Biztonságpolitika

Növekszik a terrorfenyegetettség Afrikában

Számos afrikai régiót sújtanak olyan erőszakos fenyegetések és cselekedetek, mint például emberrablások, templomok elleni támadások és szentségek meggyalázása, s leginkább érintett területek a Száhel-övezet egyes országai, illetve Mozambik északi része, Cabo Delgado környéke. Ezekben a régiókban fegyveres csoportok erőszakos támadásának erősödése tapasztalható, amelyek az Iszlám Államhoz köthetőek. Cabo Delgadóban a támadások 2017 októberében kezdődtek, melynek során ártatlan civileket fejeztek le, falvakat és városokat foglaltak el a dzsihadisták, több száz embert pedig elraboltak. A dzsihadisták a templomokat is felgyújtották, kolostorokat romboltak le és két apácát is elraboltak. Egyes becslések szerint az események kétezer halálesetet és több mint 600 ezer országon belső áttelepülőt eredményeztek.

Nemcsak a Mozambikban történtek ilyen mértékű támadások, hanem a Kongói Demokratikus Köztársaságban is. A CBN News nemzetközi tudósítója, George Thomas legutóbb arról számolt be, hogy 16 ember életét vesztette, amikor egy katolikus templom leégett. A templomot iszlám terroristák gyújtották fel, amikor megtámadtak egy falut az országban.

A Reuters beszámolója szerint február 14-én 13 polgárt és három katonát öltek meg a terroristák, amikor azok tüzet nyitottak amint beléptek a Bunia várostól mintegy 60 mérföldre délre fekvő Ndalya faluba. A falu az ország északkeleti részén található, Uganda közelében.

„Ezeket a túlnyomórészt keresztény közösségeket egy iszlám szélsőséges csoport támadja, egyértelmű azzal a céllal, hogy terjeszkedhessenek” – jelentette ki Illia Djadi, az Open Doors szóvivője. A Kongói Demokratikus Köztársaság lakossága ellen napi szinten történnek támadások: ártatlan férfiakat, nőket és gyermekeket ölnek meg a terroristák. Az elmúlt hónapban több mint 100 embert gyilkoltak meg, akiknek többsége keresztény volt.

Írta: Németh Csenge

EU vs. Kóservágás

Az Európai Unió Bírósága (European Court of Justice) nyilatkozatában fenntartotta, hogy a tagországok, a vallási közösségek jogainak sérelme nélkül és az állatok jogainak előmozdítása érdekében betilthatják a rituális (kóser és hálál) vágások gyakorlatát.

2017-ben Belgium flamand régiójában fogadták el azt a törvényt, amely szerint minden állatot a vágás előtt el kell kábítani, az EB döntésével ezt hagyta most helyben. Tette mindezt annak ellenére, hogy az ügyben illetékes EB-főtanácsadó korábban a törvény megsemmisítését szorgalmazta, arra hivatkozva, hogy az nem felel meg az uniós jogszabályoknak. A törvény értelmében az említett régióban ellehetetlenült mind a zsidó, mind muszlim vallás számára fontos rituális vágás. A törvény továbbá jelentős hiányt idézett elő a kóser és hálál hústermékekből (Flandria legnagyobb városában Antwerpenben több tízezres zsidó közösség él), veszélybe sodorva ezzel az ott lakó zsidók és muszlimok megfelelő élelmezését.

Flandria-régió kormánya üdvözölte az ítéletet, Ben Weyts nacionalista állatjóléti miniszter szerint történelmet írtak, a Gaia állatvédő egyesület hasonlóan nyilatkozott, nagyszerűnek és egy 25 éves küzdelem csúcspontjának nevezve a bírósági döntés napját.

Az izraeli külügyminisztérium kemény hangvételű üzenetben ítélte el bíróság végzését: „Azon túl, hogy ez a döntés sérti az istentiszteleti és a vallásszabadságot Európában, amely az EU alapvető értéke, a zsidó közösségek számára is jelzi, hogy a zsidó életmód nem kívánatos Európában” – állt a minisztérium közleményében.

Egy belgiumi zsidó szervezet a demokrácia megtagadásának nevezte a döntést, amely nem tartja tiszteletben a kisebbségi csoportok jogait.

Írta: Hende Olivér

A bagdadi robbantás és az Iszlám Állam aktivitása

2021 januárjában az ISIS Afganisztán területén mutatott először jelentős aktivitást. Január 11-én az afgán titkosszolgálat megakadályozott egy merényletet Ross Wilson amerikai követ ellen Kabulban. Wilson viszonylag régóta célpontja a terrorszervezetnek, így egy bizonyos szintű készültség érvényben volt arra az esetre, ha tényleg megtámadnák. Az USA az esetre reagálva megerősítette elköteleződését a térség békéjének megteremtése iránt. A következő héten több kisebb lövöldözés és robbantás is történt Afganisztánban, a célpontok főként afgán hivatalnokok voltak, sokan közülük életüket vesztették.

Az ezt követő héten Irakban egy katonatiszt elhunyt pokolgép-robbantás következtében. Az iraki infrastruktúra sem maradt ki a támadásokból: egy nagyfeszültségű vezeték egyik tartóoszlopát semmisítették meg Bagdad közelében. A szakértők szerint ez is az ISIS gazdasági háborújának részét képzei, amelyet az iraki rezsimmel vív. Nigériában számos támadás érte az ország haderejét, az ISIS szerint több tucat katona öltek vagy sebesítettek meg.

Szinte napra pontosan három évvel az utolsó hasonló volumenű terrortámadás óta, január 21-én öngyilkos merénylők hajtottak végre robbantást az iraki főváros egy népszerű, használt ruhákat áruló piacán, a Tajarán téren.

A kettős öngyilkos merényletben legalább 32-en hunytak el és több, mint 100 ember sérült meg, akik kórházi ellátásra szorulnak. Bár egy ideig nem volt biztos, hogy ki felelős a történtekért, végül a támadást követő éjjelen az Iszlám Állam terrorszervezet vállalta magára a történteket.

Bár az iraki vezetés 2018-ban bejelentette, hogy legyőzték a dzsihadista csoportot, az elmúlt időszakban ehhez hasonló támadások bizonyítják, hogy az ISIS újból megerősödni látszik a térségben. A Tajarán téri robbantás épp Joe Biden amerikai elnök beiktatását követő napon történt, ami jelzésértékű, hiszen az amerikai hadsereg folyamatosan csökkenti jelenlétét a Közel-Keleten.

Az iraki biztonsági erők folytatják a küzdelmet az Iszlám Állam ellen, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Musztafa al-Kádimi miniszterelnök 28-i bejelentése, miszerint végeztek Abu Jaszer al-Isszávival, aki feltehetőleg az ISIS iraki hálózatának egyik vezetője volt.

A következő hetekben folytatódtak a merényletek a közel-keleti térségben. Szíriában egy katonákat szállító buszt, Afganisztánban több a hírszerző ügynökséghez tartozó épületet támadott meg az Iszlám Állam.

Írta: Ács Nóra és Patocskai Péter

Erősödik az Iszlám Állam Afrikában

„A gyerekkatonákat arra kényszerítik, hogy erőszakos kifejezést adjanak a felnőttek gyűlöletének” (Olara Otunnu)

A Boko Haram terrorszervezet januárban közzétett egy videót, melyben egy fiatal fiú, aki vélhetően maga is a terrorcsoport tagja, kivégzett egy keresztényként azonosított túszt. Ugyanebben a hónapban szintén Boko Haram felkelők rabolták el és végezték ki Lawan Andimi tiszteletest, a Nigériai Keresztény Egyesület elnökét.

A Boko Haram hűséget fogadott az ISIS-nak, magáévá téve annak ideológiáját, taktikáit, eljárásait, valamint a kalifátussal kapcsolatos vízióját. Az Iszlám Állam Nyugat-Afrikai Provinciájának (ISWAP – The Islamic State in West Africa) epicentruma Nigéria; ebben a térségben található a leghalálosabb és legaktívabb Irakon és Szírián kívüli ISIS provincia. Nigéria a világ tizedik legnagyobb olajkészletével, valamint az afrikai kontinens legnagyobb gazdaságával rendelkező országa; nem véletlenül található éppen itt az Iszlám Állam legfontosabb afrikai bázisa.

A 2020-as Globális Terrorizmus Index szerint, míg a terrorizmushoz köthető halálos áldozatok száma világszerte csökkent, addig Afrikában jelentősen megugrott az iszlamista terrortámadások száma. A tíz országból, ahol a terrorizmus okozta halálesetek számában a legnagyobb növekedés következett be, hét ország a Szubszaharai Afrikában található.

Írta: Nagy Abigél

Azeri zsidó katonák a hegyi-karabahi konfliktusban

Az Örményország és Azerbajdzsán közötti Hegyi-Karabah régióért folytatott konfliktus hosszú történetének legújabb állomása 2020. júliusában határvillongásokkal kezdődött. A szituáció érdekessége, hogy az azeri oldalon számos zsidó vett részt a harcokban.

Zamir Isayev rabbi elmondása szerint „Azerbajdzsánnak sok kisebbsége van: oroszok, keresztények, irániak, de még örmények is. Viszont a zsidókat nagyon hűséges és megbecsült szövetségesnek tartják. Mi nem csak egy vagyunk a sok kisebbség közül”. Ennek oka, hogy a zsidók a legősibb kisebbsége az országnak, így az ezer éve bevándorló népcsoport megkülönböztetett figyelemben részesül. Például Bakuban számos kóser étterem, egy zsidó óvoda, két általános iskola, hat zsinagóga, illetve számos egyéb közösségi intézmény működik. További érdekesség, hogy Azerbajdzsán az egyetlen olyan muszlim többségű állam, ahol a holokauszt megjelenik az iskolai tananyagban és nem jellemző sem a radikális iszlám, sem pedig az antiszemitizmus jelenléte.

A mintegy 8000 azeri zsidó többek között fontos szerepet játszik az ország hadseregének kiképzésében és a fegyverimport biztosításában. Ennek példája a 2018-as azeri-izraeli 5 milliárd dolláros fegyverszállítási szerződés vagy a két ország között létrehozott légihíd megléte. Ezek és a BESA elemzése szerint tehát kijelenthető, hogy Izrael a hegyi-karabahi harcok során folyamatosan fegyverekkel látta el Azerbajdzsánt.

Írta: Haiszky Edina Julianna

Tüntetések a hindu nacionalizmus árnyékában

Indiában a Bhatariya Janata kormánypárt rendelkezései által szított gazdatüntetések mellett a hindu nacionalizmus továbbra is egy, a társadalom jelentős részét befolyásoló probléma. A Human Rights Watch közlése szerint, idén február 23-án történt egy éve, hogy a tavalyi delhi demonstrációkon a tüntetők elleni fellépés muszlimok ellen irányuló erőszakos cselekményekbe torkollt, amelyekben 53, többségében muszlim polgár sérült meg, vagy veszítette életét. Kiemelendő, hogy a tüntetők elleni, nagy részben rendőri erőszak csak a muszlim résztvevők ellen irányult, a kormánypárt szimpatizánsai ellen nem. A jelenleg zajló tüntetéseknek is vannak vallási vonzatai, amelyek India másik nagy vallási közösségének tagjait, a szikheket is érintik. A tüntetéseken számtalan, India északnyugati, szikh többségű Pandzsáb államából érkező gazda is részt vesz. Így a BJP döntései által kirobbantott, tavaly augusztus óta tartó tüntetéssorozat a hindu és a szikh lakosság közötti viszályt is még jobban elmélyítheti: az utóbbi időben a szikh lakossággal szemben is egyre többször lépnek fel hindu nacionalisták, és félő, hogy a gazdatüntetések nyomán a szikh lakosság ellen pogromokat indíthatnak.

Írta: Fuksz Emese

 A koronavírus és az ultraortodox töréspont – szakad Izrael társadalma

Az utóbbi időkben szinte hétköznapivá váltak az összecsapások az ultraortodox zsidó közösségek és a hatóságok között Izraelben. Az ultraortodoxokkal szembeni rendőri fellépésben sok izraeli az igazság megtestesülését látja. Számukra ez az ultraortodox közösség többévtizedes pozitív diszkriminációjának végét jelenti. Az izraeli törvények mindeddig lehetővé tették, hogy az ultraortodoxok kihagyhassák a kötelező sorkatonaságot, állami juttatásokból tartsák el családjaikat, mégis teljes jogú, politikai választójoggal rendelkező állampolgárokként élhessenek. „Ez egy évtizedek óta tartó vita” – fogalmaz Eli Paley, a jeruzsálemi kutatócsoport, a Haredi Közügyek Intézetének elnöke. „Állandó a feszültség a haredik és a társadalom többi része között, amely a zsidó identitással kapcsolatos legmélyebb kérdéseket érinti. Aztán jött a koronavírus, ami még tovább mélyítette ezeket a feszültségeket” – tette hozzá. Ezúttal azonban a kormány nem tudott különbséget tenni, a kérdés az volt, az ultraortodox közösségek képesek-e betartani az állami intézkedéseket a koronavírus járvány alatt?

A járvány több ultraortodox zsidó közösségből is pánikreakciót váltott ki: egyesek kritizálni kezdték a vírus miatt hatályba hozott intézkedéseket, mások tüntettek ellenük, de voltak közösségek, akik egyenesen magtagadták azok betartását. Szakértők szerint a viselkedésük nem meglepő, hiszen a vírushelyzet esélyt ad az ultraortodoxok számára, hogy elmélyüljenek gondolataikba és megkérdőjelezzék szerepük a közösségben. „Ezidő alatt olyan lehetőségekre is gondolhatnak, amelyekre a napi rutin során egyáltalán nincs idejük. Az egyik ilyen lehetőség a távozás, a közösség elhagyása”[1] – fogalmazott Gilad Malach, az Izraeli Demokrácia Intézet ultraortodox programjának vezetője. Israel Cohen, a népszerű ultraortodox politikai kommentátor is elismerte, hogy a koronavírus veszélyezteti az elzárt közösségek (pl. a haredik) vezetőinek irányítóképességét. „A koronavírus nem csak fizikai kárt okoz, hanem lelkit is” – fogalmazott.

Egy friss jelentés közben bebizonyította, hogy minden 73 ultraortodox, 65. életévét betöltött személyből egy elhunyt a koronavírus járvány következtében. A Shomrim izraeli oknyomozó újságíró nonprofit szervezet jelentése szerint a 65 év feletti ultraortodox lakosság 1,3%-a hunyt el eddig a járványban, szemben a hétköznapi, idős izraeli állampolgárokkal, ahol ugyanez az arány 0,27%. A legmagasabb arány az ultraortodox közösségeken belül a haredi zsidók között mérhető, ahol a lakosság 1,2%-a hunyt el eddig a vírusban. Mindeddig a kormány fellépése az ultraortodox közösségek intézkedésellenes lépéseivel szemben igen enyhének nevezhetőek. Elemzők szerint a Benjamin Netanjahu vezette kormány eddig azért nem büntette meg „renitens magaviselete” miatt pl. a haredi közösséget, ugyanis a kormánykoalíciójának instabil egyensúlya több ultraortodox képviselőtől is függ a parlamentben.

Koronavírusos esetek: összehasonlítás a haredi és az átl. izraeli lakosság között (Forrás: The New York Times/ Israeli Ministry of Health/ Israel Democracy Institute/ Israeli Central Bureau of Statistics)

Írta: Gönczi Róbert

Címlapkép: Pokolgépes merénylet Nigériában. Mubi, 2018. május 2.
2018. május 2-áb közreadott képen sűrű fekete füst gomolyog az északkelet-nigériai Mubi településén elkövetett pokolgépes merénylet helyszínén május 1-jén. A település mecsetjében végrehajtott kettős öngyilkos merénylet következtében legkevesebb 24 ember életét vesztette. Egyelőre egyik terrorszervezet sem jelentkezett a támadás elkövetőjeként, ugyanakkor a Boko Haram dzsihadista szervezetet gyanítják a merénylet hátterében. (Forrás: MTI/EPA)

[1] A koronavírus válság előtti adatai az Izraeli Demokrácia Intézetnek bizonyítják, hogy az ultraortodox közösségeket elhagyó fiatalok száma évi mintegy 3000 főre rúgott, mely a járvány beálltával csak tovább nőtt.

A V&B 06 – Vallás és biztonság hírfigyelő, 2021. február bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Mára kevés olyan állam maradt a világon, ahol ne élne valamilyen kisebbség, a diaszpórában élő zsidóság pedig szinte mindenhol régóta megszokott jelenség. Ennek fényében nem meglepő, hogy az ellenük irányuló sztereotípiák, diszkrimináció, extrém esetekben gyűlölet is hosszú ideje részét képezi az adott közösség mindennapjainak. Az előző évszázadokban több alkalommal is üldöztetés érte a zsidóságot, cikkemben azonban az előző évtized történéseit igyekszem bemutatni. Mi fán terem az antiszemitizmus?

Kezdésként fontosnak tartom tisztázni az antiszemitizmus fogalmát, az összefüggések megfelelő értelmezése és a tévedések elkerülése végett. Az antiszemitizmus definícióját és magát a szót 1879-ben Wilhelm Marr német író alkotta meg, ezzel jellemezte korának zsidóellenes törekvéseit. A kifejezés ebben a formájában az izraelitákkal szembeni ellenérzések mellett néhány arab népcsoport ellenében tanúsított ellenszenvet is takarja, használata akkor helyes, amikor csak az előbbit igyekszünk egy szóban összefoglalni. Szinonimaként a judeofóbia és antijudaizmus szavak ismertek.

Kétségtelen, hogy az antijudaizmus egyik, időben legközelebbi és legismertebb csúcspontja a Holokauszt volt. Mindazonáltal le kell szögeznünk, hogy judeofóbia már jóval a XX. század előtt is létezett: Jellemző volt a görög és római civilizációra, a középkor emberére, és a XIX. században is. Utóbbiak ismeretében elmondhatjuk, hogy az ellenszenv ezen formája végigkísérte az emberiség történetét és a mai napig jelen van a társadalmakban. Az Egyesült Államok Kormányhivatalának 2015-ös jelentése szerint Franciaországban 101%-al nőtt az antiszemita cselekedetek száma az előző évhez (2014) képest. Ez a növekedés Európa többi országát is jellemzi, bár a mutatók államonként eltérőek. A Rágalmazás Elleni Liga (Anti-Defamation League, a továbbiakban: ADL) 2012-es kutatása is hasonló tendenciákat fedezett fel tíz vizsgált európai országban, köztük hazánkban is. Az ADL lényegében közvélemény-kutatást végzett, amely során a leggyakoribb sztereotípiákra kérdeztek rá. Eredményeik megmutatták, hogy az ellenszenv nem csupán az izraelita népességet érinti, hanem Izraelt is. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a kutatás nem osztályozza, nem sorolja szintekbe a válaszadókat antiszemita elköteleződésük szerint. Másik fontos motívum, amely az amerikai jelentésben is megjelent az, hogy antiszemita cselekedetként beszámították az Izrael állam létjogosultságát megkérdőjelező szó- és írásbeli megnyilvánulásokat is. A fenti eredmények, a számok hátterében a generációkon keresztül örökített előítéletek mellett a jobboldali pártok megerősödése is megtalálható. Az európai muszlim közösség tagjai között valamennyire markánsabban megfigyelhetőek az antijudaista nézetek. Egy 2011-es felmérés szerint közel 50% azok aránya köreikben, akik változó szinten ugyan, de gyűlöletet táplálnak a zsidósággal szemben.

Egy 2015-ös hollandiai eset kiválóan mutatja a muszlimok ellenszenvét a zsidósággal szemben. Több iskola is tartózkodó álláspontot vett fel a Holokauszt eseményeinek oktatásával szemben, mivel a muszlim diákok ellenezték ezt és különböző hozzászólásokkal zavarták az órákat. Wissam Feriani tanár külön kiemelte, hogy rendszeresek az olyan vélemények a tanulók részéről, amelyek a zsidókat teszik felelőssé a második világháború idején lezajló genocídium miatt. További kiváló szemléltetése a jelenségnek az a szintén 2015-ös svéd dokumentumfilm, amelyben a riporterek a tradicionális zsidó viseletnek számító kippát viselve sétáltak Malmö főként muszlimok lakta kerületeiben. A rejtett kamerás forgatást végül le kellett állítaniuk komolyabb testi sérelmektől való félelem miatt. A lépés indokolt volt, ugyanis jelentős mennyiségű szóbeli és kisebb mennyiségű tettleges atrocitás érte a stábot.

Komoly merényletek

A következő bekezdésekben néhány olyan esetet mutatok be, amelyek 2010 és 2019 között Európában történtek és legalább egy izraelita életét vesztette vagy megsérült az események folyamán, vagy a cselekmény eredeti célpontja tartozott a zsidó közösséghez. Az ügyek további közös jellemzője, hogy egyik sem baleset volt, tehát szándékos és gyűlöleten alapuló gyilkosságok és gyilkossági kísérletek szerepelnek a listán. A felsorolás sorrendje az időrendet követi, azonban az elemzés korlátai miatt a lista nem teljes.

2012 március 19-én Toulouse-ban az Ozar Hatorah zsidó felekezeti iskolában történt lövöldözés, amely során három tanuló és egy tanár vesztette életét, illetve egy diák súlyosabb sérülést szenvedett. A támadó reggel nyolc óra körül hajtotta végre a merényletet, abban az idősávban, amikor a lehető legtöbb személy tartózkodott az iskolánál, ugyanis ebben az időszakban teszik ki a szülők gyermekeiket. Szemtanúk szerint a merénylő robogóval menekült. A merénylet a második legtöbb emberéletet követelő izraeliták elleni támadás volt Franciaországban. A legtöbb áldozattal járó, hasonló jellemzőkkel bíró támadás 1982-ben történt. Nicolas Sarkozy, akkori francia kormányfő nemzeti tragédiaként jellemezte a Toulouse-ban történteket és esküt tett a támadó elfogására. Mohamed Mera, a fegyveres, aki végrehajtotta a merényletet a saját lakásában a rendőrséggel szemben kialakult tűzharc során vesztette életét. A francia rendőrség forrásai alapján az algériai származású francia állampolgár Mera kapcsolatban állt az Al-Kaida terrorszervezettel.

Szintén 2012-ben, szintén Franciaországban és szintén Toulouse közelében történt egy másik incidens is. További összefüggés, hogy a 17 éves áldozat abba az iskolába járt, amelynél azonos év márciusában az előbb tárgyalt lövöldözés történt. 2012. júliusában a Toulouse és Lyon között közlekedő vonaton eleinte csak verbálisan, később fizikailag is bántalmazta a fiatal fiút két támadója. A vonat utasai a fiú segítségére siettek. A támadók kilétét a vasút biztonsági szolgálata felfedte.

2015-ben szintén Franciaországban több túszejtés is történt, főként zsidók lakta kerületekben és kóser szupermarketekben, az egyik esetben négy túsz életét vesztette. Az eseményeket figyelve az Amerikai Zsidó Bizottság felhívta a figyelmet, hogy a Franciaországban terebélyesedő antiszemitizmus nem csupán a zsidóság problémája, hanem az egész társadalmat fenyegető jelenség. Az egyik túszejtő kapcsolatban állhatott a szintén 2015-ben történt, a Charlie Hebdo szerkesztőségében elkövetett mészárlás végrehajtóival.

2015 februárjában Koppenhágában történt egy támadás Krystalgade zsinagóga előtt, ahol egy harmincas éveiben járó zsidó férfi életét vesztette és két rendőr megsérült. A merénylet a hajnali órákban történt, az áldozat a zsinagóga biztonsági őre volt, aki a gyülekezet tagja is, támadója közelről fejbe lőtte. Az egyenruhások járőrök voltak, akik éppen arra jártak és intézkedést kezdeményeztek, amely tűzharcot eredményezett a támadóval. A dán izraelita közösséget sokkolták az események, egy ideig a helyi zsidó felekezeti iskola ideiglenes bezárását is, mivel újabb merényletektől tartottak.

Az év továbbra is 2015, a helyszín Milánó, Olaszország. November 12-én egy kóser pizzéria előtt egy arab származású támadó többször megszúrt egy fiatal zsidó férfit, helyi idő szerint este 8 óra 20 perc körül. Az esetnek komolyabb következményei nem lettek, az áldozat felépült sérüléseiből, a támadót néhány napon belül elfogták.

2019. október 9-én Németországban, egészen pontosan Halle városában érte támadás a helyi zsinagógát. Jom kippur idején, egy istentisztelet folyamán egy felfegyverzett férfi kísérelt meg bejutni az imaházba, ahol lövöldözni tervezett. A merénylet kivitelezésének kezdeti szakasza kísérteties hasonlóságot mutat az azonos év márciusában az új-zélandi Christchurch mecsete ellen elkövetett támadással, a fegyveres a mecset támadójához hasonlóan online közvetítette. Fontos különbség azonban, hogy a Halle-i agresszor nem jutott be az imádkozók közé, így nem volt lehetősége jelentősebb károkat okozni a zsidó közösség tagjaiban. A katonai ruhára emlékeztető viseletben megjelent férfi a sikertelen behatolást követően véletlenszerűen kezdett lövöldözni. Őrjöngése végül egy nő és egy férfi halálát okozta a közeli izraelita temetőnél, illetve egy gyorsbüfénél. A német bel- és igazságügy szélsőjobboldali terrorizmusnak titulálta az esetet, a támadónak kétrendbeli gyilkosságért és kilenc rendbeli gyilkossági kísérletért kellett felelnie.

A felsorolás távol áll attól, hogy teljes listaként jellemezzük. Nem egy olyan eset történt, amely a fentiekhez hasonlít, de az agressziónak más formái is felbukkantak, mint például a vandalizmus. A rongálás sok esetben fordult és fordul elő, de ezek bemutatását nem tartom relevánsnak, mivel hatásuk kevésbé permanens a fentebb tárgyalt személyi sérüléssel járó eseteknél. Mindazonáltal ez a jelenség is kifejezetten aggasztó, mert kiváló indikátora a fortyogó antiszemitizmusnak.

Ha vetünk egy pillantást a felsorolt incidensekre megfigyelhetjük, hogy a tetthelyek jelentős része Franciaországban található. Ez magyarázza azt a vándorlási hullámot, amely során többezer zsidó hagyta el Franciaországot és költözött Izraelbe 2014-ben és 2015-ben.

Az Atlanti-óceán túlpartján sem megnyugtatóbb a helyzet, sőt talán komolyabb kihívást jelent az antijudaista indulatok féken tartása. Egy 2011-es ADL-felmérés az USA-ban is kimutatta a judeofób nézetek gyakoriságának csekély mértékű növekedését a lakosság körében a 2009-es adatokhoz képest. Ugyanakkor a 2007-es és 2008-as számokat nem haladták meg az eredmények. A szervezet a legutóbbi ellenére elégedetlen volt a kimutatással, ugyanis véleményük szerint ez nem tükrözi azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a toleráns társadalom kiépítésének érdekében tettek az Államokban.

Egy 2019-ben amerikai zsidók körében végzett felmérés azt mutatta meg, hogy Donald Trump elnöksége alatt kevésbé érezte magát biztonságban az Egyesült Államokban a megkérdezettek 73%-a, mint a megelőző időszakban. A válaszadók főként fegyvertartási politikát és az antiszemitizmus kezelését kifogásolták, illetve 60% meggyőződéssel vallotta, hogy az elnöknek valamekkora felelőssége volt a Pittsburgh-i és Poway-i zsinagógáknál történt lövöldözések esetében. Azok aránya is bőven 60% fölött volt, akik biztosak voltak benne, hogy a Trump ellen induló demokrata elnökjelöltek fogják támogatni a 2020-as választásokon. Némi forráskritikával élve, úgy gondolom, hogy ez az eredmény nem a pontos képet mutatja, mivel arányaiban szűk, mindössze 1000 fős mintát vettek alapul. Egy tágabb csoport megkérdezése objektívabb eredményt hozhatott volna, bár meglehet, hogy a 60% fölötti arányszámok nem mozdultak volna el sokkal.

Az említett Pittsburg-i és Poway-i merényletek között napra pontosan fél év telt el, Pittsburgh-ben 2018. október 27-én, Poway-ben pedig 2019. április 27-én lövöldözött egy fegyveres. A két eset között rengeteg hasonlóság figyelhető meg, ami nem meglepő, tekintve, hogy mindkét esetben zsinagógát ért a merénylet. Pittsburgh-ben a Tree of Life gyülekezet imaházába rontott be a merénylő, egy gépfegyverrel és további három pisztollyal felszerelkezve. Bent 11 zsidó hívő életét oltotta ki, további hat személy pedig sebesülést szenvedett a támadás során, a sérültek közül négyen a helyszínen jelenlévő rendőrök voltak. A rendőrség jelentései szerint tűzharc alakult ki a megérkező kommandós egység és a fegyveres között, amelynek következtében a merénylő az épületben elbarikádozta magát, majd később feladta a harcot. A 46 éves tettes, Robert D. Bowers megsérült a támadás során, az azonban kérdéses, hogy rendőrségi vagy saját fegyvere okozta sebeit. Bowers-nek 29 vádponttal kellett szembenéznie szövetségi szinten, amelyek között szerepel a szabad vallásgyakorlás akadályoztatása, a fegyverrel való visszaélés és a gyűlölet bűncselekmény is. Állami szinten a 11 rendbeli gyilkosságon túl 13 egyéb vádpontot hoztak fel ellene a tárgyalásokon.  Október 31-ére a szövetségi vádpontok már elérték a 44-et, a kiszabható legsúlyosabb büntetés a halálos ítélet vagy 535 év börtön (gyakorlatilag tényleges életfogytiglan) voltak. Az ítélet azóta nem született meg, de az államügyészek és a védők között folyamatos vita folyik a lehetséges büntetésről. A Pittsburgh-i merénylet az USA zsidóságát ért legtöbb áldozattal járó támadás volt a történelemben.

A Kalifornia állambeli Poway (San Diego-tól kb. 30 kilométer) zsinagógájába 2019. április 27-én hatolt be egy felfegyverzett férfi a kora délelőtti órákban. Bent gépfegyverével több sorozatot is lőtt, amely egy idősebb hölgy halálát és további három személy sérülését okozta. Maga a támadó jelentette be a történteket, alig pár mérföldre a zsinagógától fogták el. A hatóságok a 19 éves merénylőt a San Diego-i John Earnest-ként azonosították. Az elkövető feltehetően egy korábbi, 2019. márciusi gyújtogatásért is felelős, amely során egy közeli mecsetben keletkeztek jelentős károk. Legutóbbira az az interneten megosztott, jelentős mértékben antiszemita és anti-iszlamista nézeteket prezentáló dokumentum enged következtetni, melynek szerzője és feltöltője a Poway-i merénylővel megegyező nevet visel és az írásban lényegében felelősséget vállal a tűzesetért.  A merénylőt rengeteg, szám szerint 54, az előbbihez hasonló tartalmú vádpontban próbálták elítélni. Esetében szintén nem született még határozat, de a halálbüntetés szintén szóba jöhet a kaliforniai törvények értelmében.

A magyar helyzet

Habár Magyarországon az ADL 2012-es felmérése szerint kiemelkedően magas az antijudaista nézeteket vallók száma, a valóság némileg árnyaltabb. A TÁRKI 2013-as kutatása rávilágított arra, hogy ezen a kiemelkedően magas számon belül több csoport elkülönítése is szükséges. Így jött létre négy csoport: Szélsőséges antiszemiták (~7%), mérsékelt antiszemiták (~27%), nem antiszemita (~30%), besorolhatatlan (~36%). Ezen eredmények fényében elmondhatjuk, hogy a magyar lakosság nagyon kis hányada szélsőségesen antiszemita, illetve azok nagyobb része, akiket az ADL az antiszemiták közé sorolt csupán néhány sztereotípiában hisz. Hazánkban utoljára 1991-ben ért merénylet izraelitákat.

Következtetések

Az antiszemitizmus, mint probléma mindenképpen kezelendő jelenség, hiszen elmérgesedése a békés együttélést fenyegeti. Ahogy a felsorolt példák is mutatták, szélsőséges esetekben számos halálos áldozata is lehet ezeknek a nézeteknek. A megoldást a társadalom érzékenyítése jelentené, amelynek kivitelezése nagy kihívás. Utóbbi jelenlegi formája, amely során különböző emléknapok és megemlékezések, illetve a Holokauszt eseményeinek az iskolai oktatás keretein belül történő ismertetése folyamán igyekeznek empátiát kiépíteni nem bizonyult működőképesnek, sőt bizonyos esetekben a várt eredmény ellenkezőjét érték el (lásd: holland iskolák esete). Sokan próbálkoztak szimpátia-tüntetések szervezésével, (pl.: Angela Merkel német kancellár), viszont ezek eredményei sajnos nem permanensek. Látható viszont, hogy az önkéntesség miatt valamelyest célravezetőbb ez a módszer, mint a „nagyipari” tudattermelés.

Összegzésül: A világon mindenhol, ahol nagyobb létszámú zsidó diaszpóra él, ott előbb-utóbb az antiszemitizmus is felüti a fejét. A probléma forrása kvázi hagyományos, nagyon régi gyökerekre tekint vissza. Az utóbbi évtizedekben egy csomó kutatás próbálta feltérképezni, hogy milyen mértéket ölt a lakosság körében, ezek között voltak pontosabbak, részletesebbek és kevésbé akkurátus képet mutatók is. Attól, hogy végleges megoldást találjunk, véleményem szerint kifejezetten messze vagyunk, talán sohasem sikerül megszabadulnunk a társadalom békés együttélését fenyegető antiszemitizmustól.

 

Címlapkép: Berlin, 2018. november 8. A németországi zsidók elleni pogromok kezdetét jelentő úgynevezett kristályéjszaka 80. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés résztvevői a nácizmus 6 millió európai zsidó áldozatának emléket állító holokauszt-emlékmű betontömbjei között Berlinben 2018. november 8-án. Az antiszemita pogrom során náci aktivisták Németország-szerte több ezer zsidó üzletet, imaházat és zsinagógát dúltak fel, több száz zsidót megöltek vagy elhurcoltak. (Forrás: MTI/EPA/Omer Messinger)

 

A Antiszemitizmus az előző évtizedben bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Utas- és áruszállítók, civil és katonai gépek egyaránt kerültek az idei év első spotter bejegyzésébe, amelyhez Airbusok és Boeingek januári és februári fotóiból válogattam. A csekély forgalom ellenére sikerült egy-két pillanatot elcsípni.

Egy Kairó felé induló A220-300-as az EgyptAir kék-fehér színeiben. A szép festésminta és Hórusz pillantása egy külön bejegyzést is megér majd.

A Turkish Airlines reggeli járatát teljesítő A319-es érkezik a nedves 31R pályára.

Szintén egy érkező 319-es, a Eurowings gépe. A D-AGWV-t korábban a Germanwings használta.

Egy szürke péntek délután hazaindul a cseh légierő katonai és kormányzati szállításokat egyaránt végző 241. szállítórepülő századának A319CJ gépe. 

A felkelő nappal a háta mögött száll fel a Magyar Honvédség A319-ese. A fagyos levegőben jól látszik a hajtóművekből kiáramló gázsugár.

Fékszárny, orrsegédszárny, fényszóró kint, futó bent.

Egy kevésbé hideg, de hasonlóan napsütéses, párás februári nap. A két honvédségi Airbus negyven perc különbséggel tér haza. Először a 604-es száll le a 13R pályára.

Másodikként a 605-ös érkezik.

Egy patyolattiszta A320-as a Wizz Air összetéveszthetetlen színeiben.

A Lufthansa mindössze négy hónapos A320neója egy Frankfurt-Budapest járaton.

Korán reggel, sötétben érkezett a Hainan A330-300-asa. Még tart az áruszállításra beállított utasszállító rakodása, de már megérkeztek a jégtelenítő kocsik is.

A napfény bevilágít az Airbus Rolls-Royce hajtóművébe.

Ajtók zárva, eltávolodott a lépcső és kezdődik a jégtelenítés.

A felesleges jégtelenítő folyadékot a szél fújja le…

… vagy a szárnytőnél csorog a betonra. A túloldalon egy másik kocsi dolgozik, a gépet két oldalról egyszerre jégtelenítik.

Az Airbus orra a vontatást és hátratolást végző traktorok kipufogójától kormos. A szennyeződést az első tiszt műszereit kiszolgáló Pitot-cső környékéről egy gondos kéz letörölte.

Ugyanaz a B-1020 lajstromjelű Hainan-gép felszállás közben, egy ragyogó februári reggelen.

Ugyancsak A330-as, de egy -200F teherszállító változat a Turkish Cargo gépe, amely valamivel a kínai 330-as után, ugyancsak a 31L pályáról száll fel.

*

Az ASL Airlines közel 30 éves Boeing 737-400F teherszállítója gurul le az 1-es pályáról a reggeli érkezés után. A hó csak a pálya és a gurulóút szegélyén maradt meg.

A Cargo Air bolgár lajstromú B 737-es kargó gépe 1989-ben került ki a Boeing rentoni gyárából.

A KLM B 737-700-asáról már tavaly lekerült az ablaksor fölé ragasztott 100-as matrica, amely még 2019-ben, a holland légitársaság 100 éves fennállásának alkalmából került a gépre.

London Stansted repülőteréről érkező Ryanair Boeing orra a szokottnál közelebbről.  

A G-DHLE lajstromjelű Boeing 767-300F 2009-ben került a DHL-hez, amely tavaly további négy ilyen gépet szerzett be.

 

Az elegáns, hajlított winglet 2008-ban debütált a 767-es típuson.

A Qatar 24 Boeing 777F teherszállítójának egyike érkezik a Cargo Cityhez egy bágyadt januári délutánon. A gépnek bekoszolódni se volt ideje; az A7-BFX-et tavaly december 31-én szállították le és idén január 1-én adták át tulajdonosának.

Február 21-én volt egy éve, hogy megérkezett Budapestre a Korean Air Cargo első B 777F teherszállítója. A típus formavilága és a légitársaság színei sokak kedvenc fotótémájává tették a távol-keleti Triplahetest. 

Katari Dreamliner fékez a 2-es pályán. Az Öböl-menti emírség légitársasága január 17-én ünnepelte, hogy tíz éve repül Budapestre.

Ugyanaz a forma, más köntösben. A Qatar és a LOT gépe egyaránt a Boeing 787-8-as változat, előbbi a katari, utóbbi a dél-koreai fővárost köti össze Budapesttel.

A 787-8-asnál hat méterrel hosszabb és három méterrel nagyobb fesztávolságú 787-9-es, szintén a Qatar színeiben. A Cargo Citytől kiforduló Dreamliner Maastrichtból érkezett és Dohába indul tovább.

Péntek délutáni Cargolux gép érkezik, ezúttal az LX-JCV lajstromjelű Boeing 747-400-as.

A 747-esek közül a 400-ason használtak először wingletet.

A hátratolás íve kiegyenesedik, majd a traktor egy kissé előrehúzza a Jumbót.  

A másfél órás rakodás után továbbindul a 747-es. Az LX-JCV festésmintája annyira minimál, hogy a Cargolux 1970-es indulásra emlékeztető szám is csak a púp jobb oldalára került fel.

Időnként a nagyobb kapacitású Boeing 747-8F teherszállító váltja a dél-koreai 777-eseket a Szöul-Budapest-Frankfurt útvonalon. Korean Air 747-est – az utasszállító változatot – legutóbb 32 évvel ezelőtt láttam Budapestről felszállni. A gép a szöuli olimpiára utazó magyar sportolókat vitte, nyugati irányba repülve, mert a KAL 007-es járatának 1983-as lelövése után a Korean nem repült be a szovjet légtérbe.

A Cargolux Jumbo az indulási eljárást követve nyugatnak fordul a X. kerület felett. A Távol-Keletről érkezett óriás Luxemburg felé folytatta a Budapesten megszakított útját.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Korábbi évkönyveinkben a magán- és a közbiztonsági ágazat 188 kiváló képviselőjét interjúvoltuk meg, volt, akikkel többször is készítettünk interjút. A Biztonságpiac.hu létrehozásának tízéves évfordulóján kézenfekvő volt, bár a terjedelmi korlátok nem engedték meg, ha nem is mindenkit, de jónéhányukat megkérdezzünk az eltelt évtized tapasztalatairól.

Indokolt lenne egy kifejezetten csak a magánbiztonsági ágazat felügyeletével foglalkozó hatóság felállítása, amely tevékenységével hozzájárulhatna az ágazatban erősen jelen lévő költségvetési csalások háttérbe szorításához – jelentette ki megkeresésünkre Nádas Mihály, a Vagyonvédelmi Szakszervezetek Szövetségének elnöke.

— Mit tart a magánbiztonsági ágazat legnagyobb eredményének az elmúlt tíz évben?
— Számos sikert könyvelhettünk el. A munkavállalókra nézve az elmúlt tíz év legnagyobb eredményének a kötelező kamarai tagság megszüntetését tartom. Kezdeményezésünkre az EU megállapította, hogy az Mt. hatálya alá tartozó munkavállaló biztonsági őrök kötelező kamarai tagsága ellentétes az EU Alapokmányával, ezért a kormány 2011. december 31-ével ezt a kötelezőséget törvénnyel eltörölte.
Az ágazat legnagyobb szakmai sikere a bevezetett szolgáltatási rezsióradíj, aminek hatására a közbeszerzések területén emelkedőben vannak a megbízási díjak. A szabályozás nagy hibája, hogy nem érinti az ágazat jelentős részét, ezért a vállalási díjak is alacsonyabbak. A munka törvénykönyve szabálya szerint a munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletet tömörítő Magánbiztonsági Ágazati Párbeszéd Bizottságnak kellett volna egyeztetnie a kollektív szerződésről, és amint erről megszületik a megegyezés a bizottságon belül, akkor azt kiterjeszthették volna az egész ágazatra, és egyidejűleg meghatározták volna a szolgáltatási rezsióradíj minimális mértékét. Az ágazatért felelős minisztertől ezt követően kérhették volna az ágazati rezsióradíj kihirdetését.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán elindított felsőfokú magánbiztonsági és magánnyomozói képzés nagy sikernek tekinthető, általa létrejött a magánbiztonsági ágazat tudományos, kutatási és képzési bázisa.
Az ágazat érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezetei között az elmúlt két-három év alatt kialakulóban van egy szoros szakmai egyeztetés a szakma további fejlődése érdekében. Mindezen pozitív változás ellenére az a véleményem, hogy komolyabban kellene venni a vagyonvédelmi törvény preambulumában foglaltakat. Ágazatunkban ugyanis az országos átlagot meghaladó a jogsértő vállalkozói tevékenység. A magánbiztonsági ágazatban fordulnak elő leggyakrabban foglalkoztatási szabálytalanságok és költségvetési csalások, amelyek az ágazat törvényben meghatározott eredeti céljával és rendeltetésével igencsak ellentétesek.

— Ön szerint melyek a legégetőbb, megoldást sürgető feladatok a hazai magánbiztonsági ágazatban?
— A szakszervezet azt látná járható útnak, ha a vagyon­őrök kötelező továbbképzését egy központilag meghatározott követelményrendszer, tananyag alapján, munkáltatói hatáskörben végeznék el, amit természetesen szigorúan ellenőriznének. A munkáltatónak a munkavédelmi törvény 54., 55., 56. paragrafusa értelmében amúgy is kötelessége rendszeres, illetve soron kívüli oktatásban részesíteni a munkavállalót, még a vagyonvédelmi törvényben foglalt változásokat is. A legtöbb munkáltató törvénykövető módon évente több alkalommal is oktatja dolgozóit.
Általános tapasztalat, hogy a vagyonvédelemmel foglalkozó társaságok tömegei végzik cégtemetőkben. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a legnagyobb köztartozásokat felhalmozó cégeket tartalmazó feketelistáján is nagy számban találunk magánbiztonsági tevékenységet folytató vállalkozásokat. A vagyonvédelmi szolgáltatásokat nyújtó cégek munkatársai sok esetben fejlett biztonsági rendszereket működtetnek, érzékeny üzleti információkat birtokolnak, és személyes adatokat kezelnek. E körülményeknek a magánbiztonsági piac szereplői körének viszonylagos stabilitását kellene eredményezniük, szemben a mai állapotokkal. Az ágazat hatékonyabb hatósági ellenőrzésén túl a visszaélések megelőzését, a piac megtisztulását, illetve a magánbiztonsági ágazat szakmai színvonalának emelését szolgálná a részleges profilkényszer visszaállítása. E szerint a vagyonvédelmi cégek fő tevékenysége a vagyonvédelmi szolgáltatásnyújtás lenne, és melléktevékenységként bármivel foglalkozhatnának. Véleményünk szerint az elmúlt évek tapasztalatai fényében kijelenthető, hogy a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény (Szvmt) megalkotásakor hiba volt a profilkényszer eltörlése.
Köztudomású, hogy az alvállalkozói láncolatok megszüntetése óta a munkaerő-kölcsönzés intézményével visszaélve játsszák ki a munkajogi szabályozást és az adókötelezettséget. A tapasztalat azt mutatja, hogy a fő profilú, állandó munkaerővel rendelkező, stabil cégek szolgálják a megrendelők, a munkavállalók és végső soron az egész társadalom érdekeit. Az átmeneti jelleggel jelentkező nagyobb munkaerőigényt – például rendezvények biztosítása – más „fő profilú” cégek alvállalkozóként történő bevonásával lehet áthidalni, tekintettel arra, hogy csak az alvállalkozói láncolatok, nem pedig maga az alvállalkozás tiltott.
Meggyőződésünk, hogy a munkaerő-kölcsönzők alkalmazása a különböző visszaéléseken túl komoly biztonságkockázati tényező, és kizárásuk a magánbiztonsági piac tisztulásához vezetne.

— Ön szerint mi a megoldás?
— A szakszervezet továbbra is fenntartja azt az álláspontját, hogy az ágazat speciális jellege szigorúbb hatósági felügyeletet követelne meg. Ez következik a hatályos jogi szabályozásból is, hiszen az Szvmt szerint a személy- és vagyonvédelmi tevékenység jelenleg is hatóságiengedély-köteles. A hatósági engedélyt a rendőrség adja ki. A rendőrség hatósági ellenőrzési jogkörében csak az Szvmt-ben meghatározott feltételek fennállását vizsgálja. Az adószabályok betartását értelemszerűen a NAV, a munkajogi szabályoknak való megfelelést a munkaügyi felügyeletek ellenőrzik. Az ágazatban uralkodó tarthatatlan állapotok ellenére jellemző módon mindegyik hatóság elégedett a saját ellenőrzési tevékenységével. Ebből az ellentmondásból következik, hogy az ágazat kifehérítése megvalósíthatatlan a hatósági ellenőrzési jogkörök koncentrációja nélkül. Ez a komplex hatósági ellenőrzési feladat nyilvánvalóan meghaladja a rendőrség kompetenciáját. Ezért indokolt lenne egy kifejezetten csak a magánbiztonsági ágazat hatósági felügyeletével foglalkozó, de tőle független professzionális csapat felállítása, amely hatékonysági és költségvetési finanszírozási szempontokat mérlegelve önálló szervként vagy akár a Belügyminisztérium, illetve az ORFK egyik szervezeti egységeként, akár főosztályi szinten is működhetne. Meggyőződésünk, hogy a technikai feltételek rendelkezésre állása esetén egy jól felépített ellenőrzési terv szisztematikus végrehajtásával a megfelelő felkészültséggel rendelkező szervezet képes lenne a hatékony hatósági felügyelet megvalósítására.
Ezt az új hatóságot fel kellene jogosítani a vagyonvédelmi cégek teljes körű ellenőrzésére, ideértve az adó- és munkajogi szabályok ellenőrzését is. Ez az ellenőrzési jogkör természetesen nem helyettesítené, hanem csak kiegészítené a NAV, a munkaügyi felügyeletek és más társhatóságok által folytatott ellenőrzéseket. Szabálytalanság észlelése esetén ennek a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet felügyelő hatóságnak lehetősége lenne a működési engedély felfüggesztésére, illetve súlyos jogsértés esetén visszavonására, miközben ezzel egyidejűleg az illetékes szervek (NAV, munkaügyi-felügyelet stb.) eljárását kezdeményezi. Így nem csupán a munkaadókat és munkavállalókat lehetne ellenőrizni, de minden egyéb olyan engedély meglétét és valódiságát is, amelyek a munkavégzéshez szükségesek. Ez a rendszer hozzájárulhatna az ágazatban erősen jelen lévő költségvetési csalások háttérbe szorításához.

The post Körkérdés az elmúlt tíz évről: Tovább kellene fehéríteni a magánbiztonsági ágazatot appeared first on .

Vádat emelt a Pest Megyei Főügyészség öt ember ellen, aki 2019 szilveszterén kirívóan brutális módon megölt egy dunavarsányi férfit – tudatta a Pest Megyei Főügyészség főügyésze.

A főügyészség közleményében ismertetett vádirat szerint a vádlottak 2019. december 31-én Dunavarsányban egy rokonnál napközben alkoholt fogyasztottak, majd egy veszekedés miatt távozniuk kellett. Később az egyik vádlott ötletére a társaság megjelent a későbbi sértett szintén dunavarsányi lakcímén azzal a szándékkal, hogy pénzt szerezzenek a további mulatáshoz. A sértett ingatlanára ugyan engedély nélkül jutottak be, a férfi beszélgetésbe elegyedett velük, és elkezdtek alkoholt fogyasztani. A sértettel is szóváltásba került egyikük, ezért elküldték őket az ingatlanról.

Távozásuk után a vádlottak megbeszélték, hogy visszamennek, és megölik a sértettet az értékeiért. Ketten közülük erőszakkal benyomultak a házba, majd egyikük eszméletlenre verte a sértettet. Később érkező társaik értékek után kutattak.

A sértett magához tért, az elkövetők pénzt követeltek tőle, miközben egyikük többször fejbe rúgta, a másik pedig két ízben is megszúrta késsel. Végül az elkövetők mindenféle kezükbe kerülő tárggyal ütötték a sértett fejét, még egy mikrohullámú sütőt is hozzávágtak, majd egy nehéz étkezőasztalt borítottak rá. A bántalmazás során elszenvedett sérülések következtében a sértett a helyszínen életét vesztette.

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság két héten belül elfogta az elkövetőket, akik közül négyen letartóztatásban, egyikük pedig bűnügyi felügyeletben várja az eljárás befejezését. A Pest Megyei Főügyészség mind az öt elkövető ellen nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat – tudatta a főügyész.

The post Vádat emelt az ügyészség egy szilveszteri emberölés ügyében appeared first on .

A Biden-kabinet tájékoztatta az amerikai szövetségi törvényhozás vezetését, mielőtt csütörtökön az Egyesült Államok légicsapást mért Szíriában Irán-barát milíciák létesítményeire – közölte pénteken Jen Psaki, a Fehér Ház szóvivője.

A védelmi minisztérium a tegnap esti akció előtt tájékoztatta a Kongresszus vezetését, ma pedig a kormány a törvényhozó testület tagjait. Legkésőbb a jövő hét elején a teljes titkosított tájékoztatóra is sor kerül “- mondta a szóvivő.

Psaki az Air Force One, azaz az elnöki külön repülőgép fedélzetén tartózkodó újságíróknak azt mondta: a szíriai légicsapással Joe Biden “egyértelmű üzenetet” akart közvetíteni, amely arról szól, hogy “az amerikaiak védelmében fog cselekedni”. A szóvivő hozzátette: a jövőben az Egyesült Államok akciói a régióban “tanácskozó jellegűek” lesznek, és a szíriai feszültség csökkentésére irányulnak majd.

A csütörtöki műveletben megsemmisült a Katáib Hezbollah és a Katáib Szejjid as-Suhadá nevű síita milíciák több létesítménye az iraki-szíriai határ mentén. Az al-Ihbaríja szíriai állami televízió közlése szerint az akciónak 17 halálos áldozata van, a londoni székhelyű, Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) szerint 22 milicista vesztette életét. A szíriai polgárháború eseményeit megfigyelő központ szerint mindannyian tagjai voltak a Hasd as-Saabi nevű, Iránnal szövetséges, síita iraki félkatonai ernyőszervezetnek.

A szíriai és az iráni külügyminiszter a légicsapásokat követő egyeztetésükön felszólította a nyugati országokat, tartsák be az ENSZ Biztonsági Tanácsának Szíriára vonatkozó határozatait. A szíriai külügyminisztérium közleményében elítélte az amerikai légicsapásokat. A tárca figyelmeztetett: ez a fajta agresszió “a helyzetet kiélező következményekhez fog vezetni”. Az új amerikai kormányzatnak “a nemzetközi legitimitáshoz, nem a dzsungel törvényéhez kell magát tartania” – tették hozzá.

Február 15-én az észak-iraki Erbílben található amerikai bázist érte rakétatámadás, amelyben egy, az amerikai hadsereggel szerződésben álló nem amerikai állampolgár meghalt, több amerikai pedig megsebesült. Pár nappal később Bagdad közelében is rakétatámadás ért egy bázist, ahol ugyancsak állomásoznak amerikaiak is. Elemzők szerint Washington azért választotta célpontjául az Irán-barát milíciák szíriai állását, hogy időt adjon az iraki hatóságoknak lefolytatni a vizsgálatot az erbíli és a bagdadi támadások ügyében.

The post Tájékoztatták a Kongresszus vezetését, mielőtt légicsapást mértek az Irán-barát milíciára appeared first on .

Letartóztatta a nyomozási bíró – nem végleges végzésében – azt a férfit, aki késsel arcon szúrt egy nőt egy csepeli autóbuszon – közölte a Fővárosi Főügyészség.

A közlemény szerint a 37 éves férfi pár nappal ezelőtt egy csepeli autóbuszon szúrta arcon a nőt. A sértett ugyanis olyan maszkot viselt, amelynek felirata egy egyetemi átalakítás ellen tiltakozó mozgalomhoz való tartozására utalt. A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Ügyészség a gyanúsított letartóztatásának elrendelését indítványozta, a terhelt jelenlétének biztosítása, a bizonyítás veszélyeztetésének, valamint a bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében.

A nyomozási bíró az ügyészi indítvány alapján a férfi letartóztatását elrendelte. A végzés fellebbezések miatt nem végleges. A kerületi ügyészség a férfi mielőbbi elszámoltatása érdekében gyorsított eljárásban bíróság elé állítást tervez – írták.

The post Letartóztatta a bíróság a csepeli késes támadót appeared first on .

Végső búcsút vettek szombaton Sir Tom Moore-tól, a brit hadsereg veteránjától, aki tavaly csaknem 33 millió fontot gyűjtött a brit állami egészségügyi szolgálat (NHS) számára a koronavírus-járvány elleni küzdelem segítésére.

Sir Tom, aki “Captain Tom”, vagyis Tom százados néven vált világszerte ismertté, életének 101. évében, február 2-án hunyt el. Halálát a koronavírus-fertőzés miatt kialakult Covid-19 okozta.

A néhai veterántól – aki a második világháború idején az ázsiai hadszíntéren szolgált és századosi rendfokozatban szerelt le – egykori lakóhelyén, a délkelet-angliai Marston Moretaine községben vettek búcsút szűk családi körben. A ceremónián második világháborús dalok hangzottak fel, köztük a háború talán leghíresebb brit hazafias dala, az 1941-ben Nat Burton által írt White Cliffs of Dover – Dover fehér sziklái -, Vera Lynn, a britek háborús hős énekesnője előadásában. Felcsendült a You’ll Never Walk Alone című dal új felvétele is, amelyet Sir Tom és Michael Ball énekes együtt rögzített. A dal e változatával Tom Moore a brit slágerlisták élére került, és ezzel Guinness-rekordot is döntött: ő a legidősebb ember, akinek ez sikerült.

A szombati búcsúceremónia részeként egy Douglas C-47 Dakota katonai szállítógép tisztelgő átrepülést hajtott végre a falu felett. A legendássá vált Dakoták a második világháború idején ezerszámra vettek részt a szövetséges hadműveletek támogatásában.

Sir Tom tavaly arra tett fogadalmat, hogy századik születésnapja előtt százszor körbesétálja házának jókora kertjét. Ennek fejében azt kérte, hogy aki teheti, adományokkal támogassa az NHS által a koronavírus-járvány megfékezésére kifejtett áldozatos erőfeszítést. Célkitűzése az volt, hogy ezer fontot gyűjtsön össze az NHS-t támogató jótékonysági alap számára, ám az elkülönített számlán végül 163 országból 32,8 millió font – 14 milliárd forint -, vagyis az eredeti célkitűzésben megjelölt ezer fontnak csaknem a 33 ezerszerese gyűlt össze. A több mint másfél millió adományozó között volt Vilmos herceg, II. Erzsébet királynő unokája, aki majdan maga is az Egyesült Királyság uralkodója lesz.

II. Erzsébet királynő – Boris Johnson miniszterelnök soron kívüli, egyedi felterjesztését jóváhagyva – tavaly nyáron a Sir előnév viselésére jogosító lovagi rangra emelte, a brit hadsereg pedig ezredessé léptette elő a hatalmas adományt összegyűjtő veteránt.

The post Végső búcsút vettek a Tom századostól, aki már ezredes appeared first on .

A nemzetközi kapcsolatok általában nagyon komoly tudományterületnek mutatja magát, hiszen mégiscsak a béke és háború kérdéseivel foglalkozik alapvetően, de még a mi szakmánkban is helye van a játéknak, a játékosságnak. Az H-Diplo a nemzetközi kapcsolatok és a diplomáciatörténet oktatásával foglalkozó szakemberek vezető globális online fóruma, amely 1993 óta működik a H-Net: Humanities & Social Sciences Online honlapja keretében. Az H-Diplo meghívott engem és Fletcher School-beli kollégámat, Frank Sobchak nyugállományú ezredest, hogy írjunk egy cikket a játékoknak és szimulációknak a nemzetközi kapcsolatok oktatásában való alkalmazásáról szóló "kerekasztalhoz". Az H-Diplo ún. online kerekasztalok formájában tekinti át a nemzetközi kapcsolatok oktatásának különböző aspektusait. Minden kerekasztalhoz meghívnak az adott témában szakértő oktatókat, hogy esszé formában írják le saját megközelítésüket, a gyakorlat alapján leszűrt következtetéseiket, javaslataikat. Frank Sobchakkal a saját oktatási tapasztalatunkat vettük alapul ás összefoglaltuk, hogy a Harvard Egyetemen, a West Point Katonai Akadémián, a Tufts Egyetemen és a Massachusetts Institute of Technology-n (MIT) együtt és külön-külön tanított kurzusainkba hogyan integráltunk különböző nemzetközi szimulációkat. Az MIT-n közös tanításunk során például a kurzus záró vizsgájaként egy klímaváltozás elleni egyezmény elfogadását célzó ENSZ-konferencia szimulációját szerveztük meg, ahol hallgatóink az egyes államok kormányfőinek és minisztereinek, illetve nemzetközi szervezetek vezetőinek szerepét játszották és több fordulóban olyan egyezményt kellett diplomáciai találkozók során letárgyalniuk, amely a szimuláció végén elnyerhette az ENSZ Közgyűlés (az egész osztály) szavazatainak többségét. Kitérünk arra is, hogy ezen a téren sokat tanultunk a SIMULEX nevű, tanórán kívül tartott nemzetközi szimulációs gyakorlatból, amely a Fletcher Schoolban  immáron több évtizede minden októberben megrendezésre kerül Robert Pfaltzgraff és Richard Shultz professzorok irányításával. Cikkünkben olyan általános érvényű tanácsokat, javaslatokat fogalmazunk meg a fenti tapasztalatok alapján, amelyek segítségével a nemzetközi kapcsolatokat oktatók a világ bármely pontján eredményesebben tudják tanórán belüli vagy azon kívüli szimulációs gyakorlataikat megtervezni és lebonyolítani.

H-Diplo: Games and Simulations in Teaching International Relations (Zoltan Feher and Frank Sobchak)

A 2020-as koronavírus-járvány kitörésével életünk számos aspektusa digitalizálódott, az online térbe került át. A szociális érintkezések hiányában még aktívabbá váltak a közösségi platformok, fórumok, amelyek sokak számára – jelen helyzetben – az egyetlen lehetőséget képviselik az interperszonális kapcsolatok létesítésére. A hétköznapok mellett, az internetes tér szerepe a közélet és a politika formálásában is halmozottan felértékelődött. A döntéshozók online konferenciákon keresztül értekezhetnek a megszerzett tapasztalatokról, illetve a meghozott intézkedéseket is leghatékonyabban a világhálón keresztül közvetíthetik – a korlátozások miatt gyakran izolált helyzetben lévő – lakosság számára. A kibertér koordináló, közösség- és politikaformáló tulajdonsága az évtized elején végbement arab tavasz során mutatkozott meg először a nagy tömegek vonatkozásában. Az online platformok határtalansága új lehetőségeket nyitott meg az emberek számára, hogy kifejezzék saját gondolataikat, érzelmeiket, miközben mások véleményére reflektálhattak és gyorsan, valós időben szerezhettek információkat az aktuális helyzettel kapcsolatosan.  Elemzésem során bemutatom az arab országokban zajló eseményeket alakító politikai és társadalmi tényezőket, miközben ismertetem a közösségi média szerepét a forradalmak és a kialakuló új trendek vonatkozásában. Előzmények

2010 decemberében egy dél-tunéziai településen váratlan demonstrációk törtek ki. Egy helyi gyümölcsárus, tiltakozva az országban intézményesült elnyomás és korrupció ellen, egy kormányépület előtt gázolajjal lelocsolta, majd felgyújtotta magát. Az esetről készült kép, illetve hanganyagok a közösségi médián keresztül Tunézia szerte felháborodást váltottak ki az elnök, Zine El Abidine Ben Ali elnyomó rendszere ellen. A 2011-es arab tavaszként ismertté vált forradalmi hullám alapjaiban változtatta meg a MENA-régió országainak politikai és társadalmi helyzetét. Az események gyors eszkalációjának eredményeként az egész arab világban demonstrációk törtek ki a regnáló kormányokkal, diktátorokkal szemben.

A térségben szerveződő megmozdulások, forradalmak gyökerei alapvetően régóta jelenlévő társadalmi és gazdasági problémákra vezethetők vissza. A 20. század második felében hatalomra került politikai rezsimek több olyan közös tulajdonsággal rendelkeztek, amelyek determinálták az események láncolatszerű eszkalációját az arab országok között. A politikai vezetők hatalmukat mindannyian a 20. század második felében szilárdították meg, ebből adódóan hivatali idejük is – a 2011-es eseményekig bezárólag – már hosszú ideje tartott. A rezsimek hosszú élettartama számos tényezőre visszavezethető, így például a fegyveres erők fokozott szerepére a hatalom védelmében, az arab társadalmak neopatriarchális tulajdonságára, a gazdasági beágyazottságára, illetve a fejletlen politikai intézményrendszerre és az iszlám vallás sajátos jellegzetességeire. A MENA-régió országaiban az arab tavasz kitörését megelőzően számos olyan negatív tényező volt megfigyelhető, amely katalizátorként hatott az események alakulására. Ezek közül kiemelendő a rendszerszerű korrupció, kizsákmányolás, túlnépesedés, ivóvízhiány és elsivatagosodás, valamint a munkanélküliség, amely 2008-as válságot követően rohamosan emelkedett.

„Facebook-forradalom”?

Az események kibontakozása demokratikus megújulás képet vetítette előre az arab országokban. Kezdetben az USA támogatta a fennálló elitet, a béke, biztonság és stabilitás garantálásnak fényében, azonban később barack Obama amerikai elnök – felülbírálva saját álláspontját – a diktátorok távozását szorgalmazta. A külpolitikai attitűd megváltozásában döntő szerepe volt a demonstrálók által rögzített videó, illetve képi anyagoknak, amelyek a világhálóra kijutva könnyen hozzáférhetőek váltak bárki számára.

Az érintett országokban jellemzően a sajtótermékek cenzúrázása állami monopólium volt, így a nyílt kommunikációs csatornákon egyáltalán nem jelenhettek meg rendszerellenes politikai vélemények.Sokan inkább internetes felületeken osztották meg a fennálló helyzettel kapcsolatos személyes meggyőződéseiket és tapasztalataikat, elkerülve az esetleges megtorlásokat és szankciókat. A folyamat eredményeképp létrejött egy olyan alternatív, cenzúrázatlan társadalmi kommunikációs tér, amely sokáig nem keltette fel az arab rezsimek figyelmét.

Az arab tavasz lefolyása alatt az új politikai színteret későn realizáló kormányzatok reagálásai is eltérő képet festenek. Eredményesség szerint voltak olyan országok, ahol a kialakult tüntetéseket a politikai vezetés erőszakkal állított le (Bahrein), vagy a tüntetés nem tudott forradalmi mozgalommá szerveződni, ezért ellehetetlenült (Szaúd-Arábia), illetve a forradalom győzedelmeskedni tudott, így leváltva a regnáló vezetést (Egyiptom, Tunézia). Az adott válaszok tekintetében megkülönböztethetünk burkolt, titkosszolgálati jellegű „megoldásokat” (Szíria), illetve radikális intézkedéseket is (az internet teljes lekapcsolása Egyiptomban). Megállapítható tehát, hogy a kibertér szerepéhez való kormányzati hozzáállás jelentősen befolyásolta az események kimenetelét, illetve az egyes vezetők nemzetközi presztízsét és legitimációját a demonstrációk ideje alatt.

A technológiai fejlődés hatásai

Az arab tavasz nem az első alkalom volt a történelem során, amikor a technológia a polgári engedetlenség eszközeként szolgált. 2001 januárjában, a Fülöp-szigetek fővárosban, Manilában SMS-ek segítségével mobilizáltak több ezer embert, így megbuktatva Joseph Estrada elnököt.  A 2004-es madridi terrortámadásokat követő tiltakozáshullámok megszervezésében és koordinálásban is nagy szerepet játszottak az SMS üzenetekben terjesztett internetes oldalakra mutató hiperhivatkozások. A Facebook és a Twitter megjelenése forradalmasította virtuális kommunikációt. A 2009-es moldovai választásokat követően 15 ezer ember vonult utcára, miután a telefonhálózatokat lekapcsolták és több külföldi újságírót is kiutasítottak az országból. A tüntetők egy központi csoportja Facebook, illetve Twitter üzenetekben tudott megmozdulásokat szervezni rövid időn belül.

A virtuális térben szerveződő közösségek számára az internet határozza meg a kommunikációs csatornát, valamint a társadalmi kohéziót. Az információ szabad áramlása, a szólásszabadság és az interaktív tartalomgyártás újszerűen hatottak a diktatórikus körülményekhez adaptálódott közel-keleti és észak-afrikai társadalmakra. A 2011-es események nyomán láthatóvá vált a web 2.0 médiajelenség politika-, illetve társadalomalakító aspektusa. A koncepció lényege, hogy a digitális kor előtt uralkodó tartalomgyártó-tartalomfogyasztó kapcsolat unipolaritását (szerkesztő központúság) az internetes média elterjedése lebontotta, így az önálló tartalomgyártás lehetősége bárki számára lehetővé vált. Fontos tényezőként említhető, hogy a virtuális diskurzusban való részvételhez nincs szükség átfogó informatikai kompetenciákra és technikai háttérre, hiszen a mobil eszközök és applikációk megjelenésével és elterjedésével az alulról fölfelé építkező felhasználói interaktivitás került középpontba. Összehasonlítva a kormányzati szervek és a tüntető tömegek szervezeti felépítését számos olyan tényező fedezhető fel, amelyek magyarázatul szolgálhatnak az események kialakulásának megértésében. Míg az állami szervekre jellemző a hierarchikus rendszer, amelyben minden szereplőnek szigorúan megszabott jogai és kötelezettségei vannak, addig a demonstrálók esetében egy decentralizált modell figyelhető meg, amely sokkal lazább szervezeti keretek között, az adott helyzethez idomulva alakítja saját tevékenységeit és céljait.

Tunézia és Egyiptom

A forradalmi hullám kiindulási országában, Tunéziában Zine El Abidine Ben Ali elnök kezében összpontosult a hatalom. Az öngyilkosságot elkövető helyi árus, Mohamed Bouazizi halálát követően országszerte demonstrációk robbantak ki az országban általánossá vált korrupció, elnyomás és cenzúra ellen. Az elnök többször is kíséreltet tett hatalmának erőszakos megőrzésre, azonban végül emigrációba kényszerült.

Egyiptomot Hoszni Mubárak elnök irányította 1981 óta és – Ben Ali-hoz hasonlóan – nyugatbarát politikát folytatott, miközben az országban eluralkodott a korrupció, nőtt a munkanélküliség és az életszínvonal folyamatos romlást mutatott. Mubárak legitmációs bázisát az Egyesült Államokkal való jó kapcsolat fenntartása és a hadsereg testesítette meg. Az USA az egyiptomi elnök személyében egy nyugati gondolkodású, Amerika-barát, Izraellel jó kapcsolatot ápoló politikus személyét látta, akinek a támogatása kardinális szempont volt a térség stabilitásának megőrzésében. A demonstráló tömegekkel való hosszú csatározások és az USA kihátrálása miatt nőtt a nyomás Mubárakon, aki a hadsereg átállását követően 2011 januárjában lemondásra kényszerült.

Mindkét ország tekintetében megfigyelhető, hogy a lakosság jelentős része ismerte és használta az internetes közösségi portálokat és azok chat, illetve videómegosztó funkcióit. A Dubai School of Government 2011 májusában megjelentett elemzése szerint, Tunéziában minden 100 emberre 95, Egyiptomban 67 mobiltelefonelőfizetés jutott. Tunéziában a lakosság 34%-a, míg Egyiptomban 24%-a használta aktívan az internetet. A MENA-régióban átlagosan a Facebook felhasználók 70%-a 15 és 29 év kor közötti fiatal volt, akik jól kiismerték magukat az internetes platformokon.

Mindez magyarázatul szolgálhat arra a tényre, hogy a demonstrációk részvevői között is sok olyan „technológiai bennszülött” volt, akik facebook-oztak, tweet-et írtak, vagy éppen youtube-on dokumentálták az utcai eseményeket, így tájékoztatva a világot az egyes események valódi körülményeiről.

Az egyiptomi fiatalok az arab világban elsőként használtak blogokat hogy kifejezzék véleményüket – elégedetlenségüket – az akkor fennálló rendszer ellen. A világhálón keresztül tudtak megfogalmazni kritikákat az állami rendszerrel szemben, így az országban jellemző emberi jogsértések – az átfogó cenzúra ellenére is – nagy nyilvánosságra tudtak szert tenni. Ugyancsak Egyiptomban történt a történelem első internet stopja, amikor a kormányzat blokkolta a Twitter-t, aztán a Facebook-ot, majd végül a Blackberry szolgáltatásokat.

Az arab tavasz hatásai

Az arab forradalmak kirobbanását a nyugati országok kezdetben egyfajta demokratizálódásként értékelték, azonban kijelenthető, hogy az arab társadalmak szemszögéből ezek a változások már 2011-ben sem voltak pozitív előjelűek. A kitörő demonstrációhullámok csak néhány országban eredményeztek tényleges, az alkotmányban deklarálásra kerülő demokratikus vívmányokat (Marokkó, Tunézia, Egyiptom), míg a többi állam esetében az arab tavasz súlyos gazdasági, politikai problémákat hozott. Az autoriter rezsimek összeomlása és a diktátorok elmozdítása nem az USA által várt demokratizálódás hatását érték el, hanem – épp ellenkezőleg – a térség destabilizációjához vezetettek. Ezek a folyamatok leginkább a líbiai Kadhafi-rendszer megdöntésének vonatkozásban, illetve a mai napig tartó, kaotikus szíriai, illetve jemeni polgárháborúk tekintetében érhetőek tetten. A leomló diktatúrák romjain hatalmi vákuum alakult ki. Szíriában és Irakban megjelent a magát Iszlám Állam néven deklaráló szunnita dzsihadista szervezet, Líbiában Kadhafi halálát követően hatalmi villongások alakultak ki a helyi hadurak között, valamint a Jemenben folyó harcok következtében az ország északi és déli részre fragmentálódott.

A közösségi média felhasználása az arab tavaszt követően

Az eseményeket nagymértékben befolyásoló közösségi média teljesen új perspektívába került az arab tavaszt követően. A tüntetések során használt tömegkommunikációs trendeket, megoldásokat a szír polgárúban formálódó ISIS is átvette és sikeresen alkalmazta új tagok toborzásra, propagandaterjesztésre, valamint adományok gyűjtésére. A szervezet – az Al-Kaida példáját követve – felismerte, hogy a virtuális téren keresztül számos olyan befogadóhoz tudja eljuttatni üzeneteit, ideológiai nézeteit, akik könnyen radikalizálhatóak, illetve bevonhatók a tervezett terrorcselekmények kivitelezésébe.

A 2010-es évek demonstrációi közül kiemelkednek a 2019-ben kezdődő hongkongi tüntetések, amelyekben tisztán felfedezhető az arab tavasz során alkalmazott közösségi oldalakon keresztül megvalósított mobilizációs és koordinációs eszközök használata. A város kifejlett technológiai hátterének köszönhetően a tiltakozók hatékony ellenállást tudtak tanúsítani a rendőri erőkkel szemben. A demonstrációk során megjelent a decentralizált, alulról szerveződő modell, amely sok esetben hatékony védelmet biztosított a hatósági (algoritmizált) megfigyelő rendszerek ellen, valamint gyors és hatékony strukturális alapot jelentett a spontán szervezett, sejtszerű csoportok kialakítására. Ahogy az arab országok esetében, úgy Hongkongban is a legfőbb cél az állami cenzúra áthidalása és megkerülése volt, így közvetítve a világ felé a valós idejű, „szüretlen realitásokat”.

Összegzés

A globalizált világ kialakulásával összefügg a technológia rohamos ütemű fejlődése. A gyorsan változó politikai, gazdasági trendekhez való alkalmazkodás alapfeltétele a hiteles forrásból származó információ birtoklása. Az internethasználat elterjedésével új lehetőségek bontakoztak ki a személyes véleménynyilvánítás, véleményformálás és szervezkedés tekintetében. Az új média az önkifejezés egy alternatív csatornája lett, amely lehetővé teszi az egyén, avagy az adott szervezet, csoport számára saját elképzeléseinek, világszemléletének, esetleg narratívájának megosztását. A virtuális térben lebomlottak a határok, amely egy részről elősegítette a polgári és emberi szabadságjogok érvényesülést, másrészről azonban számos új fenyegetés kialakulásához járult hozzá. Az alulról szerveződő, virtuális térben koordináló mozgalmak forradalmasították az információs társadalom ismérveit, azonban a határtalanság folyományaként az információ valóságtartalma és megbízhatósága is kritikus tényezővé vált. Az álhírek következményeként olyan téves konklúziókat vonhatók le, amelyek – akár káros– döntések meghozatalához vezetnek aláásva ezzel, a hatékony döntéshozatalt.

Az arab tavasz demonstrációinak folyományaként megjelent a virtuális társadalmi aktivizmus, amely a kibertéren keresztül, egymással laza kapcsolatban lévő személyek láncolatából jött létre. A Facebook, a Twitter és a Youtube megjelenésével lehetővé vált, hogy olyanok is hangot adjanak véleményüknek, akik eddig elnyomásban éltek, vagy egyszerűen nem voltak olyan társadalmi pozícióban, hogy véleményüket hathatósan kifejezhessék a publikum számára. Az online média közösségformáló szerepe egységbe kovácsolta az embereket, így létrehozva olyan kollektív tudattal rendelkező szerveződéseket, amelyek már egységesen képesek fellépni kormányzatokkal szemben, megváltoztatva azok politikai pozícióját, illetve a társadalommal kialakított kapcsolataikat is.

Címlapkép: Aali, 2011. november 18. Az “arab tavasz” felkelései és tüntetései által érintett országok zászlóit lobogtatják tüntetők egy ellenzéki demonstráción a fővárostól, El-Manámától délre fekvő Aali faluban. Helyi források szerint több ezer ember vett részt a tüntetésen, ahol a fő ellenzéki csoportok újfent hangoztatták, hogy új alkotmány és egy teljes egészében választott parlament nélkül nincs megoldás az ország politikai válságára. (Forrás: MTI/EPA/Mazen Mahdi)

További felhasznált irodalom:

Bányász Péter: A közösségi média jelentette veszélyek az “Arab-tavasz” példáján keresztül. (online elérhető: https://www.researchgate.net/publication/330716134_A_kozossegi_media_jelentette_veszelyek_az_Arab-tavasz_peldajan_keresztul hozzáférés dátuma: 2020. november 13.)

Besenyő János: „Arab tavasz” – politikai rendszerváltás az észak-afrikai arab államokban. Kül-világ, 2011/4. szám

Bordás Mária: Arab tavasz vagy iszlám tél? A közel-keleti és észak-afrikai események hatása Európa biztonságára. Honvédségi Szemle, 2015/1. szám.

Csicsmann László: A mérsékelt iszlamista mozgalmak szerepe az “arab tavaszt” követő politikai átmenetben. Külügyi Szemle 2012/1. szám

Iványi Márton Pál: A közösségi média és a társadalmi mozgalma. Iskolakultúra, 2014/1. szám.

R. Kumaraswamy: Uprisings in the Arab World: Options for GOI. Idsa Issue Brief, Jawaharlal Nehru University, New Delhi, 2011. (online elérhető: https://idsa.in/system/files/IB_ArabWorld.pdf hozzáférés dátuma: 2020. november 13.)

A A közösségi média politikaformáló ereje és az arab tavasz –  a digitális polgári engedetlenség kialakulása bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A Trump-adminisztráció egyik utolsó lépéseként orosz kihágásokra hivatkozva kiléptette az Egyesült Államokat a Nyitott Égbolt Szerződésből, amely a részes államok számára megfigyelő repüléseket engedélyezett egymás területe felett. Az egyezmény, amely a hidegháborús bizalomépítés eszközeként jött létre most újabb tagot veszíthet, miután Oroszország is a kilépést fontolgatja. Kérdéses, hogy Joe Biden amerikai elnök képes lesz-e megegyezésre jutni orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal, hogy megmentsék a Szerződést. Eisenhower és Bush, a Nyitott Égbolt atyjai

A második világháború után Dwight D. Eisenhower amerikai elnök a Szovjetunióval való párbeszédet létfontosságúnak tartotta az egész világ biztonságának érdekében. Az 1955-ös négyhatalami genfi csúcson Eisenhower állt elő a Nyitott Égbolt ötletével. Ajánlata értelmében a felek megosztották volna egymással katonai létesítményeik pozícióit és leírásait, valamint engedélyezték volna ezen információk légi megfigyeléssel való megerősítését, a szovjetek visszautasították a felvetést.

Az amerikaiak azonban nem tettek le róla, hogy légi felderítést végezzenek a Szovjetunió felett, 1956-tól U2-es kémrepülőgépekkel végeztek küldetéseket a szovjet légtérben. Egészen 1960-ig, amikoris szovjet csapatok lelőttek egy amerikai gépet. Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár az eset nyomán felháborodva hagyta ott az akkor megrendezésre került párizsi csúcsot, miután Eisenhower nem volt hajlandó bocsánatot kérni. Ennek nyomán egy felderítő repülésekről szóló egyezmény megszületése nem tűnt reálisnak.

Az ötletet George H.W. Bush amerikai elnök vetette fel újra 1989 májusában, az akkor még létező Varsói Szerződés és a NATO együttműködését erősítendő. Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó főtitkára a glasznoszty politikájának nyomán támogatta az ötletet. A folyamat előremozdításában nagy szerepet játszottak a kanadai-magyar próbarepülések, valamint a kétoldalú magyar-román nyitott égbolt megállapodás, melyek bemutatták az elképzelés működőképességét. A Varsói Szerződés és a Szovjetunió is a Nyitott Égbolt tárgyalások ideje alatt szűnt meg, ez megváltoztatta a tárgyalások dinamikáját. Az egyezmény végül 2002 januárjában lépett hatályba az elhúzódó orosz-belarusz ratifikáció miatt.

Orosz kihágások, amerikai kilépés

Először 2019 októberében került a nyilvánosság elé a Trump-adminisztráció terve a Szerződés felmondásáról. Ekkor Eliot L. Engel demokrata képviselő, a Képviselőház külügyi bizottságának elnöke levelet intézett Robert C. O’Brienhez, amelyben arra kérte a nemzetbiztonsági főtanácsadót, hogy személyes közbenjárásával akadályozza meg az USA kilépését a Nyitott Égbolt egyezményből.

Engel levele azonban hiábavalónak bizonyult. 2020. május 21-én Mike Pompeo amerikai külügyminiszter sajtóközleményében bejelentette, hogy másnap országa értesíteni fogja a Nyitott Égbolt Szerződés részes államait az egyezményből való kilépési szándékról. Hozzátette, hogy amennyiben Oroszország visszatér a Szerződésben vállalt kötelezettségeinek maximális teljesítéséhez, akkor visszaléphetnek döntésüktől. Felsorolta mindazon eseteket, amelyek az amerikai vezetés szerint példái Moszkva szerződésszegésnek: az orosz fél elutasította a megszállásuk alatt álló georgiai (grúziai) Abházia és Dél-Oszétia régiókkal közös határának megközelítését a megfigyelő repülőgépek által, a Kalinyingrád feletti megfigyelő repülések hosszát jogtalanul korlátozták, 2019-ben pedig megtagadták egy nagyszabású katona gyakorlat megfigyelését az amerikai és kanadai fél által. Továbbá a Krím-félszigeten egy repülőteret jelöltek ki a Nyitott Égbolt küldetések alkalmával való használatra, ezzel a terület orosz megszállását akarták elismertetni. A sajtóközlemény szerint nemcsak az előírások megszegésében vétkes az orosz fél, hanem az egyezményt esetleges támadások előkészítésére is felhasználta, a felvételek segítségével létfontosságú infrastrukturális célpontokat jelölt ki Amerikában és Európában. Pompeo szerint az egyezmény már csupán az orosz érdekeket szolgálta, a Moszkvával való együttműködés üres színjáték. Hozzátette, hogy minden felelősség Oroszországot terheli a fejleményekért, az USA elkötelezett a nemzetközi fegyverkorlátozás mellett, célja egy békés és biztonságos világ.

Az orosz fél indoklása szerint a Pompeo által említett kalinyingrádi 500 kilométeres repülési limit bevezetéséré szükség volt, ugyanis egyes megfigyelő küldetések a kis enklávé fölött oda-vissza repülve körülbelül 1600 kilométert tettek meg, akadályozva a légtér és a tartomány egyetlen nemzetközi repülőterének használatát más gépek által. 2020 februárjában Oroszország jóindulatát kifejezve engedélyezett egy 505 kilométeres repülést Kalinyingrád felett. Abházia és Dél-Oszétia esetében azok függetlenségére hivatkozva tagadta meg az orosz fél a repüléseket a régiók szomszédságában, a Szerződés VI. cikkére mutatva, amely megtiltja a nem szerződő államok határainak 10 kilométeren belüli megközelítését. A két régió azonban Georgia nemzetközileg elismert határain belül található, Georgia pedig részese a Nyitott Égbolt közösségnek. A georgiai vezetés ezért egyoldalún felfüggesztette az oroszokkal való együttműködést az egyezmény keretein belül. Az ellentét miatt 2018-ban nem került sor egyetlen megfigyelő repülésre sem a részes államok között, ugyanis nem született megegyezés az éves kvóták kérdéseben. Az orosz kihágásokat az amerikai fél a saját területe (Hawaii és más csendes-óceáni szigetek, valamint Alaszka) fölött végzett repülések korlátozásával büntette. Az amerikai külügyminisztérium úgy értékelte a helyzetet, hogy az oroszok lépései nem akadályozták érdemben az amerikai hírszerszerzést a kérdéses területek felett, azonban a Szerződés megsértése elfogadhatatlan.

Ezek nyomán az Amerikai Egyesült Államok 2020. május 22-én értesítette a Nyitott Égbolt egyezmény letéteményeseit és aláíróit kilépési szándékáról. A francia, a német és további tíz európai állam külügyminisztériuma még aznap közös nyilatkozatban fejezte ki sajnálatát az amerikai elhatározással kapcsolatban, és mellette hangot adtak saját elkötelezettségüknek az egyezmény iránt. A Szerződés értelmében a kilépés hatályba lépésére a bejelentés után 6 hónappal kerülhet sor, ezalatt az idő alatt az adott fél elállhat az egyezmény felmondásától. Donald Trump aziránti bizalmának adott hangot, hogy az oroszokkal egy új egyezmény megteremtésére kerülhet sor, amely pótolja a Nyitott Égbolt szerepét, napjainkban azonban egyértelmű, hogy ez üres remény volt.

A NATO-szövetségesek május 22-én megbeszélést tartottak az amerikai döntés kapcsán. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár nyilatkozatában kifejezte a szövetség elkötelezettségét a hatásos nemzetközi fegyverkorlátozás és nonproliferáció mellett. A tagok egyetértését közvetítette abban, hogy a Nyitott Égbolt közösség minden tagjának muszáj betartania kötelezettségeit, ezt a NATO-tagok meg is teszik. Megerősítette az amerikai kijelentéseket, miszerint az orosz fél évek óta a Szerződéssel szembemenő repülési korlátozásokat vezetett be Kalinyingrád és a georgiai határ közelében. Ezeket a kihágásokat az euro-atlanti régió biztonságához és stabilitásához hozzájáruló egyezmény aláásásának nevezte. Emlékeztetett, hogy a szövetségesek több NATO-csúcs alkalmával is figyelmeztették Oroszországot, hogy térjen vissza a Szerződés által rárótt kötelezettségei teljeskörű teljesítéséhez. Ekkor még a főtitkár bízott abban, hogy az USA tagsága megmenthető az orosz féllel való tárgyalásokon keresztül.

Június 22-én olyan hangadó demokrata szenátorok, mint Bob Menendez, Chuck Schumer, Jack Reed, valamint Mark Verner levélben fordultak Mike Pompeo külügyminiszterhez és Mark Esper védelmi miniszterhez. Kritizálták a Trump-adminisztráció döntését és annak végrehajtását is, ugyanis a 2020-as pénzügyi évi National Defense Authorization Act (NDAA; Nemzeti Védelmi Engedélyezési Törvény, amely az amerikai védelmi minisztérium éves költségvetését, kiadásait és szakpolitikáját szabályozza) értelmében az elhatározásról 120 nappal előre értesíteniük kellett volna a Kongresszust. Továbbá a kilépés véleményük szerint az amerikai nemzetbiztonság és szövetségi rendszer számára káros hatással lesz. Emlékeztettek, hogy 1992-ben a Szenátus ellenszavazat nélkül fogadta el a Nyitott Égbolt egyezményt, ami azóta is kétpárti támogatást élvezett. Szerintük a döntés időpontja is gyanakvásra ad okot, hiszen kevesebb mint öt hónappal az elnökválasztás előtt, az amerikai joggal és alkotmányos gyakorlattal szembefordulva egyértelműen politikai manővernek minősül, amely a következő adminisztráció mozgásterének szűkítésére szolgál. Ezek nyomán követelték a kilépési folyamat azonnali felfüggesztését, amíg a Kongresszus nem kap megfelelő értesítést az NDAA előírásai szerint, és a Szenátusnak nem nyílik lehetősége a kérdés megtárgyalására. Követelésüknek azonban nem voltak képesek érvényt szerezni, hiszen az NDAA elfogadott szövege nem tartalmaz szankciókat vagy kényszerítő eszközöket a 120 napos értesítés elmaradása esetére.

Miután Moszkvával nem született megállapodás, és az otthoni ellenkezés sem ért el sikereket, 2020. november 22-én az Egyesült Államok kormánya bejelentette az egyezmény teljeskörű elhagyásának életbe lépését. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy Amerika biztonságosabb lett a döntés nyomán, mivel Oroszország továbbra sem tartotta be kötelezettségeit. Robert C. O’Brien az egyezményt elavultnak nevezte, amely az amerikai nemzetbiztonság kárára az ország ellenfeleinek kedvezett. O’Brien szerint szintén az orosz fél szerződésszegése vezetett az USA 2019-es kilépéséhez az 1987-es INF-szerződésből, amely a közepes hatótávolságú, nukleáris töltetek szállítására is alkalmas ballisztikus rakéták és robotrepülőgépek gyártását, tesztelését és bevetését tiltotta.

Moszkva reakciója

Alexander Grusko orosz külügyminiszer-helyettes ekkor kritizálta az amerikai döntést, amely szerinte egy újabb csapás az európai katonai biztonság számára, az adminisztráció korábbi lépéseihez hasonlóan. Anatoli Antalov, washingtoni orosz nagykövet meglepettségének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy nyugati szövetségesei nem követték az USA-t a Nyitott Égbolt egyezményből való kilépésben. Szerinte ez annak a volt jele, hogy bíztak a probléma tárgyalások útján való megoldásában. Kína szintén elítélte az amerikai kilépést. Csao Li-csien, a külügyminisztérium szóvivője nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a döntés aláássa a kölcsönös bizalmat és az átláthatóságot a résztvevő országok között, nem járul hozzá az érintett régiók stabilitásához, valamint veszélyezteti a jövendőbeli nemzetközi fegyverkorlátozási és leszerelési kezdeményezéseket. Kína habár más hatalmakat fegyverkorlátozási egyezmények meghozatalára és fenntartására buzdít, az azokban való részvételtől tartózkodik.

Oroszország továbbra repüléseket végezhetne az európai tagok, és az ott található amerikai létesítmények megfigyelésére. Ezt a lehetőséget Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ki is akarta volna használni, ha a bent maradó részes államok garantálták volna, hogy kilépese után nem osztanak meg az USA-val Nyitott Égbolt felvételeket. Ilyen garanciát azonban a NATO tagok nem vállaltak, így Oroszország 2021. január 15-én bejelentette, hogy megkezdi a kilépési folyamat belföldi fázisát. A nyilatkozatban az orosz fél azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy az mesterkélt ürügyre hivatkozva mondta fel az egyezményt, és ez a lépés felborította a felek érdekeinek egyensúlyát. Az orosz törvényhozás fog szavazni a kilépésről, amennyiben mellette döntenek Moszkva értesíteni fogja a szerződő feleket, ekkortól lesz számítandó a fél év, amelynek lejárta után hatályba lép az orosz kilépés is. Leonid Szlutszki, az orosz Állami Duma külügyi tanácsának feje kijelentette, hogy Oroszország felülvizsgálná kilépési szándékát, amennyiben az Egyesült Államok jelezné, hogy visszatérne a Szerződésbe, ezt azonban utópikus kilátásnak nevezte. Nyilatkozott továbbá Konstantin Koszacsev is, az orosz Szövetségi Gyűlés külügyi tanácsának elnöke, szerinte az orosz kilépés várható volt, hiszen a többi fél nem tett eleget Moszkva kérelmeinek a felvételek Washingtonnal való megosztásával kapcsolatban, így minden felelősség az Egyesült Államokat és a NATO-t terheli. Több orosz sajtóorgánum azonban arról is beszámolt, hogy a Kremlin egy visszafogottabb lépést is fontolgat, miszerint csak felfüggesztik a Szerződésben való részvételt, a teljes kilépés helyett. Ez a lépés a Biden-adminisztrációba vetett bizalmat mutatná.

Jelenleg az Új START egyezmény az egyetlen fegyverkezést korlátozó szerződés az USA és Oroszország között, ez a nagy hatótávolságú nukleáris fegyverek számát maximalizálja. Január 29-én Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta az egyezmény 5 éves meghosszabbításáról szóló törvényt, amelyet előtte az orosz törvényhozás mindkét háza ratifikált.

Mit hagynak hátra?

A Nyitott Égbolt felvételekhez minden részes állam hozzáférhet. Az USA magas aktív kvótája (évi 42, ami egyenlő az Oroszország és Belarusz számára közösen rendelkezésre állt mennyiségnek) így minden szövetségese és a többi résztvevő állam számára is rengeteg plusz információval szolgált. Az amerikai kilépés nyomán Ukrajnának kifejezetten fájó lehet az orosz katonai tevékenységről kieső adatmennyiség, a kelet-ukrajnai eseményekkel kapcsolatos orosz aktivitás ellenőrzésére való tekintettel. Csak 2014 márciusa és júliusa között nyugati államok 22 megfigyelő repülést végeztek Nyugat-Oroszország és Ukrajna felett.

Minden részes állam rendelkezik egy aktív és egy passzív kvótával, melyek az ország méretétől függenek. Az aktív kvóta azt mutatja, hány repülést végezhet más államok felett, a passzív kvóta pedig azt, hogy hány repülést kell befogadnia. A gépeket ellenőrzik a bevetések előtt, valamint a fogadó ország megfigyelői a fedélzeten tartózkodnak a repülés ideje alatt is. A megfigyelő repüléseket minimum 72 órával előbb be kell jelenteni.

A NATO tagjai 2002 óta közös megegyezés alapján nem végeznek megfigyelő repüléseket egymás fölött. Ez Oroszországnak egyértelmű hátrány. 2019-re több mint 1500 átrepülést végeztek összesen a részes államok, ebből több, mint 500 Oroszország felett, amely így a leginkább megfigyelt részes állam volt. Az Egyesült Államok körülbelül két és félszer annyi (kb. 180) repülést végzett Oroszország fölött, mint fordítva. 2002 és 2019 Kanada és az európai szövetségesei 57 megfigyelést hajtottak végre amerikai gépről, ezalatt az idő alatt pedig az USA 89 európai géppel végzett repülésen vett részt.

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ/OSCE) keretein belül működő Nyitott Égbolt Konzultatív Bizottság (Open Skies Consultative Commission, OSCC) felelős az egyezmény zavartalan működéséért. A Bizottságba minden részes állam küld szakértőket, akik az EBESZ bécsi székhelyén gyűlnek össze havi találkozójukra. Az amerikaiak kiesése ellenére 2021-es évre sikeres volt a kvóták újraosztása. Az OSCC költségvetésének 12,6%-át az USA adta, valamint a négy úgynevezett informális munkacsoport közül kettőt is vezetett. 2020 július 6-ára a Szerződés letéteményesei, Kanada és Magyarország konferenciát hívtak össze, hogy az OSCC megvitathassa az Egyesült Államok kilépési szándékát. A COVID-19-világjárványra való tekintettel csupán videókonferenciára került sor, a 34 részes állam 188 szakértőjének és képviselőjének részvételével.

Kamerák, repülők, műholdak

Gyakori kritika volt az egyezménnyel szemben amerikai oldalról, hogy az oroszok modernebb érzékelő műszereket használtak, amelyek számukra értékesebb információkkal szolgálnak, mint amelyhez az USA jut hozzá saját, Oroszország feletti repülései alkalmával. Azonban szó sincs róla, hogy az oroszok olyan technológiát alkalmaztak volna, amely ne állt volna az USA rendelkezésre. A megfigyelésekhez használt érzékelő műszereket és repülőgépeket minden részes államnak jóvá kell hagynia, valamint azoknak titkosítatlannak és kereskedelmi forgalomban hozzáférhetők kell lennie. A probléma ott keresendő, hogy a Pentagon számára az utóbbi évtizedben nem volt prioritás a Nyitott Égbolt egyezmény. Ugyan már 2012-ben született politikai direktíva az amerikai kamerák digitalizációjáról, a védelmi minisztérium 2015-ig nem kért ajánlatot lehetséges beszállítóktól. Az oroszok és a románok hiába használtak digitális kamerákat, azok ugyanúgy 30 centiméteres felbontással rendelkezhetnek, mint ahogyan az amerikaiak és a többi állam által alkalmazott berendezések.

A 60 éves OC-135B megfigyelő repülőgépeken filmszalagos kamerákat használtak digitális helyett. 2016-ban kezdték meg ezek cseréjét, végül ezeket az új kamerákat végül a légierő más egységei fogják megkapni. A teljesen új repülőgépek beszerzése elmaradt, 2020. július 14-én a légierő visszavonta kérvényét a gépek cseréjével kapcsolatban. Míg az amerikai OC-135B hatótávolsága több mint 6000 kilométer volt, amely ideálissá tette a Szibéria felett hosszú utak megtételére, az európai gépek közül a svéd és román modellek kevesebb mint 3000 kilométer megtételére képesek.

A The Wall Street Journal 2020. november 22-én már arról írt, hogy az Egyesült Államok más országoknak ajánlja eladásra a régi gépeket, miután azokat felesleges védelmi cikkeknek minősítette. Kérdéses azonban, hogy bármely ország is vevő lenne a gépekre, hiszen azok hatótávolsága hiába nagyobb, túlságosan elavultak, a rájuk szánt pénzből jobb befektetés lenne új gépeket venni, így a gépek sorsa bizonytalan. A jelenleg a nebraskai Offutt légibázison állomásozó, a légierő 55. ezredének kötelékében szolgáló repülőgépek leszereléséhez szükséges jogi és bürokratikus procedúrák hónapokig is eltarthatnak. Egy kongresszusi forrás szerint a Trump-adminisztráció hiába próbált minél előbb megszabadulni a gépektől, a légierő a 2021-es pénzügyi év végégig meg kívánja őket tartani.

Don Bacon republikánus nebraskai kongresszusi képviselő, a légierő volt dandártábornoka, aki az offutti légibázison szolgált, közleményében a Szerződés iránti elkötelezettségének adott hangot. A Defense News-nak adott nyilatkozatában arról beszélt, bízik benne, hogy az USA ismét tagja lesz a Nyitott Égbolt egyezménynek, és reméli, hogy addig sem szerelik le az OB-135B-ket, ugyanis azok katasztrófák esetén és más helyzetekben is a civil hatóságok segítségére lehetnek. Példának hozta fel a 2010-es haiti-i földrengést, ahol a kárfelmérésben és az erőforrások irányításában játszottak szerepet.

A Szerződés kritikusai és egyes szakértők szerint megfigyelő műholdakkal pótolni lehetne és kellene a repülőgépek képességét. Amy Woolf, a nukleáris fegyverek szakértője felhívta rá a figyelmet, hogy 1992-ben, az egyezmény ratifikációjakor a Szenátus tisztában volt vele, hogy az amerikai és orosz műholdak már képesek azon információk megszerzésére, amelyekhez az egyezmény keretein belül hozzá tudnának jutni. Az igazi amerikai érdek az európai biztonság megerősítése volt. Todd Harrison repülőgép-szakértő szerint a Szerződés által engedélyezett 30 centiméteres felbontású felvételeket már kereskedelmi műholdak is képesek reprodukálni, emellett azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy az USA az egyezményben marad, csupán nyugdíjazza a régi OC-135B repülőgépjeit. Így nem sérült volna a Szerződés integritása, az amerikaiak pedig egyszerűen más részes államok gépjeivel végrehajtott küldetésekben vehettek volna részt. Az egyezményt támogató elemzők szerint azonban a műholdak és a nyílt forrásból beszerezhető információk nem képesek pótolni a felderítő repülőgépekkel begyűjtött adatokat. Steffan Watkins kanadai szakértő szerint a küldetések során az orosz tisztekkel való személyes kapcsolat is fontos információkkal szolgált, és hozzájárult a kapcsolatok építéséhez. Hozzáteszi, hogy nem az a fő, hogy egy másik országot rajtakapjanak azon, amit éppen csinált, hanem hogy olyan bizonyítékokat szerezzenek sejtéseikkel kapcsolatban, amelyek hitelességét a többi részes állam teljes mértékben elfogadja.

Az egyezmény megmentése

Joe Biden, aki szenátorként támogatta ez egyezmény megkötését, 2020. május 22-én nyilatkozatot tett közzé, amelyben Trump döntését rövidlátó politika eredményének nevezte. Emlékeztetett, hogy az Obama-adminisztráció alatt a Nyitott Égbolt segített az ukrán fél számára, mikor az oroszok megsértették a területét, és az egyezmény keretein belül készített felvételek hiúsították meg Oroszország dezinformációs törekvéseit. A megoldást nem a kilépésben, hanem a párbeszédben és a Szerződés mechanizmusainak használatában látja, amelyekkel korábban már megoldották az oroszországi Csecsenföld fölötti magasságkorlátozások ügyét.

Steve Pifer, a Brookings Institution munkatársa felhívja rá a figyelmet, hogy a Szerződésbe való visszalépéshez azt a Szenátusnak újra jóvá kellene hagynia a ratifikációt, amihez kétharmados többség szükséges. Pifer 50 demokrata szenátorral számolt a választások után, az ő számításai szerint tehát 17 republikánus szenátorra lenne szükség, miközben nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy ennyi republikánus szavazna egy friss, republikánus adminisztráció által hozott döntés ellen. Pifer jóslata megvalósult, jelenleg (2021. február) 50 demokrata foglal helyet a Szenátusban. Az elemző által felvázolt másik lehetőség egy végrehajtási megállapodás lenne, amelyhez a Képviselőház és a Szenátus egyszerű többsége is elég. Változásra lehet szükség Biden Oroszországgal kapcsolatos nyilatkozataiban a sikeres együttműködéshez, a Kremlin szóvivője tavaly októberben erősen elítélte és gyűlöletkeltésnek nevezte a demokrata elnökjelölt kijelentését, miszerint az USA számára Oroszország jelenti a legnagyobb veszélyt a nemzeti biztonság területén. Vlagyimir Putyin szerint Biden „éles oroszellenes retorikát” használ.

Habár Biden személyesen támogatja a Nyitott Égbolt rendszert, időbe telhet, amíg adminisztrációja dönt a visszalépésről. A beiktatás utáni hetekben úgy tűnik, hogy a Szerződés sorsa nincsen az új elnök legfontosabb prioritásai közt. Az egyezmény megmentésének egy lehetséges forgatókönyve, hogy a Biden-adminisztráció nyilatkozatot tesz közzé, miszerint vizsgálják a visszalépés lehetőségét. Ezután a NATO szövetségesek nyíltan vállalják, hogy nem osztanak meg az USA-val Nyitott Égbolt felvételeket, és továbbra is engedélyezik, hogy Oroszország repüléseket végezzen az Európában található amerikai katonai létesítmények felett. Ez valószínűleg elég lehetne ahhoz, hogy Moszkva felfüggessze a kilépési folyamatát, ezek után megkezdődhetnének a többoldali tárgyalások a Szerződés megmentéséről.

Konklúzió

Jelenleg úgy tűnik, hogy a Nyitott Égbolt Szerződés sorsa elsősorban a Biden-adminisztráció lépéseitől függ. Oroszország kilépési folyamata elég nyomást gyakorolhat az új amerikai vezetésre ahhoz, hogy minél előbb napirendre tűzzék az ügyet. Az orosz narratíva szerint az Egyesült Államok okozta az egyezmény válságát, és azt kommunikálják, hogy Washington számára nem cél annak megmentése. Bidennek és az amerikai külügynek erre kell rácáfolnia, kezdeményező és békülékeny hangvételre lenne szükség a részükről, azonban biztos, hogy nem fogják magukra vállalni a bűnbak szerepét. Kérdéses, hogy mennyire lágyíthatják a Trump-adminisztráció kemény kijelentéseit az orosz kihágásokkal kapcsolatban. A Szerződés eredeti célja a bizalom és a biztonság építése volt a nyugati és az orosz szövetségi rendszerek között, úgy tűnik, ennek a gondolatnak több támogatásra lenne szüksége mind Washingtonban, mind Moszkvában. Ha a két nagyhatalom elhagyja a Szerződést, azzal annak súlya és gyakorlati haszna a megmaradó részes államok számára elenyészővé válik. Amennyiben végül az Egyesült Államok és Oroszország is újra a rendszer aktív részesei lesznek, Washingtonnak muszáj lesz modern érzékelőkkel felszerelt, korszerű megfigyelő gépeket beszereznie, hogy a felmondás előtt fennállt technológiai lemaradást behozza, ezáltal visszaszorítva a Szerződést ellenző belföldi hangokat.

Címlapkép:Kecskemét, 2004. március 29. Megérkezett a Kecskeméti Légibázisra az a C-130-as francia megfigyelő repülőgép amellyel a Nyitott Égbolt szerződés alapján a francia fél légifelvételeket készít Magyarország légterében. Az 1992-ben Helsinkiben aláírt egyezmény értelmében hazánknak évente négy gyakorlatot kell engedélyeznie légterében és négy megfigyelésre van lehetősége más, a szerződést aláíró országok területén, a bécsi székhelyű Nyitott Égbolt Konzultatív Bizottság felügyeletével. A képen: a magyar szakemberek ellenőrzik, a gép szárnya alá függesztett konténert, amely a megfigyelő műszereket tartalmazza.
(Forrás: MTI Fotó: Ujvári Sándor)

További felhasznált irodalom:

Osvát Szabolcs: A kémrepülésektől a bizalomerősítésig: a Nyitott Égbolt Szerződés története. In: Külügyi Szemle 2002. tél. Budapest, Külügyi és Külgazdasági Intézet, 2002. 53-73. p.

Dr. Alexander Graef: Saving the Open Skies Treaty: Challenges and possible scenarios after the U.S. withdrawal. London, European Leadership Network, 2020.

2004. évi V. törvény az 1992. március 24-én, Helsinkiben aláírt Nyitott Égbolt Szerződés kihirdetéséről

 

A Vihar a Nyitott Égbolton: az USA után Oroszország is kilépne bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Négy és fél év szabadságvesztést kapott egy szíriai férfi Németországban, amiért hazájában közreműködött rendszerellenesnek minősített emberek meghurcolásában, a koblenzi regionális felsőbíróság döntése világszerte az első ítélet, amelyet a polgárháború sújtotta közel-keleti országban elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények ügyében hoztak.

A Rajna-Vidék-Pflaz tartományi bíróság bizonyítottnak látta, hogy az Eyad A. néven azonosított férfi az úgynevezett általános titokszolgálat munkatársaként 2011 szeptemberében Damaszkuszban részt vett harminc tüntető elfogásában és megkínzásában, és ezzel bűnrészessé vált emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésében.

A vádlott azzal védekezett, hogy nem tagadhatta volna meg a parancsot saját, és hozzátartozói életének kockáztatása nélkül, és mégis volt bátorsága, hogy csupán a tüntetők elfogásában segédkezzen, és ne lőjön rájuk. Ezért felmentését kérte. A szövetségi legfőbb ügyészség öt és fél év szabadságvesztés kiszabását kérte a bíróságtól, amely ugyan nem találta megalapozottnak a védelem állításait, de az ügyészségi indítványhoz képest enyhébb büntetést állapított meg.

A 44 éves férfi 2013-ban hagyta el Szíriát, és 2018-ban menedékjogot kért Németországban. A kérelmének elbírálását megelőző meghallgatáson nyíltan beszélt titkosszolgálati múltjáról. Ezért kihallgatta tanúként a szövetségi bűnügyi hivatal (BKA), amely kezdetektől gyűjt adatokat a szíriai állami szervek által a lakossággal szemben elkövetett bűncselekményekről.

Eyad A. sok információval szolgált, de a 2011 szeptemberi műveletről szóló beszámolója révén tanúból gyanúsított lett emberiség elleni bűncselekmények miatt, amelyeket nem csak az elkövetés szerinti országban lehet megtorolni, és nem mentő körülmény, hogy az elkövető parancsot teljesített.

Eyad A. a Bassár el-Aszad szíriai elnök uralmával szembeni mozgalmak elfojtására mozgósított szolgálat alacsony beosztású embere volt. A koblenzi bíróság elé másodrendű vádlottként került Anwar R. néven azonosított egykori főnöke perében. Az eljárást kettéválasztották, Anwar R. ügyében októberben hozhatnak ítéletet.

Anwar R. a főváros és térsége biztonságáért felelős egység nyomozati osztálya és a hozzá tartozó börtön vezetője volt a polgárháború kezdetén, 2011 áprilisától 2012 szeptemberéig. Vezetőként ő határozta meg az intézmény munkarendjét, amelynek szerves része volt a rabok testi és lelki bántalmazása. A szövetségi legfőbb ügyészség szerint legalább négyezer ember megkínzásáért, 58 ember haláláért és több esetben szexuális kényszerítésért is felelős.

Anwar R. 2012-ben családjával Jordániába menekült és csatlakozott egy ellenzéki mozgalomhoz. Németországba 2014-ben érkezett, ugyancsak menedékkérőként, 2019-ben vették őrizetbe, pere 2020-ban kezdődött.

The post Meghozták az első ítéletet Németországban a szíriai polgárháborúban elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények ügyében appeared first on .

Nem engedélyezte Magda Marinko feltételes szabadságra bocsátását csütörtöki végzésével a Szegedi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája.

Horváth-Tóth Imola, a bíróság szóvivője közölte: a fogvatartottat a Legfelsőbb Bíróság 1996-ban előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt sújtotta életfogytig tartó szabadságvesztéssel, azzal, hogy legkorábban 25 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A jogerős döntés szerint ez leghamarabb 2019-ben következhetett volna be, erre azonban akkor sem került sor.

A törvényi rendelkezések és a töretlen bírói gyakorlat szerint a feltételes szabadságra bocsátás kedvezménye nem automatikusan járó jogosultsága az elítéltnek, hanem csupán lehetőség, ha a büntetés célja a szabadon bocsátásával is elérhető.

A büntetés-végrehajtási bíró döntés előtt elmeorvos-szakértői vélemény elkészítését rendelte el, de az elítélt a vizsgálaton nem kívánt megjelenni. Marinko a bírói meghallgatásán való részvételt is megtagadta és rendzavaró magatartást is tanúsított. A bíróság így a távollétében, védője jelenlétében hozta meg döntését, amelyet a fogva tartása alatti magatartását részletező büntetés-végrehajtási intézeti előterjesztésre is alapozott. Eszerint az elítélt az utóbbi években nem kapott fegyelmi büntetést, ugyanakkor nehezen fogadja el a szabályokat, megbánás nem jellemzi, és a feltételes szabadságáról döntő eljárásban sem hajlandó együttműködésre. Összességében ezért továbbra sem lehet arra következtetni, hogy szabadon bocsátása esetén vissza tudna illeszkedni a társadalomba és törvénytisztelő életmódot folytatna.

A bíróság döntött arról, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét egy év elteltével ismételten meg kell vizsgálni. A bíróság végzése ellen a védő fellebbezett, így az nem jogerős.

A Legfelsőbb Bíróság (LB) Marinkót egy orosházi asszony meggyilkolásáért, valamint egy Kecskeméten elkövetett hármasgyilkosságért ítélte el. A hidegvérrel, embertelenül és nagy szervezettséggel végrehajtott bűncselekmények félelmet idéztek elő az országban. A szerb állampolgárságú férfit a szegedi Z. Nagy család meggyilkolásával is megvádolták, de abban az ügyben a Fővárosi Bíróság, majd a LB nem találta bizonyíthatónak a vádlott bűnösségét.

Szerbiában a bíróság a férfit – a Vajdaságban elkövetett bűncselekmények miatt – távollétében halálra ítélte, de a halálbüntetés eltörlése után ezt negyven év szabadságvesztésre változtatták át.

The post Nem engedélyezte a bíróság Magda Marinko feltételes szabadságra bocsátását appeared first on .

Ahogy a múlt évben, úgy idén is elsődleges feladat a katonák számára a koronavírus-járvány elleni védekezésben való részvétel – jelentette ki a honvédelmi miniszter éves értékelő és feladatszabó vezetői értekezletén. Benkő Tibor azt mondta: az ország fegyveres védelme és más általános katonai feladatok mellett az a legfontosabb, hogy a katonák az emberek egészségének védelmét legjobb tudásuk szerint segítsék.

A miniszter emellett továbbra is prioritásnak nevezte az országhatár védelmét. Felhívta a figyelmet, hogy egyre többen próbálnak meg illegálisan bejutni Magyarországra, és a migrációs útvonalakon is egyre többen vannak. Megjegyezte: azt is látni, hogy az Európai Unióban nincs egység abban, kit lehet beengedni. Magyarországnak viszont ebben a kérdésben határozott álláspontja van, melyhez következetesen tartja magát. “A nemzeti érdek az elsődleges” – jelentette ki a miniszter, hozzátéve: ezért a katonáknak ott kell lenniük a határok mentén és a nemzetközi feladatokban.

Benkő kiemelt feladatként említette a haderő létszámának újratárgyalását, a szükséges létszámnövelés és annak anyagi forrásai meghatározását is. Örömét fejezte ki amiatt, hogy egyre többen vállalnák a katonai szolgálatot, kiemelve: ennek nem lehet akadálya egy országgyűlési határozat. A miniszter azt is elmondta, augusztus végére tervezik Kecskeméten a nemzetközi repülőnapot. Folytatják az előkészületeket, bízva abban, hogy akkorra olyan lesz a helyzet, hogy meg tudják tartani a rendezvényt.

Benkő kiemelte: a honvédelmi költségvetés 2016 óta azt igazolja, hogy a kormány elkötelezte magát amellett, hogy a honvédelmi és haderőfejlesztési programmal Magyarország erős, meghatározó honvédelmi erővel, képességgel rendelkezzen és 2030-ra a térség meghatározó ereje legyen.A miniszter a tavalyi évet értékelve elmondta, 2020 ahogy mindenki számára, úgy a Honvédelmi Minisztérium (HM) és a Magyar Honvédség (MH) számára is rendhagyó volt. A pandémia a honvédségi szervezetfejlesztést, a honvédelmi és haderőfejlesztési program megvalósítását is befolyásolta, de a kitűzött feladatok nagy többségét végre tudták hajtani.

Közölte, tavaly is folyamatosak voltak a technikai beszerzések. Megérkezett mind a 12 Leopard 2A4-es harckocsi, érkezett 4 Zlin típusú kiképző repülő, a korábban érkezett A319-es Airbus csapatszállító gépeken pedig végrehajtották azokat a fejlesztéseket, amelyek révén akár műveleti területről is haza tudják hozni a sérülteket. A honvédelmi programot ugyanakkor tavaly nem tudták olyan mélységében folytatni, mint tervezték – mondta a miniszter példaként említve, hogy 2019-ben 72 turnusban szerveztek honvédelmi táborokat, 2020-ban a koronavírus miatt egy sem volt. Ugyanakkor folytatódott a honvéd kadét program bővítése, abban már 79 iskola vesz részt.

Kitért arra is, hogy a honvédelmi program egyik fő feladata a katonákról való gondoskodás. Kiemelte, hogy idén – megőrizve a tavalyi tíz százalékos többletjuttatást – béren kívüli juttatásokkal segítik a katonákat és a katonacsaládokat. Ehhez kapcsolódóan feladatként említette, hogy a katonák jogállásáról szóló törvényben rendezni kell a katonák juttatásainak rendszerét. Fontos feladatként határozták meg a hadkiegészítési rendszer működésének új alapokra helyezését is. Ez teszi majd lehetővé, hogy a hadkötelezett állomány bármikor Magyarország és a MH rendelkezésére állhasson. Az erről szóló előterjesztést még pontosítják, de a tervek szerint a közeljövőben beterjesztik – közölte.

A miniszter ismertette a honvédséget érintő kormánydöntéseket is. Elsőként kiemelte a kormány által elfogadott és már érvényben lévő Nemzeti Biztonsági Stratégiát, amely a védelempolitikai programok megvalósításának alapját jelenti. Szólt arról a kormányhatározatról is, mely szerint bővíteni kell Magyarország nemzetközi katonai szerepvállalását. Ennek a MH és a magyar katonák – a pandémiás helyzet ellenére – is eleget tettek – hangsúlyozta. Döntött továbbá a kormány a Kiberbiztonsági Központ és Kutatóintézet létrehozásáról, valamint elfogadta a katonai repülési együttműködésről szóló magyar-szlovák megállapodást is.

A miniszter szólt arról az új kormányhatározatról is, ami szerint létre kell hozni egy honvéd egészségügyi kutatólaboratóriumot, amely biológiai, vegyi, radiológiai fertőzések vizsgálatára is alkalmas. Kitért arra, hogy jelentős változás történt a katonaegészségügy átalakításában. Azt mondta: az egészségügyi rendszer, valamint – ezzel összefüggésben is – a budapesti Honvédkórházat érintő átalakítások is fontos feladatokat adnak erre az évre.

Benkő azt is elmondta, hogy nem fejeződött be a honvédtisztképzés átalakítása, és nem valósult meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának Ludovika Campusra költözése. Ezzel kapcsolatban a jövő hétre várja az asztalára a HM és az MH végső javaslatát – közölte.

A járványügyi helyzetre tekintettel a honvédelmi miniszter idei feladatszabását több helyszínen, zárt láncú televíziós hálózaton keresztül követték az érintettek. Az értekezlet után Benkő a sajtó kérdéseire is válaszolt. A tisztképzéssel kapcsolatban a miniszter azt hangsúlyozta, hogy a honvédelmi és haderőfejlesztési programban a keleti technikát lecserélik nyugatira. Ehhez kell igazítani a technikát kezelő, működtető állomány képzését is. Fontosnak nevezte továbbá, hogy a katonák képzése még gyakorlatiasabb legyen. Megítélésük szerint ugyanis mintegy egy év gyakorlati képzésre van szükség, hogy a katona elegendő jártasságot szerezzen. Az új tisztképzési koncepció felállásával tudják majd megmondani, hogy költözik-e a hadtudományi kar a Hungária körútról – ismertette Benkő.

The post Benkő: a katonák számára idén is elsődleges feladat a járvány elleni védekezés appeared first on .

Nyolc év börtönbüntetésre ítélte a Debreceni Törvényszék pénteken nem jogerősen azt a férfit, aki rendszeresen és durván, puszta kézzel bántalmazta az élettársát; a nő végül belehalt a sérüléseibe – közölte a törvényszék szóvivője.

Dobó Dénes jelezte: a bíróság a férfit halált okozó testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek és tíz évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta. A vádlott legkorábban a büntetése kétharmad részének kitöltését követően szabadulhat feltételesen. Az ítélet nem jogerős, ellene mind az ügyész, mind a vádlott és védője fellebbezett. A bíróság által megállapított tényállás szerint az elvált férfi hosszú évek óta egyedül élt Nagykerekiben lévő családi házában. Sem a közeli hozzátartozóival, sem pedig a lakókörnyezetében élőkkel nem tartott kapcsolatot.

A vádlott 2019 végén ismerkedett meg a sértettel, aki egyedülálló volt, és rövid idő után a férfi családi házába költözött. Attól kezdve élettársi kapcsolatban éltek.

A 38 éves nő alacsony termetű, vékony testalkatú, gyenge fizikumú volt, és pszichés betegséggel küzdött, amiről a vádlottnak is tudomása volt. A férfi erőszakos, öntörvényű, saját érdekeit és szabályait előtérbe helyező életmódja rövid időn belül meghatározóvá vált kapcsolatukban: a vádlott folyamatos kontroll alatt tartotta a sértettet, aki egyedül nem is közlekedhetett a településen. A férfi agressziója 2020 elejétől fokozódott, rendszeresen és durván bántalmazta az élettársát. 2020. február 18. és február 20. között is puszta kézzel, brutálisan megverte a nőt. Egy ismeretlen szúró eszközzel is bántalmazta, amelynek következtében a nő testén 45 különböző sérülés keletkezett.

A vádlott által a sértett fején okozott sérülések jelentős mennyiségű és hosszú idejű vérzéssel jártak. Az asszony a vádlott durva és kitartó bántalmazásába belehalt. A férfi 2020. február 20-án reggel maga értesítette a helyi háziorvost, aki a helyszínen megállapította a sértett halálát.

The post Halálra kínozta élettársát, nyolc év börtönnel megúszhatja appeared first on .

Terrorizmus finanszírozásáért szankciót vetett ki pénteken az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) a Vlagyimir Putyin orosz elnök “komájaként” emlegetett Viktor Medvedcsuk ukrán oligarchára és politikusra, valamint feleségére, Okszana Marcsenkóra – jelentette be Olekszij Danyilov, az RNBO titkára sajtótájékoztatón.

A tisztségviselő közölte, hogy az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) Medvedcsuk és felesége ellen is büntetőeljárást folytat terrorizmus finanszírozása bűntett címén, és ez alapján hozták ellenük a szankciókat. Danyilov kijelentette: ha bárki “1991 óta ellopott bármit is az ukrán néptől, az ukrán államtól, azt a helyre kell tenni, és mindegy, hogy az illető most parlamenti képviselői mandátum vagy más tisztség mögé rejtőzik”. Medvedcsuk jelenleg az ellenzékben lévő, Moszkva-barát Ellenzéki Platform – Életért párt egyik vezetője és parlamenti képviselője.

Az RNBO titkára hozzátette, hogy az általa vezetett testület itt még nem áll meg: “kivizsgálunk minden esetet, amivel az ukrán állam alaptalanul vesztett vagyonából, és meghozzuk a szükséges döntéseket” – hangoztatta.

Az RNBO pénteki ülésén bővítette ki a szankcióval sújtottak listáját nyolc személlyel és 19 vállalattal, köztük Medvedcsukkal, feleségével, utóbbi barátnőjével, akit annak a Tarasz Kozaknak az élettársának tartanak, akinek hivatalosan a nevén volt az a három tévécsatorna, amelyet nemrég szüntettek be, úgyszintén azáltal, hogy szankció alá vették őket, mint Kozak tulajdonát. A tévékről köztudott volt, hogy Medvedcsuk a valódi tulajdonosuk, Kozak pedig csak papíron szerepelt tulajdonosként.

Medvedcsuk lányának Putyin a keresztapja, ezért emlegetik az orosz elnök “komájaként”. A politikus a szovjet időkben ügyvédként kezdte karrierjét. Felróják neki, hogy Vaszil Sztusz ismert ukrán disszidens és emberi jogi aktivista költő kijelölt védőjeként 1980-ban a legszigorúbb büntetést kérte védencére, akit tíz év büntetőtáborra ítéltek. Sztusz öt évvel később, 1985-ben a Perm környéki börtöntelepen, ahol raboskodott, éhségsztrájkot kezdett és belehalt.

Medvedcsuk 1998-2004 között a Szociáldemokrata Párt elnöke volt, amely Leonyid Kucsma elnökségének utolsó éveiben a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkezett. Emellett hatalmas befolyásra tett szert 2002-2005 között mint Kucsma elnöki adminisztrációjának vezetője. A 2004-es “narancsos forradalom” után kissé háttérbe vonult, de az utóbbi években újra előtérbe került a Moszkva-barát politikusok által létrehozott Ellenzéki Platform – Életért párttal. Rendszeresen folyat a kijevi vezetéssel nem egyeztetett különtárgyalásokat Putyinnal fogolycseréről, a Donyec-medencei helyzet rendezéséről, és ukrán-orosz gazdasági, kereskedelmi kérdésekről. Egyik szószólója annak a Moszkva által támogatott ám Kijev által határozottan elutasított elképzelésnek, hogy Ukrajna alakuljon szövetségi állammá.

The post Terrorizmus finanszírozásáért szankció alá vették Ukrajnában az orosz elnökhöz hű Medvedcsukot appeared first on .

Többszörös visszaesőként életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélt a Pécsi Ítélőtábla egy férfit, aki társaival kirabolt egy vállalkozót 2017 nyarán.

Az ítélőtábla a jogerős ítéletről tájékoztató közleményében azt írta: a férfit csoportosan, felfegyverkezve, jelentős értékre elkövetett rablás miatt ítélték el, a másodrendű vádlott 13 év fegyházbüntetést kapott. Harmadik – mindeddig ismeretlen – társukkal együtt raboltak ki egy pécsi vállalkozót 2017 június 17-én. A vállalkozó házába behatolva a maszkot viselő vádlottak a sértettet a földre lökték, hasra fektették, kezeit összekötötték, többször megütötték, miközben pénz és értéktárgyak után kutattak.

Amikor a vállalkozó közölte, hogy nem tart pénzt a lakásban, az egyik elkövető a fülei levágásával fenyegette meg, majd egy konyhakéssel metszéseket is ejtett mindkét fülén. A tettesek megtalálták a sértett táskáját, amelyben egyebek mellett csaknem tízmillió forintnyi pénz volt. A támadók a megszerzett értékekkel elmenekültek. Az elsőrendű vádlottat néhány órával később fogták el, csaknem 8,5 millió forintot találtak nála. A másodrendű vádlottat több mint egy évvel a cselekmény elkövetése után azonosították DNS-nyomok alapján.

Az első fokon eljáró Pécsi Törvényszék 2019-ben csoportosan, felfegyverkezve, jelentős értékre elkövetett rablás bűntettében mondta ki bűnösnek a vádlottakat, ezért az elsőrendű vádlottat erőszakos többszörös visszaesőként életfogytig tartó fegyházra, másodrendű vádlott-társát – szintén többszörös visszaesőként – 13 év fegyházra ítélte, azzal, hogy a vádlottak feltételes szabadságra nem bocsáthatók.

A Pécsi Ítélőtábla a vádlottak cselekményét társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettének is minősítette. Rendelkezett arról, hogy az elsőrendű vádlott legkorábban huszonöt év elteltével bocsátható feltételes szabadságra. A másodrendű vádlottat a tábla nem többszörös, hanem különös visszaesőnek minősítette. Az ítélet jogerős.

The post Életfogytiglani fegyházbüntetés felfegyverkezve elkövetett rablás miatt appeared first on .

Az Európai Unió továbbra is a nemzetközi jog megsértésének tartja és nem ismeri el a Krím félsziget és Szevasztopol illegális orosz elcsatolását, ami közvetlen kihívást jelent a nemzetközi biztonságra nézve, és súlyos következményekkel jár a nemzetközi jogrend számára egyaránt – jelentette ki az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője az EU nevében kiadott nyilatkozatában.

Josep Borrell közleményében kiemelte, hét évvel a Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol erőszakos és illegális annektálása után az Európai Unió továbbra is szilárdan elkötelezett Ukrajna függetlenségének, önállóságának és területi egységének támogatása mellett.

Kiemelte, hogy az elcsatolt területeken az orosz katonaság jelenlétének fokozása, beleértve a hadgyakorlatokat és hadihajók építését, továbbra is negatív hatással van a Fekete-tenger régiójának biztonsági helyzetére. Hangsúlyozta, hogy az Európai Unió elítéli a Kercsi-szoros két partját összekötő krími híd felavatását és vasútpályájának építését, mely az unió határozott véleménye szerint jelentős lépés az illegálisan annektált félsziget kényszerű orosz integrációja felé. Az Európai Unió elvárja, hogy Oroszország a nemzetközi joggal összhangban biztosítsa a hajók akadálytalan és szabad áthaladásának lehetőségét a Kercsi-szoroson – jelentette ki.

Borrell arra hívta fel a figyelmet, hogy az illegális annektálás óta az emberi jogi helyzet jelentősen romlott a Krím félszigeten. Figyelembe véve a strasbourgi székhelyű Európa Tanács égisze alatt működő Emberi Jogok Európai Bíróságának januári határozatát, az Európai Unió felszólítja Oroszországot, hogy teljes mértékben tartsa be a nemzetközi humanitárius jogot, a nemzetközi emberi jogi normákat, és az ENSZ Közgyűlésének vonatkozó határozatait – közölte. Azonnal szabadon kell engedni mindazokat, akiket a Krím félsziget annektálása során vagy azóta őrizetbe vettek és a nemzetközi jog megsértése mellett elítéltek – tette hozzá az uniós diplomácia vezetője.

Egy oroszbarát kommandó 2014. február 27-én szállta meg a dél-ukrajnai Krími Autonóm Köztársaság parlamentjét, a képviselők oroszbarát kormányt választottak, és népszavazást írtak ki az Oroszországhoz való csatlakozásról. E terület annektálását ugyanakkor a nemzetközi közösség nagy része nem ismeri el, így az Európai Unió sem. Az Európai Unió a Krím félsziget és Szevasztopol jogellenes elcsatolása nyomán, 2014 márciusa óta több lépésben korlátozó intézkedéseket vezetett be Oroszországgal szemben. Egyebek mellett az orosz gazdaság bizonyos ágazatait célzó gazdasági szankciókat rendelt el.

The post Borrell: az EU továbbra sem ismeri el a Krím félsziget és Szevasztopol illegális orosz elcsatolását appeared first on .

Focipálya-méretű építkezés zajlik Dimónában, Izrael atomreaktoránál a korábbi műholdfelvételekkel való összehasonlítás szerint – jelentette a Jediót Ahronót című újság hírportálja, a ynet.

A lap szerint az utóbbi évtizedek legnagyobb építkezése folyik a titkos nukleáris létesítményben, amely a feltételezések szerint az ország atomfegyverprogramjának központja. A műholdfelvételek 150 méter hosszú és 60 méter széles, valamint valószínűleg több emelet mélységű gödör ásását jelzik néhány méterre az ötvenes évek végén építeni kezdett nukleáris reaktortól a Simon Peresz nukleáris kutatóközpontban, amely a Negev-sivatagban, Dimóna város közelében található.

A reaktor nyugati oldalának közelében folyó építkezés a felvételek tanúsága szerint már 2019 elején elkezdődött, és azóta folyik igen lassú ütemben. Az intézményben – külföldi médiajelentések szerint – az évtizedek óta működő, föld alatti laboratóriumokban újra feldolgozzák a nukleáris reaktor kiégett rúdjait, hogy ezáltal fegyverkészítésre alkalmas minőségű plutóniumot nyerjenek.

A jelenlegi építkezés célja nem világos, és az izraeli hatóságok megkeresésre sem nyilatkoztak erről a kérdésről. A katonai rádió csütörtök délelőtti műsorában az hangzott el, hogy ilyen nagyságú és formájú gödröt általában atomhulladék betontemetőbe zárásához szoktak kiásni. Izrael kétértelmű nukleáris politikát folytat, sem megerősíteni, sem cáfolni nem hajlandó, hogy rendelkezik-e atomfegyver-arzenállal. Négy másik ország társaságában kívül maradt a nukleáris fegyverek terjedésének megállítását célzó nemzetközi atomsorompó-egyezményen.

“Semmi esetre sem engedhetjük meg, hogy az ellenség tömegpusztító fegyvereket fejlesszen ki Izrael népe ellen. Időben és minden rendelkezésünkre álló eszközzel megvédjük ettől Izrael polgárait” – jelentette ki 1981-ben Menáhem Begin akkori miniszterelnök. Szavait, a “Begin-doktrína” iránymutatását azóta minden izraeli kormány követte. Izrael mindent elkövetett más közel-keleti országok nukleáris fegyverhez jutásának megakadályozására, jelenleg az iráni atomfegyver kifejlesztése ellen, a zsidó államot létében fenyegető Iszlám Köztársasággal szemben.

Simon Peresz későbbi miniszterelnök és államelnök a védelmi minisztérium igazgatójaként 1957-ben írta alá Franciaországgal a titkos megállapodást a dimónai nukleáris reaktor felépítéséről, amely a hatvanas évek elején fejeződött be.

The post Sajtó: focipálya-méretű építkezés folyik Izrael atomreaktoránál appeared first on .

A moszkvai metró 85 állomását 136 olyan, kamerákkal kiegészített, multimédiás képernyőkkel fogják felszerelni, amelyek az arcfelismerés mellett képesek lesznek kiszűrni a biztonsági vonal túllépését, a gyors mozgást, sőt a “lődörgőket” is – közölte a Kommerszant.

A lap közbeszerzési adatokra hivatkozva azt írta, hogy a beruházás 932 millió rubelbe (jelenlegi árfolyamon több mint 3,7 milliárd forintba) kerül. A tenderkiírásból kiderült, hogy a berendezések reklámok és a metró közleményeinek közvetítése mellett meg fogják figyelni az utasokat. A rendszer összes kamerája autófókuszos és Full HD felbontású lesz. Az általuk készített képen az intelligens modulok az arcok felismerése mellett számszerűsíteni tudják majd a tömeget és felismerni a csoportosulások kialakulását.

Az adatfeldolgozást közvetlenül a két Gigabyte operatív memóriával és négy Gigabyte kapacitású merevlemezzel rendelkező kamerák fogják elvégezni. Az új berendezéseket a metró informatikai rendszerére csatlakoztatják majd, hogy “metaadatokat közvetítsenek a felismert objektumokról”. A multimédiás képernyők hálózatához a metró alkalmazottjainak és a polgári védelemnek lesz hozzáférése.

A tender győztesét március 4-én hirdetik ki, a kamerákat pedig idén decemberben fogják felszerelni. A metró szóvivője az Interfax hírügynökségnek azt mondta, hogy a kamerákat nem fogják konkrét emberek követésére és az utánuk való nyomozásra felhasználni. A Kommerszant által megszólaltatott szakértők is úgy nyilatkoztak, hogy a metróban felszerelendő rendszer feladata elsősorban az emberek magatartásának megfigyelése és elemzése.

Jogvédők azonban korábban is kifogásolták, hogy a térfigyelő kamerákat az ellenzék elleni fellépésre tudják felhasználni a hatóságok, és bírósági eljárásokat is kezdeményeztek ellenük. Moszkvában 2017 óta működik arcfelismerő biztonsági rendszer, abban az évben több mint háromezer kamerát csatlakoztattak hozzá. Vlagyimir Kolokolcev belügyminiszter 2019 októberében úgy nyilatkozott, hogy a fővárosban felszerelt 160 ezer kamerából mintegy háromezer volt alkalmas a felismerésre. A tárcavezető közölte akkor, hogy a rendőrség munkájának megkönnyítésére a metró összes kamerája ilyen lesz.

2019 novemberében a moszkvai polgármesteri hivatal 258 szervert, 105 komputert és egy kilenc Petabájt kapacitású adattároló rendszert rendelt magának 1,2 milliárd rubelért (jelenlegi árfolyamon 4,8 milliárd forintért). Tavaly januárban a fővárosi önkormányzat 1,9 milliárd rubeles (csaknem 7,6 milliárd forintos) pályázatot írt ki a tömegközlekedésben felhasználandó arcfelismerő rendszerekre.

Tavaly augusztusban vált ismertté, hogy a metró ingyenes wifi-hálózatát működtető Maxima Telecom nyerte el azt az 1,4 milliárd rubeles (mintegy 5,6 milliárd forintos) pályázatot, amelyet 16 ezer arcfelismerő kamerának a metrókocsikba való felszerelésére írtak ki. A rendszernek szeptemberben kellett volna működésbe lépnie, de a megvalósítás késedelmet szenvedett.

Tavasztól újabb lépés várható a metróhálózat digitalizálásában: a Trojka feltölthető bérletkártya várhatóan személyhez kötött lesz. Ennek alapján az állomásokra való beléptetést várhatóan az arc biometriája alapján is lehetővé teszi majd az a rendszer, amelyet eddig a körözött bűnözők felismerésére használtak.

The post Újabb megfigyelőrendszerrel szerelik fel a moszkvai metrót appeared first on .