást találtak el. Eközben az orosz hadsereg továbbra is fő erőfeszítéseit a Donyeck megyei Liman, Bahmut, Avgyijivka és Marjinka települések irányában történő támadó műveletek végrehajtására összpontosította.

The post Orosz agresszió: az ukrán erők több mint húsz támadást vertek vissza appeared first on .

Kifejtette, hogy a rakétarendszerek képesek rövid hatótávolságú mobil légvédelmet biztosítani a polgári infrastruktúra és az ukrán erők számára robotrepülőgépek, drónok, valamint alacsonyan haladó repülők és helikopterek ellen. Megjegyezte, hogy az Avenger alkalmas az iráni gyártású Sahid kamikaze drónok hatékony felderítésére és megsemmisítésére is. Elmondta, hogy a rendszer működtetéséhez ukrán katonák speciális kiképzést kaptak Németországban. Az Ukrajinszka Pravda hírportál beszámolója szerint az Avenger kezelésére kiképzett egyik ukrán katona elmondta, hogy a rendszer Stinger rakétákkal, és egy Browning nehézgéppuskával van felszerelve.

Az Egyesült Államok januárban jelentette be, hogy az újabb, 2,5 milliárd dollár értékű katonai segélycsomagja részeként nyolc Avenger légvédelmi rakétarendszert ad Ukrajnának – emlékeztetett az Ukrajinszka Pravda.

Az ukrán határőrszolgálat szerdai közleményében arról számolt be, hogy a Donyeck megyei Bahmutban házról házra folynak a harcok, az orosz erők fő erőfeszítéseiket arra összpontosítják, hogy áttörjék az ukrán csapatok védelmi vonalát a város ipari övezetében. Az ott szolgálatot teljesítő határőrök állását a Wagner orosz magánhadsereg egyszerre hat csoportja támadta meg, amit azonban a határőralakulat visszavert. A jelentés szerint 29 orosz katona halt meg, és legalább negyven megsérült.

Az ukrán vezérkar sajtószolgálata arról tájékoztatott, hogy a keleti fronton az ukrán erők megsemmisítettek egy K-52-es orosz helikoptert. A vezérkar esti helyzetjelentésében azt írta, hogy az ukrán erők szerdán több mint negyven orosz támadást vertek vissza. A beszámoló szerint az orosz erők fő erőfeszítéseiket változatlanul a Donyeck megyében lévő Liman, Bahmut, Avgyijivka és Marjinka települések irányában indított támadóműveletekre összpontosítják.

The post Orosz agresszió: hadrendbe állították az amerikai Avenger légvédelmi rendszereket appeared first on .

A felnőtt ukrán menekültek mintegy kétharmadát nők, míg a menekültek harmadát gyermekek teszik ki – mondta Pavla Novotná, a tárca migrációs ügyekkel foglalkozó szekciójának igazgatója prágai sajtótájékoztatóján.

Az Ukrajna elleni orosz támadás tavaly februári kezdete óta több mint félmillió ukrán állampolgár kért és kapott ideiglenes menedéket Csehországban. Mintegy kétszázezer rendkívüli engedély hatálya időközben megszűnt, mert a tavaly decemberben elrendelt megújítását az érintettek nem kérték. A minisztérium szerint valószínű, hogy ezek a személyek visszatértek Ukrajnába, vagy egy harmadik országba távoztak.

A legtöbb ukrán menekült Prágában (80 ezer) és Közép-Csehországban (45 ezer) él. A legkevesebben, alig tízezren, a közép-morvaországi Zlíni régióban telepedtek le. A menekültek közül mintegy 150 ezren már dolgoznak, többnyire alacsony szakképzettséget igénylő munkahelyeken. A magasabb szakképzettséget megkövetelő munkahelyek betöltését általában a nyelvtudás akadályozza.

A csehországi iskolákat jelenleg több mint hetvenezer ukrán gyermek látogatja. A hatályos szabályok szerint a rendkívüli csehországi tartózkodási engedélyt legfeljebb három évre lehet megszerezni a külföldieknek.

The post Orosz agresszió: Több mint 325 ezer ukrán menekült él Csehországban appeared first on .

Duda a szabad világ alapértékeinek nevezte a szabadságot, az országok szuverenitását, területi integritását, a demokráciát és a szolidaritást. Rámutatott: több államban növekszik az ukrajnai háború okozta fáradtság, és megjelenik „az orosz propaganda és dezinformáció által is táplált kísértés, hogy mindenáron és minél hamarabb tűzszünetet érjenek el”, ennek következtében pedig Ukrajna számára kedvezőtlen békét kössenek Oroszországgal.

A lengyel államfő elutasította a Putyin iránti engedmények politikáját, mely – mint mondta – lényegében kiváltotta a jelenlegi ukrajnai agressziót.

Csak Ukrajna dönthet arról, mely elvek szerint folytat béketárgyalásokat – jelentette ki Duda, hozzátéve: a világ vezetői csak azon feltétel teljesítését kell követelniük Moszkvától, amely értelmében az orosz csapatokat teljesen ki kell vonniuk Ukrajna nemzetközileg elismert területéről. „Szó sem lehet az ukránok feje fölött folytatott akármilyen tárgyalásról” – hangsúlyozta.

A lengyel-ukrán történelmi kapcsolatok nehéz fejezeteire, köztük a Lengyelország által népirtásnak minősített 1942-1943-as volhíniai mészárlásra utalva Duda kijelentette: a két ország vezetői „nem tartanak az akár a legnehezebb történelmi témákról folytatandó párbeszédről sem”. Hozzátette: a két nemzet közötti kapcsolatokat „az igazságon és a kölcsönös bizalmon fogják építeni”.

Szerinte a nagy nemzetek a történelem döntő pillanataiban képesek „túllépni legnagyobb nézeteltéréseiken, és együtt néznek a jövőbe”.

Zelenszkij a beszédében kiemelte: meg kell oldani mindent, ami a lengyel és az ukrán társadalom érdekei és békéje végett megoldásra vár, a katonai, politikai, gazdasági és energetikai együttműködéstől kezdve egészen „a történészek fáradságos munkájáig”.

A történelmi igazságtételről az ukrán elnök Oroszországra vonatkozóan is beszélt, amikor azon reményének adott hangot, hogy Lengyelország és Ukrajna „közös ellenségét felelősségre vonják Bucsáért és Bikovnyáért, Katynért és Szmolenszkért”. Zelenszkij ezzel egyrészt a jelenlegi ukrajnai háborús bűntettekre utalt, másrészt az 1940 tavaszán a szovjet Belügyi Népbiztosság (NKVD) által a lengyel tiszteken elkövetett katyni mészárlásra, valamint a 2010-es szmolenszki légikatasztrófára is.

A két elnök a Királyi Vár udvarán mondta beszédét, ahol – amint a vár előtti téren is – lengyel és ukrán zászlókat lobogtató tömeg hallgatta meg őket. A beszédekkel lezárult Zelenszkij varsói látogatásának hivatalos programja. Ez volt az ukrán elnök első hivatalos lengyelországi látogatása az ukrajnai háború kitörése óta.

The post Orosz agresszió: Duda szerint nem szabad az ukránok feje fölött tárgyalni a békéről appeared first on .

A legnagyobb értékű – 4,2 milliárd eurós – beszerzés a SHORAD, illetve VSHORAD (rövid és nagyon rövid hatótávolságú) légvédelmi rakétarendszerekre vonatkozik. A MAPN 16 üteget a légierő, kilenc üteget pedig a szárazföldi csapatok felszerelésére szán, a két szakaszban megvalósítandó fegyverbeszerzés első szakasza 2030-ig tartana.

A bukaresti védelmi tárca 2,995 milliárd eurót tervez költeni 298 lánctalpas harckocsi beszerzésére, 1,923 milliárd dolláros költségvetésből a MAPN a szárazföldi csapatok öt zászlóalját látná el egy-egy 155 milliméteres kaliberű önjáró löveggel, megfelelő lőszerrel, illetve logisztikával, és tüzéreket képezne ki.

A védelmi tárca további 372 millió dollárért vásárolna az Egyesült Államokkal kötendő kormányközi megállapodás révén 186 darab AIM-120 AMRAAM típusú, radarvezérlésű, közép-hatótávolságú levegő-levegő rakétát a légierő F-16-os harci gépei számára.

Az ötödik beszerzési program is az F-16-os harci repülőgépek felfegyverzésére irányul: a tárca 239 millió dollárt akar költeni a MAPN 299 rövid hatótávolságú, infravörös vezérlésű AIM-9X SIDEWINDER típusú levegő-levegő rakéta beszerzésére.

Romániában előzetes parlamenti jóváhagyás szükséges a százmillió eurós értéket meghaladó közbeszerzések elindításához, amelyről a MAPN esetében az egyesített védelmi bizottság hivatott dönteni.

Románia az ukrajnai háború kitörését követően úgy döntött: 2023-tól kezdődően a GDP 2,5 százalékára emeli (a korábbi 2 százalékról) védelmi kiadásait. A 2017-ben indult haderőfejlesztés során a bukaresti védelmi tárca főleg amerikai gyártmányú haditechnikák – Patriot rakétaelhárító rendszerek, HIMARS sorozatvetők és F-16-os harci repülők – beszerzéséről döntött.

The post Tízmilliárd dolláros fegyverkezési programot hagyott jóvá a román parlament appeared first on .

Mint írták, a Bács-Kiskun Vármegyei Kormányhivatal egyik járási hivatala március 20-án két kiskorú gyermeket ideiglenes hatállyal nevelőszülőnél rendelt elhelyezni. A gyámhivatal előzetes eljárása során felmerült, hogy az apa a határozat végrehajtása során agresszíven léphet fel, ezért rendőri segítséget kértek.

A kormányhivatal felkérésére a polgármesteri hivatalnál megjelenő három rendőr és a kormánytisztviselők a közelben lévő presszónál meglátták az egyik gyermeket és az anyját, akinek kézbesíteni akarták a határozatot. Amikor tájékoztatták az asszonyt, hogy határozat született a gyermek elviteléről, kiabálva trágár szavakkal illette a járási hivatal dolgozóit, majd telefonon odahívta élettársát.

Miközben az egyik kormánytisztviselő az anya tiltakozása ellenére elvitte a gyermeket, megérkezett az apa, aki azt üvöltötte a jogszerűen intézkedő rendőröknek és a járási hivatal munkatársainak, hogy: „engedjétek el, az az én gyerekem, megöllek titeket”. A férfi meg akarta ütni és rúgni az egyik rendőrt, de ő sikeresen védekezett. A rendőr megbilincselni már nem tudta az ellenszegülő férfit, aki ekkor már az élettársát biztosító rendőrökre próbált támadni, de a feléjük irányzott ütések és rúgások sem értek célt.

A Szegedi Regionális Nyomozó Ügyészség elrendelte a többszörösen büntetett előéletű – felfüggesztett szabadságvesztés és folyamatban lévő büntetőeljárás hatálya alatt álló – férfi őrizetét, majd gyanúsítottként hallgatta ki hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt.

A bíróság az ügyészség indítványára a gyanúsított letartóztatását – a bűnismétlés és a bizonyítás megnehezítésének veszélye miatt – egy hónapra elrendelte. A végzés ellen a gyanúsított és védője fellebbezést jelentett be, amelyet a Szegedi Törvényszék elutasított – áll a közleményben.

The post Már megint rendőrre támadtak, letartóztatásban az elkövető appeared first on .

A tisztségviselő tájékoztatása szerint a kisvárost helyi idő szerint délelőtt 11 óra körül érte a támadás, az orosz erők lakott területet találtak el. Hozzátette, hogy az első információk szerint a támadók kazettás lövedékeket vetettek be. A helyszínen pirotechnikusok dolgoznak a fel nem robbant lövedékek hatástalanításán.

Jurij Huszjev, az Ukroboronprom ukrán állami hadikonszern vezérigazgatója az Interfax-Ukrajina hírügynökségnek adott interjújában elmondta, hogy az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború tavaly februári kezdete óta a vállalat létesítményeit több mint 150 támadás érte, de ennek ellenére még növelték is a gyártást, egyebek között áthelyezéssel, és magáncégekkel való együttműködéssel. Kiemelte, hogy a vállalathoz több mint hatezer új alkalmazottat vettek fel. Szavai szerint mostanra az állami konszern mintegy száz olyan céggel kezdett együttműködést, amelyek korábban nem gyártottak semmit a fegyveres erők számára.

A vezérigazgató elmondta, hogy az állami konszern a haditechnikai eszközök biztonságos helyen történő gyártására és javítására irányuló programot hajt végre, nemcsak a régi szovjet berendezések javítását végzi, hanem a lefoglalt, és a partnerországoktól kapott eszközökét is.

Az ukrán vezérkar szerdai helyzetjelentésében arról számolt be, hogy az orosz hadsereg embervesztesége Ukrajnában meghaladta a 176 ezret. Az elmúlt nap folyamán az ukrán erők egyebek mellett megsemmisítettek két orosz harckocsit és tíz tüzérségi rendszert.

The post Orosz agresszió: újabb polgári áldozatok appeared first on .

Stoltenberg felhívta a figyelmet: „Kína nem hajlandó elítélni Oroszország agresszióját, visszhangozza az orosz propagandát, és támogatja az orosz gazdaságot, miközben együttesen fokozzák katonai tevékenységüket a csendes-óceáni térségben”.

„Kína és Oroszország egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Alig néhány héttel az ukrajnai invázió előtt aláírtak egy partnerségi megállapodást, amelyben egyértelműen kijelentik, hogy az orosz-kínai partnerségnek nincsenek határai” – mutatott rá.

Véleménye szerint ez szükségessé teszi a szövetség számára, hogy újragondolja Kínával kapcsolatos politikáját, ami magában foglalja a független partnerekkel, Ausztráliával, Új-Zélanddal, Japánnal, Dél-Koreával folyó együttműködést.

A főtitkár kitért Oroszország bejelentésére is arról, hogy taktikai atomfegyvereket fog állomásoztatni Fehéroroszországban. Szerinte ez azt mutatja, hogy a pár nappal korábban Kínával aláírt megállapodása, miszerint az országoknak nem szabad nukleáris fegyvereket határaikon túlra telepíteni, csupán „üres ígéret” volt.

A főtitkár a kétnapos tanácskozást összegezve elmondta: a NATO-tagországok új kötelezettségvállalásokat tettek az ukrán erők folyamatos katonai támogatására vonatkozóan, és megállapodtak abban, hogy egy többéves stratégiai segítségnyújtási programot dolgoznak ki Ukrajna számára. Mint mondta, azt, hogy mikor ér véget a háború, még nem lehet tudni, de fel kell arra készülni, hogy Putyin ne tudja még jobban aláásni az európai biztonságot.

„Ezért lehetővé kell tennünk Ukrajna számára, hogy megvédje magát a jövőbeni agresszióval szemben, ami segíteni fogja az országot az euroatlanti integráció felé vezető úton is” – hangsúlyozta.

Stoltenberg elmondása szerint a hosszú távú segítségnyújtási program magában foglalja az ország védelmi kapacitásainak megerősítését, valamint a szovjet gyártmányú felszerelésekről a NATO-szabványúakra való áttérés megkönnyítését. Hangsúlyozta: ahhoz hogy Ukrajna a szövetség teljes jogú tagjává váljon, függetlennek és demokratikusnak kell lennie.

„Ha Putyin győz Ukrajnában, az veszélyes üzenetet küld a világ tekintélyelvű vezetőinek arról, hogy céljaikat nyers erővel is elérhetik” – figyelmeztetett. Hozzátette, hogy a NATO továbbra is támogatni fogja az orosz nyomás alatt álló partnerországokat, köztük Moldovát, Georgiát és Bosznia-Hercegovinát.

The post Jens Stoltenberg: történelmi hiba lenne, ha Kína katonailag támogatná Oroszországot appeared first on .

„A segítség értéke, amelyet a hadsereg vezérkari főnökével (Karel Rehka) együtt terveztünk meg mintegy 600-700 millió korona. Nem pénzbeli segítségről, hanem a raktárainkban lévő hadianyagokról van szó” – jelentette ki a tárcavezető újságírók előtt. „Úgynevezett felesleges anyagról van szó, amelyet anélkül küldhetünk Ukrajnába, hogy ezzel veszélyeztetnénk saját védelmi képességeinket” – tette hozzá Jana Cernochová. Hangsúlyozta: nagyon ügyel arra, hogy csak olyan hadianyagot és fegyvereket küldjön Csehország Ukrajnába, amelyet a hadsereg nélkülözni tud, illetve gyorsan képes mással helyettesíteni.

Tekintettel a háborús helyzetre Cernochová nem részletezte, milyen hadianyagról is van szó.

Petr Pavel cseh államfő a Süddeutsche Zeitung nevű német lapnak a közelmúltban azt mondta: Csehország továbbra is segíteni fogja az orosz agresszió ellen harcoló Ukrajnát, de már nincs sok lehetősége további hadianyagot és fegyvereket küldeni az ukránoknak. Az elnök szerint nagyobb tartalékok még a légvédelmi fegyverek, illetve a lőszer terén vannak.

A prágai sajtóban megjelent nemhivatalos értesülések szerint Csehország eddig több mint ötvenmilliárd korona értékű segélyt küldött Ukrajnába, ebből a kormányzat által küldött segély értéke mintegy 15 milliárd koronát tesz ki. Ennek nagyobbik részét fegyverek és hadianyagok képezték.

Morawiecki és Zelenszkij aláírták a hadfelszerelés szállításáról szóló szándéknyilatkozatot
KTO Rosomak típusú páncélozott harcjárművek és egyéb hadifelszerelés szállításáról szóló szándéknyilatkozatot írt alá szerdán Varsóban Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. A két vezető a kétoldalú tárgyalásokat követően látta el kézjegyével a dokumentumot. Morawiecki és Zelenszkij jelenlétében aláírták továbbá a 125 milliméteres harckocsilőszer közös gyártásáról szóló megállapodást, valamint azt a szándéknyilatkozatot is, amely a lengyel cégek részvételéről szól Ukrajna háború utáni újjáépítésében. Morawiecki szombaton közölte, hogy Ukrajna száz új KTO Rosomak típusú páncélozott harcjárművet rendelt Lengyelországtól.

The post Orosz agresszió: Csehország ismét hadianyagot küld Ukrajnának appeared first on .

A főtitkár hangsúlyozta: „egy erős, független Ukrajna létfontosságú az atlanti térség stabilitása szempontjából, a NATO Ukrajna mellett áll, amíg csak szükséges, mert az ország jövője az atlanti családban van”.

Stoltenberg emlékeztetett: a NATO már közel 150 milliárd euró támogatást, ebből 65 milliárd euró katonai segélyt nyújtott Kijevnek. Felhívta azonban a figyelmet, hogy még „nincs itt az ideje az önelégültségnek”, mert „Putyin változatlan irányt követ Ukrajnával kapcsolatban”, úgy véli, hogy „Oroszország felül tud kerekedni a szövetségesek Ukrajna melletti támogatása ellenére”.

„Ezért a tagállamok fokozzák a fegyverek és a lőszerek gyártását, és teljesítik a kiképzésre és új nehézfegyverzetre vonatkozó ígéreteiket. Üdvözlöm, hogy a külügyminiszterek ma erről bejelentéseket tettek, és a következő napokban és hónapokban még többre számítok” – jelentette ki. Mint mondta, erre építve a NATO többéves támogatási programot fog kidolgozni Ukrajna számára, hogy megerősítse az ország védelmi kapacitásait, valamint az áttérést a szovjet gyártmányú felszerelésekről a NATO-szabványúakra.

A főtitkár bejelentette, hogy Volodomir Zelenszkij ukrán elnök is részt vesz a júliusban Vilniusban megrendezendő NATO-csúcstalálkozón.

A NATO-bővítésről szólva elmondta, hogy Finnország kedden teljes jogú tagja lett a szövetségnek, ami garantálja saját biztonságát, de egyúttal fejlett védelmi kapacitásával hozzájárul a többi tagállam védelméhez.

Svédország csatlakozásának ratifikálási folyamatával kapcsolatban Stoltenberg azt mondta, hogy a „patthelyzet megoldódott, sikerült túllendülni a holtponton”. „Folytatjuk a munkát a különböző szinteken, hogy előre tudjunk lépni a svéd csatlakozással kapcsolatban is. Svédország tehát taggá fog válni. Keményen dolgozunk azon, hogy ez minél hamarabb megtörténjen” – jelentette ki.

The post Stoltenberg: a NATO továbbra is elkötelezett „a nyitott ajtók politikája” mellett appeared first on .

A cégcsoport nettó árbevétele 10,93 milliárd forint volt, ami 71,5 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál.

Csontos Zoltán, a Delta Technologies Nyrt. igazgatóságának elnöke a közlemény szerint kiemelte: a 2025-ig megfogalmazott növekedési ütemtervet fenntartják. A 2027-es üzleti évre a Delta Technologies Nyrt. célkitűzése, hogy a csoportszintű árbevétel 50-55 milliárd forint közötti szintre emelkedjen, ami a jelzett időszakban átlagosan évi 16 százalék árbevétel növekedésnek felelne meg.

A Delta Technologies az üzleti év eredményei között kiemelte: leányvállalatának, a Delta Systems Kft.-nek lehetősége nyílik a minősítési szintje szerinti NATO Biztonsági Beruházási Programok keretében meghirdetett beszerzési eljárásokon való részvételre. A vállalat a minősítéssel tagja lett annak a mintegy 250 hazai cégnek, amelyek NATO beszállítói képesség birtokában vannak.

A jövőt illetően a jelentés kiemeli, hogy a Delta Systems Kft. az igazgatóság elvi támogatásával tárgyalásokat folytat a New Line Kft. nyereséges support üzletágának megvásárlásáról, továbbá a Delta Informatika Zrt. alaptőkéjének száz százalékát kitevő részvénymennyiség megvásárlásáról, és egyidejűleg a Delta Informatika Zrt. a Delta Systems Kft.-be történő beolvasztásáról is. A féléves jelentéskészítés közzétételének időpontjában a leányvállalatok Delta Systems Kft.-be történő beolvadása is befejeződött. További céljuk, hogy elérjék a Delta részvények BÉT standard kategóriából a BÉT prémium kategóriába való átsorolását.

Tájékoztattak arról is, hogy mintegy 1800 milliárd forintra rúg azon informatikai keretmegállapodások összértéke, ahol a Delta valamilyen formában beszállítóként – akár konzorcium vezetőjeként vagy tagjaként – közreműködik. Ugyanakkor folyamatosan figyelik az EU Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz programjának (RRF) digitális alfejezetében várható kiírásokat, hiszen a 680 milliárd forintos keretben meghirdetendő programokra a Delta kompetenciái és korábbi referenciái is biztosítottak.

The post Nyereséges volt a NATO-ready Delta Technologies appeared first on .

South Korean President Yoon Suk Yeol came to Tokyo this week to meet with his Japanese counterpart, Prime Minister Fumio Kishida, in a hint of further diplomatic softening. Due to concerns in South Korea–Japan relations, it was the first official visit of a South Korean president to Tokyo in 12 years. Yoon’s visit comes just over 10 days after the two presidents reached an agreement to settle a disagreement over South Korea’s 2018 court verdict against Japanese corporations’ use of forced Korean labor during World War II.

Few issues between Japan and South Korea command as much attention and political capital while yielding as fragile outcomes as historical reconciliation. Yet, all of these reconciliation initiatives have been fundamentally faulty, whether in terms of procedure, substance, or seeming insincerity. Because of Japan’s history of ineffective apologies and accords, many Koreans believe the country has not fully expressed remorse for its colonial sins. Meanwhile, some Japanese have „apology fatigue” which results from giving multiple apologies without witnessing long-term changes in relations.

The names of the bodies of water separating Japan and the Korean Peninsula, Sea of Japan or East Sea; sovereignty over a group of rocky islets between the two countries (Dokdo/Takeshima); the legality of Japan’s colonization of Korea from 1910 to 1945; and the treatment of sexual slaves, also known as „comfort women”, by the Japanese imperial military during the course of the conflict are among the many areas of historical tension between South Korea and Japan. These historical grievances often spill over into non-historical disagreements, such as Japan’s decision to dump Fukushima Daiichi nuclear power plant wastewater in 2021 and its 2019 tightening of export regulations on chemicals used by South Korea’s semiconductor sector.

Background

While South Korea and Japan restored ties in 1965, unsolved historical issues continue to obstruct real bilateral reconciliation and effective diplomatic, security, and economic cooperation. Previous attempts to enhance ties, both bilaterally and trilaterally with the US, have traditionally stressed a „future-oriented” strategy centered on joint security and economic objectives. Without a comprehensive settlement to historical difficulties, „future-oriented” bilateral cooperation on diplomatic, security, and economic issues would be restricted and unsatisfactory. Poor ties between the US and its two closest regional allies are not just an irritation, but also a direct danger to the US’s long-standing objective of creating a network of allies in the area, as well as its current goal of attaining integrated deterrence as part of its Indo-Pacific strategy.

Yet, despite previous attempts to resolve Japan’s imperial heritage, historical disagreements may grow and generate regions of enmity that harm future ties. For example, after Japan’s decision in August 2019 to remove South Korea from its „white list” of trustworthy economic partners, South Korean President Moon Jae-in said in an emergency cabinet meeting that „we [South Korea] will never again lose to Japan.” Japan’s export restrictions disrupted South Korean supply lines, forcing the Moon administration to rely on local suppliers and other nations to manage its increased economic vulnerability. This trade conflict, which arose as a result of a court judgement on forced laborers in 2018, was as much a reflection of present economic warfare and national pride as it was unresolved history.

Conservative South Korean leaders’ attempts to repair ties with Japan have been pragmatic but unpopular. They focused on security and economic concerns while dismissing their opponents. Yet, this strategy has never resulted in the type of long-term goodwill that exists between South Korea and Japan that exists among NATO members. However, these attempts have been faced with persistent criticism for failing to address territorial issues and compensate Korean victims of Japanese colonization. The 2015 comfort women agreement, South Korea’s final important accord with Japan, disintegrated fast after progressive reformer Moon Jae-in was elected president in 2017. Moon’s cancellation of the deal, as well as the South Korean Supreme Court’s 2018 judgment ordering Japanese corporations to pay compensation to World War II-era forced labor victims, hastened the deterioration of ties between Tokyo and Seoul. The Abe administration imposed tighter limits on technology exports to South Korea, resulting in local boycotts of Japanese products and Seoul’s attempts to minimize its economic dependency on Japan via increased R&D expenditure.

A promising summit

Nonetheless, the recent Yoon-Kishida meeting offers a diplomatic boost to Seoul and Tokyo, as well as a more political impetus to develop a „future-oriented” bilateral partnership. Much of the rapprochement between the two neighbors is motivated by growing security concerns about Pyongyang’s repeated missile tests, China’s escalating military posture, and tensions across the Taiwan Strait, which both Tokyo and Seoul regard as critical to their respective security. The event also speaks well for enhanced trilateral ties between the United States, Japan, and South Korea. As a result, it has a favorable impact on the Biden administration’s Indo-Pacific Strategy. Nonetheless, the Yoon administration confronts significant internal political challenges from its own people.

The summit could be considered as a crucial step toward resuming bilateral South Korean-Japanese ties, which resumed after Yoon’s inauguration in May 2022. Before yesterday’s summit in Tokyo, the two leaders had met four times. Better bilateral ties have also facilitated trilateral contacts between the United States, Japan, and South Korea, with the three nations hosting roughly 40 trilateral meetings in the previous year. To keep the sense of optimism going, Japan declared its intention to lift export limitations on certain chemicals used in the production of semiconductors and displays that have been imposed on South Korea since 2019, likely in reaction to the forced labor court verdict. South Korea’s trade minister indicated that his nation will abandon a World Trade Organization case against Tokyo. These moves present an opportunity for enhanced economic security cooperation, including supply chain coordination and resilience against Chinese economic pressure.

Kishida also announced that the two nations’ military cooperation and strategic discussions will restart at the vice-ministerial level. The talks will almost certainly culminate in the complete reinstatement of the General Security of Military Information Agreement, which both nations signed in 2016, allowing them to exchange sensitive information. Enhanced security connections will aid in the strengthening of defense and deterrence on the Korean Peninsula and beyond. Keidanren, Japan’s biggest business association, has recently announced intentions to create a joint scholarship fund with South Korean corporations to boost youth exchanges. Yoon was joined by a group of South Korean business executives to meet with their Japanese counterparts. People-to-people interactions can help cement South Korea-Japan connections from the ground up, rather than only from the top down.

The Biden administration has been eager to applaud the diplomatic reconciliation between two of America’s closest allies. Separate but complementary remarks from the White House and the State Department welcomed the historic and promising new chapter between Japan and South Korea. While Washington urged both parties to pursue reconciliation and established political space for talks in trilateral forums, the latest attempts at rapprochement should be attributed to Seoul and Tokyo. The constant escalation of North Korea’s nuclear and missile threats, including a long-range missile test the morning of the Yoon-Kishida meeting, as well as worries over China’s challenge to the current rules-based regional order, have all contributed to improving South Korea-Japan ties. The two US partners are now taking practical efforts to strengthen security cooperation on the Korean Peninsula and in the Indo-Pacific region. All of this works favorably for Washington, which is attempting to rally like-minded friends and partners in order to maintain regional stability. As stated in the Phnom Penh Statement on US-Japan-Republic of Korea Trilateral Partnership for the Indo-Pacific, the Biden administration would particularly welcome cooperation with its two allies on matters other than Northeast Asia. In 2018, Japan approved its Free and Open Indo-Pacific Strategy before the United States. With South Korea releasing its own Indo-Pacific Strategy by the end of 2022, more collaboration is needed in areas such as new technology, climate change, and development financing, among others.

Possible solution through the way of memorialization and education

78 years after the war’s conclusion, reconciliation between Japan and South Korea must meet the wishes of the surviving war victims while also forcing both nations to rethink how they interact with their history. Any deal that relies mostly on apologies for external geopolitical security concerns or economic gains will have the same basic weaknesses as prior accords. Addressing the requests of victims has not been a fundamental component of Japan-South Korea reconciliation, security, or economic accords, which is why elite-led initiatives feel hollow. Short-term and state-centric goals promote cynicism among public hardened by years of short-lived accords, ensuring that the few survivors do not get closure. As a result, Washington’s engagement in mediation should be restricted in order to prevent the idea that reconciliation is just an impediment to be surmounted in order to concentrate on regional security challenges, particularly as the US has never completely acknowledged its role in covering up the original sin. Moreover, a restricted involvement of the United States in mediation would prevent the possibility of two significant friends misinterpreting anything less than complete support as a slur.

The Korean government and the public should assist, rather than obstruct, the willing acceptance of compensation. Despite the fact that hundreds of victims accepted it, the Moon administration shut down the fund created in 2015. Similarly, victims were prevented from receiving payments from the Asian Women’s Fund, which was established in 1995, since nonprofit groups pressed victims not to take Japanese money in order to get a special payout from the Korean government. Organizations that assist victims should only play a supportive role and should not speak or accept agreements on behalf of the real victims. Finally, the choices of relatives with legal standing to advocate for victims who have died or are incapable should be respected.

With the establishment of memorials and the dissemination of historical knowledge, the Japanese and Korean governments and their respective populations may ’move with’ history rather than ’moving on’ from the historical problems. Japan and South Korea’s relations should center on investments that have the potential to return „dividends,” which means they should contain activities that develop new areas of collaboration rather than placing a definitive mark on the past. Engaging with history, both in the here and now and in the future, critically is an effective strategy to prevent any diplomatic flare-ups that emerge from the politicization of historical concerns. The construction of memorials commemorating comfort women in South Korea and other countries across the globe has been the most contentious aspect of the comfort women problem in recent years. The demand of Japan to have the comfort women monument in front of the Japanese Embassy in Seoul removed was a major sticking point in the 2015 comfort women agreement. Third-party nations were likewise subjected to intense lobbying pressure from Japan and South Korea in relation to comparable statutes.

It is not necessary for statues remembering Korean victims of colonialism to have a hostile tone. Several already exist, such as the Monument in Memory of Korean Victims of the A-bomb in Hiroshima Peace Memorial Park and the Monument for Korean Atomic Victims in Nagasaki Peace Park. Both memorials make reference to the use of forced labor as the motivation for Koreans’ presence in Hiroshima and Nagasaki in 1945, the years in which the atomic bombs were detonated. The building of both monuments was a difficult and highly political endeavor. Both arose from civil society pressure and grew in size and significance over time as the local and South Korean governments collaborated in their advancement. As a result of the successes of these two cases, it is possible that new memorials commemorating forced laborers and comfort women could be built; however, the nature of these memorials and their locations should be continuously negotiated in the interest of fostering better relations and developing a deeper comprehension of the events of the past going forward.

The establishment of peace museums would be an effective means of resolving disinformation and education shortages as well as developing constructive narratives around the relationship between Japan and South Korea. It is possible for museums dedicated to peace to play a significant part in the process of educating people about peace by bringing attention to the various meanings that can be ascribed to the concept of peace and by providing opportunities for visitors to contemplate, engage in conversation about, and take part in deliberated routes leading to both personal peace and cultures of peace. In Japan, such a place to reflect on Japan’s colonial history already exists, most notably at the Hiroshima Peace Memorial Museum, the Nagasaki Atomic Bomb Museum, and the Women’s Active Museum on War and Peace in Tokyo, despite the fact that the issue is limited to only a small portion of the former two museums. A Japanese government-supported museum in Tokyo with a board of trustees comprising stakeholders from both nations would complement the War and Women’s Human Rights Museum in Seoul, which is primarily a point of contention between the two countries. By delegating power to the Japanese side, the Korean side recognizes Japan’s attempts to retain its peace identity.

Monuments and museums dedicated to peace leave behind a physical legacy for victims who will soon no longer be alive. In addition, museums and monuments are forward-looking because people will continue to visit them eternally, and the information presented in museums is continually revised, negotiated, and discussed. This discussion necessitates both parties critically examining how they have previously recounted history. In order to successfully negotiate this issue, both parties will need to do an in-depth analysis of how they have previously described the events. South Korea should not silence academic exploration of the complexities of the colonial era and should bring attention to the domestic discrimination that comfort women faced in the postwar era, which included ethnic Japanese. Japan must clearly condemn any reports that reject the coercive and brutal character of the comfort women system.

It would be arrogant of us to attempt to sketch out what the ultimate wording of a settlement with comfort women or forced workers ought to be. The victims should decide, in the privacy of negotiation chambers, what constitutes a sufficient apology, and the terms of that apology should only be made public at the victims’ request. In light of this, it is imperative that the governments of Japan and South Korea, as well as the general people in both countries, avoid reliving the past on their behalf and instead devote their energies to critically examining the past and finding new areas of collaboration. Taking responsibility for the past is just the first step, and establishing peace museums and monuments will demonstrate a concrete commitment to extending a sincere apology to victims and to advancing human rights in the future.

Summit’s implications

Even though the meeting has significant positive implications for a „future-oriented” relationship between South Korea and Japan, and by extension for trilateral relations between the United States, Japan, and South Korea, more work needs to be done by all parties to cement newly discovered gains in bilateral relations. The opposition Democratic Party in South Korea referred to the agreement reached by the Yoon administration with Japan on the matter of forced labor as the „most humiliating moment” in South Korea’s diplomatic history. In the same vein, the opposition criticized Yoon for walking away from his meeting with Kishida without having been offered an apology first. According to the results of a recent survey, around 60% of people living in South Korea are against Yoon’s unilateral gesture to Japan. Opponents think that Yoon surrendered too much ground to Japan when he chose to let South Korean firms pay victims rather than Japanese corporations.

If Tokyo is willing to meet Seoul halfway on the reparation fund, it will be able to give the Yoon administration with more diplomatic cover, which will reduce the likelihood that domestic politics would once again derail ties between Korea and Japan. However, the Japanese corporate community has not provided any indication as of now on whether or not it will make voluntary contributions. Yoon also indicated that his administration would not require Japanese corporations to contribute money to the fund, and he said that this was something that they would not do. But, such approaches may help put an end to demonstrations in South Korea or, at the very least, bring to light the unyielding attitude of those Koreans who are reluctant to make any concessions in order to restore relations between South Korea and Japan.

When it comes to making extra gestures that seem to go beyond the 1965 bilateral agreement that Tokyo considers to have completely addressed all compensation concerns, Kishida certainly confronts his own set of political obstacles that he must overcome. Nevertheless, in order for this agreement to go through, Japan has to prove that it is sincere, that it is flexible, and that it has the same kind of guts that Yoon has shown in taking this route. If that were to happen, the political opposition in South Korea would have to show some self-control and refrain from undoing the Yoon-Kishida accord in the future.

Conclusion

Yet, strengthening relations between Seoul and Tokyo remains a significant objective. Both Japan and South Korea have a fundamental set of beliefs and interests in common that are distinct from those of the majority of other Asian nations. They are dedicated to protecting democratic political institutions, free and fair elections, and the right to speak one’s mind, assemble with others, and practice one’s religion, none of which are generally respected in the Asian area. Both countries are economic powerhouses with significant cultural impact and a great deal of soft power, despite the fact that they have a lot of difficulties in common. It is possible that friction among the area’s democracies may wind up further boosting its forceful dictatorships since authoritarian nations in the region, notably China, Russia, and North Korea are becoming more supportive of one other. In addition, mending the damaged trade ties between Japan and South Korea is essential to the well-being of the world economy at a time when interruptions to supply chains are becoming more common and economic nationalism is on the rise.

The leaders of South Korea and Japan were able to attain a significant milestone in the development of their bilateral ties as a result of the statesmanship shown by both Yoon and Kishida. It is inevitable that historical concerns may reemerge in South Korea’s relations with Japan; nevertheless, the succession of diplomatic actions made over the course of the last year between the two nations gives a chance to further strengthen cooperation in the Indo-Pacific region.

Other publications in english available here.

Cover photo from Pintereset.

A History and rapprochement of South Korean and Japanese relations bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Csaknem 10 évvel ezelőtt hatalmas menekülthullám áramlott Jordániába és a környező országokba. Ennek oka az arab tavasz nyomán kitörő polgárháborúk Irakban és Szíriában, illetve az Iszlám Állam nevű terrorszervezet megjelenése a térségben. A Jordán Hásimita Királyságnak és az ide menekülő szíriai és iraki állampolgároknak számtalan problémával kell és kellett szembenézniük: integráció az új társadalomba, menekülttáborok létrehozása, a menekültek elhelyezése és egy új esély biztosítása számukra. Mára Jordánia az az ország, amely lakosságához viszonyítva a legtöbb menekültet fogadja: 1000 lakosra összesen 89 fő menekült jut. Habár az ország kapcsán legtöbbször a palesztin menekültek helyzete merül fel, elemzésemben a kevésbé taglalt, szíriai és iraki menekültközösségek helyzetét, kapcsolatát és a menekülttáboraikat szeretném bemutatni.

A Jordán Hásimita Királyságról röviden

Jordán Hásimita Királyság egy Közel-Keleten található „demokratikus alapokon működő alkotmányos monarchia”[1]. Az ország tulajdonképpen egy mesterséges képződmény, hiszen az észak- jordániai lakosok hagyományosan Szíriához, a dél-jordániaiak pedig az Arab-félszigethez kötődtek, a nyugat-jordániaiak pedig a ciszjordániai palesztinokkal azonosultak. A területe az évszázadok során különböző birodalmak részét képzete és ütközőzónaként szolgált az arab törzsek számára. 1921-ben, brit mandátum alatt jött létre a Transzjordánia Emirátus, majd 1946. május 25-én független királysággá vált. Ekkor egyesült Kelet-és Ciszjordánia is, és jelentős számú palesztin menekült jordániai állampolgárságot kapott. A területet 1967-ben megszállta Izrael, amelynek következtében a palesztin csapatok is felléptek a régió elnyerése érdekében. Ennek eredményeként Jordánia 1988-ban lemondott Csiszjordániáról és megszakított mindennemű kapcsolatot.[2]

A Westminster Foundation for Democracy szerint az ország azonban jelenleg csak formálisan alkotmányos monarchia. Az Alapítvány megjegyzi, hogy bár előrelépés történt a parlamenti demokrácia és a fokozott decentralizáció irányába, még mindig esedékes a „parlamenti gyakorlat korszerűsítése, a pluralizmus előmozdítása, valamint a választott képviselők és a lakosság szélesebb köre közötti párbeszéd elősegítése”. Az állítást más források is előtámasztják: a Freedom House szerint királynak domináns szerepe van a politika és a közigazgatás irányításában, továbbá parlament alsóházát választják, de a választási eljárás szándékosan hátrányos helyzetbe hozza az ellenzéket, és a kamara csekély valódi hatalommal rendelkezik. A kormány nyomása és a korlátozó szabályozások megnehezítik a média és a civil társadalmi szervezetek működését. Az igazságszolgáltatási rendszer nem független, és gyakran nem tartja tiszteletben a tisztességes eljáráshoz való jogot.

Megfigyelhető, hogy többször is megkérdőjeleződött a demokrácia érvényesülése az országban az évek során. A szegénység és a megélhetési költségek növekedése miatt a polgárok és az állam közötti bizalom már számtalanszor megingott, illetve a lakosság részvétele a döntéshozatalban korlátozott, különösen a marginalizált csoportok, például a nők, a fiatalok és a fogyatékkal élők körében. A Freedom House által a politikai jogokról és a polgári szabadságjogokról világszerte készített éves tanulmány szerint Jordánia nem tekinthető szabad országnak sem. A Freedom on the Net tanulmányuk alapján pedig az internet szabadsága Jordániában továbbra is korlátozott: „az internethez való hozzáférés az elmúlt években jelentősen javult, bár továbbra is fennállnak az online tevékenység állami felügyeletével kapcsolatos aggodalmak”.

Az iraki és szíriai menekült közösségek helyzete

A lakosság száma a menekült hullámoknak köszönhetően növekedett meg a 20. században, legtöbb menekült Palesztinából és Irakból érkezett. Szám szerint 2,6 millió (regisztrált) palesztin menekült, 1 millió iraki menekült és 1,6 millió szíriai menekült tartózkodik Jordániában, továbbá a külföldi munkavállalók számával együtt, a nem jordániai állampolgárok száma meghaladja az 5 millió főt, amely csaknem a lakosság felét jelenti.[3] A soknemzetiségű társadalomnak és mai napig nagy jelentőségű törzsi tagolódásnak köszönhetően az országban a szociális biztonsági faktorokon több törés is fellelhető.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint Jordánia az az ország, amely lakosságához viszonyítva a legtöbb menekültet fogadja, 1000 lakosra összesen 89 fő menekült jut. Összességében az ország több, mint 1,3 millió szíriai állampolgárnak ad otthont. 2023. februári adatok szerint az aktívan regisztrált érintettek száma 661,854 fő, ebből 20% (135,028 fő) él menekülttáborokban, és 80 százalékuk (526,826 fő) pedig a táborokon kívül. 2022-es adatok szerint az iraki aktív, nyilvántartott, érintett személyek száma 66 029 fő, kevesebb, mint a szíriaiaké. Így összesen 727 883 szíriai és iraki menekültet és menedékkérőt tart nyilván az UNHCR Jordániában.

Fontos megjegyezni, hogy a két menekült közösség megítélése között általában óriási különbségek vannak. Az iraki menekültek a két állam közötti történelmi kapcsolatok miatt jobb helyzetben vannak a jordániai társadalomban, így az országot „mindig is politikai menedékhelynek tekintették az iraki állampolgárok”. Tekintettel arra, hogy az iraki menekültek többsége városi területekről származik, Jordánia városai kézenfekvő menedékhelyeket kínálnak az irakiak számára. Leginkább Amman, Zarqa és Ibrid városába érkeznek, különösen a közlekedési és szolgáltatási infrastruktúra miatt. Ráadásul a jordán-iraki határ mentén nincsenek igazi határvárosok (mint például a szíriai és a jordániai határ mentén). Az iraki menekültek az ország stabilitása miatt biztonságosnak írják le a Jordániában való életet.

Ami a szíriai menekültek helyzetét illeti, a jordániai állampolgárok úgy vélik, hogy ez a réteg kevésbé képzett és szegényebb, mivel a szíriaiak többsége vidéki területekről származik Dél-Szíriából. A több ezer szíriait, akik átlépik a határt, általában nem fogadják be a jordániai nagyvárosok, így a legtöbbjüket a 2012. júliusában létrehozott, az UNHCR és a jordániai kormány által közösen irányított zaatari táborban és az 2014-ben létrehozott azraqi táborban helyezik el. A zaatari tábor az egyik legnagyobb szíriaiakat befogadó menekülttábor, a menekültek száma 82 268 fő. Mafraqtól (egy észak-jordániai várostól) 10 km-re keletre található. Az Azraq táborban 39 322 menekültet helyeztek el, amely Északkelet-Jordániában található.

Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a szíriai menekülteknek több kihívással kell szembenézniük, mivel nem rendelkeznek ugyanazokkal az előnyökkel, mint az iraki nemzetiségűek. Általánosságban elmondható, hogy az iraki menekültek nagyon gyorsan és könnyen be tudnak illeszkedni a társadalomba, mivel a városi területeken és a városokban szívesen látják őket, így csak az alapvető szociális biztonsági problémáktól szenvedhetnek, de a szíriai menekültek kiszolgáltatottabbak a társadalmi elutasítás és a vidéki területeken, valamint a menekülttáborokban uralkodó életkörülmények miatt. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatportálja is alátámasztja ezt az állítást, a „Registered Persons of Concern Refugees and Asylum Seekers in Jordan” adatlap szerint a szíriai menekültek és menedékkérők 62,3%-a a nagyvárosi régión kívül él, az iraki menekültek és menedékkérők 88%-a azonban a fővárosi régióban.

A menekülttáborban vagy azon kívül?

A szíriai és iraki menekültek számára fenntartott két fő jordániai tábor a már említett zaatari és azraqi tábor. A zaatari menekülttábor 11 éve nyitotta meg kapuit, kezdetben 80 000 fő szíriai állampolgárt helyeztek el itt. A 12 körzetre osztott tábor a csúcspontján mintegy 200 000 szíriai menekültnek adott otthont, ezzel Jordánia negyedik legnagyobb városává vált. Az évek során sok menekült visszatért Szíriába vagy más országokba költözött, a táborban még mindig mintegy 80 000 ember él, akiknek több mint fele (55%) gyermek.  A tábor 58 közösségi központtal, 32 iskolával és nyolc orvosi rendelővel rendelkezik.

Az azraqi menekülttábort 2014-ben nyitották meg azzal a célzattal, hogy csökkentse a zaatari tábor túlzsúfoltságát. Jelenleg 40 000 fő menekültnek ad otthont, irányítását a Szíriai Menekültügyi Igazgatóság (SRAD) és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága koordinálja. A menekülttábort szintén falualapú megközelítéssel hozták létre, hogy a lakosok körében erősítsék a felelősségvállalás és a közösség érzését. Az Azraq táborban jelenleg négy egészségügyi alapellátási központ, 15 iskola és 388 hivatalos üzlet működik, amelyek a menekültek és a befogadó közösség tagjainak tulajdonában van. A magas szintű biztonság és a távoli elhelyezkedés miatt az azraqi tábort általában a „kevésbé vonzó” tábornak tekintik. Sőt, Azraq soha nem érte el a 120 000 fős maximális befogadóképességének a felét sem, mivel a menekültek többsége úgy döntött, hogy táboron kívül jobb helyzetben élhet. Továbbá, a táborokban a nők és lányok elleni nemi erőszak miatt dönt úgy sok család, hogy lehetőség szerint elkerüli az ide való költözést.

Zaatar-ban és Azraq-ban különböző módon juthatnak a menekültek jövedelemhez. A jövedelemszerzési lehetőségek lehetséges formái közé tartozik például az ösztönző alapú Önkéntességi rendszer (Az IBV aktív szerepet játszik abban, hogy a menekültek lehetőségük legyen kiegészítő jövedelemhez jutni) és a magánvállalkozások működtetése a helyi piacon, amely által a menekültek különböző vállalkozásokat is működtethetnek; például fodrászüzleteket, ruházati boltokat, illetve ételstandokat. Minden menekült havi 23 jordániai Dinár (32 dollár) értékű élelmiszer-utalványt kap a Világélelmezési Programtól (WFP), továbbá a WFP az iskolai étkeztetési program keretein belül napi étkeztetést biztosít a két táborban működő iskolák tanulói számára. Azonban ezek a támogatások már nem elégítik ki az alapvető szükségleteket a növekvő élelmiszeráraknak köszönhetően. Külső válságok sorozata gazdasági válságot és inflációt idézett elő Jordániában (a szíriai konfliktus gazdasági következménye, COVID-19 világjárvány, orosz-ukrán háború) ennek következményeképpen pedig a szíriai és iraki menekültek rendkívül nehéz helyzetbe kerültek az országban. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint a zaatari táborban élő menekült családok nagy része eladósodott, és 92 százalékuk arról számolt be, hogy emiatt kénytelek az élelmiszerfogyasztás csökkentéséhez vagy illegális munkák vállalásához folyamodni. A jordániai menekülttáborokban már az ukrajnai háború kitörése előtt is nőtt az élelmiszerellátás bizonytalansága: a táborokban a menekült háztartások több mint fele (58%) élelmezési gondokkal küzd, míg két évvel ezelőtt ez az arány csak 39,5% volt. Továbbá a szigorú be- és kilépési feltételek miatt a táborok lakói nagyrészt el vannak zárva a külső munkaerőpiacoktól és élelmiszervásárlási lehetőségek széles skálájától, így rendkívül érzékenyen reagálnak a táboron belüli élelmiszerár-emelkedésekre.

Viszont úgy tűnik, hogy a Zaatar-on és Azraq-on kívül jelenleg nehezebb a megélhetés a menekültek számára. A táborokban uralkodó nehéz helyzet és szigorú szabályok ellenére a menekültek egy része úgy döntött, hogy visszaköltözik a menekülttáborokba (munkanélküliség, valamint az emelkedő üzemanyag- és áramárak miatt), amelyeket korábban elutasítottak. Zaatar-ban és Azraq-ban (az Azraq tábor az első megújuló energiával működő menekülttábor a világon) napenergiával biztosítanak áramot a lakók számára, illetve menedékházakban helyezik el a menekülteket, így az itt élők megélhetési költségei alacsonyabbak. Továbbá, úgy tűnik, hogy a jordániai kormány is a menekülttáborokba való visszatérésre ösztönzi az egykori lakókat, hiszen így csökkenhetnek az anyagi nehézségeik. Azonban a növekvő lakók száma egyre nagyobb terhet ró az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságára, hiszen már így is túlzsúfoltak a táborok, ahol szükség lenne a szolgáltatások bővítésére és korszerűsítésére.

Tekintettel a jelenlegi világgazdasági helyzetre és a növekő inflációra Jordániában az ideális megoldás a táborok fejlesztése és kapacitásának kibővítése lenne, így a visszatérő és már bent élő menekültközösségek kevésbe szenvedik el a válság következményeit. Ahogy említettem, a menekülttáborokban is rendkívüli nehézségekkel néznek szembe a lakók, azonban a kialakított szociális hálónak köszönhetően biztosabb megélhetés vár az itt élőkre.

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-61 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva olvashatók.

Photo by Mohammad Almashni on Unsplash

[1]George, Alan. Jordan: Living in the Crossfire. London: Zed Books Ltd, 2005.

[2]George, Alan. Jordan: Living in the Crossfire. London: Zed Books Ltd, 2005.

[3]7Singh, Mnajari. األزمة إدارة إلى األزمة ضبط من :19-كوفيد بعد األردن) Jordan after COVID-19: From Crisis Adjustment to Crisis). Washington: Washington Institue for Near East Policy, 2020/04/15.

A Egy évtized küzdelem: A szíriai és iraki menekültek helyzete a Jordán Hásimita Királyságban bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.