Biztonságpolitika

Az Iráni Iszlám Köztársaság fegyveres erői (a reguláris hadsereg, a Forradalmi Gárda és a rendőrség) egyaránt jelentős szerepet töltenek be Irán függetlenségének, területi integritásának, állammodelljének, nemzetbiztonságának, belső rendjének és az iszlám forradalom vívmányainak fenntartásában, illetve az ország külpolitikai céljainak megvalósításában. Mindezt az 1979-ben elfogadott iráni alkotmány, valamint annak a Khomeini ajatollah halálát követő módosításai is tükrözik. Az elemzés áttekinti a Pahlavi uralkodók főbb katonapolitikai elképzeléseit, illetve megvizsgálja az iszlám forradalmat követően kialakult hadseregszerkezetet, kiemelt figyelmet fordítva a Forradalmi Gárda gazdasági erejére és bővülő feladatkörére. A jelen elemzés nem tér ki az iráni fegyveres erőkhöz tartozó rendőrség feladatainak és szervezeti felépítésének bemutatására. Az egységes iráni hadsereg megteremtése és fejlesztése Reza Khán idején

Khomeini ajatollahnak és híveinek a fegyveres erőkkel kapcsolatos nézetére nagy hatást gyakorolt a Pahlavi uralkodók katonapolitikája. Az 1921-ben fegyveres államcsíny nyomán hadügyminiszterré lett Reza Khán széleskörű modernizációs programjának egyik alapeleme az állam- és nemzetépítés szempontjából kulcsfontosságú egységes iráni hadsereg, az ›Artes‹ megteremtése, valamint a férfiak számára kötelező kétéves katonai szolgálat bevezetése volt. [1] Az Irán kiszolgáltatott helyzetére és pénzügyi instabilitására tekintettel nem lévő program részét képező gazdasági reformprogramok egyik része a hadsereghez és a nemzetbiztonsághoz köthető. Az utóbbiak a védelmi ipar és a hadsereg logisztikája fejlesztését szolgálták. Miután Irán a koncessziók felmondásával függetlenítette magát a külföldi befolyás alól és területén olajmezőket fedeztek fel, a fegyveres erők költségvetési kerete jelentősen megnövekedett. A hadseregre szánt pénzügyi források 1926 és 1941 között az ötszörösére emelkedtek. Ennek köszönhetően az iráni hadsereg modern – amerikai, belga, brit, csehszlovák, francia, német és orosz – fegyverekre és harci eszközökre, valamint különleges képességekre is szert tett. Mindez közvetett módon hozzájárult a sah hatalmának a megszilárdításához. [2]

Ennek ellenére a törzsek nomád életmódjának felszámolására és a társadalmi kohézió megteremtésére is hivatott hadsereg nem vált ütőképessé, miután az állam nem orvosolta a szervezet alapvető hiányosságait, többek között az alkalmazott harci eljárások elavultságát, a katonák elégtelen ellátását és harci tapasztalatát [3], a logisztikai és kiképzési problémákat, illetve a szervezeten belüli bizalmi válságot. [4] A Közel-Keleten elsőként bevezetett kötelező katonai szolgálattal Reza Khán ugyan nagy létszámú hadsereget teremtett (a reguláris hadsereg létszáma 1941-ben elérte a 127.000 főt, amelyet a mozgósítással együtt 400.000 főre tudtak növelni), [5] de az ország legnagyobb harcértéket jelentő katonai elemét továbbra is az irreguláris törzsi kontingensek képviselték. [6]

Az iráni hadsereg modernizálása Mohamed Reza Pahlavi sah uralkodása idején

Az iráni fegyveres erők képességeit illetően jelentős változások csupán Irán második világháborús megszállását követően következtek be, miután a tengelyhatalmakkal baráti viszonyt kialakító Reza Khánt a szövetséges hatalmak 1941-ben lemondatták. Ezt követően fia, Mohamed Reza Pahlavi került hatalomra, aki az Amerikai Egyesült Államokkal és Izraellel stratégiai szövetségi viszony kialakítására törekedett. A hadsereg modernizációját a belpolitikai stabilitást biztosító csendőrség amerikai segítséggel történő felállítása tette lehetővé a ›GENMISH‹ [Gendarmerie Military Mission/Csendőrségi Katonai Misszió] keretében 1942-től, amelynek során az amerikaiak nem csupán tanácsadói, hanem végrehajtói hatalommal is rendelkeztek. [7]

Az 1950-es évektől kezdődően az Egyesült Államok megbízható szövetségesre talált a sah személyében a fenyegető kommunista térhódítás megakadályozásában. Így komolyabb, a nukleáris iparra és a rakétaprogramra is kiterjedő érzékeny, de ekkor még kezdetleges védelmi-katonai együttműködés kezdődött a három szövetséges között. 1950-ben érkezett Iránba a ›MAAG‹ [Military Assistance Advisory Group/Katonai Segítségnyújtási Tanácsadó Csoport], amely a korábbi küldetésekkel ellentétben már kiterjedt katonai és pénzügyi támogatást is nyújtott Iránnak, új katonai és félkatonai parancsnoki struktúrát hozott létre, valamint a kereskedelmi és a kormányzati fegyvereladásokban is részt vett. 1953 és 1979 között a ›MAAG‹ az iráni katonai és rendőri erők valamennyi ágazatával együttműködött, illetve befolyással bírt Irán nemzetgazdaságának csaknem minden szektorára. [8] A két ország közötti együttműködésért Irán köteles volt egyebek mellett a rendelkezésére álló nyersanyagokat – elsősorban az olajat – az Egyesült Államok számára biztosítani. Ezáltal a ›MAAG‹ az Egyesült Államok politikai-gazdasági érdekérvényesítő eszközeként funkcionált. [9]

Az 1973-as olajárrobbanás miatt Irán szénhidrogéniparból származó bevételei jelentősen megnőttek, így 1970 és 1977 között az ország védelmi költségvetése a tízszeresére nőtt. A hadseregre szánt állami kiadásokat elsősorban a légierő fejlesztésére fordították. Ennek köszönhetően a szárazföldi erőből, légierőből és haditengerészetből álló, több mint 400.000 fős iráni hadsereg a Közel-Kelet legnagyobb [10] és legütőképesebb fegyveres erejévé vált, amellyel az uralkodó Iránt a térség ›csendőrévé‹ kívánta tenni. [11] Az iráni erőkivetítő képességek erősödését jelzi, hogy Irán az 1970-es évek elején a brit gyarmatosító erők kivonulását követően több olyan szigetet is magához tudott csatolni a Hormuzi-szoros térségében, amelyre az Egyesült Arab Emirátusok is jogot formált. [12]

Irán ekkoriban az állami kiadások egyharmadát költötte a hadsereg amerikai segítséggel történő modernizálására és karbantartására, amely pénzösszeg hiányát a nemzetgazdaság számos szektora, illetve a társadalom több rétege is megérezte. [13] A hadsereg fejlesztésére szánt pénzösszegek egyenlőtlen eloszlása a szervezeten belül is jelentős feszültségforrássá vált, miután a sah – maga is képzett pilótaként – kitüntetett figyelmet szentelt a légierőnek. További problémát jelentett, hogy a szervezeten belül már a Reza Khán idején is meglévő bizalmi válság még inkább fokozódott. Mohamed Reza Pahlavi ugyanis minden szervezeten belüli előléptetéssel, a fizetség megállapításával, valamint a katonai beszerzéssel kapcsolatos döntéseket magához vonta, továbbá megtiltotta a különböző egységek közötti horizontális kommunikációt, növelve a tisztek közötti bizalmatlanságot. Az uralkodó a hadsereg személyi állományát arra is ösztönözte, hogy minden gyanús eseményt jelentsenek neki. Mindezzel egy esetleges katonai hatalomátvétel lehetőségét kívánta megakadályozni. [14]

A duális szerkezetű hadsereg elmélete

Az iráni iszlám forradalmat követen az iráni fegyveres erők jelentősen átalakultak, azonban az új alkotmányban a hagyományos iráni katonai gondolkodás bizonyos elemei tovább élnek. Ennek megfelelően Irán fegyveres ereje és a biztonsági apparátusa az államszervezet kiépítésére is jellemző kettőzött struktúra koncepcióját követte. Ez az elképzelés az iráni hadseregszervezést már a 3. században létrejött Szászánida Birodalom óta jellemzi, és a fegyveres erőkön belüli nagyobb erőközpontok kialakulását igyekszik megakadályozni a központi állami hatalom védelme érdekében azzal, hogy egymással versengő seregtesteket hozott létre. [15] A tradíció továbbélése a Pahlavi-időszakban is megfigyelhető volt a rendőrség, a ›SAVAK‹ elnevezésű titkosrendőrség és a csendőrség közötti munkamegosztás révén. [16] Ez a katonapolitikai felfogás az iszlám forradalmat követő időszakban is fennmaradt. Ennek megfelelően a fegyveres erők 1979-et követően két szervezetileg is elkülönült csoportból állnak: a hagyományos hadseregből és a forradalom évében létrehozott Forradalmi Gárdából. Az alkotmány számukra eltérő feladatokat ír elő, és ekképpen a két fegyveres szervezet eltérő állami és társadalmi megítélés alá esik.

Az iráni fegyveres erők az 1979-es alkotmányban

A fegyveres erőkről az iráni alkotmány 9., a ›Hadsereg és a Forradalmi Gárda‹   fejezetében találunk  információt. Az alkotmány 151. cikkelye kimondja, hogy az állam kötelessége a muszlim szellemiségét figyelembe véve biztosítani az állampolgárai számára a katonai kiképzést az ország fegyveres védelme érdekében. [17] A 146. cikkely nem engedélyezi az Irán területén működő külföldi katonai bázisokat még akkor sem, ha azok békés célokat szolgálnának. [18] A 110. cikkely szerint a két fegyveres szervezet főparancsnokát a Legfőbb Vezető nevezi ki, [19] akinek a közvetlen parancsa nélkül a fegyveres erők központi vezérkara békeidőben sem adhat utasítást a csapatok mozgatására. Ezen szerkezeti felépítés révén biztosított a fegyveres erők – amelyben az alkotmány 145. cikkelye alapján csak iráni állampolgárok szolgálhatnak [20] – politikai hatalom iránti hűsége. [21]

A reguláris hadsereg a forradalom idején

A Reza Khán által egységesített iráni reguláris hadsereg – az ›Artes‹ – szervezetileg nem vett részt az iráni iszlám forradalomban, hivatalosan semleges maradt. Azonban az iráni monarchiához – és ezáltal az Egyesült Államokhoz is – leginkább lojális légierő technikai személyzetének [homáfarán] jelentős része, és számos tiszt is átállt a Párizsból visszatérő Khomeini ajatollah oldalára.  Ehhez a csoporthoz csatlakozott az 1979. február elején a katonai akadémia végzős kadétjainak egy része is, akiknek tisztté avatásakor az esküjükben a sah iránti hűség fogadalma már nem szerepelt. A hadseregnek a forradalommal szimpatizáló rétege jelentős mennyiségű fegyverre tett szert a katonai bázisokon történt fosztogatások során, majd összecsaptak a monarchiához és a még hivatalban lévő kormányhoz hű katonákkal. A városokra is átterjedt harcok miatt a kormány a kijárási tilalom bevezetése mellett döntött. Khomeini azzal fenyegette meg a hadsereget, hogy amennyiben kitartanak a monarchia mellett – a forradalom ellenében – kénytelen lesz ellenük szent háborút [dzsihád] hirdetni. [22] Mohamed Reza Pahlavi korábban sikeres, a katonai hatalomátvételt meghiúsító ›oszd meg és uralkodj‹ elvre épülő politikája 1979-ben visszafelé sült el, miután a különböző haderőnemek vezetői nem tudtak megegyezni a sah támogatását illetően. [23]

A reguláris hadsereg a forradalom után

A Khomeini ajatollah támogatók az iráni hadseregben a népet elnyomó hatalom eszközét, valamint az állami kiadások 35%-át felemésztő gazdasági terhet látták, így többen – köztük a baloldali Modzsáhedin-e Khalq – a megszűntetését követelték. Meggyőződésük szerint ugyanis a hadsereg megtartása az iszlám forradalommal össze nem egyeztethető szellemiséget képvisel, mert az túlságosan is a Pahlavik által kialakított államszervezethez illeszkedik. A kérésüket a Khomeini által miniszterelnöknek kinevezett Mahdi Bázárgán vezette átmeneti kormány elutasította egy esetleges belpolitikai zűrzavar kialakulásától tartva. Khomeini és társai tehát pragmatikus döntést hoztak, elsősorban az iráni területi integritást veszélyeztető, már 1979 márciusában jelentkező etnikai – arab, azeri, beludzs, kurd és türkmén – szeparatista törekvések veszélye miatt. Azonban a hadsereg iránti bizalmatlanságuk jeleként a fegyveres szervezetet jelentősen átalakították. A közvetlenül a Bázárgán-kormány bukását követően felállított forradalmi bírságok hét hónap alatt több mint 400 tisztet ítéltek halálra, [24] közöttük magasrangú vezetőket is, így a ›SAVAK‹ vezetőjét és a légierő parancsnokát. Másokat bebörtönöztek, külföldi száműzetésre ítéltek, kényszernyugdíjaztak, vagy a baloldali és marxista csoportok likvidáltak. A hadseregben tapasztalható tisztogatások 1980 őszéig a tisztikar mintegy 40%-át érinthették, [25] a hadsereg létszáma pedig közel a felére csökkent. A legjelentősebb létszámcsökkenést a szárazföldi haderőnem szenvedte el, de a képzett és nagy technikai tudással bíró tisztek, illetve technikai személyzet elvesztése a legnagyobb mértékben a légierőt sújtotta. [26] A hadsereg harci értékére és elrettentő képességére további csapást jelentett, hogy 1979 áprilisában kezdődő és 444 napig tartó teheráni túszdrámát követően az Egyesült Államok befagyasztotta az iráni hadsereg fenntartásával és további modernizációjával kapcsolatos technológiai-pénzügyi támogatást, valamint visszahívta az iráni hadsereg munkáját segítő technikai személyzetet. A folyamatos karbantartást igénylő fejlett haditechnika utánpótlásának leállítása és a technikai személyzet hiánya miatt a hadsereg szárazföldi ereje által használt harci eszközök 30%-a és a légierő felszerelésének 50-60%-a [köztük a helikopterek 60%-a] használhatatlanná vált. [27]

A politikai vezetésben az ekkorra már nagymértékben meggyengült hadsereggel szembeni idegenkedés és ellenszenv – amely abban is megmutatkozott, hogy a hadsereg költségvetését nagymértékben csökkentették – a nyolc évig tartó és az iráni védelmi iparnak súlyos veszteségeket okozó iraki-iráni háború (1980–1988) kitörésével megváltozott, miután Irak az iráni belpolitikai válságot kihasználva három irányból támadást intézett Irán ellen. Az 1979 májusában a Khomeini ajatollahot támogató fegyveres csoportosulások összeolvadásából létrejött az ekkor még önkéntes alapon szerveződő Iszlám Forradalmi Gárda [Szepáh-e Pászdárán-e Enqeláb-e Eszlámi] az iraki erőkkel szemben ekkor még szerény katonai erőt képviselt, ezért az államnak még az ›Artes‹ súlyos károkat elszenvedett haditechnikájára és megtépázott, mintegy 100.000 fős személyi állományára is szüksége volt. [Annak ellenére, hogy a hadsereg a karbantartási munkálatok hiánya miatt jelentős technikai veszteségeket szenvedett, a sah idején felhalmozott nagy lőszer- és fegyverkészletek továbbra is rendelkezésre álltak.] [28] A két szervezet egyesítésére az előzetes tervekkel ellentétben nem került sor, mert az veszélyeztette volna a Forradalmi Gárda ideológiáját, illetve a duális hadseregszerkezet fenntartásával egy, a Forradalmi Gárdán belüli erőközpont létrejöttének esélyét is csökkentették. [29] A két fegyveres szervezet összeolvasztásának gondolatáról Iránban Akbar Hásemi Rafszandzsáni 1989-ben történő elnökké választását követően mondtak le véglegesen. A két fegyveres erő vezetőit tömörítő központi vezérkar az alkotmány 1988–1989-es módosítását követően jött létre. Az iraki-iráni háború keserű harci tapasztalatai nyomán felálló egység feladata a hagyományos hadsereg és a Forradalmi Gárda közötti kommunikáció és együttműködés biztosítása lett. [30] Ennek ellenére a két fegyveres erő közötti intézményi rivalizálás – többek között az önálló parancsnoksági láncolatok léte miatt – a mai napig érzékelhető. [31]

A reguláris hadsereg az 1979-es iráni alkotmányban

Az iráni alkotmány több cikkelye kapcsolatos a hagyományos hadsereggel.  Az iráni alkotmány 144. cikkelye szerint az Iráni Iszlám Köztársaság hadseregének muszlim hadseregnek kell lennie. A kifejezés arra utal, hogy a hadseregben szolgálókat illetően elvárás, az iszlám vallás és az iszlám forradalom ideológiájának elkötelezett támogatása, valamint a forradalom megvalósításáért folytatott megingathatatlan küzdelem. [32] A 147. cikkely kimondja, hogy a kormány béke idején felhasználja a hadsereg személyi állományát és technikai felszerelését az esetlegesen előforduló segélyműveletekben úgy, hogy azzal nem veszélyezteti a hadsereg harckészültségét és a muszlim szellemiségét követő igazságszolgáltatás kritériumait. [33] Az alkotmány továbbá megnevezi a hadviselés klasszikus megközelítését képviselő, hagyományos hadsereg feladatait. A 143. cikkely szerint elsődleges feladata az ország függetlenségének, területi integritásának és az állam rendjének a védelme. [34] A belbiztonsági feladatokért nem felelős.  A mintegy 350.000 aktív főből álló ›Artes‹ szerkezeti felépítése az iszlám forradalmat követően alapvetően nem változott. Ennek megfelelően közel három évtizeden át ugyanazzal a három haderőnemmel – szárazföldi erők, légierő és haditengerészet – rendelkezett. A sorkötelezettségen alapuló, közepesen kiképzett állománnyal rendelkező iráni hagyományos hadsereg 2009-ben kiegészült egy negyedik haderőnemmel, a légierőből kiváló légvédelemmel. A hadsereg által alkalmazott haditechnika már korszerűtlen, modernizálása pedig az Iránra kirótt nemzetközi szankciók és fegyverembargó következtében akadozik. A hagyományos hadsereg – amelynek az összetétele az iszlám forradalom óta jelentősen megváltozott – emiatt az utóbbi évtizedekben figyelemreméltó védelmi ipart fejlesztett ki, de a Forradalmi Gárdával ellentétben a nemzetgazdaság csupán néhány szektorában rendelkezik érdemi befolyással. [35]

A Forradalmi Gárda létrejötte

Az 1979 májusában a Khomeini ajatollah rendeletének megfelelően  az őt támogató különböző fegyveres csoportosulások összeolvadásával létrejövő Forradalmi Gárda – a ›Szepáh‹ – mára az Iráni Iszlám Köztársaság legerősebb biztonsági és katonai szervezetévé vált, amely az iráni állam és társadalom valamennyi szférájára jelentős befolyást gyakorol. A hagyományos hadsereggel párhuzamos új fegyveres erő létrehozásával Khomeini és köre az iszlám forradalom sikerére nézve romboló hatású erők dominanciáját kívánták megakadályozni, így a toborzás során különös figyelmet fordítottak arra, hogy a baloldali Modzsáhedin-e Khalq tagjai ne tudjanak a szervezet soraiba beszivárogni.  A Forradalmi Gárda létrehozásában is fontos szerepet játszott az iráni katonai gondolkodást jellemző duális hadsereg elmélete. Khomeini és támogatói kezdetektől fogva bizalmatlanok voltak a sah hagyományos hadserege iránt. Ezt még inkább fokozta, hogy 1980 júliusában az újonnan kikiáltott Iráni Iszlám Köztársaság elleni sikertelen államcsínyt a ›SAVAK‹ és az ›Artes‹ tisztjei szervezték. [36]

A Forradalmi Gárda az iraki-iráni háborúban

Történeti fejlődése szempontjából az iraki-iráni háborúnak – amely az iráni köztudatban mint ›szent védekezés‹ [defá-e moqaddasz] ismeretes – különös jelentősége volt, amely hozzájárult az eredetileg alulról szerveződő Forradalmi Gárda katonai, politikai és gazdasági értelemben vett megerősödéséhez. A háború első évében az iráni politika bizonyos tényezői az akkor 20-30.000 főt számláló és szabadabb irányítás alatt álló Forradalmi Gárdát képzetlen fegyveres erőnek tekintették, és nem akarták bevonni a katonai-védelmi beruházások kedvezményezettjeinek körébe. A hagyományos hadsereg sikertelen offenzívája, valamint a Khomeini és köre számára kedvező iráni belpolitikai változások a Forradalmi Gárdának is javára váltak, mert egyrészt szervezete bizonyos szempontból már a hagyományos hadsereg felépítéséhez hasonlított, másrészt mind több hadműveletben vett sikeresen részt, és szélesebb körű politikai támogatottságra tett szert. [37]

A Forradalmi Gárdában szolgálatot teljesítő iráni veteránok [razmandegán] visszaemlékezései arra utalnak, hogy a háborúban felmutatott sikerük és túlélésük arra a sajátságos jelenségre vezethető vissza, hogy a ›Szepáh‹ összetartását s a soraikban harcolók harci motivációját sajátos karizmájuk alapozta meg. Ezt a karizmát pedig a síita hagyományokban központi szerepet betöltő ›önfeláldozás‹ [eszteshád]  sajátos értelmezése teremtette meg. Ez utóbbi mint fő szervezési elv reaktiválása többek között megmutatkozott a harmadik imám, Husszein és családja karbalái tragédiájához kapcsolódó, Muharram havi síita gyászünnepségek [azádári], valamint  a hajdani  eseményeket felidéző  síita passiójáték [taziyye] megtartásában, különösen a harci cselekmények előtt. A Forradalmi Gárdában a háborúzás síita interpretációja ekképpen informális hierarchiát is teremtett az ekkor még többnyire központi irányítást nélkülöző fegyveres erőn belül. A veteránok visszaemlékezéseiből az is kiderül, hogy ez a kialakult sajátos azonosságtudat képezte a legnagyobb eltérést a Forradalmi Gárda és az ›Artes‹ katonáinak szellemisége között. [38]

A Forradalmi Gárda a forradalom után elfogadott iráni alkotmányban

A ›Szepáh‹ háború során mutatott helytállásának köszönhetően rövid idő elteltével teljes belpolitikai támogatottságra tett szert. Khomeini meggyőződése szerint Irán egyenesen a Forradalmi Gárdának köszönheti fennmaradását, és ezt a feladatát az iraki-iráni háborút követően is teljesíteni hivatott. [39] A Forradalmi Gárda jelenlegi különös jogállása az 1979-es iráni alkotmányban még nem tűnik fel. Meghatározó politikai-gazdasági erőre hosszú évek során tett szert. [40] A 150. cikkely szerint az iráni iszlám forradalom kezdetén létrehozott Forradalmi Gárda feladata a forradalom és annak vívmányainak megőrzése. Felelősségi területét a törvények szabályozzák, ügyelvén a más fegyveres erőkkel való együttműködésre. [41] Az, hogy az alkotmány ily szűkszavúan szól a Forradalmi Gárda feladatairól, lehetővé teszi, hogy a ›Szepáh‹ változó és bővülő felelősségi területeit az alkotmány megváltoztatása nélkül is módosítani lehet. [42] Az évek múltával azonban a Forradalmi Gárda alkotmányban rögzített feladatkörének kialakult egy kiterjesztett értelmezése, amelynek révén már lényegesen szélesebb feladatkörrel rendelkezik. Ez a fegyveres szervezet azon túl, hogy belbiztonsági feladatokat lát el a társadalmi tiltakozások és az ellenzéki fellépések elfojtásával, nemzetvédelmi erőként a határokat is védelmezi, külföldi katonai műveleteket is megvalósít, valamint biztosítja a fennálló államszervezet társadalmi támogatottságát. Speciális feladatkörének és kedvező politikai kapcsolatainak köszönhetően a Forradalmi Gárda az ›Arteshez‹ viszonyítva jobban  hozzájut az anyagi forrásokhoz és a katonai felszerelésekhez. [43]

A Forradalmi Gárda szervezeti felépítése

A mintegy 120.000 fős ›Szepáh‹ jelenleg három haderőnemből épül fel, és ezeket külön parancsnokok irányítják. [44]  Az alapvetően az aszimmetrikus hadviselésre törekvő Forradalmi Gárda a három hagyományos haderőnemen kívül paramilitáris és speciális alakulatokkal, illetve különleges szervezetekkel is rendelkezik. A ›Szepáh‹ két legjelentősebb paramilitáris alakulata a Legfelsőbb Vezető Irodájának alárendelt ›Baszídzs Milícia‹ és a ›Qudsz Erők‹. Az elhárító és hírszerző szolgálathoz hasonlóan az antiterrorista egység és a Legfelsőbb Vezető védelméért felelős testőrség egyaránt főparancsnokságtól függetlenül működik. Ezenkívül az Irán területi integritását veszélyeztető kurd kisebbségre és a védelmi szempontból kihívást jelentő keleti határvidékre külön egység ügyel. A hatályos törvények értelmében a Forradalmi Gárdát hivatalosan a főparancsnok irányítja, de az ő hatalma és befolyása a gyakorlatban ennél szerényebb. A többnyire 16 és 40 év közötti férfiakból toborzott állománya sorkötelezett, állandó, időleges és speciális személyzetből áll. [45] A Forradalmi Gárdának a hagyományos hadsereghez hasonlóan saját katonai akadémiái vannak. A felvételi szabályzat nem zárja ki az iráni szunnita állampolgárok jelentkezését, de az iráni fegyveres erők szolgálati szabályzata olyan ideológiai feltételeket határoz meg – így a Legfelsőbb Vezető és az új, muszlim államrend iránti feltétlen lojalitást –, aminek a szunniták rendszerint nem felelnek meg. A Forradalmi Gárdában szolgálók számára előírják, hogy katonai tanulmányaikat a ›Dánesgáh-e Emám Hoszajn‹ intézményben folytassák. A jelentkezők közül a mártírok és hősi halottak leszármazottai kivételes elbírálásban, természetesen előnyben részesülnek. [46]

Az iráni katonapolitikára jellemző duális hadseregszervezet gondolata a Forradalmi Gárda és a hagyományos hadsereg haderőnemei feladatrendszerében is megjelenik. Az ›Artes‹ és a ›Szepáh‹ egyaránt rendelkezik haditengerészettel, amelyek átfogó rendeltetéssel és felelősségi körrel ellátottak – egy 2007-es reformot követően a feladatrendszerükre a magasabb fokú differenciálás jellemző – de kiképzésmódjuk, technikai felszereltségük és harcmodoruk jelentős különbségeket mutat. A hagyományos hadseregen belül működő Iszlám Köztársaság Haditengerészete az Arab/Perzsa-öbölben, az Arab-tengeren és az Indiai-óceánon hagyományos haditengerészeti feladatokat lát el, többek között a kalóztevékenység elleni küzdelmet az Ádeni-öbölben. A Forradalmi Gárda műveleti területe viszont az Öböl-vidékre koncentrálódik, ahol kisebb méretű, gyors hajókkal a fegyvereres konfliktusok megvívásának új formáját képviselő aszimmetrikus hadviselést folytat. [47]

A Forradalmi Gárda gazdasági ereje

A Forradalmi Gárda történetében a második jelentős mérföldkövet az iraki-iráni háborút követő nemzeti újjáépítés jelentette. A harci tapasztalatok leszűrését követően az iráni politikai elit a fegyveres erők modernizálása mellett döntött. Fejlett nehézfegyverzetet – erős fegyverzettel és vastag páncélzattal ellátott harckocsikat, nehézfegyverzet hordozására alkalmas harci repülőgépeket és tengeralattjárókat – valamint fontos fegyverrendszereket – így légvédelmi és rakétaelhárító fegyverrendszert – állítottak rendszerbe, elsősorban a Forradalmi Gárdán belül. A ›Szepáh‹ technológiai dominanciája ezen felül egy másik területen is megmutatkozik. A Forradalmi Gárda két legkiemelkedőbb fejlesztése az iráni védelmi és biztonságpolitikai gondolkodás központi elemének számító nukleáris és a ballisztikus rakéta programhoz kötődik, amellyel az új államrend fenntartását, valamint az ország területi integritását és szuverenitását kívánják biztosítani. A hagyományos hadsereget az ipari-gazdasági újjáépítés során is háttérbe szorították. A legtöbb állami beruházást – többek között az autópályák, alagutak, gátak, vízelterelő rendszerek, víz-, gáz- és olajvezetékek építését és a tengeri építkezéseket – a Forradalmi Gárdához kötődő, a több mint 800 céget tömörítő ›Khátam al-Anbiyá‹  pénzügyi vállalkozási csoport nyerte el. [48] A ›Szepáh‹ az 1967-ben megnyitott Teheráni Értéktőzsde egyik legfontosabb szereplőjévé vált, befolyással rendelkezik az iráni bankszektorban, az oktatás, propaganda és kultúra területén, illetve 2009 óta többségi tulajdonos a biztonsági szempontból érzékeny telekommunikációs szektorban. A Khomeini ajatollah által létrehozott ›Khátam al-Anbiyá‹ az ipari és fejlesztési projektek terén Irán egyik legnagyobb kivitelezője és a legjelentősebb technológiai-mérnöki központ a Forradalmi Gárdán belül. Biztonsági okokból az Iránban és kívüle is jelenlévő pénzügyi csoportosulásra nem vonatkozik a vámellenőrzés, és 1993 óta adóznia sem kell. Az állam által különleges kedvez-ményekben részesülő Forradalmi Gárdát az iráni parlament [Madzslisz] és a kormány sem vonhatja felelősségre, csak a Legfelsőbb Vezető. Gazdasági erejét tovább növeli, hogy több száz olyan vállalattal működik együtt szorosan, amelyek bár magánvállalkozások, de a ›Szepáh‹ veteránjai irányítják azokat. [49] Ezen kívül a Forradalmi Gárdához jelentős gazdasági befolyással rendelkező, hivatalosan nem kormányzati szervként működő alapítványok [bonyád-há] is kötődnek. Utóbbiak között a legnagyobb a ›Bonyád-e Mostazafán‹, melynek elődje a Pahlavi-időszak jelentős politikai befolyással rendelkező alapítványa, a ›Pahlavi Foundation‹ volt, amely gazdasági hálózatként működött. A jogutód alapítvány és a Forradalmi Gárda közötti szoros kapcsolatra utal, hogy korábbi elnöke a volt védelmi miniszter és a Forradalmi Gárda veteránja, Mohamed Forúzande volt. [50] A Forradalmi Gárda gazdasági dominanciáját jól mutatja, hogy a 2012-es adatok szerint az importált termékek 57%-a és Irán – olajipartól független – exporttermékeinek 30%-a a ›Khátam al-Anbiyá‹ vállalkozási csoportosulás tevékenységéhez kapcsolódik. Nemzetközi becslések szerint a stratégiai ágazatokat irányító Forradalmi Gárda gazdasági tevékenysége az iráni GDP 20–50%-át teszi ki. [51]

A Forradalmi Gárda gazdasági tevékenységének kritikája

A Forradalmi Gárda vezetői a fegyveres erő szerteágazó gazdasági tevékenységét többnyire az alkotmány már említett 147. cikkelyére alapozzák. Az állami vállalatok privatizációjában való részvételükkel kapcsolatban újabban a 44. cikkelyre hivatkoznak. [52] Persze a Forradalmi Gárda gazdasági tevékenységét vannak, akik keményen bírálják. Több iráni parlamenti képviselő azzal vádolta meg a Forradalmi Gárdát, hogy tevékenységének egy részét illegális módon végzi. Egyikük azt is állította, hogy a ›Szepáh‹ 60 illegális kikötőt tart fenn. Egy másik kritika szerint az Iránba importált áruk egyharmada a feketepiacon át jut be az országba, és ellene a Forradalmi Gárda érdemben nem tesz semmit sem. [53] A Forradalmi Gárda Iránon kívüli – elsősorban az Irántól függő, illetve megbízott szervezetekként működő szíriai, iraki és jemeni síita fegyveres csoportok – tevékenységével összefüggő pénzügyi bevételeiről régóta hangoztatják, hogy annak jelentős részét pénzmosás útján legalizálják. [54]

A Forradalmi Gárda Mohamed Khátami elnöksége idején (1997–2005)

A Forradalmi Gárda gazdasági ereje a reformista és az Irán nemzetközi gazdasági integrációját elősegítő Mohamed Khátami elnöksége (1997–2005) idején tovább erősödött. Ebben a időszakban a töredezetté váló iráni belpolitikában a ›Szepáh‹ Irán legfontosabb biztonsági szervezetévé vált és jelentős politikai befolyásra tett szert. A rendszer egyik pilléreként működő Forradalmi Gárda persze tartott attól, hogy a társadalmi reformokat bevezető, olykor a  ›Gorbacsov ajatollah‹  néven gúnyolt elnök politikája veszélyeztetheti az iszlám forradalom vívmányait, ezért a szervezet magasrangú vezetői Khátamit katonai hatalomátvétellel fenyegették meg. [55] A Forradalmi Gárda politikai befolyását és hatalmát mutatja, hogy a 2000-es évek első évtizedében a ›Szakértők Gyűlése‹ [Madzslesz-e Khobregán] tagjainak 6%-a, az iráni parlament képviselőinek 19%-a, a kormány tagjainak pedig  66%-a ›Szepáh‹ veteránjai közül került ki. [56]

A Forradalmi Gárda Mahmúd Ahmadinezsád elnök idején (2005–2013)

A konzervatív Mahmúd Ahmadinezsád elnöksége idején (2005–2013) a Forradalmi Gárda politikai-közigazgatási térnyerése az adminisztratív forradalomnak nevezett folyamatban jutott tetőpontjára. Ennek során – miután a reformereket kiszorították – a Forradalmi Gárdát támogató konzervatívok kerültek fontos államigazgatási pozíciókba. [57] A Forradalmi Gárda politikai-gazdasági hatalmának további – elsősorban az olaj- és gázszektorban megmutatkozó – erősödését az Irán ellen kiszabott, egyre bonyolultabbá és többszereplőssé váló nemzetközi szankciók is segítették. Eközben az Iránban a be nem jelentett araki és natanzi nukleáris létesítmények leleplezése után olyan gazdasági helyzet alakult ki, amelyben az Iránban történő beruházások a belföldi magánszektor, valamint a nemzetközi vállalatok számára rendkívüli nehézségekkel jártak. A  ›Szepáh‹ és az olajipar közötti szoros kapcsolatra utal, hogy Mahmúd Ahmadinezsád elnök a ›Khatam al-Anbiyá‹ vezetőjét 2011-ben olajügyi miniszterré nevezte ki. [58]

A Forradalmi Gárda elsőbbsége a hagyományos hadsereggel szemben a gazdasági területen túl a költségvetésben is megmutatkozott. Míg a Forradalmi Gárda a 2010–2011-es évben 5.8 milliárd dollárral rendelkezett, addig az ›Artes‹ – a több mint 2.5-szeres személyi állománya ellenére – csupán 4.9 milliárd dollárral. [59] A reformista Hasszán Róḥáni első elnöki ciklusa (2013–2017) során megkísérelte, hogy a Forradalmi Gárda gazdasági-politikai befolyását visszaszorítsa, de az a Legfelsőbb Vezető beavatkozása miatt nem járt sikerrel. [60] Ennek nyomán a ›Szepáh‹ rendelkezett a 2017–2018-as év honvédelmi költségvetésének közel 60%-ával, a hagyományos hadseregnek juttatott összeg közel háromszorosával. [61] Az általunk felhasznált szakértői vélemények szerint a Forradalmi Gárda különleges jogállása és jelentős politikai befolyása a hajdani római elit, a Praetorianus Gárda testőrségével mutat hasonlatosságot, amely mint állam az államban létezik. [62] Sőt, a Forradalmi Gárdához tartozó ›Qudsz Erők‹ volt parancsnoka, Qászem Szolejmáni nézete szerint a Forradalmi Gárda egyenesen szavatolja Irán fennmaradását. [63]

A reguláris hadsereg és a Forradalmi Gárda társadalmi megítélése

A két fegyveres erő társadalmi megbecsültségével kapcsolatban nincs egységes vélemény a szakirodalomban. A kutatók egy része úgy véli, hogy a Forradalmi Gárda az iráni politikai vezetőkön túl az iráni társadalomban is nagyobb presztízsre tett szert mint a hagyományos hadsereg, minthogy a ›Szepáh‹ kedvezőbb szakmai lehetőséget és pénzügyi előnyöket – többek között lakáshoz jutást és kamatmentes hiteleket – kínál a soraiban szolgálatot teljesítőknek. A közvélemény szerint a Forradalmi Gárdában történő katonai szolgálat egyfajta ugródeszka a sikeres karrier felé, ezáltal jelentős társadalmi tőkét biztosít a ›Szepáh‹ veteránjai számára. [64] A kutatók másik csoportja azon az állásponton van, hogy az iráni társadalom széles rétege a Forradalmi Gárdát elnyomó erőnek tekinti, és felelősnek tartja a nyolc évig tartó, az iráni nemzetgazdaságot igen megterhelő iraki-iráni háborúért is. Ezzel szemben a hagyományos hadsereg politikai semlegességének és katonai professzionalizmusának köszönhetően jelentősebb társadalmi megbecsülésnek örvend. [65]

A szektáns milíciák támogatása

Irán/Perzsia a térségében az ókortól kezdődően mindig rendelkezett valamiféle regionális hatalmi státusszal. Regionális hatalmi törekvése a 20. századi teljes történetét végigkíséri: a Pahlavi uralkodók ezt egy erős hadsereg létrehozásával kívánták elérni, Khomeini ajatollah pedig az 1979-es iráni iszlám forradalmat akarta exportálni a térség muszlimok lakta államaiba.  [66]

Az utóbbi elképzelés több helyen fellelhető az Iráni Iszlám Köztársaság 1979-es alkotmányában. Az alkotmány preambulumában két helyen is kinyilvánítják ezt a forradalom sikere után megfogalmazott törekvést. Az ›Iszlám szellemiségének megfelelő kormányzati szerkezet‹ fejezetben az elnyomottakat felszabadító muszlim forradalom képezi a  folytatást Iránon belül és kívül. [67] A ›Vallási alapon működő haderő‹ részben közlik, hogy a reguláris hadseregnek és a Forradalmi Gárdának az iszlám vallás szellemisége és tanítása szerint kell működnie. A határok védelmén túl pedig vallásos misszió keretében szent háborút [dzsihád] kell vívniuk és terjeszteniük kell az isteni törvény felsőbbrendűségét a világ bármely pontján. A Forradalmi Gárda ideológiai elkötelezettségét a szervezet emblémája is tükrözi: az AK-47-es gépkarabélyt tartó ököl felett található földgömb az iszlám forradalom globális méretű exportját jelzi. Mindezt a Korán egyik verssorával [K. 8.60] támasztják alá. [68] Az alkotmány 9. ›A hadsereg és a Forradalmi Gárda‹ fejezete 154. cikkelye bár kinyilvánítja, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság más országok belügyeibe nem kíván beavatkozni, ugyanakkor támogatja a világban élő elnyomottak [musztadhafún] küzdelmét a ›fennhéjázókkal‹  [musztakbirún] szemben. [69] A forradalom utáni államrend, s az új rendszer első teoretikusa, Mohamed Dzsavád Láridzsáni nemzetközi terén kialakított elmélete, a ›Nazariyyat umm al-qurá‹ is ezt erősíti meg. Ekképpen az iszlám forradalom exportja Irán hivatalos külpolitikájának részévé vált. [70] Irán az 1980-as években több országgal és muszlim szervezettel alakított ki szoros kapcsolatokat. Először a síához tartozó alawita [nuszajri] vallási kisebbség által kormányzott Szíriával, majd a libanoni síita ›Hezbollah‹ és a szunnita palesztin ›Hamász‹ csoportosulásokkal. A Szíria, Irán, ›Hezbollah‹ és ›Hamász‹ közötti szövetségben  a vallási kötelékeken túl a reálpolitikai célok is kezdettől fogva jelen voltak. [71]

A forradalmi hevület visszaszorulása

Irán több, a Forradalmi Gárdához kapcsolódó szervezeten keresztül tett kísérletet a régió muszlimok lakta államaiban az 1979-es iráni iszlám forradalomhoz hasonló felkelések kirobbantására, amit a környező országok létüket fenyegető veszélyforrásként értékeltek. A Forradalmi Gárda Irakban, Kuvaitban, Bahreinben és Libanonban is fegyveres támadásokat hajtott végre. A ›Szepáh‹ szárazföldi erők parancsnokának nyilatkozata szerint a Forradalmi Gárda az iraki síiták felszabadítása után rövidesen Jeruzsálemet is visszahódítja az izraeli uralomtól, előkészítvén a 12. ›rejtőző‹ [gháib] imám visszatérését. A forradalom katonai eszközökkel történő exportjának gondolata azonban az iraki-iráni háború elhúzódásával a háttérbe szorult, mert Irán képtelen volt többfrontos harcot vívni. E mellett a forradalom kirobbantását célzó próbálkozások is sikertelennek bizonyultak, és tovább mélyült a konfliktus Szaúd-Arábiával az 1987-es zarándoklaton [haddzs] történt események után. Khomeini ajatollah 1984-ben iráni diplomatákhoz intézett beszédében már megmutatkoztak a forradalmi ideológia mérséklődésének első jelei. Az új elgondolás teljes kibontakozására azonban Khomeini haláláig várni kellett. A forradalmi ›hevület‹ visszaszorítására  az 1989-ben elnökké megválasztott Akbar Hásemi Rafszandzsáni idején került sor. Az ő meggyőződése szerint az iszlám forradalmat nem erőszak útján kell más államokba exportálni, hanem az iszlám szellemiségén alapuló, a fejlődést előtérbe helyező társadalmi-gazdasági modellt kell a többnyire elnyomott, kisebbségben élő síita népességnek megmutatni. [72] A módszertani irányváltás – amelynek során a külpolitikában a forradalmi radikalizmus gondolatát a pragmatikus nézőpont és a nemzetállami geopolitika vette át – bár nem enyhítette a regionális feszültségeket, de az iráni külpolitikát a vele szembenálló országok számára is kiszámíthatóbbá tette. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Irán közelebb kerüljön regionális hatalommá válásához. Az Irán nemzetközi izolációját csökkenteni kívánó Mohamed Khátami elnöksége idején a Khomeinihez kapcsolódó univerzalista külpolitikai stratégiával történt szakítás nyomán a síita iszlámizmus forradalmi lendülete még inkább alábbhagyott. [73]

Hatalmi átrendeződések az ezredfordulón és az erre adott iráni válasz

Az évezred elején a közel-keleti hatalmi egyensúly jelentősen megváltozott. Az Egyesült Államok Afganisztán (2001) és Irak (2003) elleni inváziója nyomán új erőviszonyok alakultak ki a régióban. Egyrészt Szaddám Husszein rendszerének bukásával Irak már nem tudta betölteni az Iránnal szembeni korábbi ellensúly szerepét, és az ország lakóinak többségét alkotó síiták ragadták magukhoz a politikai hatalmat. Másrészt pedig az amerikai invázió által elindított geopolitikai átrendeződés Irán megerősödéséhez vezetett. Az újra regionális nagyhatalommá váló Irán arra törekedett, hogy a ›síita újjáéledés‹ [tasajju] révén egy országokon átívelő, összefüggő síita övezetet – ún. ›síita félholdat‹ – hozzon létre. Ennek az Afganisztántól egészen Libanonig húzódó övezetnek az elképzelését a térségbeli szunnita államok nemzetbiztonsági fenyegetésként fogadták, minthogy az együtt járt saját politikai dominanciájuk meggyengülésével. A szunnita állam-hatalommal szembehelyezkedő síiták fellépését Irakban már az 1960-as években is szektás [táifiyya] megmozdulásnak tekintették. [74]

Az Egyesült Államok közel-keleti politikájára tekintvén az iráni politikai vezetés meg volt arról győződve, hogy az afganisztáni és iraki rendszerváltás után Amerika célja az 1979-ben létrejövő iráni állami berendezkedés megdöntése lesz. Az iráni félelmeket a 2011 elején kezdődő ›arab tavasz/iszlamista tél‹ eseménysorozat tovább erősítette. Irán ezért az alapvetően pragmatista, de retorikájában számos forradalmi-ideológiai elemet vegyítő Mahmúd Ahmadinezsád elnöksége óta nemzeti szuverenitásának egyik garanciáját a nukleáris és ballisztikus rakéta program folytatásában látja, valamint abban, hogy a ›síita újjáéledés‹ során a térség különböző síita szervezeteit a korábbinál is nagyobb mértékben támogatja, elsősorban saját regionális befolyásának megerősítése, nemzeti szuverenitása, illetve az iszlám forradalom győzelme után létrejött államrendjének fenntartása érdekében. [75] Ezt a feladatot a gyengébb képességekkel rendelkező reguláris hadsereg helyett a hagyományos és aszimmetrikus képességekkel is bíró Forradalmi Gárda külpolitikai szárnyaként működő, az 1990-ben létrehozott és mintegy 15.000 főből álló ›Qudsz Erők‹ hajtja végre. Az eredetileg a forradalom exportálásáért felelős számtalan fegyveres csoportosulás egyesítésével megalakuló különleges egység feladatának középpontjában nem a közvetlen harci tevékenység áll. A bevetési területen megbízható erőket hoz létre, és velük hosszútávú partnerkapcsolatot alakít ki. Ennek során az együttműködő katonai erőknek katonai kiképzést és pénzügyi támogatást nyújt, valamint tanácsadói és összekötői szerepet is betölt. Külföldi hírszerzési feladatot is ellát, s gyakran alkalmazza a nem hagyományos hadviselés különböző módjait. A hagyományos képességek hiányát elsősorban terrorcselekmények [76] és kibertámadások végrehajtásával igyekeznek pótolni. Irán a nukleáris létesítményeit és űrprogramját veszélyeztető külföldi kibertámadások miatt döntött kiberhadviselési képességeinek fejlesztéséről. [77] Alapvetően a Forradalmi Gárdára összpontosító katonai doktrínájában kiemelkedő szerepet tölt be a terrorizmus alkalmazása. A ›Qudsz Erők‹ 2011 és 2013 között több mint 30 alkalommal hajtott végre terrortámadást a világ számos pontján, s egy alkalommal Szaúd-Arábia Egyesült Államokbeli nagykövetét is megkísérelte megölni. [78]

Az Iránhoz köthető közel-keleti proxyk

A térség több országban – Irakban, Szíriában, Szaúd-Arábiában és Jemenben – 17 Iránhoz kötődő, megközelítőleg 300.000 katonát tömörítő fegyveres társszervezet található. Ezek közül a legjelentősebb az Irán szíriai nagykövete által 1982-ben alapított ›Hezbollah‹. A Khomeini ajatollah forradalmi ideológiáját követő szervezet politikai és katonai szárnyból áll, fegyveres ereje 45.000 főt számlál, harcértéke pedig a libanoni hadseregét is felülmúlja. Megalakulása óta küzd a szomszédos Izrael Állam és az Egyesült Államok ellen, valamint 2012-től az Irán által is támogatott alavita Bassár el-Aszad elnök oldalán harcol a szíriai polgárháborúban. Az Irán által pártolt iraki társszervezetek közül többek között a ›Katáib Hezbollah‹, a 2014-ben alapított  és mintegy 100-120.000 harcost számláló al-Hasd as-Sabi‹, és az 1982 óta létező, 20.000 fős ›Munazzamat Badr‹  síita milíciák a jelentősebbek. Számukra az iráni Kermánsahr tartományban biztosítanak kiképzést a Forradalmi Gárda elitegysége, a ›Qudsz Erők‹ bázisán. Szíriában a 10.000 fős ›Liwá Abu Fadl al-Abbász‹, a pakisztáni síitákat tömörítő, 5.000 főből álló ›Liwá Zaynabiyyún‹ és a 3.000 harcosból álló ›Szaráyá Taliyat al-Khurászáni‹ a legfontosabb Irán által támogatott társszervezetek. Elképzelhető, hogy a közeljövőben Irán kísérletet tesz a Szaúd-Arábiában, Bahreinben és Kuvaitban is működő, 1997-ben felbomlott síita milícia, a ›Hezbollah al-Hidzsáz‹ újjászervezésére. A jemeni síita zajditák alkotta ›Anszár Allah‹ milícia támogatása révén Iránnak lehetősége nyílik alacsony költséggel az ellenséges Szaúd-Arábia megtámadására rakétákkal. Ezen társszervezetek Irán számára azért jelentősek, mert sikeres együttműködésükkel segítik az iráni külpolitikai célok elérését úgy, hogy az nem az iráni fegyveres erőknek okoz majd veszteségeket. [79]

Az iráni érdekek ›soft power‹ útján történő terjesztése

A szektáns milíciák fegyverrel és katonai kiképzéssel történő támogatása mellett Irán hosszú ideje komoly figyelmet fordít arra, hogy befolyását útján terjessze. Egyes országokban – főként Jordániában, Szíriában, Szudánban, Algériában és Marokkóban – a szunnita iszlámról a síita iszlámra történő áttérés növekszik, de ennek nagyságrendjéről pontos számadatok nem állnak rendelkezésre. Irán állítólagos intenzív missziós tevékenységét [dawa] a szunnita államokban különös aggodalommal figyelik, és benne a hajdan erőteljes síita asszimilációs politikát folytató ›Szafavidák visszatérését‹ látják. A folyamatra több ország biztonságpolitikai veszélyként tekint, s a visszaszorítására törekednek. [80]

Felhasznált irodalom

[1] Savory, Roger, M., Social Development in Iran during the Pahlavi Era, in G. Lenczowski [ed.], Iran under the Pahlavis. Stamford 1978, 95.

[2] Ward, S. R., Immortal. A Military History of Iran and its Armed Forces, Washington 2009, 133–135, 141–143.

[3] Ward, 145–147.

[4] Cronin, St., in The Making of Modern Iran. State and Society Building under Riza Shah, 1921-1941, London/New York 2003, 48.

[5] Cronin, 45.

[6] Cronin, 40.

[7] Ricks, T. M., U.S. Military Missions to Iran, 1943–1978: The Political Economy of Military Assistance, IS 3–4/1979, 168–173.

[8] Ricks, 176–177.

[9] Ricks, 178–179, 187.

[10] Ricks, 196.

[11] Ward, 181, 193–194.

[12] Tagavi, J., The Iran-Iraq War: The First Three Years in Iran since the Revolution. Internal Dynamics, Regional Conflict, and the Superpowers, New York, 1985, 63.

[13] Ward, 195.

[14] Cann, Rebecca/Danopulos, Constantine, The Military and Politics in a Theocratic State: Iran as Case Study, AF&S 2/1997, 273–274.

[15] N. Rózsa Erzsébet, Hagyomány és modernitás. Az iráni külpolitika kihívásai a 21. század elején. Bp. 2020, 30.

[16] N. Rózsa, 30.

[17] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya (Qánún-e Asási-ye Dzsumhúri-ye Eszlámi-ye Irán), 151. cikkely.

[18] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, 146. cikkely.

[19] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, 110. cikkely.

[20] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, 145. cikkely.

[21] Almaraghy, F. A., The Relationship between the Military Institution and the Iranian Political System in Light of Compatibility Theory, in Military Institution in Iran between Revolution and Statehold, Norderstedt 2020, 28–29.

[22] Ward, 222–223.

[23] Cann/Constantine, 274.

[24] Almaraghy, 22–23.

[25] Ward, 228–229.

[26] Ward, 244.

[27] Ward, 245.

[28] Tagavi, 65, 67.

[29] N. Rózsa, 30–31.

[30] Rizvi, M. M., Evaluating the Political and Economic Role of the IRGC, SA 4/2012, 584.

[31] Ward, 245–246.

[32] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, 144. cikkely.

[33] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, 147. cikkely

[34] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, 143. cikkely

[35] N. Rózsa, 31.

[36] Rizvi, 584, 586.

[37] Alemzadeh, M., The Islamic Revolutionary Guards Corps in the Iran-Iraq War: an unconventional military’s survival, BJMES 4/2019, 623, 629–630.

[38] Alemzadeh, 624–627, 633–638.

[39] Shamsuddin, L. A., The Economic Activities of the Iranian Revolutionary Guards Corps. Tools and Implications for Iran and the Region, in Military Institution in Iran between Revolution and Statehold, Norderstedt 2000, 145.

[40] Rizvi, 588.

[41] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, 150. cikkely.

[42] Almaraghy, 25.

[43] N. Rózsa, 31–33.

[44] Sáfrán József, A Forradalmi Gárda terrorszervezetté nyilvánítása, Hadtudományi Szemle 13/4/2020, 124, vö. N. Rózsa, 31–32. [A szakirodalom néhol három, néhol öt haderőnemet nevez meg a Forradalmi Gárdával kapcsolatban. Az öt haderőnem úgy jön ki, hogy a három hagyományos haderőnemhez hozzáveszik a Forradalmi Gárda két paramilitáris egységét is.]

[45] N. Rózsa, 31–32.

[46] Almaraghy, 26–28.

[47] N. Rózsa, 32 és Sárfán, 125.

[48] Garduño, G. M., Le modèle des Pāsdārān-Artesh: Préoccupations internes et défis dand le cadre du printemps arabe, MM 4/2012, 72–75.

[49] Rizvi, 590–592 és Almaraghy, 30.

[50] Wehrey, F., Economic Expansion: The IRGC’s Business Conglomerate and Public Works in, F. Wehrey, [ed.] The Rise of the Pasdaran. Assessing the Domestic Roles of Iran’s Islamic Revolutionary Guards Corps, Santa Monica, 56–57.

[51] Shamsuddin, 148.

[52] Alfoneh, A. Iran Unveiled: How the Revolutionary Guards is Turning Theocracy into Military Dictatorship, Washington 2013, 166–167.

[53] Rizvi, 592.

[54] Almaraghy, 33.

[55] Rizvi, 585, 589 és Almaraghy, 32–33.

[56] Garduño Garcia, 74.

[57] Almaraghy, 33.

[58] Forozan, H./Shahi, A., The Military and the State in Iran: The Economic Rise of the Revolutionary Guards, MEJ 1/2017, 77–78.

[59] Garduño Garcia, 74.

[60] Forozan/Shahi, 82–83.

[61] Almaraghy, 30–31.

[62] Forozan/Shahi, 68–70.

[63] Salama, M. M., The Military Doctrine of the Iranian Armed Forces Considering the Dual Army and the Revolutionary Guards, in M. S. Alsulami/ F. A. Almaraghy [ed’s], Military Institution in Iran between Revolution and Statehold, Norderstedt 2020, 57.

[64] Garduño Garcia, 75, Forozan/Shahi, 73.

[65] N. Rózsa, 33.

[66] N. Rózsa, 49.

[67] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, Preambulum.

[68] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, Preambulum.

[69] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, 154. cikkely.

[70] Arjomand, Said Amir, After Khomeni. Iran under his Successors. New York 2009, 134.

[71] Rostoványi Zsolt, Iszlám és a 21. század. Kihívások és válaszok. Bp. 2020, 158.

[72] Arjomand, 134-137, 142.

[73] Jany János, Az iszlamizmus. Eszmetörténet és geopolitika. Bp. 2016, 127–129.

[74] Rostoványi, 156–158, 165.

[75] Vakil, S., Iran in A. Moghadam [ed.] Militancy and Political Violence is Shiism. Trends and Patterns, London/New York 2012, 87–89.

[76] N. Rózsa, 33.

[77] Rezaei, F., Iran’s Military Capability: The Structure and Strength of Forces, IT 4/2019, 197–200.

[78] Salama, 65.

[79] Rezaei, 189–192.

[80] Rostoványi, 166–168.

 

Írta: Kmeczkó Sára

Kiemelt kép forrása: flickr.com

A Az Iráni Iszlám Köztársaság fegyveres erői: a reguláris hadsereg és a Forradalmi Gárda bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A Gazprom orosz energiavállalat bejelentése, miszerint egyoldalúan leállítja a gázszállítást az európai ügyfeleknek, indokolatlan és elfogadhatatlan, újabb zsarolási kísérletet jelent Oroszország részéről – jelentette ki Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerdán arra reagálva, hogy a Gazprom leállította a gázszállítást a bolgár Bulgargaz és a lengyel PGNiG vállalatnak, mivel nem fizettek rubelben a megállapított határidőn belül.

Von der Leyen közleményében kijelentette: a gázszállítás leállítása ismét megmutatta, hogy Oroszország mint gázszolgáltató megbízhatatlan.

“Felkészültünk erre a forgatókönyvre. Szoros kapcsolatban állunk valamennyi tagállammal. Azon dolgozunk, hogy az Európai Unióban biztosítsuk az alternatív szállításokat és a lehető legjobb tárolási szinteket” – fogalmazott. Elmondta, a tagállamok vészhelyzeti terveket dolgoztak ki egy ilyen forgatókönyvre vonatkozóan. A gázellátás koordinálására nemrégiben létrehozott csoport pedig megtartja ülését, hogy feltérképezze a helyzetet és összehangolt uniós szintű választ dolgozzon ki – közölte.

Aláhúzta továbbá: az Európai Unió továbbra is együtt fog működni a nemzetközi partnerekkel az alternatív gázszállítások biztosításában, miként az európai és a nemzetközi közösség más vezetőivel is azért, hogy az európai energiaellátás biztonsága szavatolt maradjon. Az európaiak bízhatnak az unió egységében és teljes szolidaritásában azokkal a tagállamokkal, amelyek az új kihívással szemben kiemelten érintettek – mondta. “Az európaiak számíthatnak teljes támogatásunkra” – tette hozzá.

Az Európai Bizottság elnöke szerdán délután tartott sajtótájékoztatóján közölte: a bizottság mindent megtesz, hogy a gázszolgáltatás leállása a lehető legkevesebb hatással járjon az európai fogyasztókra. Elmondta, Lengyelország és Bulgária gázellátását uniós szomszédai biztosítják, ami a szolidaritás kifejezése mellett az energiahálózatok összekapcsoltságának jelentőségét és hatékonyságát is kiemeli.

“Ma a Kreml ismét kudarcot vallott abban, hogy megossza az európaiakat. Az orosz fosszilis tüzelőanyagok korszaka Európában véget ér. Európa előre lép az energia kérdésének terén” – fogalmazott.

Von der Leyen emlékeztetett a testület március elején előterjesztett javaslatára, amely egyebek mellett diverzifikálni kívánja a gázellátást, gyorsítani a megújuló energiahordozók elterjedését, valamint számos intézkedést vázol az emelkedő európai energiaárakra történő reagálástól az európai gázkészletek mielőbbi feltöltéséig. Megemlítette továbbá az Európai Unió és az Egyesült Államok között március végén létrejött, a cseppfolyósított földgáz leszállítását (LNG) az európai piac számára biztosító megállapodást is.

“Oroszország agresszív lépése újabb emlékeztető, hogy megbízható partnerekkel kell együttműködnünk, és ki kell építenünk energiafüggetlenségünket” – fogalmazott.

Ezzel összefüggésben közölte: az uniós bizottság május közepén mutatja be a zöld átállás felgyorsítására vonatkozó terveit. “Minden euró, melyet a megújuló energiaforrásokba és az energiahatékonyságba fektetünk, a jövőbeli energiafüggetlenségünk előlege” – tette hozzá Ursula von der Leyen.

Putyin  árcius 23-án rendelte el, hogy az Oroszországgal szemben “barátságtalan” országokkal folyó gázkereskedelemben át kell állni a rubelalapú elszámolásra. Mint mondta, az orosz fél nem fogadja el az ilyen szerződések alapján történő kifizetéseket “kompromittált valutákban”, beleértve a dollárt és az eurót. A Gazprom értesítette a lengyel és a bolgár importőr vállalatot, hogy szerdától felfüggeszti a gázszállításokat, mivel nem hajlandók orosz rubelben teljesíteni a végső kifizetéseket. Az orosz szövetségi vámszolgálat szerint a Lengyelországba irányuló orosz gázszállítások tavaly 9,4 százalékkal, 10,58 milliárd köbméterre emelkedtek, a Bulgáriába irányulók pedig megduplázódtak, és 3,15 milliárd köbmétert tettek ki. Lengyelország évente mintegy 20 milliárd köbméter gázt használ fel.

The post Orosz agresszió: az Unió szerint zsarolás az orosz gázszállítás leállítása appeared first on .

Természetes folyamatnak és a bűnösök megbüntetésére irányuló isteni beavatkozásnak nevezte Mihajlo Podoljak, az ukrán elnöki iroda vezetőjének tanácsadója, a Moszkvával tárgyaló ukrán küldöttség tagja az Ukrajnával határos három oroszországi régióban történt éjszakai robbantásokat.

“Mivel Önök úgy döntöttek, hogy megtámadnak egy másik országot, tömegesen megölnek ott mindenkit, békés embereket zúznak halálra tankokkal, miközben a területükön lévő raktárakat használják a gyilkosságok biztosítására, akkor előbb-utóbb meg kell fizetniük ezért. Az ilyen intenzitással és volumennel zajló Ukrajna elleni orosz katonai inváziót nem lehet megúszni. Ezért a belgorodi és voronyezsi gyilkosok raktárainak elpusztítása teljesen természetes folyamat. A karma kegyetlen dolog” – hangoztatta a tisztségviselő.

Szavai szerint most Oroszország belgorodi, voronyezsi és kurszki régiói is “kezdik aktívan tanulmányozni”, mit jelent az a kifejezés, hogy “demilitarizálás”. Podoljak mindazonáltal nem erősítette meg, hogy az ukrán fegyveres erők mértek volna csapásokat oroszországi területekre. Megfogalmazása szerint különböző okai lehetnek annak, hogy üzemanyag- és lőszerraktárak robbannak fel és égnek Oroszországban.

“Akár isteni beavatkozás is lehet ez a bűnösök megbüntetésére, akik tömegével gyilkoltak meg embereket az ukrán Mariupolban” – jegyezte meg a tanácsadó.

Az Ukrajinszka Pravda hírportál emlékeztetett arra, hogy szerdára virradó éjjel tűz ütött ki egy lőszerraktárban a belgorodi régióban. Személyi sérülés nem történt. A kurszki régió kormányzója nem sokkal később arról számolt be, hogy helyi lakosok olyan robajokat hallottak, mintha a légvédelem lépett volna működésbe. Voronyezsben pedig két robbanásról számoltak be, a helyi kormányzó közlése szerint a légvédelem semmisített meg egy felderítő drónt. A hírportál rámutatott arra is, hogy az orosz védelmi minisztérium kedden másodjára figyelmeztette az ukrán vezetést, hogy Kijevet fogják támadni, ha Ukrajna orosz területen lévő objektumokra mér csapást.

Podoljak emellett szerdán a Twitteren azt írta: “rossz hír Oroszországnak”, hogy a Németországban előző nap tartott nemzetközi fórumon több mint negyven ország tett ígéretet az ukrán hadsereg további megsegítésére fegyverszállításokkal. “Oroszország egyik fura követelése a háború kezdetén Ukrajna teljes demilitarizálása volt. Nos, a világ negyven védelmi miniszterének tegnapi, mérföldkőnek számító találkozója után nagyon rossz hír érkezett az Oroszoroszági Föderáció számára. Mennyiség, sebesség, egyszerűsített logisztika, kibővített fegyverkínálat, mindez jóval erősebbé teszi Ukrajnát” – hangoztatta a tanácsadó.

Közben a hivatalosan Moldovához tartozó, nemzetközileg el nem ismert Dnyeszter menti szakadár terület “belügyminisztériuma” azt állította, hogy a területükön lévő egyik orosz lőszerraktárt Ukrajna felől tűz alá vették. A közlés szerint személyi sérülés nem történt. Ukrán híradások szerint mindeközben az orosz csapatok által megszállt dél-ukrajnai Herszon városában az oroszok könnygáz bevetésével feloszlattak egy újabb Ukrajna-párti tüntetést, négy helyi lakos sérült meg.

Ljudmila Denyiszova ukrán emberi jogi ombudsman egy tévéinterjúban elmondta, hogy április 1. és 14. között csaknem négyszáz ukrán fordult írásos beadványban hivatalához orosz katonák által elkövetett nemi erőszak miatt. Az ukrán déli műveleti parancsnokság arról számolt be, hogy a szintén orosz csapatok által elfoglalt Kígyó-szigeten az ukrán erők támadást hajtottak végre az oroszok állásai ellen, eltaláltak egy parancsnoki állomást és megsemmisítettek egy Sztrela-10 típusú légvédelmi rakétarendszert.

A kijevi vezérkar legfrissebb, szerdai összesítése szerint eddig hozzávetőlegesen 22 400 orosz katona esett el, mintegy ezer került fogságba. Az ukrán erők megsemmisítettek 185 orosz repülőgépet, 155 helikoptert, nyolc hadihajót, 939 harckocsit, 2342 páncélozott harcjárművet, 421 tüzérségi és 71 légvédelmi rendszert, valamint 149 rakéta-sorozatvetőt.

Kigyulladt egy lőszerraktár az orosz Belgorod megyében
Egy lőszerraktár kigyulladásáról számolt be az Ukrajnával határos, oroszországi Belgorod megyében lévő Sztaraja Nyelidovka faluból szerda hajnali Telegram-bejegyzésében Vjacseszlav Gladkov, a régió kormányzója. Gladkov szerint lakóépületekben nem keletkezett kár, civil áldozatok nem voltak. A kormányzó később azt közölte, hogy a lőszerraktárban keletkezett nyílt tüzet eloltották. Az Interfax hírügynökség az írta, hogy ezt megelőzően, helyi idő szerint hajnali háromkor robbanás hallatszott Belgorod város központjából, majd fél óra múlva újabb három. Alekszandr Guszev, Voronyezs megye kormányzója arról számolt be, hogy a régió azonos nevű székhelyének közelében az orosz légvédelem megsemmisített egy ukrán felderítő drónt. A Szabadság Rádió (SZR) orosznyelvű hírportálja szerint a városban két detonáció hallatszott. Roman Sztarovojt, Kurszk megye kormányzója a helyi sajtó szerint arról számolt be, hogy a megyeszékhely lakói robbanásokat hallottak, és működésbe lépett a légvédelmi rendszer. Sebesülés a tisztségviselő szerint nem történt.

The post Orosz agresszió: Podoljak isteni beavatkozásnak nevezte az oroszországi robbantásokat appeared first on .

A Gazprom leállította a gázszállítást a bolgár Bulgargaz és a lengyel PGNiG vállalatnak, mivel nem fizettek rubelben a megállapított határidőn belül – erősítette meg szerdai közleményében az orosz gázipari holding.

“A Gazprom Export értesítette a Bulgargaz és a PGNiG vállalatot a gázszállítások április 27-től kezdődő felfüggesztéséről és a (Vlagyimir Putyin orosz elnök által kiadott) rendelet által meghatározott rend szerinti kifizetésig” – közölte a Gazprom, hozzátéve, hogy a Gazprom Export az április 26-i munkanap végéig nem kapott fizetést ezektől a vállalatoktól az áprilisi gázszállításokért.

A Gazprom emlékeztetett arra is, hogy Bulgária és Lengyelország tranzitország, így ha az orosz gáz harmadik országokba irányuló tranzitmennyiségéből jogosulatlanul kivesznek, a tranzitszállítások ezzel a mennyiséggel csökkennek. A TASZSZ hírügynökség azt írta, hogy a hír hatására a gáz ára Európában 21 százalékkal ugrott meg, meghaladva az ezer köbméterenkénti 1370 dollárt.

Putyin elnök március 23-án rendelte el, hogy az Oroszországgal szemben barátságtalan országokkal folyó gázkereskedelemben át kell állni a rubelalapú elszámolásra. Mint mondta, az orosz fél nem fogadja el az ilyen szerződések alapján történő kifizetéseket “kompromittált valutákban”, beleértve a dollárt és az eurót.

A Gazprom értesítette a lengyel és a bolgár importőr vállalatot, hogy szerdától felfüggeszti a gázszállításokat, mivel nem hajlandók orosz rubelben teljesíteni a végső kifizetéseket.

Az orosz szövetségi vámszolgálat szerint a Lengyelországba irányuló orosz gázszállítások tavaly 9,4 százalékkal, 10,58 milliárd köbméterre emelkedtek, a Bulgáriába irányulók pedig megduplázódtak, és 3,15 milliárd köbmétert tettek ki. Lengyelország évente mintegy 20 milliárd köbméter gázt használ fel. Varsó közölte: megtalálta a módját annak, hogy ne használjon többé orosz földgázt, mivel cseppfolyósított földgázt vásárol az Egyesült Államokból és Katarból, valamint Norvégiából is importál.

Putyin óva int a külső beavatkozástól
Ha valaki kívülről be akar avatkozni az ukrajnai háborúba, és stratégiai fenyegetést hoz létre Oroszország számára, “villámgyors csapásra” számíthat – figyelmeztetett Putyin. “Ha bárki kívülről akar beavatkozni az Ukrajnában zajló eseményekbe és fenyegetni akarja Oroszországot, a válaszunk villámgyors lesz” – mondta Putyin, “Az Oroszország stratégiai biztonságát veszélyeztető fenyegetés esetén végrehajtandó villámgyors csapásokról szóló összes döntést meghoztuk” – tette hozzá.

The post Orosz agresszió: leállította a Gazprom a gázszállítást Bulgáriába és Lengyelországba appeared first on .

Három évre ismét Bódizs Kornélt, az InHold Zrt. és a Sigma Faktoring Zrt. vezérigazgatóját választotta az elnöki feladatok ellátására a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége (MAKISZ).

A szervezet szerdai közleményében az újraválasztott elnök kifejtette: a negyven taggal rendelkező MAKISZ tagjai kizárólag olyan pénzügyi vállalkozások lehetnek, amelyeknek sikerült a behajtási piacon szabálykövető, etikus, méltányos, mégis sikeres üzleti modellt felépíteni és működtetni.

Szakmai hátterére támaszkodva a MAKISZ folyamatosan véleményt és javaslatokat megfogalmazva folytat párbeszédet a jogalkotóval és a felügyeleti hatóságokkal.

Bódizs Kornél emellett az egyik legfontosabb eredménynek azt tartja: tagjaik évente több ezer együttműködő ügyfélnek biztosítják azt, hogy az anyagi helyzetüket figyelembe véve egyedi megállapodások megkötésével tudjanak kilábalni az adósságok okozta nehéz élethelyzetből.

Az elnök a MAKISZ jövőbeni legnagyobb kihívásának egy átfogó, a szakma sajátosságait figyelembe vevő, szektoriális jogszabály előkészítésének és megszületésének támogatását látja. Egy olyan jogszabályét, amely mindenki számára átlátható, a társadalmi és fogyasztói elvárásoknak megfelelő jogi környezetet teremtve megkülönbözteti és védelemben részesíti az együttműködő adósokat, működési és szakmai elvárásokat támaszt a követeléskezelőkkel szemben, emellett a követeléskezelői szakma számára felhatalmazást ad az ügyfelekkel való hatékony és fenntarthatóbb kapcsolattartásra – áll a közleményben.

The post Újraválasztották a követeléskezelők szövetségének elnökét appeared first on .

Decemberben kezdett útján immár a második kikötői látogatást tette az Adrián a USS Truman vezette repülőgép-hordozó csapásmérő kötelék (TCSG) - mely az elmúlt két évtized közel-keleti intervenciós rutinjától eltérően, az orosz-ukrán háború árnyékában ezúttal tartósan a mediterrán vizeken tevékenykedik.

A USS HTS esti fényben a Santuario mariano di monte Grisáról szemlélve.

Zápor áztatja a norvég haditengerészet Fridtjof Nansen fregattját - és a fényképezőgép objektívjét - a Bersaglieri mólón, a trieszti promenádon.

Zord

Harminchat évvel a csernobili atomerőműben történt balesetet követően “Oroszország agressziója Ukrajnában ismét veszélyezteti az európai kontinens nukleáris biztonságát” – jelentette ki Josep Borrell uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő és Kadri Simson energiaügyi biztos közös nyilatkozatban a katasztrófa évfordulóján.

Hangsúlyozták: a február 24-e óta tartó háború során Oroszország célba vette, elfoglalta és felelőtlenül megrongálta az ukrán nukleáris létesítményeket. Az objektumok rendes működésének megszakítása akadályozza az atomerőművek biztonságos működését, és jelentősen növeli a baleset kockázatát – húzták alá.

Borrell és Simson kijelentette: az Európai Unió súlyos aggodalmát fejezi ki a nukleáris biztonság és a védelmi kockázatok miatt, amelyeket a csernobili telephelyen a közelmúltban végrehajtott orosz intézkedések okoztak.

“Felszólítjuk Moszkvát, hogy adja vissza a megszállt zaporizzsjai atomerőmű irányítását az ukrán hatóságoknak, és tartózkodjon a nukleáris létesítményeket célzó további intézkedésektől” – fogalmaztak.

Hangsúlyozták, hogy az EU újólag megerősíti elkötelezettségét a nukleáris biztonság legmagasabb szintű normái mellett, és teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) erőfeszítéseit, hogy az ukrán kormány kérésére segítséget nyújtson létesítményeinek igazgatásában.

Felszólították a nemzetközi közösséget és az összes érintett szereplőt, hogy “haladéktalanul kezdjék el átgondolni”, miként lehetne javítani a nukleáris létesítmények háborúval összefüggésben történő védelmére szolgáló nemzetközi eszközöket.

1986. április 26-án a csernobili atomerőmű kezelőszemélyzetének nem engedélyezett, a biztonsági előírásokat figyelmen kívül hagyó kísérlete során robbanás történt a negyedik reaktorblokkban, a történelem legsúlyosabb nukleáris katasztrófájának következtében 300 ezer embert kellett kitelepíteni, több tízezer ember szenvedett egészségkárosodást.

A csernobili atomerőműben szolgált sok ukrán gárdista van még mindig orosz fogságban
Még mindig orosz fogságban van 169 ukrán nemzeti gárdista, akik a csernobili atomerőművet őrizték – közölte Denisz Monasztirszkij ukrán belügyminiszter. A miniszter – aki a csernobili atomerőműben 1986-ban bekövetkezett nukleáris baleset évfordulóján látogatott oda – közölte, hogy jelenleg folynak a tárgyalások az orosz féllel a fogságba ejtett gárdisták kicseréléséről orosz katonák átadásáért cserébe. Szavai szerint egy részüket Oroszországba, másik részüket pedig Fehéroroszországba hurcolták el. Hozzátette, hogy Kijev tudomása szerint sérült nincs közöttük. A csernobili atomerőművet a február 24-én kezdődött Ukrajna elleni háború elején foglalták el az orosz csapatok és március végén, április elején vonultak ki onnan.

The post Orosz agresszió: az EU szerint Oroszország háborúja veszélyezteti a kontinens nukleáris biztonságát appeared first on .

Ukrajna használhat nyugati fegyvereket oroszországi célpontok elleni támadásokra – mondta James Heappey, a fegyveres erőkért felelős brit védelmi államtitkár. Hozzátette, hogy az orosz fél figyelmeztetései ellenére rendkívül csekély az ukrajnai háború nukleáris konfrontációvá fajulásának kockázata.

Heappey a BBC brit közszolgálati rádiónak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy az utánpótlási útvonalak elleni támadások “a háborúk velejárói, így teljes mértékben igazolhatók”. A londoni védelmi minisztérium államtitkára szerint a célpontok kiválasztásáról az ukránok döntenek, nem azok, akik a hadfelszerelést gyártják vagy exportálják. Hozzátette: háborúban a logisztikai és utánpótlási hálózatok rombolása végett “mélyen” az ellenséges ország területén belül is minden további nélkül kiválaszthatók katonai célpontok.

Heappey szerint ugyanezen logika alapján, a maga szempontjából harcászati értelemben Oroszország is “teljesen indokoltan” támad nyugat-ukrajnai célpontokat az ukrán utánpótlási vonalak szétzilálása végett. A brit védelmi minisztériumi államtitkár hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ez mindaddig érvényes, amíg Oroszország elkerüli a civilek elleni támadásokat, és “sajnos (az oroszok) erre eddig nem sok figyelmet fordítottak”.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a héten több nyilatkozatában is megfogalmazta azt a vádat, hogy a Nyugat az ukrajnai fegyverszállításokkal “olajat önt a tűzre”. Lavrov kijelentette azt is, hogy a NATO Ukrajnán mint “közvetítő országon” keresztül gyakorlatilag Oroszországgal áll háborúban, és ez felidézi a nukleáris konfrontáció veszélyét.

Heappey hangsúlyozta, hogy a Nyugat nagyon gondosan jár el az Ukrajnának juttatott fegyverszállítmányok ügyében, és e fegyverszállítások nem a NATO nevében történnek. A brit védelmi államtitkár kiemelte: Moszkva már az ukrajnai háború előtt is azt hangoztatta, hogy a NATO-val áll konfliktusban, “márpedig ez képtelenség, és ezt Lavrov is tudja”.

Heappey kijelentette azt is, hogy a nukleáris konfrontáció kockázata elenyészően csekély, mivel senki nem akarja, hogy az ukrajnai konfliktus odáig fajuljon. Ukrajna egyik legnagyobb nyugati fegyverellátója Nagy-Britannia. London eddig több száz hordozható légvédelmi rakétarendszert és páncéltörő rakétát, egyéb precíziós rakétafegyverzeti eszközöket, 120 páncélozott járművet, hajók ellen bevethető rakétarendszereket és drónokat adott át az ukrán fegyveres erőknek.

A brit kormány ugyanakkor folyamatosan hangsúlyozza, hogy az Ukrajnának szállított brit fegyverzet védelmi jellegű.

Kuleba: Oroszország érzi, hogy elvesztette a háborút
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter harmadik világháborús fenyegetése Moszkva ukrajnai vereségérzetéről tanúskodik – jelentette ki Dmitro Kuleba, az ukrán külügyi tárca vezetője. A miniszter arra reagált, hogy Lavrov hétfő este az orosz állami tévében azt mondta: reális veszélye van a harmadik világháború kitörésének. Hozzátette, hogy a nukleáris háború veszélye is valós, és ezt a veszélyt “nem lehet alábecsülni”. Kuleba hangsúlyozta, hogy Oroszország kezdi elveszteni azt a reményét, hogy elriassza a világot Ukrajna támogatásától, ezért a harmadik világháború “valós” veszélyét emlegeti. “Ez pusztán azt jelenti, hogy Moszkva legyőzve érzi magát Ukrajnában. Ezért a világnak még inkább támogatnia kell bennünket, hogy győzzünk és megvédjük az európai és a globális biztonságot” – hangoztatta a külügyminiszter.

The post Orosz agresszió: Ukrajna használhat nyugati fegyvereket oroszországi célpontok ellen appeared first on .

Az orosz erők több nagyváros ellen intéztek légi és tüzérségi csapásokat kedden Ukrajna keleti és déli részén, a támadásoknak halálos áldozatai is vannak – jelentette az Ukrajinszka Pravda hírportál az ukrán fegyveres erőkre és helyi közigazgatási vezetőkre hivatkozva.

Pavlo Kirilenko, a kelet-ukrajnai Donyeck megye kormányzója közölte, hogy az orosz erők folytatták kedden a tüzérségi támadásokat a régióban, gyakorlatilag az ukrán és a szakadár ellenőrzés alatt álló területeket elválasztó frontvonal teljes hosszán. A támadásokban az előzetes adatok szerint legalább két civil életét vesztette, és hat megsérült.

A Mariupolban védekező Azov ezred a Telegram üzenetküldő alkalmazáson arról számolt be, hogy az Azovi-tenger partján fekvő kikötővárosban lévő Azovsztal acélipari üzemet keddre virradóra 35-ször érte orosz légicsapás. A támadások következtében egy műhely kigyulladt, és civilek sérültek meg közülük többen a romok alatt rekedtek. Az Azov közölte, hogy katonái elsősegély nyújtanak a sebesülteknek, és dolgoznak a romok alá szorultak kimentésén.

Petro Marjuscsenko, a mariupoli polgármester tanácsadója a Telegramon azt állította, hogy az orosz katonák munkára – romeltakarításra, tömegsír ásására és egyebekre – kényszerítik a város férfi lakosait, és addig nem adnak nekik ennivalót, amíg nem hajlandók dolgozni. Kiemelte, hogy “katasztrofálisan kevés az élelmiszer és nincs orvosi ellátás” a városban.

Szerhij Hajdaj, a szintén Donyec-medencei Luhanszk megye kormányzója keddi online sajtótájékoztatóján pedig azt mondta, Rubizsne település környékén az oroszok arra kényszerítik a nőket, hogy derítsék fel az ukrán katonák állásait.

“Beszélhetek Önöknek azokról a szörnyűségekről, amelyek jelenleg Rubizsnéban zajlanak. Az oroszok gyerekeket rabolnak el, majd az anyjukat arra kényszerítik, hogy menjenek az ukrán katonaság állásaira humanitárius adományokért, visszaérve pedig számoljanak be az ukrán erők pozícióinak helyzetéről. Ha nem teszik meg, gyerekük lelövésével fenyegetik meg őket” – fejtette ki a kormányzó.

Oleh Szinyehubov Harkiv megyei kormányzó arról adott hírt, hogy az orosz hadsereg a megyeszékhely, Harkiv civilek lakta részeit lőtte kedd hajnalban, a támadásokban legalább három civil halt meg és hét szenvedett sérüléseket.

A Zaporizzsja megyei vezetés közölte, hogy a megyeszékhelyre három rakétát lőttek ki az orosz erők, ebből kettő egy vállalat területén csapódott be, a harmadik a levegőben megsemmisült. Eddig egy halálos áldozatról és egy sérültről tudnak. A megyei vezetés nem közölte, melyik vállalatot érték a rakétatalálatok, annyit fűzött hozzá, hogy jelenleg zajlik a kárelhárítás a megsemmisült, illetve megrongálódott infrastrukturális létesítményekben.

Dél-Ukrajnában Odessza megyét érte rakétatámadás, amelynek következtében megsérült a Dnyeszter folyó torkolatán átívelő egyik híd Zatoka településnél. A hidat lezárták a forgalom elől.

Közben Gyenyisz Pusilin, az oroszbarát szakadár “Donyecki Népköztársaság” vezetője A RIA Novosztyi orosz hírportál szerint kijelentette, hogy Donyeck megye közigazgatási határainak elérése után “el kell kezdeni az (orosz) művelet következő szakaszát, tekintettel a Dnyeszter melléki területen történt eseményekre és az Oroszoroszági Föderáció Ukrajnával határos régióinak ágyúzására”. A moldovai oroszbarát szakadár terület, a “Dnyeszter melléki Köztársaság” központjában, Tiraszpolban kézi páncéltörő gránátvetővel lőtték a belbiztonsági minisztérium épületét. A moldovai kormány szerint az incidens “célja az volt, hogy ürügyet teremtsenek a nem az alkotmányos hatóságok ellenőrzése alatt álló Dnyeszter melletti területen a biztonsági helyzet kiélezésére”.

Közben az ukrán vezérkar arról adott hírt, hogy az orosz megszállás alá került dél-ukrajnai Herszon megyében lévő Velika Olekszandrivka településnél az ukrán katonák megsemmisítettek egy lőszerlerakatot és megöltek mintegy hetven orosz katonát.

A vezérkar legfrissebb, keddi összesítése szerint eddig hozzávetőlegesen 22 100 orosz katona esett el, mintegy ezer került fogságba. Az ukrán erők megsemmisítettek 184 orosz repülőgépet, 154 helikoptert, nyolc hadihajót, 918 harckocsit, 2308 páncélozott harcjárművet, 416 tüzérségi és 69 légvédelmi rendszert, valamint 149 rakéta-sorozatvetőt.

S&P: Oroszországnak 10 évre lesz szüksége a gazdaság helyreállítására
Idén az orosz hazai össztermék (GDP) 11,1 százalékkal csökken az S&P Global Market Intelligence előrejelzése szerint. A hitelminősítő szakértői úgy vélik, hogy Oroszországnak 10 évre lesz szüksége ahhoz, hogy visszaállítsa a gazdaságát a 2021-es szintre. Az S&P szerint 2023-ban Oroszország GDP-je még további 1,9 százalékkal csökken, majd 2024-ben már 1,6 százalékkal, 2025-ben pedig 1,9 százalékkal nő. Oroszországban az infláció idén 17,8 százalék, jövőre tíz százalék, 2024-ben 7,5 százalék, 2026-ra pedig 4,6 százalékra mérséklődik az S&P előrejelzése szerint, amit a Kommerszant idézett. A hitelminősítő szakértői azzal számolnak, hogy Ukrajna GDP-je idén 45,7 százalékkal csökken. Fehéroroszország, Kirgizisztán és Tádzsikisztán gazdasága is hanyatlik az Oroszországhoz fűződő szoros gazdasági kapcsolataik miatt. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint az orosz GDP idén 8,5 százalékkal, jövőre további 2,3 százalékkal csökken. Az IMF szerint az infláció Oroszországban 2022-ben 21,3 százalék, 2023-ban 14,3 százalék lesz.

The post Orosz agresszió: Több nagyvárost lőttek az orosz erők Ukrajna keleti és déli részén, áldozatok appeared first on .

A legnagyobb katolikus észak-írországi párt, a Sinn Féin szerint a jövő havi választások után napirendre kell venni az ír sziget egyesüléséről szóló népszavazást.

Az Egyesült Királyságban május 5-én helyhatósági választásokat tartanak, és ennek keretében újjáválasztják az észak-írországi törvényhozást (Stormont) is. A felmérések hónapok óta következetesen azt valószínűsítik, hogy az ír sziget egy évszázaddal ezelőtti megosztása óta most először a Sinn Féin frakciója lesz a legnagyobb létszámú az új Stormontban.

Ez azt is jelenti, hogy a felekezetközi hatalommegosztásra alapuló belfasti kormánynak most először katolikus vezetője lenne Michelle O’Neill, a Sinn Féin észak-írországi tagozatának vezetője, a párt alelnöke személyében.

A Sinn Féin – az észak-írországi britellenes katolikus mozgalom legnagyobb politikai ereje – hétfő este Belfastban ismertetett választási programjában hangsúlyosan kiemelte az egyesítési népszavazás kérdését. A dokumentum leszögezi, hogy a brit és az ír kormánynak a jövő havi választások után meg kell határoznia az ír sziget egységesítéséről szóló referendum időpontját, mivel “most jött el az ideje annak, hogy a jövőről is szót ejtsünk”.

O’Neill a választási programot bemutató rendezvényen kijelentette: ír republikánusként egységes országként szeretné látni Írországot. Hozzátette, felelőtlenség lenne, ha az ír, illetve az új észak-írországi kormány nem látna hozzá az ír sziget újraegyesítését célzó tervek előkészítéséhez.

O’Neill kijelentette azt is, hogy nem tartja kizárhatónak az egyesítésről szóló népszavazás megtartását még a jelenlegi évtized vége előtt. Az észak-írországi rendezésről kötött 1998-as nagypénteki megállapodás lehetővé teszi egy ilyen referendum kiírását, ha a közvélemény-kutatásokból nyilvánvalóvá válik, hogy az észak-írországi lakosság többsége az ír sziget egyesítését pártolja. Ebben az esetben a népszavazást London részéről a mindenkori brit kormány északír-ügyi minisztere kezdeményezheti saját belátása szerint, de az egyesítésről az Ír Köztársaságban is referendumot kell tartani.

Észak-Írország nem része az Anglia, Skócia és Wales uniójából álló Nagy-Britanniának, de vele együtt alkotja az Egyesült Királyságot a brit korona fennhatósága alatt. Az 1998-as egyezménnyel elindított megbékélési folyamat eredményeként a britpárti protestáns mozgalom legnagyobb ereje, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) és a Sinn Féin együtt kormányozza Észak-Írországot, olyan egységkormányt alkotva, amely a korábbi évtizedekben teljesen elképzelhetetlen lett volna.

A két politikai erő között azonban továbbra is rendszeresek villongások, és ez többször is a felekezeti kormányzás összeomlásához vezetett. Az egyik legfőbb nézeteltérés az, hogy a Sinn Féin elkötelezetten pártolta az Egyesült Királyság EU-tagságát, a DUP viszont radikálisan EU-szkeptikus mozgalom. Az Egyesült Királyság EU-tagságáról 2016-ban rendezett népszavazáson országos átlagban a résztvevők szűk, 51,89 százalékos többsége a kilépésre szavazott, Észak-Írországban azonban a választók csaknem 56 százaléka a bennmaradásra voksolt.

Skóciában szintén folyamatosan napirenden van az elszakadásról szóló újabb referendum kérdése, különösen a hat évvel ezelőtti EU-népszavazás óta, amelyen a skótok 62 százaléka a további uniós tagságra szavazott.

Nicola Sturgeon skót miniszterelnök, a Skóciában kormányzó függetlenségpárti Skót Nemzeti Párt vezetője azóta sokszor hangoztatta azt a véleményét, hogy az EU-népszavazás eredménye miatt elengedhetetlenné vált az újabb skót függetlenségi referendum, mivel Skóciát egyértelműen kinyilvánított bennmaradási szándéka ellenére London “kirángatta” az Európai Unióból.

Skóciában 2014-ben már tartottak egy népszavazást a függetlenné válásról, de akkor a résztvevők 55 százaléka még arra voksolt, hogy Skócia ne szakadjon el Nagy-Britanniától.

The post Sinn Féin: napirendre kell venni az ír sziget egyesítéséről szóló népszavazást appeared first on .

Az orosz Gazprom közép-európai idő szerint szerda reggel nyolc órától leállítja a gázszállítást Lengyelországba a Jamal-Európa gázvezetéken – közölte a PGNiG lengyel állami földgázipari vállalat.

A lengyel cég bejelentette, hogy lépéseket fog tenni, hogy helyreálljon a Jamal-szerződés alapján biztosított orosz gázszállítás. Hangsúlyozta, hogy szerződésszegésnek tekinti a gázszállítás felfüggesztését, s ennek alapján jogában áll kártérítést követelni. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök kedden Berlinben Olaf Scholz német kancellárral folytatott megbeszélését követően azt állította, hogy a Gazprom megfenyegette Lengyelországot, hogy leállítja a gázszállításokat. Morawiecki felvetette, hogy Moszkva esetleg így akarja zsarolni Varsót.

A lengyel kormányfő ugyanakkor kiemelte, hogy országa már előre felkészült gázellátása diverzifikálására, így Lengyelország gazdasága nincs veszélyben.

Anna Moskwa lengyel környezetvédelmi miniszter közölte, hogy Lengyelország energiaellátása biztosított. Mint mondta, a lengyelországi gáztározók feltöltöttsége 76 százalékos, de egyelőre nincs szükség arra, hogy a tartalékot megnyissák, s a lengyel fogyasztók gázellátását sem fogják korlátozni.

Piotr Naimski államtitkár, a lengyel kormány energiaügyi megbízottja pedig arról beszélt, hogy a Gazprom kieső szállítmányait más forrásokból fogják fedezni. Egyben felhívta a figyelmet arra, hogy a Jamal-szerződés 2022 decemberében egyébként is lejárt volna. A PGNiG lengyel állami földgázipari vállalat a 2022 végén lejáró hosszú távú szerződés alapján közvetlenül a Gazprom orosz állami óriásvállalattól vásárolja a földgázt.

A Fehéroroszországon keresztül Lengyelországba tartó Jamal-Európa földgázvezetéken a gázáramlás szintje kedden magyar idő szerint 16.00 órakor már nulla kilowattóra (kWh) szinten állt, míg ugyanez az adat kedden kora reggel még 52 634 785 kWh/nap volt az Európai Unió (EU) földgázszállító vállalatait tömörítő hálózat adatai szerint.

Lengyelország már többször bejelentette, hogy nem fogadja el a Kreml követelését, hogy rubelben fizessen a földgázért a Moszkva által márciusban bejelentett új szabályok alapján. Oroszország arra figyelmeztette Európát, hogy amennyiben nem hajlandó rubelben fizetni az orosz földgázért, a szállítások felfüggesztését vagy teljes leállítását kockáztatja.

A Kreml márciusban kiadott egy határozatot, amelyben azt javasolta, hogy az energiahordozókat vásárló vállalatok közvetlenül a Gazprombanknál nyissanak bankszámlát, fizessenek euróban vagy dollárban, amelyet Moszkvában rubelre váltanak át. Az Európai Bizottság viszont azt tanácsolta, hogy az európai földgázvállalatok továbbra is abban a pénznemben fizessenek, amelyben a Gazprommal kötött szerződésben megállapodtak. Ezen szerződések 97 százaléka euróban vagy dollárban határozta meg a fizetési pénznemet.

Lengyelország kedden bejelentette, hogy ötven orosz oligarcha és vállalat, így a Gazprom is szerepel azon a szankciós listán, akik és amelyek újabb büntetőintézkedéssel, a többi között lengyelországi vagyonuk befagyasztásával sújthatók egy április elején elfogadott lengyel jogszabály alapján. A lengyel szankciós törvény független az EU által közösen elfogadott büntetőintézkedésektől.

Megkezdődött az orosz Sz-500-as légvédelmi rendszer sorozatgyártása
Megkezdődött a legkorszerűbb orosz légvédelmi rendszer, az Sz-500-as Prometej sorozatgyártása – jelentette ki Jan Novikov, az Almaz-Antej lég- és űrvédelmi hadiipari konszern vezérigazgatója. “Lezárult a hazai tudomány és technika legújabb vívmányait alkalmazó Sz-500-as rendszer sorozatgyártásának megszervezése. Ennek a rendszernek a harci képességei jelentősen meghaladják a korábban létrehozott légvédelmi rakétarendszerek és -komplexumok képességeit. Az Sz-500-as alkalmas rá, hogy Oroszország légvédelmi rendszerének gerincévé váljon” – mondta Novikov. A főigazgató szerint az Sz-500-asokat az állami védelmi közbeszerzési megrendelésben meghatározott határidőn belül leszállítják a csapatoknak. Az Sz-500 Prometej a föld-levegő rakétarendszerek új generációjához tartozik. Sokoldalú, nagy hatótávolságú és nagy magasságban működő elfogórendszer, “fokozott rakétavédelmi képességekkel”. A rendszer hatósugara mintegy 600 kilométer.

The post A Gazprom leállítja a lengyelországi gázszállítást appeared first on .

A bíróság megsértése miatt elítélte Donald Trumpot egy New York-i bíró hétfőn, amiért a volt amerikai elnök nem adta át Letitia James, az állam demokrata párti főügyésze által kért üzleti dokumentumokat – írta meg az amerikai sajtó.

Arthur Engoron bíró úgy döntött, hogy napi tízezer dolláros pénzbírsággal is sújtja a volt elnököt addig, amíg eleget nem tesz a főügyész kérésének. “Trump úr, tudom, hogy ön komolyan veszi a saját dolgát, én is az enyémet. Ezennel a bíróság megsértésével vádolom és napi tízezer dollár pénzbírságot szabok ki önre” – fogalmazott Engoron a manhattani tárgyalóteremben.

James azt vizsgálja, hogy a volt elnök vállalata, a Trump Organization elkövetett-e adócsalást, illetve szándékosan helytelenül adta-e meg a tulajdonába tartozó különböző ingatlanok értékbecslését, hogy kedvezőbb hiteleket, biztosítási díjakat és adókedvezményeket kapjon.

James azt kérte a bíróságtól, hogy ítélje el Trumpot, miután elmulasztotta a bíróság által március 31-el megszabott határidőig az iratok átadását. A volt republikánus elnök politikailag motivált “boszorkányüldözésnek” nevezte a főügyész vizsgálatát.

Alina Habba, a volt elnök ügyvédje hétfőn kijelentette: “Donald Trump nem gondolja, hogy a törvény felett áll”. Az ügyvéd szerint az indítvány “helytelen és félrevezető”. “Nincs egyéb dokumentum, amellyel előállhatnánk” – tette hozzá Habba, aki kiemelte, hogy az elmúlt nyolc évben, 103 – Trumphoz kötődő – szervezettel kapcsolatban több mint hatmillió dokumentumot adtak át a bíróságnak.

“Ma győzött az igazság” – ezt írta James a Twitteren közzétett közleményében. “Donald Trump évekig próbálta kijátszani a törvényt, és leállítani a törvényes vizsgálatunkat vele és cége pénzügyi ügyleteivel kapcsolatban. A mai ítélet világossá teszi: senki sem áll a törvény felett” – fogalmazott a főügyész.

Február végén váratlanul lemondott az a két ügyész, aki a manhattani kerületi ügyészség Donald Trump üzleti gyakorlatával kapcsolatos vizsgálatát vezette, miközben egy hónapig halogatta a bizonyítékok vádesküdtszék előtti bemutatását. Az ügyészek, Carey R. Dunne és Mark F. Pomerantz azt követően nyújtották be lemondásukat, hogy az új manhattani kerületi ügyész, Alvin Bragg jelezte nekik: kétségei vannak a Trump elleni ügyet illetően.

A The New York Times ezt akkor úgy értelmezte, hogy Bragg “nem kötelezte el magát” az ügy folytatása mellett. A lap “megdöbbentőnek” nevezte a fejleményeket és februárban azt írta, hogy a történtek “komolyan kétségbe vonják az ügy kimenetelét”.

 

The post A bíróság megsértése miatt ítélték el Trumpot appeared first on .

Az ellenzéki, német Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke szerint más országokra is ráront Vlagyimir Putyin orosz elnök, ha meghódítja Ukrajnát.

Friedrich Merz a Welt német hírtelevíziónak hétfőn azt mondta, hogy ha nem sikerül “leállítani Putyint”, akkor folytatja az agressziót, és “nem csak Ukrajna lesz veszélyben”.

A legnagyobb német ellenzéki párt vezetője ismét sürgette, hogy hazája támogassa nehézfegyverzettel – például harckocsikkal – is Ukrajnát. Erről szól a CDU és a testvérpárt bajor Keresztényszociális Unió (CSU) közös szövetségi parlamenti (Bundestag) frakciójának határozati javaslata, amelyet várhatóan csütörtökön vesznek napirendre.

Merz hangsúlyozta, hogy a határozati javaslat nem “mérgezett ajánlat” – a szövetségi kormány megszégyenítését célzó politikai művelet -, hanem a felelősségvállalás kifejeződése. Ha a kormánypártok nem tudnak dűlőre jutni, az alaptörvényben rögzített szabályok szerint a Bundestag az egyetlen testület, amely meghozhatja az Ukrajna hathatós támogatásához kellő döntéseket – érvelt.

A CDU elnöke – aki egyben a CDU/CSU Bundestag-frakció vezetője – ellentmondásosnak nevezte a kormány irányvonalát. Rámutatott, hogy Olaf Scholz kormányának tervei szerint Németország Szlovéniának küld német gyártmányú nehézfegyvereket, Szlovénia pedig Ukrajnába küld ugyanolyan képességű, de szovjet gyártmányú eszközöket, amelyeket az ukrán hadsereg azonnal, kiképzés, betanulás nélkül elkezdhet használni.

Ugyanakkor a kancellár azt mondja, hogy Ukrajna támogatása nehézfegyverekkel előidézheti a harmadik világháborút, a védelmi minisztérium pedig azt állítja, hogy a hadseregnek (Bundeswehr) nincs már nélkülözhető felszerelése. Ez így nem áll össze, a kormány politikája “csupa ellentmondás” – emelte ki Merz.

A CDU/CSU határozati javaslata szerint a parlamentnek fel kell szólítania a szövetségi kormányt, hogy adjon át Ukrajnának katonai felszerelést – beleértve a nehézfegyverzetet – a Bundeswehr készletéből, méghozzá a lehető legnagyobb mennyiségben és haladéktalanul. A kormánynak “azonnal és érezhetően fokoznia kell a német fegyverszállítások mennyiségét és minőségét” – áll a javaslatban, amely szerint haladék nélkül meg kell vizsgálni a német hadiipar szereplőinek ajánlatait is arról, hogy milyen fegyvereket lehetne leszállítani az ukrán hadseregnek nem a Bundeswehrtől, hanem közvetlenül a gyártóktól.

A Német szövetségi kormány az Ukrajna elleni orosz agresszió harmadik napján, február 26-án a válságövezetekbe irányuló fegyverexportot elutasító álláspontját megváltoztatva úgy döntött, hogy mégis küld fegyvereket az ukrán hadseregnek. Azt is elhatározták, hogy felállítanak egy százmilliárd eurós pénzügyi alapot Németország védelmi képességeinek fejlesztésére, és ezen felül minden évben a hazai össztermék (GDP) két százalékát meghaladó összeget fordítanak védelemre. Az ukrajnai fegyverszállítás beindítása és a nagy arányú – a NATO-tagoktól elvárt, GDP-arányosan két százalékos védelmi költségvetést meghaladó mértékű – haderőfejlesztés irányváltás a hidegháború vége óta követett német politikában. A kormány indoklása szerint mindkettő elkerülhetetlen, mert az Ukrajna elleni orosz invázió fordulópont az európai történelemben, és az új korszakban új politika szükséges az ország, a szabadság és a demokrácia megvédéséhez. Berlin eddig védekezésre szolgáló, úgynevezett könnyű fegyverzettel, főleg vállról indítható rakétákkal támogatta Ukrajnát az orosz invázió elleni védekezésben.

The post Orosz agresszió: Merz szerint Putyin nem áll meg, ha győz Ukrajnában appeared first on .

A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) ügyészi hivatala csatlakozik a közös uniós nyomozócsoporthoz, hogy felderítse az Ukrajnában február 24. óta tartó háborúban elkövetett nemzetközi bűncselekményeket – közölte az Európai Unió tagállamai közötti igazságügyi együttműködésért felelős, hágai székhelyű uniós ügynökség, az Eurojust.

A közös nyomozócsoportot Litvánia, Lengyelország és Ukrajna március 25-én hozta létre az Eurojust támogatásával. Célja a nemzetközi igazságügyi együttműködés megkönnyítése, valamint az, hogy felgyorsítsa a határon átnyúló nyomozásokat és a büntetőeljárások lefolytatását az érintett országokban, valamint a hágai székhelyű ICC részes államaiban.

Az Eurojust közölte: Karim Khan, az ICC főügyésze és a három érintett ország főügyészei hétfőn megállapodást írtak alá arról, hogy az ICC ügyészi hivatala részt vesz a közös nyomozócsoport munkájában, ami – mint írták – egyértelmű üzenetet küld arról, hogy minden erőfeszítést megtesznek, hogy bizonyítékokat gyűjtsenek az Ukrajnában elkövetett nemzetközi bűncselekményekről, és bíróság elé állítsák a felelősöket.

Ukrajna 2018 óta egyike annak a tíz nem uniós tagállamnak, amelynek összekötő ügyésze dolgozik az Eurojustnál. Az uniós ügynökség operatív, elemzési, jogi és pénzügyi támogatással járul hozzá a közös nyomozócsoport munkájához. Az Eurojust emellett összehangolja az legsúlyosabb nemzetközi bűncselekmények kivizsgálását végző valamennyi nemzeti nyomozó hatóság és ügyészség közötti együttműködést – közölték.

Az Európai Bizottság hétfőn terjesztett elő javaslatot az Eurojust megbízatásának megerősítésére, hogy az uniós ügynökség hatékonyabban részt vehessen az Oroszország által elkövetett háborús bűncselekmények bizonyítékainak összegyűjtésében és megőrzésében az elszámoltathatóság érdekében. A brüsszeli testület szerint a katonai konfliktus miatt az uniós ügynökségnek jogi lehetőséget kell biztosítani a háborús bűnökre vonatkozó bizonyítékok összegyűjtésére, megőrzésére és megosztására, valamint arra, hogy közvetlenül működjön együtt a nemzetközi igazságügyi hatóságokkal, köztük az a Nemzetközi Büntetőbírósággal is.

Az ICC főügyésze kora este közzétett közleményében aláhúzta, az ukrajnai helyzet közös fellépést igényel a bizonyítékok felderítésére és hatékony felhasználásukra. Kiemelte, részvétele révén az ICC jelentősen fogja javítani a független vizsgálatokhoz kapcsolódó információk összegyűjtését és elérését, illetve felgyorsítja az eljárásokat és valós idejű együttműködést tesz lehetővé a nyomozócsoport partnerországaival.

“Hatékony partnerek kívánunk lenni a nemzetközi bűncselekményekkel kapcsolatos hazai eljárások lefolytatásában is, a komplementaritás elvének megfelelően. Ennek szellemében hivatalom minden olyan lehetőséget meg fog ragadni, amelyeken keresztül információkat és bizonyítékokat tud nyújtani az érintett tagállami hatóságoknak a nyomozások és büntetőeljárások támogatásához” – tette hozzá az ICC főügyésze.

 

The post Orosz agresszió: A Nemzetközi Büntetőbíróság részt vesz az ukrajnai háborúban elkövetett bűncselekmények kivizsgálásában appeared first on .

Az ortodox húsvét vasárnapján sem sikerült humanitárius folyosót nyitni az Azovi-tengerparti Mariupol kikötővárosból, mert az orosz erők nem szavatolták a tűzszünet bevezetését – állította ki Irina Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes.

Verescsuk szerint António Guterres ENSZ-főtitkárnak fel kell vetnie ezt a kérdést keddre tervezett oroszországi látogatásakor. “Már nem kérjük, hanem követeljük az ENSZ-től, hogy biztosítsa a tűzszünetet és humanitárius folyosó megnyitását Mariupolból és a városban lévő Azovsztal acélműből” – jelentette ki a miniszterelnök-helyettes. Hangsúlyozta, hogy jelenleg körülbelül ezer nő és gyermek tartózkodik a gyár területén, rajtuk kívül legalább ötszáz sebesült, közülük mintegy ötvenen azonnali szakképzett segítségre szorulnak.

Közben az orosz csapatok a kelet-ukrajnai Harkivtól délkeletre fekvő Csuhuivot lőtték. Találat ért két lakóházat, köztük egy többemeletes épületet. Életét vesztette egy 59 éves férfi, hárman megsérültek – hozta nyilvánosságra Volodimir Timosko, Harkiv megyei rendőrfőnök.

Az ukrán déli műveleti parancsnokság közlése szerint Herszon megyében orosz erők ukrán zászlókat tűztek azokra a harckocsikra, amelyekkel lakott területeket vettek tűz alá. A parancsnokság leszögezte, hogy az ukrán fegyveres erők egységei nem lőnek civil lakóépületekre akkor sem, ha ott orosz katonák rejtőznek. A jelentésükben kifejtették, hogy az oroszok pszichológiai nyomást akarnak gyakorolni a polgári lakosságra, hogy biztosítsák a tervezett “népszavazások” támogatását, és megpróbálják annektálni Ukrajna általuk ideiglenesen elfoglalt területeit. A parancsnokság hozzátette, hogy az ukrán rakéta- és tüzérségi egységek húsvétra virradó éjjel a déli országrészben 12-szer mértek csapást az orosz csapatokra. A támadások következtében az orosz erők 11 katonát és három páncélozott járművet veszítettek.

A kijevi vezérkar vasárnap délutáni helyzetjelentésében azt írta, hogy az orosz erők a Donyec-medencében és a harkivi régióban offenzívát próbáltak végrehajtani, de nem jártak sikerrel, “veszteségeket szenvedtek, és kénytelen voltak visszavonulni a korábban megszállt vonalakra”.

Az Ukrajinszka Pravda hírportál jelentése szerint húsvét vasárnap az elfoglalt Herszon megye kivételével minden ukrajnai régióban légiriadók voltak.

 

The post Orosz agresszió: Verescsuk szerint az orosz erők nem engedtek humanitárius folyosót nyitni Mariupolból appeared first on .

Az orosz erők folytatják az ukrajnai vasúti infrastruktúra módszeres lerombolását, hétfő reggel egy óra alatt öt vasútállomást ért támadás az ország középső és nyugati részében, a csapásoknak halálos áldozatai is vannak – közölte Olekszandr Kamisin, az ukrán állami vasúttársaság igazgatótanácsának elnöke.

A tisztségviselő szavai szerint a támadásoknak halálos áldozatai és sebesültjei is vannak, a számukat azonban még ellenőrzik. Hozzátette, hogy legalább 16 személyvonat késik az orosz csapások miatt.

Makszim Kozickij, a nyugat-ukrajnai Lviv megyei katonai adminisztráció vezetője arról számolt be, hogy az orosz támadások következtében robbanás történt, majd tűz ütött ki a megyeszékhelytől keletre fekvő krasznei pályaudvar vontatási alállomásán.

Szerhij Borzov, a szintén nyugat-ukrajnai Vinnicja megye katonai adminisztrációjának vezetője megerősítette, hogy a régióban két városra, Zsmerinkára és Kozjatinra mértek az oroszok rakétacsapást. “Az ellenség a létfontosságú infrastrukturális létesítményekre próbál csapást mérni. Sajnos, vannak halottak és sebesültek”. Később a megyei ügyészi hivatal közölte, hogy a két település közelében lévő vasúti infrastruktúra elleni rakétatámadásokban öten esztették életüket és tizennyolcan sérültek meg.

A keleti országrészben lévő Harkiv megyében lévő Derhacsi melletti Bezruki faluban hárman haltak meg az orosz csapatok hétfői tűzérségi támadása következtében – közölte a kistérség önkormányzatának vezetője.

Az Enerhoatom ukrán állami atomipari vállalat pedig az állítja, hogy az orosz erők ismételten veszélyeztették a nukleáris biztonságot: két szárnyasrakétájuk repült el a hmelnickiji atomerőmű fölött.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hétfői videoüzenetében kijelentette, hogy “az orosz megszállók, akik a legnagyobb ortodox ünnepen ontják az ukránok vérét, bebizonyították, hogy a humanizmus és a keresztény erkölcs nem róluk szól”. “Oroszországnak húsvéti tűzszünetet ajánlottunk fel. Az ortodox világ azonban láthatta, hogy a húsvét semmit sem jelent az orosz megszállóknak. Számukra ez csak egy pirosbetűs dátum a naptárban, amihez külön szavak, különleges viselkedés kell, de nem az, amit hitnek hívnak, és nem az, amit keresztény jóságnak neveznek. Az orosz hadsereg ezt a húsvétot nemcsak a naptárban tette pirossá, hanem vérvörösre festette. A keresztények nem tennék ezt, ha lehetőségük lenne békét teremteni. Gyertyát tartani a kezünkben a templomban még nem jelenti azt, hogy keresztények vagyunk. A húsvéti ételt minden évben megszenteltetni kevés ahhoz, hogy embernek, kereszténynek tartsuk magunkat” – fogalmazott az államfő, kiemelve, hogy húsvét vasárnap Ukrajna egész területén légiriadók voltak.

Irina Venegyiktova ukrán főügyész az Interfax-Ukrajina hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, hogy hivatala adatai szerint eddig 3818 civil vesztette életét és több mint négyezren sérültek meg az Oroszország által Ukrajna ellen indított háborúban. Megjegyezte, hogy az ügyészség rendelkezésére álló adatok éppúgy hiányosak, mint az ENSZ statisztikájában lévők, mivel nem szerepelnek bennük azok, akik a körbezárt Mariupolban estek áldozatul, illetve Kijev megye azon helyein, ahová hivatalának munkatársai még nem tudtak eljutni.

Szerhij Hajdaj, a Donyec-medencei Luhanszk megye kormányzója ismételten felhívta a régió lakóit: mielőbb meneküljenek biztonságos ukrán területre, nehogy erőszakkal vigyék őket Oroszországba.

Ruszlan Sztefancsuk ukrán házelnök az Ukrajinszka Pravda hírportálnak adott interjújában kijelentette, hogy a parlamenti apparátusnak három olyan képviselőről van tudomása, akik ellen merényletet terveztek orosz szabotőrcsoportok. Neveket nem árult el, sem egyéb részleteket, de hozzátette, hogy a rendfenntartók gondoskodtak az érintett képviselők személyi védelméről.

A kijevi vezérkar legfrissebb, hétfői összesítése szerint eddig hozzávetőlegesen 21 900 orosz katona esett el, mintegy ezer került fogságba. Az ukrán erők megsemmisítettek 181 orosz repülőgépet, 154 helikoptert, nyolc hadihajót, 884 harckocsit, 2258 páncélozott harcjárművet, 411 tüzérségi és 69 légvédelmi rendszert, valamint 149 rakéta-sorozatvetőt. Az ukrán légierő keleti parancsnoksága közölte, hogy az előzetes információk szerint Harkiv megye fölött hétfőn lelőttek egy Szu-34-es orosz vadászrepülőgépet.

Tizenhétre nőtt a tveri katonai kutatóintézetben pusztító tűz halálos áldozatainak száma
Tizenhétre nőtt a Tverben, az orosz Lég- és Űrvédelmi Erők Központi Kutatóintézetében csütörtökön kiütött tűz halálos áldozatainak száma – jelentette vasárnap a TASZSZ orosz állami hírügynökség meg nem nevezett mentőszolgálati forrásra hivatkozva. A forrás szerint romeltakarítás során további hat halott maradványaira bukkantak, így a tűz halálos áldozatainak száma elérte a tizenhetet. A leégett épületek bontása még folyamatban van. A tűz 2500 négyzetméteren terjedt el, az épület tetőszerkezete beomlott. Az épületből mintegy 150 embert mentettek vagy menekítettek ki, közülük 30 sérültet. Az előzetes információk szerint a tüzet az elektromos rendszer meghibásodása okozta, és a tűzoltóság késői hívása miatt a tűz nagy területre terjedhetett át. A lángokat csak péntek reggelre sikerült elfojtani. Az oltásban több mint 240 ember és 69 egységnyi műszaki eszköz vett részt, beleértve egy helikoptert is. Egy katasztrófavédelmi forrás szerint a tűzoltókat másfél órával a tűz kitörése után riasztották.

The post Orosz agresszió: öt ukrajnai vasútállomást lőttek a “hős” orosz hadsereg appeared first on .

Gyakorlat miatt megnövekedett katonai járműforgalomra kell készülni az ország közútjain a következő hetekben — közölte a Honvédelmi Minisztérium (HM).

Közleményük szerint idén április 25. és május 13. között rendezik meg Magyarországon a Black Swan nemzetközi különleges műveleti gyakorlatot. A Magyar Honvédség arra kéri a lakosságot, hogy a közlekedési szabályok betartásával és kellő óvatossággal közelítsék meg a katonai menetoszlopokat. A menetoszlopok elején és végén figyelmeztető jelzést használó járművek közlekednek majd — írták.

“A Magyar Honvédség a vonatkozó jogszabályokat betartva törekszik arra, hogy a lehető legkisebb mértékben zavarja az állampolgárok nyugalmát” – fogalmazott közleményében a HM.

The post Gyakorlat miatt országszerte megnövekedett katonai járműforgalomra kell készülni appeared first on .

Az orosz erők változatlanul támadják a Mariupolban lévő Azovsztal acélipari üzem területét, ahol katonákon kívül civilek is tartózkodnak, ezért a városban kialakult válságos helyzet rendezésére Kijev külön tárgyalásokat javasol Moszkvának – közölte Mihajlo Podoljak, az ukrán elnöki iroda vezetője, az Oroszországgal tárgyaló kijevi küldöttség tagja.

A Donyeck megyei kikötőváros elfoglalása Moszkva számára kulcsfontosságú a 2014-ben elcsatolt Krím félsziget és Oroszország többi része közötti folyosó megteremtése szempontjából. A legutóbbi jelentések alapján Mariupolban már csak az Azovsztal területét tartják ellenőrzésük alatt az ukrán fegyveres erők, ukrán becslések szerint mintegy kétezer katona és ezer civil húzhatta meg magát az acélmű területén és az alatta húzódó alagútrendszerben.

A napokban Putyin kamerák előtt adta utasításba, hogy ne rohamozzák meg az üzemet, hanem zárják körbe, hogy “egy légy se tudjon kijönni”. Ezzel összefüggésben viszont Podoljak arról számolt be, hogy az orosz erők most is megállás nélkül támadják az acélművet bombákkal és tüzérséggel, valamint csapatokat és haditechnikát vonnak a térségbe a gyárterület megrohamozásához.

A tanácsadó szavai szerint Mariupol tekintetében három lépésre van szükség ahhoz, hogy Oroszország megőrizhesse “maradék reputációját”: valódi “húsvéti” tűzszünetet kell életbe léptetni a városnál, haladéktalanul humanitárius folyosót kell nyitni a civilek kimenekítésére, és Oroszország egyezzen bele egy különleges tárgyalási fordulóba, amelynek célja az lenne, hogy kivonhassák onnan a körbezárt ukrán katonákat, valamint fogolycserét hajtsanak végre.

Az Ukrajinszka Pravda hírportál emlékeztetett arra, hogy április 20-án Podoljak és az orosz féllel tárgyaló ukrán delegáció vezetője, David Arahamija, a Nép Szolgája kormánypárt frakcióvezetője kijelentette, hogy készek Mariupolban találkozni az orosz tárgyalóküldöttséggel, és egyeztetni az ukrán alakulatok kivonásáról a városból. Az orosz fél még nem adott választ a javaslatra.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vasárnap telefonon beszélt Recep Tayyip Erdogan török államfővel, akinek felvetette a mariupoli civilek azonnali kimenekítésének szükségességét és a blokád alatt tartott ukrán katonák kicserélését orosz hadifoglyokra. Az Anadolu török hírügynökség szerint Erdogan kijelentette, hogy Ankara kész megadni a szükséges támogatást az ukrán-orosz tárgyalási folyamathoz. A török vezető azt is kijelentette, hogy biztosítani kell a sebesült ukrán katonák és a civilek evakuálását Mariupolból.

Vasárnap az ukrán fegyveres erők parancsnoksága arról számolt be, hogy az Azovsztal területét továbbra is körbezárva és tűz alatt tartja az orosz hadsereg, és nehézbombázó repülőgépekkel is intéz légi csapásokat.

Eközben az ukrán déli műveleti parancsnokság a Facebookon vasárnap hírül adta, hogy nyolc településen állították vissza az ukrán ellenőrzést a Krímmel szomszédos Herszon megyében. Az ukrán katonaság nem hozta nyilvánosságra, mely településekről van szó. A kijevi vezérkar legfrissebb, vasárnapi összesítése szerint eddig hozzávetőlegesen 21 800 orosz katona esett el, mintegy ezer került fogságba. Az ukrán erők megsemmisítettek 179 orosz repülőgépet, 154 helikoptert, nyolc hadihajót, 873 harckocsit, 2238 páncélozott harcjárművet, 408 tüzérségi és 69 légvédelmi rendszert, valamint 147 rakéta-sorozatvetőt.

Oleh Nyikolenko ukrán külügyi szóvivő az Ukrajinszka Pravdának nyilatkozva kifejezte Kijev csalódottságát amiatt, hogy Alexander Schallenberg osztrák külügyminiszter kijelentette, szerinte az Európai Uniónak nem érdemes felvennie Ukrajnát a tagjai közé. “Ezt az álláspontot stratégiai szempontból rövidlátónak tartjuk, és nem felel meg az egyesült Európa érdekeinek sem” – mondta. A szóvivő szerint az ilyen kijelentések figyelmen kívül hagyják azt is, hogy az EU-t alapító országok lakosságának túlnyomó többsége támogatja Ukrajna uniós csatlakozását. Megismételte Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter szavait, miszerint “az ukrán nép túl nagy árat fizet számos európai kormány hibáiért, és elfogult valóságfelfogásuk már Európa politikai és gazdasági meggyengüléséhez vezetett”.

Schallenberg szombaton beszélt arról egy konferencián, hogy rugalmasságra van szükség, és a teljes jogú tagság mellett a csatlakozni vágyó országoknak az együttműködés más módjait kellene felajánlani társulási egyezményeken vagy az Európai Gazdasági Térségen keresztül.

 

The post Orosz agresszió: Kijev külön tárgyalást javasol Moszkvának a mariupoli helyzet rendezésére appeared first on .

A LégierőBlogger 2016-os szevasztopoli látogatásából már szerepelt itt korábban néhány fotó. Az akkor lencsevégre kapott hajók közül azóta már több is veszteséglistára került, a Limán haváriáját a Szaratov és Moszkva háborús megsemmisülése követte.

220413-14. Moszkva "121", Szevasztopol-Ny

220324. Szaratov "150", Berdjanszk

RIP!

Zord

 

A türk-germán mitológia eddig ismeretlen, magyar vonatkozású legendája...

Zord