Afrique

In a resolution adopted on Thursday, Parliament set out its concerns about Chinese export restrictions on critical raw materials.

Source : © European Union, 2025 - EP

With 175 votes in favour, 360 against, and 18 abstentions, the European Parliament rejected a motion of censure against the Commission on Thursday.

Source : © European Union, 2025 - EP

On 14 and 15 July, Parliament will host the 107th Rose-Roth Seminar in partnership with the NATO Parliamentary Assembly (NATO PA).
Committee on Security and Defence

Source : © European Union, 2025 - EP

Thursday, 10 July

Source : © European Union, 2025 - EP

Selon des experts, le Mali, le Burkina Faso et le Niger pourraient rationaliser les bénéfices des ressources minières, augmenter leurs budgets et développer leur pays avec la nationalisation.

On Wednesday, MEPs stressed that cohesion and agriculture policies must remain strong and distinct in the EU’s long-term budget (MFF), ahead of next week’s Commission proposal.
Committee on Budgets

Source : © European Union, 2025 - EP

Three reports adopted on Wednesday highlight the urgent need for EU-related reforms, effective use of the Growth Plan and a decisive stance against foreign interference.
Committee on Foreign Affairs

Source : © European Union, 2025 - EP

In a resolution, MEPs strongly condemn Russia’s ongoing war crimes in Ukraine, expressing firm support for the investigations of the International Criminal Court.

Source : © European Union, 2025 - EP

Event Video 
Photos

jQuery(document).ready(function($){$("#isloaderfor-aanzuq").fadeOut(300, function () { $(".pagwrap-aanzuq").fadeIn(300);});}); Download the Report

IPI, together with the Permanent Missions of the Republic of Korea, Denmark, and Pakistan to the United Nations, cohosted a policy forum on the “Ten-Year Review of the High-Level Independent Panel on Peace Operations (HIPPO) Report” on July 8th.

The purpose of this event was to revisit the findings and recommendations of the 2015 HIPPO report in light of current policy discussions. The event also served to launch an IPI publication on the ten-year review of the High-Level Independent Panel on Peace Operations Report written by Jenna Russo, IPI Director of Research and Head of the Brian Urquhart Center for Peace Operations; Bitania Tadesse, IPI Policy Specialist for Africa; and Ilianna Kotini, IPI intern at the Brian Urquhart Center for Peace Operations.

This event and publication are part of IPI’s workstream on the HIPPO report funded by the Republic of Korea.

Opening Remarks:
H.E. Hyunwoo Cho, Deputy Permanent Representative of the Republic of Korea to the United Nations
H.E. Sandra Jensen Landi, Deputy Permanent Representative of Denmark to the United Nations

Speakers:
Jenna Russo, Director of Research and Head of the Brian Urquhart Center for Peace Operations, International Peace Institute
Youssef Mahmoud, Senior Adviser Emeritus, International Peace Institute, and former HIPPO panel member (VTC)
Ian Martin, former HIPPO panel member and former Special Representative of the Secretary-General (VTC)
Eugene Chen, Senior Fellow, New York University’s Center on International Cooperation
Dirk Druet, Non-resident Fellow, International Peace Institute

Moderator:
Bitania Tadesse, Policy Specialist for Africa, International Peace Institute

Closing Remarks:
H.E. Muhammad Usman Iqbal Jadoon, Deputy Permanent Representative of Pakistan to the United Nations

The post Ten-Year Review of the High-Level Independent Panel on Peace Operations Report appeared first on International Peace Institute.

Ten years after the High-Level Independent Panel on Peace Operations (HIPPO) released its landmark report “Uniting Our Strengths for Peace,” UN peace operations face new challenges that test the UN’s capacity to adapt to an evolving global landscape. As the UN examines the future of peace operations, it is timely to review the recommendations of the HIPPO report, many of which remain pertinent to today’s policy discussions.

This report reassesses the findings of the HIPPO report in light of today’s peace operations contexts, analyzes where there has and has not been progress, and considers how the HIPPO report can be useful to current discussions. Overall, today’s peace operations operate in a more challenging environment than in 2015, facing a more divided Security Council, severe financial constraints, and questions about the UN’s legitimacy. Nonetheless, the report concludes that many of HIPPO’s core insights remain relevant, and the findings and recommendations of the HIPPO report can help inform current policy discussions on the future of peace operations:

• UN80 Initiative: The secretary-general should articulate a clear vision guided by the New Agenda for Peace and Pact for the Future, ensuring cuts do not compromise the UN’s readiness to deploy peace operations or institutional memory.
• Review on the Future of Peace Operations: The Secretariat should use this review to identify what forms of peace operations the UN is best positioned to support and the capacities needed to backstop these efforts effectively.
• Modular Approaches: The Secretariat should develop frameworks for implementing modular mission designs while ensuring critical areas of work like the protection of civilians, gender, and human rights remain prioritized in streamlined mandates.
• Peacebuilding and Prevention: All member states should develop national prevention strategies as called for in the Pact for the Future, and the UN should consider pooling early-warning resources with regional organizations.
• Political Primacy: The secretary-general should clarify what the primacy of politics means in contexts without viable peace processes, encompassing politics beyond the signing of a formal agreement at the national level.
• Advancing Partnerships: The UN should embrace more ambitious partnerships that leverage its normative independence while drawing on regional organizations’ proximity to crises, focusing on prevention and mediation alongside peace enforcement.

Download

The post Ten Years after HIPPO: Assessing Progress and Charting the Future of UN Peace Operations appeared first on International Peace Institute.

Less than two months since his appointment as EDA Chief Executive, André Denk has begun touring Member States to discuss their respective defence priorities and EDA’s pivotal role in serving Member States’ interests, leveraging defence and capability development cooperation in the European Union.   

Earlier this week, Chief Executive Denk visited Sweden and Italy – where he met with the Ministers of Defence of both countries, as well as top national defence authorities.   

Sweden

In Stockholm, he met with Minister of Defence Pål Jonson and with the Chief of Defence, General Michael Claesson. Denk also visited the Swedish Defence Research Agency (FOI), the Swedish Defence Material Administration (FMV), and the Swedish Armed Forces. Discussions revolved around Sweden’s ongoing priorities and EDA’s concrete support to Member States in innovation, capability development, and joint procurement. 

Italy

In Rome, he met with Minister of Defence Guido Crosetto, National Armaments Director Admiral Giacinto Ottaviani, Chief of Defence General Luciano Portolano, and Deputy Chief of Defence General Del Bene. Discussions focused on reinforcing cooperation in defence, aligning industrial and technological priorities, and advancing European strategic autonomy.  

During his trip to Rome, Denk also presented the results of the first-ever Operational Experimentation (OPEX) campaign dedicated to unmanned systems – i.e. UAVs and UGVs - for cross-domain logistics at the Italian Army's multifunctional experimentation centre, CEPOLISPE. 

EDA's Chief Executive will travel to other Member States in the coming weeks.

General Michael Claesson, Sweden's Chief of Defence

General Carl-Johan Edström, Sweden's Chief of the Defence Staff

Guido Crosetto, Italian Minister of Defence - and his delegation

 

Admiral Giacinto Ottaviani, Italy's National Armaments Director

Main photo: Guido Crosetto, Italy's Defence Minister; Pål Jonson, Sweden's Defence Minister

EDA’s broader role 

Founded in 2004, the Agency helps foster defence cooperation across Europe. It serves as the central hub for EU countries aiming to develop their defence capabilities together. EDA’s activities span from harmonising requirements and developing operational capabilities to research, technology, innovation, training, and supporting Common Security and Defence Policy operations. The agency also works closely with the European defence industry to strengthen Europe’s technological and industrial base.

On 3 July 2025, six European defence companies gathered near Rome to demonstrate unmanned aerial and ground systems as part of the European Defence Agency’s (EDA) first-ever European Defence Innovation Operational Experimentation (OPEX) campaign. The live demonstration took place under the umbrella of the Hub for EU Defence Innovation (HEDI), at the Italian Army’s Multifunctional Experimentation Centre (CEPOLISPE) in Montelibretti, Italy.

Crucially, this marks the first operational experimentation coordinated at EU level. While similar initiatives have taken place nationally, OPEX introduces a new model of cross-border collaboration among Member States.

"Security, warfare, and technology are changing at an accelerating pace. The war in Ukraine reshaped our understanding of defence innovation, compressing years of development into weeks through rapid prototyping, adaptability, and tight collaboration among armed forces, engineers, and civilians. So, defence innovation is no longer optional, nor a long-term ambition,” said André Denk, EDA’s Chief Executive, during the Distinguished Visitors’ Day. “Accelerating innovation from the lab to the field is our ticket to operational relevance.”

The OPEX campaign embodies HEDI’s ambition to bridge the gap between promising innovation and real-world military capability. By testing unmanned aerial and ground systems in realistic operational conditions, OPEX offers a way for Member States, industry and end-users to jointly test, evaluate and refine technologies. That helps to overcome the “valley of death” where innovations often fail to reach operational use.

Unlike traditional demonstrations, OPEX reflects a shift toward experimentation as a strategic tool. It generates critical insights into operational concepts, training requirements and interoperability challenges — supporting long-term defence planning. From autonomous systems and drones to electronic interference platforms, the campaign reflects EDA’s commitment to accelerating the uptake of emerging capabilities.

Weeks of field testing

The campaign unfolded in several phases of increasing complexity, from the evaluation of individual systems to fully integrated, cross-domain operations using unmanned aerial systems (UAVs) and unmanned ground systems (UGVs). The six companies — Portugal’s BEYOND VISION, ALTUS LSA of Greece, Austria’s SCHIEBEL, ALYSIS of Spain, PIAP of Poland and Germany’s ARX ROBOTICS — carried out simulations of coordinated tactical missions, focused on autonomous logistics under conditions closely mirroring real-life scenarios.

The final phase of the campaign tested these systems further in demanding, multi-domain environments, providing insight into how advanced technologies can be integrated into future military operations and force structures.

The Distinguished Visitors’ Day event brought together high-level representatives, including EDA's Denk, Director of CEPOLISPE Brigadier General Pierpaolo Dotoli, Italian National Armaments Director (NAD) Admiral Giacinto Ottaviani, and Italy's Deputy NAD Luisa Riccardi. EDA’s Director for Research, Technology and Innovation, Nathalie Guichard outlined HEDI’s mission to accelerate defence innovation across the EU.

OPEX campaigns will become a multi-annual effort under HEDI. Future editions, hosted by various Member States, will expand in scope and complexity, covering a wider range of emerging technologies. They will feed directly into EU defence planning, helping ensure that innovation is translated more rapidly and effectively into operational capability.

The OPEX support team is a consortium led by French company EXTENSEE. It helped in the design and execution of the OPEX campaign in collaboration with EDA and the Italian authorities.

EDA awarded contracts across six specialised categories, following a competitive procurement process launched in July 2024:

• Low-Cost Attritable UAS – BEYOND VISION (Portugal) 
• Vertical Take-Off and Launch (VTOL) UAS – ALTUS LSA (Greece) 
• Heavy Lift VTOL UAS – SCHIEBEL (Austria) 
• Low-Cost Attritable UGS – ALYSIS (Spain) 
• Medium Wheeled Logistical UGS – PIAP (Poland)
• Medium Tracked Logistical UGS – ARX ROBOTICS (Germany) 

EDA’s broader role 

Founded in 2004, the Agency helps foster defence cooperation across Europe. It serves as the central hub for EU countries aiming to develop their defence capabilities together. EDA’s activities span from harmonising requirements and developing operational capabilities to research, technology, innovation, training, and supporting Common Security and Defence Policy operations. The agency also works closely with the European defence industry to strengthen Europe’s technological and industrial base. 

On 30 June 2025, the European Defence Agency (EDA) signed the contract for the LEO2VLEO project to develop and deploy a constellation of military defence satellites capable of manoeuvring between Low Earth Orbit (LEO) and Very Low Earth Orbit (VLEO).

The €10 million contract was signed at the EDA headquarters by Chief Executive André Denk and Jeroen Rotteveel, CEO of ISISPACE, who leads the industrial consortium.  

Co-funded by the Netherlands’ Ministry of Defence and the Austrian Armed Forces, the project will design, develop, build, launch, and operate a constellation of three 16U satellites. The launch is planned within two years, marking a significant leap in European defence space capability.  

Chief Executive Denk said: “LEO2VLEO is not just a demonstration of technology but a testament to our ability to work through multinational cooperation. We are proud to support this pioneering effort that will strengthen the EU’s resilience and readiness in space, an increasingly contested domain.”

ISISPACE CEO Rotteveel said: “It is encouraging to see this project gaining momentum, as it is a crucial step towards developing the space systems necessary for ensuring Europe's safety. Together with our consortium partners, we are confident in our ability to quickly deliver the functionalities required by the Dutch and Austrian Ministries of Defence.”

Earth observation, minimal debris

For EDA and its Capability Technology Area (CapTech) Space, the project represents an achievement in defence research and technology (R&T). It will be the first known European military satellite constellation capable of transitioning between LEO and VLEO – a manoeuvre that enables greater flexibility, higher-resolution imaging, and enhanced responsiveness during crisis operations.

The LEO2VLEO satellites will provide proof of concept and in-orbit demonstration of defence applications, addressing Europe's urgent need for sovereign, rapid-response space assets. Using VLEO offers several strategic advantages, including improved communications, agility, and Earth observation capabilities, while minimising space debris risk.

This novel approach uses off-the-shelf components combined with extensive R&T to accelerate operational readiness. The project also foresees the inclusion of payloads for Earth observation and navigational warfare – both critical in today’s security environment.

EDA’s Hub for EU Defence Innovation (HEDI) supported the initiative through a preliminary study based on its 2023 proof-of-concept framework. This early investment by HEDI has helped pave the way for the current demonstrator phase.

In addition to demonstrating in-orbit performance, the project includes pre-operational capability development, laying the foundation for a future fully operational military satellite system. If successful, LEO2VLEO will set the stage for enhanced autonomy and resilience in European defence missions.

The project brings together a consortium of European innovators, comprising: 

• ISISPACE Group (Lead)  
• Dawn Aerospace Nederland B.V.
• Fantana Defence and Space GmbH
• ASA Astrosysteme GmbH
• Graz University of Technology 
• Beyond Gravity Austria GmbH
• Joanneum Research Forschungsgesellschaft mbH

 

Valérie Bony reçoit Kossi Mawum, artiste musicien togolais qui sort l'album "Culte". (Photo par Kpoti Dasilveira)

Event Video 
Photos

jQuery(document).ready(function($){$("#isloaderfor-rbycjo").fadeOut(300, function () { $(".pagwrap-rbycjo").fadeIn(300);});});

IPI and the Geneva Centre for Security Sector Governance (DCAF) cohosted an event on “Modular, Effective, and Sustainable? Leveraging Insights from Security Sector Governance to Shape Tomorrow’s Peace Operations” on June 3rd.

Recent discussions at the UN Peacekeeping Ministerial in Berlin emphasized the urgent need for more modular peace operations, improved mission effectiveness, and strengthened sustainability, particularly in the context of transitions and long-term peacebuilding. As the UN undertakes the review on the future of all forms of peace operations mandated by the Pact for the Future and undertakes efforts to shift toward more focused, adaptable models, key questions arise about how to reshape peace operations to meet today’s challenges.

Insights from peace operations’ support to security sector governance and reform (SSG/R) offer critical lessons. One concern is that modularity may lead to fragmented efforts, particularly if SSG/R continues to be treated as a stand-alone activity rather than a means to achieve broader strategic goals. DCAF’s recent study, “Review of Security Sector Reform Language in the Mandates of UN Peace Operations,” commissioned by Switzerland, highlights missed opportunities and recommendations to improve such efforts.

Opening Remarks:
Riccarda Chanda, Deputy Permanent Representative of Switzerland to the United Nations
Beatrice Godefroy, Deputy Director of DCAF – Geneva Centre for Security Sector Governance (virtual)

Speakers:
Vincenza Scherrer, Head of Policy Engagement, DCAF – Geneva Centre for Security Sector Governance
Daniel Prins, Chief of SSR Unit, UN Department of Peace Operations
Carole Baudoin, Security Sector Reform Chief, MINUSCA
David Haeri, Director, Division for Policy, Evaluation and Training, UN Department of Peace Operations

Closing Remarks:
Ed Caelen, Military Advisor, Permanent Mission of the Kingdom of the Netherlands to the United Nations

Moderator:
Jenna Russo, Director of Research and Head of the Brian Urquhart Center for Peace Operations, International Peace Institute

The post Modular, Effective, and Sustainable? Leveraging Insights from Security Sector Governance to Shape Tomorrow’s Peace Operations appeared first on International Peace Institute.

Irán: Feszültségek és diplomáciai tárgyalások májusban

2025 májusában Irán és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok továbbra is feszültnek bizonyultak, miközben a két ország ötödik alkalommal ült tárgyalóasztalhoz Rómában, hogy megoldást találjanak Teherán gyorsan fejlődő nukleáris programjára. Az ománi közvetítők szerint a tárgyalások során „némi, de nem meggyőző előrelépés” történt, különösen az urándúsítás kérdésében, amely továbbra is a fő vitapont maradt. Az Egyesült Államok a dúsítás teljes leállítását követeli, míg Irán ragaszkodik ahhoz, hogy fenntartsa ezt a tevékenységet saját területén. A tárgyalások során felmerült egy regionális uránellátási konzorcium létrehozásának ötlete is, amely segíthetne áthidalni a nézetkülönbségeket.

Irán vezetői, köztük Ali Hamenei legfelsőbb vezető, határozottan elutasították az Egyesült Államok azon követelését, hogy állítsák le az urándúsítást, „nonszensznek” nevezve azt. Hamenei hangsúlyozta, hogy Irán nem vár mások engedélyére nukleáris tevékenységei folytatásához.

A tárgyalások során Donald Trump amerikai elnök arra kérte Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, hogy halassza el az esetleges katonai akciókat Irán ellen, hogy több időt biztosítsanak a diplomáciai megoldásra. Trump szerint a megállapodás „nagyon közel” van, és elkerülhető lenne egy jelentős konfliktus.

A feszültségek közepette Irán május 4-én bemutatta új, szilárd hajtóanyagú ballisztikus rakétáját, a „Qassem Basir”-t, amely legalább 1 200 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik, és képes elkerülni az ellenséges rakétavédelmi rendszereket. A rakéta bemutatása figyelmeztetésként szolgált az Egyesült Államok és Izrael számára, hogy bármilyen támadás esetén Irán kész válaszlépéseket tenni. 

Eközben Irán végrehajtotta Pedram Madani kivégzését, akit Izrael javára végzett kémkedésért ítéltek halálra. Madani volt a harmadik személy 2025-ben, akit ilyen vádak alapján végeztek ki, miközben az emberi jogi szervezetek aggodalmukat fejezték ki a kivégzések növekvő száma miatt az országban. 

A hónap során Irán és az Egyesült Államok közötti tárgyalások folytatódtak, de a megállapodás kilátásai továbbra is bizonytalanok maradtak, miközben a regionális és nemzetközi feszültségek tovább fokozódtak.

Szíria: Májusi diplomáciai áttörés és gazdasági újrakezdés a szankciók enyhítésével

2025 májusában Szíria jelentős diplomáciai és gazdasági változásokon ment keresztül, amelyek új fejezetet nyitottak az ország történetében.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió bejelentette a hosszú ideje fennálló szankciók enyhítését, ezzel támogatva Szíria újjáépítését és politikai átmenetét. Az amerikai kormány hat hónapos mentességet adott a 2019-es Caesar-törvény szankciói alól, lehetővé téve a gazdasági kapcsolatok részleges helyreállítását. Ezzel párhuzamosan az EU is feloldotta a legtöbb gazdasági szankciót, miközben célzott intézkedéseket vezetett be azok ellen, akik felelősek az Alawita civilek elleni támadásokért. Ezek a lépések elősegítik Szíria gazdasági fellendülését és a nemzetközi közösséggel való kapcsolatok normalizálását.

Diplomáciai szinten is jelentős előrelépések történtek. Donald Trump amerikai elnök május 14-én találkozott Ahmad al-Sharaa szíriai elnökkel Rijádban, ami az első ilyen szintű találkozó volt a két ország vezetői között 25 év után. Ezt követően május 29-én Tom Barrack, az Egyesült Államok szíriai különmegbízottja megnyitotta a régóta zárva tartott amerikai nagyköveti rezidenciát Damaszkuszban, jelezve a kétoldalú kapcsolatok javulását.

A gazdasági újjáépítés terén is pozitív fejlemények történtek. Egy amerikai, török és katari cégekből álló konzorcium bejelentette, hogy négy gázturbinát és egy naperőművet épít Szíriában, összesen 5 000 megawatt kapacitással. Ez a projekt várhatóan helyreállítja az ország háborúban megrongálódott elektromos hálózatának több mint 50%-át, és munkahelyeket teremt a helyi lakosság számára.

A humanitárius helyzet javítása érdekében a szíriai kormány és a kurd hatóságok megállapodást kötöttek az al-Hol menekülttáborban élő szíriai állampolgárok hazatelepítéséről. Ez a lépés elősegíti a társadalmi reintegrációt és csökkenti a táborban uralkodó rossz körülményeket.

Ugyanakkor a biztonsági helyzet továbbra is kihívásokkal teli. Május 18-án robbanás történt egy rendőrőrsön Al-Mayadeen városában, amelyben legalább három ember életét vesztette. Ez az incidens emlékeztet arra, hogy a stabilitás még törékeny, és további erőfeszítésekre van szükség a béke fenntartása érdekében.

Összességében 2025 májusa fordulópontot jelentett Szíria számára, ahol a diplomáciai nyitás és a gazdasági újjáépítés reményt ad a hosszú évek óta szenvedő lakosságnak.

Libanon: Májusi politikai és biztonsági fejlemények a háború utáni újjáépítés árnyékában

2025 májusában Libanon több jelentős politikai és biztonsági eseményt élt meg, amelyek meghatározhatják az ország jövőjét a 14 hónapos Izrael–Hezbollah háborút követően.

Önkormányzati választások és Hezbollah támogatottsága

Május 24-én befejeződtek az ország első önkormányzati választásai közel egy évtized után. A választások különösen dél-Libanonban voltak jelentősek, ahol Hezbollah és szövetségese, az Amal mozgalom dominálták a szavazást, számos településen ellenfél nélkül nyerve. A választások során a lakosok, köztük a háborúban megsérült Hezbollah tagok is, kifejezték elkötelezettségüket a „ellenállás” iránt. A libanoni kormány több mint 11 milliárd dollár nemzetközi támogatást keres az újjáépítéshez, a Világbank becslései szerint. 

Izraeli légicsapások és a tűzszünet megsértése

Annak ellenére, hogy 2024 novemberében tűzszünetet kötöttek, Izrael májusban több légicsapást hajtott végre dél-Libanonban, amelyek során legalább egy civil meghalt és több megsebesült. Az izraeli hadsereg szerint a támadások célja Hezbollah infrastruktúrájának megsemmisítése volt, válaszul a csoport állítólagos tűzszünet megsértéseire. A libanoni kormány elítélte ezeket a támadásokat, hangsúlyozva, hogy azok veszélyeztetik az ország stabilitását és a közelgő választások biztonságát. 

Palesztin fegyveres csoportok lefegyverzése

Május 21-én Joseph Aoun libanoni elnök és Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke megállapodtak abban, hogy a palesztin frakciók nem használják Libanont Izrael elleni támadások kiindulópontjaként, és hogy minden fegyvert a libanoni állam ellenőrzése alá vonnak. Ez a lépés célja a libanoni szuverenitás megerősítése és a nem állami fegyveres csoportok tevékenységének korlátozása. 

Ezek az események azt mutatják, hogy Libanon továbbra is kihívásokkal néz szembe a politikai stabilitás és a biztonság terén, miközben próbálja helyreállítani gazdaságát és megerősíteni állami intézményeit a háború utáni időszakban.

A Közel-Kelet, 2025. május – 1. rész bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Szudán lángokban: kolerajárvány, dróntámadások és segélyválság a háború árnyékában

2025 májusában Szudánban tovább mélyült a humanitárius válság, miközben a hadsereg és a Rapid Support Forces (RSF) közötti konfliktus súlyos következményekkel járt az ország infrastruktúrájára és lakosságára nézve.

A hónap elején a szudáni hadsereg bejelentette, hogy teljesen visszafoglalta Kartúm államot az RSF-től. Azonban a fővárosban az infrastruktúra romokban hever: az elektromos hálózat és a vízellátás összeomlott, a kórházak kifosztottak vagy megsemmisültek. A vízhiány és a rossz higiéniai körülmények következtében kolerajárvány tört ki, amely két nap alatt legalább 70 ember halálát okozta, és több mint 2 000 fertőzést regisztráltak. 

A konfliktus hatásai nem korlátozódtak Kartúmra. Az RSF dróntámadásokat hajtott végre Port Szudán ellen, amely korábban viszonylagos biztonságot nyújtott és a kormány ideiglenes székhelyeként szolgált. A támadások során üzemanyag-raktárak és elektromos létesítmények is megsérültek, ami áramkimaradásokat és vízhiányt eredményezett.

A nemzetközi közösség aggodalmát fejezte ki a helyzet súlyosbodása miatt. Az ENSZ Világélelmezési Programja elítélte az RSF által humanitárius létesítmények ellen elkövetett támadásokat, hangsúlyozva, hogy az ilyen cselekmények tovább súlyosbítják az élelmiszerhiányt és az éhínséget, amely már több millió embert érint az országban.

A szudáni kormány új szabályozásokat vezetett be, amelyek előírják, hogy minden segélyszervezetnek regisztrálnia kell a Humanitárius Segélybizottságnál. A segélymunkások attól tartanak, hogy ez a lépés akadályozza a segélyek eljuttatását a rászorulókhoz, és tovább súlyosbítja a már amúgy is kritikus élelmiszerhiányt.

A konfliktus következtében eddig több tízezer ember vesztette életét, és több mint 13 millióan kényszerültek elhagyni otthonaikat, ami a világ egyik legsúlyosabb humanitárius válságát eredményezte.

Szomália: Öngyilkos merénylet a mogadishui katonai toborzóközpontnál – legalább 13 halott, 21 sebesült

2025. május 18-án reggel öngyilkos merénylő robbantotta fel magát a Damaanyo katonai toborzóközpontnál, Mogadishu Hodan kerületében. A támadásban legalább 13 ember vesztette életét, köztük fiatal újoncok és civil járókelők, míg több mint 20-an megsérültek. A merénylő a jelentkezők sorában robbantotta fel magát, amikor több száz fiatal várakozott a toborzásra. A helyszínen szemtanúk szerint a robbanás után káosz alakult ki, és számos holttest hevert a földön.

A támadást az al-Shabaab terrorszervezet vállalta magára, amely már több mint egy évtizede folytat fegyveres harcot a szomáliai kormány ellen. A csoport célja, hogy saját, szigorú iszlám törvényeken alapuló rendszert vezessen be az országban. A Damaanyo bázis elleni merénylet hasonlít a 2023-as Jaalle Siyaad katonai akadémia elleni támadáshoz, ahol 25 katona halt meg.

A támadás után a szomáliai hadsereg lezárta a környéket, és megkezdte a sebesültek kórházba szállítását. A merényletet követően a közösségi médiában felháborodás hullámzott végig, különösen amiatt, hogy a robbanás után nem sokkal a miniszterelnök pártja ünnepi rendezvényt tartott Mogadishuban. Sokan ezt érzéketlenségnek és a biztonsági helyzet súlyos alábecsülésének tekintették.

A nemzetközi közösség, köztük az Arab Parlament, Egyiptom, Jordánia, Kuvait, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek is elítélte a támadást, és támogatásukról biztosították Szomáliát a terrorizmus elleni harcban.

Ez a merénylet ismét rámutatott Szomália biztonsági kihívásaira, és arra, hogy az al-Shabaab továbbra is jelentős fenyegetést jelent az ország stabilitására és a béke megteremtésére irányuló erőfeszítésekre.

Kongói Demokratikus Köztársaság: Joseph Kabila volt elnök megjelenik Goma városában a lázadók ellenőrzése alatt

2025. május 29-én Joseph Kabila, a Kongói Demokratikus Köztársaság volt elnöke, nyilvánosan megjelent Goma városában, amely jelenleg az M23 lázadócsoport ellenőrzése alatt áll. Ez volt az első nyilvános szereplése azóta, hogy a kongói hatóságok megfosztották mentelmi jogától egy hazaárulási vizsgálat keretében. Kabila, aki 2001 és 2019 között vezette az országot, 2023 óta önkéntes száműzetésben élt, és csak 2025 áprilisában tért vissza Gomába. 

A kormány azzal vádolja Kabilát, hogy támogatja a Ruanda által támogatott M23 lázadókat, akik elfoglalták az ország keleti részén fekvő két nagyvárost. Az igazságügyi miniszter, Constant Mutamba szerint a vádak között szerepel hazaárulás, háborús bűnök, emberiesség elleni bűncselekmények és részvétel egy felkelésben.

Gomában Kabila vallási vezetőkkel találkozott, köztük Joel Amurani püspökkel, aki elmondta, hogy Kabila kifejezte vágyát a béke helyreállítására a térségben. Amurani hozzátette, hogy arra kérték Kabilát, játsszon közvetítő szerepet, mivel korábban is az ország egységéért dolgozott. 

A kongói szenátus nemrégiben megszavazta Kabila élethosszig tartó mentelmi jogának megvonását, bár hivatalos vádemelés még nem történt. Hubert Masomeko politikai elemző szerint ez a helyzet veszélyes patthelyzetet teremt a kormány és Kabila között, és Kabila megjelenése politikai ellenlépésként értelmezhető Kinshasa intézkedéseire. 

Ez az esemény tovább bonyolítja a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén fennálló biztonsági helyzetet, ahol az M23 lázadócsoport és más fegyveres szervezetek tevékenysége súlyos humanitárius válságot idézett elő.

Burkina Faso: Több mint 100 halott egy dzsihadista támadásban az ország északi részén

2025 májusában Burkina Faso északi részén több mint 100 ember, főként katonák vesztették életüket egy összehangolt dzsihadista támadás során. A támadást az al-Káida szövetségese, a Jama’at Nasr al-Islam wal-Muslimin (JNIM) hajtotta végre, célba véve több helyszínt, köztük a stratégiai jelentőségű Djibo városát és annak katonai bázisát. A helyi források és segélyszervezetek szerint a JNIM nyolc különböző településen indított támadást, hogy meggyengítse Burkina Faso légierejét. A támadók sikeresen elfoglalták Djibo ellenőrzőpontjait, mielőtt megtámadták a katonai táborokat. Elemzők megjegyezték, hogy a nemzeti erők ezúttal nem kaptak légi támogatást, ami szokatlan az ilyen jellegű támadásoknál. 

Burkina Faso, amelyet jelenleg katonai junta irányít, továbbra is az egyik leginkább érintett ország Afrika Száhel-övezetében a dzsihadista erőszak, a gyenge biztonság és a politikai instabilitás miatt. Az országban 2022-ben két puccs is történt, és a biztonsági helyzet továbbra is súlyos, mivel a terület közel fele kormányzati ellenőrzésen kívül esik.

Elemzők kritizálták a junta azon stratégiáját, hogy civil milíciákra támaszkodik, mivel ez fokozhatja az etnikai feszültségeket. A JNIM növekvő ereje és szabad mozgása Burkina Faso területén tovább súlyosbítja az ország biztonsági kihívásait.

Ez a támadás ismét rámutatott arra, hogy a dzsihadista csoportok milyen mértékben képesek veszélyeztetni a régió stabilitását, és hogy a nemzetközi közösségnek sürgős lépéseket kell tennie a helyzet kezelése érdekében.

 

A Afrika-hírfigyelő, 2025. május – 1. rész bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Szudán: A főváros visszafoglalása és az ország szétszakadásának veszélye

2025 márciusában a Szudáni Fegyveres Erők (SAF) jelentős előretörést értek el a főváros, Kartúm visszafoglalásában, amelyet korábban a Rapid Support Forces (RSF) félkatonai szervezet tartott ellenőrzése alatt. Március 21-én a SAF visszafoglalta az elnöki palotát, majd néhány nappal később a nemzetközi repülőteret és több stratégiai pontot is, mint például a Központi Bank és a hírszerzés főhadiszállása. A SAF vezetője, Abdel Fattah al-Burhan tábornok bejelentette: „Kartúm szabad.”

Ezzel párhuzamosan az RSF és szövetségesei bejelentették egy „békés és egységes” kormány megalakítását az általuk ellenőrzött területeken, különösen Darfúrban és Dél-Szudán egyes részein. Az Afrikai Unió figyelmeztetett, hogy ez a lépés veszélyezteti Szudán területi egységét, és felszólította a nemzetközi közösséget, hogy ne ismerjen el semmilyen párhuzamos kormányt.

A konfliktus 2023 áprilisa óta több tízezer ember életét követelte, és több mint 12 millióan kényszerültek elhagyni otthonaikat. A márciusi események, beleértve az RSF által elkövetett etnikai alapú támadásokat és az ENSZ-konvojok elleni akciókat, tovább mélyítették az ország humanitárius válságát.

Szerző: Németh Merse

Ásványkincs-megállapodás a KDK és az USA között

A Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) külügyminisztere, Thérèse Kayikwamba Wagner szerint tervben van egy az ország kritikus fontosságú ásványkincseire vonatkozó megállapodás az Amerikai Egyesült Államokkal. Pontos részleteket egyelőre nem közöltek, de az USA külügyminisztériuma is jelezte, hogy Washington nyitott az alkura.

A tárgyalások még február 8-án kezdődtek, miután a Ruanda által támogatott M23 lázadócsoport elfoglalta a KDK keleti részén található Észak-Kivu tartományt, majd később Dél-Kivu is a kezükre került és a fővárost, Kinshasát is fenyegetik. Az ásványkincsekért cserébe Félix Tshisekedi kongói elnök katonai segítséget kér az Egyesült Államoktól, mivel egyedül képtelen féken tartani a lázadókat, akiket nagyjából 4000 ruandai katona is segít a harcokban. Ruandát ezért ugyan hivatalosan elítéli a nemzetköz közösség, de valódi diplomáciai nyomást eddig még nem gyakorolt rá, mivel Paul Kagame elnök fontos szövetségese sok nyugati országnak.

A KDK-ban található a föld igazolt kobalt-készleteinek majdnem 50%-a, emellett rézben, ónban, tantálban, gyémántban és lítiumban is rendkívül gazdag – Ruanda részben emiatt támogatja az M23 műveleteit az országban. Ezen anyagok elengedhetetlenek többek között az ötvözetekhez, akkumulátorokhoz, mikrochipekhez vagy a zöld-energiára való átálláshoz. Emiatt rendkívül értékesek, a bányászatuk azonban káros a környezetre, ezért sok ország igyekszik a saját határain kívül érdekeltséget szerezni a kitermelésükben.

Szerző: Rózsa Sándor

Elefántcsontpart: Álhírek és politikai feszültségek a választások előtt

2025 májusában Elefántcsontparton puccsról szóló álhírek terjedtek el, amelyek pánikot keltettek az országban. A közösségi médiában megosztott videók és bejegyzések szerint katonai járművek vonultak az utcákon, és lövések hallatszottak Abidjanban. A kormány gyorsan cáfolta ezeket az állításokat, és az ország információbiztonsági ügynöksége (ANSSI) kijelentette, hogy ezek az álhírek egy szándékos és koordinált dezinformációs kampány eredményei.

A politikai feszültségek hátterében Tidjane Thiam, az ellenzéki Demokrata Párt (PDCI) vezetőjének kizárása áll a közelgő választásokból. Thiamot kettős állampolgársága miatt zárták ki, bár ő már lemondott francia állampolgárságáról. A döntést politikai indíttatásúnak tartja, és fellebbezett ellene. Thiam május 12-én lemondott pártelnöki posztjáról, de két nappal később újraválasztották.

Az ország történelme során már tapasztalt választási erőszakot, különösen a 2010-es választások után, amikor több ezer ember vesztette életét. A jelenlegi helyzet aggodalomra ad okot a nemzetközi közösség számára is, mivel a választások előtti instabilitás veszélyeztetheti az ország demokratikus fejlődését.

Szerző: Németh Merse

Gabon újra tagja az Afrikai Uniónak

Brice Oligui Nguema elnök április végi beiktatása után az Afrikai Unió feloldotta a Gabonra kivetett szankcióit és visszavette tagjai közé. Az ország tagságát még 2023 augusztus 31-én függesztették fel, egy nappal azután, hogy a most frissen beiktatott elnök katonai puccs keretei között megdöntötte elődje, Ali Bongo Ondimba hatalmát.

Ali még 2009-ben került hatalomra apja, Omar Bongo halála után, aki 1967-óta uralta az országot. Gabon, bár rendkívül gazdag olajban, mangánban és vasércben, a bányák nagyrészt külföldi kézben vannak, a bevételek pedig a Bongo-családot és az ő embereiket gazdagították, míg a lakosság körülbelül 40%-a a szegénységi küszöb alatt élt. A választásokat – már ha éppen voltak – rendszerint elcsalták, ez történt 2023. augusztusában is, emiatt döntött úgy Nguema, a Gaboni Köztársasági Őrség tábornoka, hogy erőszakkal ragadja magához a hatalmat. Az ENSZ, Franciaország és az Afrikai Unió is elítélték a cselekedetet, a nép azonban ujjongva fogadta a katonákat.

Nguema ezután egy legfeljebb 2 éves átmeneti időszakot hirdetett, amit sok hadúrral ellentétben be is tartott, idén április 12-én nemzetközi megfigyelők által ellenőrzött választást tartottak az országban, amit a tábornok fölényesen megnyert, viszonylag magas részvételi arány mellett. Azzal, hogy egy katona került az állam élére egyesek szerint sérül a demokratikus civil kontroll elve, a nép azonban elégedettnek tűnik, a szankciók felfüggesztésével tovább javulnak az ország gazdasági lehetőségei és Gabonnak a Száhel-övezetnél lényegesen kevesebb biztonsági kihívással kell szembenéznie, ami bizakodásra adhat okot.

Szerző: Rózsa Sándor

Szomália: fokozódó erőszak és politikai feszültségek 2025 tavaszán

2025 márciusában és áprilisában Szomáliában jelentősen fokozódott az erőszak, különösen az al-Shabaab fegyveres csoport tevékenysége miatt. Március 11-én az al-Shabaab fegyveresei megtámadták a Qahira Hotelt Beledweyne városában, ahol kormányzati tisztviselők és törzsi vezetők gyűltek össze. A támadásban több mint 10 ember vesztette életét.

Március 18-án robbanás történt Mogadishuban, nem sokkal azután, hogy Hassan Sheikh Mohamud elnök konvoja elhaladt a helyszínen. Az al-Shabaab vállalta a felelősséget a merényletkísérletért.

Áprilisban az al-Shabaab több stratégiai jelentőségű támadást hajtott végre. Április 16-án a csoport bejelentette, hogy elfoglalta Adan Yabaal városát, bár a szomáliai hadsereg ezt cáfolta.

Április 24-én az al-Shabaab harcosai megpróbálták elfoglalni a Wargaadhi városában található katonai bázist. A kormány szerint több mint 40 támadót öltek meg, és sikerült megvédeni a bázist.

Ezek az események rávilágítanak a szomáliai biztonsági helyzet törékenységére és az al-Shabaab folyamatos fenyegetésére.

Szerző: Németh Merse

Mauritánia: Tömeges migránskitoloncolások és nemzetközi felháborodás

2025 tavaszán Mauritánia nagyszabású kitoloncolási kampányt indított, amely során több ezer nyugat-afrikai migránst – köztük szenegáliakat, maliakat, togóiakat és nigériaiakat – utasítottak ki az országból. A razziák főként Nouakchott és Nouadhibou városait érintették, ahol a hatóságok piacokon, buszállomásokon és lakónegyedekben tartóztatták le az embereket. A beszámolók szerint sokakat otthonaikból hurcoltak el, gyakran erőszakos módon, és még személyes tárgyaikat, például mobiltelefonjaikat is elkobozták.

A kitoloncolások hátterében egy új bevándorlási törvény áll, amely minden külföldi állampolgár számára tartózkodási engedély beszerzését írja elő. Korábban a régió több országával fennálló kétoldalú megállapodások lehetővé tették az állampolgárok szabad mozgását, de ezek a változások megszüntették ezt a gyakorlatot.

A szomszédos országok, különösen Szenegál és Mali, élesen bírálták Mauritánia intézkedéseit, xenofóbiával vádolva az országot. A szenegáli parlament egyik tagja például „idegengyűlölőnek” nevezte a kitoloncolásokat, és vizsgálatot sürgetett az ügyben.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a kitoloncolási kampány felerősítette a fekete mauritániai közösségek félelmeit, akik történelmileg is elszenvedői voltak az etnikai alapú megkülönböztetésnek és kitelepítéseknek. Jogvédők szerint a jelenlegi intézkedések emlékeztetnek az 1989-es eseményekre, amikor több tízezer fekete mauritániait toloncoltak ki az országból.

A nemzetközi közösség aggodalmát fejezte ki a történtek miatt, és felszólította Mauritániát, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogokat és biztosítsa a migránsok méltóságát.

Szerző: Németh Merse

Szerkesztette: Németh Merse

A Afrika-hírfigyelő, 2025. március-április bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

„Justice has been done”. 14 évvel ezelőtt hangzott el ez a mondat Obama elnök szájából. Hogy pontosan mire irányult az igazságszolgáltatás, az egyszerű.
2011. május 2. Abbotabad, Pakisztán: hajnalban 1 óra körül az Egyesült Államok Haditengerészetének különleges erői likvidálták a 2001. szeptember 11-i tragikus eseményekért felelős terrorszervezet fejét; Osama bin Laden-t. Halálával azonban a terrorizmus nem szűnt meg és utódok mindig akadnak, akik bin Laden emlékét immár a szívükben dédelgetve tartják fenn és vezetik az al-Kaida-t.
A legtöbb valamire való terrorszervezet alapját nem pusztán a nyers erőszak, hanem a mögötte húzódó ideológia alkotja, amely egyúttal a szervezet identitását is meghatározza, ezért muszáj szót ejtenünk erről. Az al-Kaida esetében (a szunnita iszlámon belül) ez az ideológia leginkább a szalafita dzsihadizmus (salafi jihadism), mely inkább mondható ideológiának, semmint vallásnak. Gilles Kepel leírásában ez a szélsőséges iszlám paradigma „a szent szövegek legszorosabb szó szerint vett tisztelete a dzsihád iránti abszolút elkötelezettséggel párosulva”. A szalafita dzsihadisták célja, hogy felhívják a muzulmánok figyelmét arra, hogy vallásuk hanyatlóban van, ráadásul folyamatos támadások és megaláztatások érik őket. Muhammad Abd al-Salam Faraj volt az, aki „Az elhanyagolt kötelezettség” (1980 körül) című írásában továbbfejlesztette Sayyid Qutb Ibrahim elméletét (amely a mai globális dzsihadista ideológia hitvallását képezi). Ezen íráson keresztül közelebb kerülhetünk a dzsihád megértéséhez; „a szent háború fogalmát nem allegorikusan, hanem szó szerint kell érteni, mely minden igaz muszlim kötelessége és melynek célpontja mindenki, aki eltér az iszlám törvények erkölcsi és társadalmi követelményeitől (legyen az muzulmán vagy sem)” – írja Faraj. Ő azonban nemcsak egy radikális gondolkodó volt, hanem az Egyiptomi Iszlám Dzsihád (EIJ) szervezet alapítója és vezetője 1982-es haláláig. 1992-től a szervezet vezetője Ayman al-Zawahiri volt 2001-ig.
Az al-Kaida célja egy saría alapján működő iszlám államszervezet létrehozása, a muszlim területek felszabadítása és védelmezése, valamint a saríát megszegő kormányok megbuktatása. Ezen célok eléréséhez 2005-ben Saif al-Adel, az al-Kaida műveleti vezetője egy hétpontos tervezetet dolgozott ki és mutatott be bin Ladennek. A terv 3-4 éves időszakokra bontja fel a kb. 22 év alatt elérendő célt. A hetedik pontban megjelölt végcél a kalifátus győzelme (lett volna) a világ többi állama felett, melyet 2020 és 2022 között kívántak volna elérni, ám ugye ez nem sikerült. Osama halálával utódai feladata, hogy elvezessék az al-Kaida-t az áhított cél felé.
Az al-Kaida magszervezetének szerkezetéről, hierarchiájáról több eltérő elképzelés is van, azonban a téma szakértői abban egyetértenek, hogy a szervezet tetején az emír áll, aki Osama bin Laden volt 2011-ig. Az emír felelős a szervezet minden cselekedetéért. Az emírnek egy helyettese van, Osama haláláig ezt a pozíciót Ayman al-Zawahiri töltötte be, akit gyakran a „bin Laden jobbkeze” vagy a „bin Laden mögött álló agy” elnevezésekkel illettek. Al-Zawahiri az al-Kaida fő ideológusa volt. A feljebb említett Qutb Ibrahim és Faraj mellett al-Zawahiri munkássága is igen jelentős, mely közül kiemelkedik legutolsó könyve, melyet 2001-ben írt, a „Lovagok a próféta zászlaja alatt” (Knights Under the Prophets’s Banner). A könyv a jövő dzsihadistái számára is lefektet egy tervet; „egy dzsihadista mozgalomnak szüksége van egy olyan színtérre, mely inkubátorként működik, amelyben a magjai felnőnek és gyakorlati tapasztalatokat szerezhetnek a harc, a politika és a szervezés terén.” – írja. Határozottan érvelt amellett, hogy a „dzsihadista ideológiát tisztán kell tartani a nacionalista, a baloldali és a kommunista jelszavak szennyétől”. Al-Zawahiri írásai hozzájárultak az al-Kaida ideológiájának tökéletesítéséhez és példaértékűek az elméleti és gyakorlati kereteit illetően.
A megüresedett pozíció betöltésére két jelölt is alkalmasnak látszott; Saif al-Adel 2001 óta az al-Kaida biztonsági vezetőjeként a szervezet harmadik legmagasabb pozícióját töltötte be. Al-Zawahiri viszont az al-Kaida második emberének számított és az Egyiptomi Iszlám Dzsihád vezetője is volt (amíg az be nem olvadt az al-Kaidába), valamint a Maktab al-Khidamat (ez a szervezet az al-Kaida előfutára volt gyakorlatilag) 1984-es megalapításától kezdve közeli kapcsolatban állt bin Ladennel. Osama halála után végül al-Zawahirit szinte azonnal kinevezték a helyére, de ezt csak hetekkel később, 2011 júniusában jelentették be. Az űrt, amit bin Laden hagyott, al-Zawahiri nem tudta maradéktalanul betölteni. Jelentések szerint bár tisztelték al-Zawahirit, mégsem szerették annyira, mint elődjét. Akik találkoztak bin Ladennel, azok elmondása szerint igen karizmatikus vezető volt, al-Zawahirire viszont nem mondtak ilyet. Sok dzsihadista úgy tekintett rá, mint aki túlságosan kritikus a többi dzsihadistával szemben.
Hogy mégis keletkezett repedés a pajzson, arra jó példa a 2013. áprilisában kirobbant vita Abu Bakr al-Baghdadi és al-Zawahiri között, amely fegyveres konfliktusba torkollott és a mai napig tart. Al-Baghdadi (akkor az ISI emírje) a nyilvánosságra hozott hangfelvételen bejelentette, hogy mivel az al-Kaida szíriai leányvállalata (Jabhat al-Nusra – JN) az Islamic State of Iraq-hoz – ISI – (az al-Kaida Irakban [al-Qaeda in Iraq] szervezet valóban az al-Kaidához tartozott, ám ez több kis szervezettel együtt beolvadt az Iraki Iszlám Államba 2006-ban) tartozik, sőt annak a kiterjesztése, ezért a két csoport hivatalosan is egyesül „Islamic State of Iraq and Al-Sham” néven (az al-Sham régiót gyakran a Levante vagy a szíriai régióval hasonlítják össze, mivel területi/földrajzi szinten van átfedés, ezért a szervezet nevét is többféleképpen fordítják. Az „Islamic State of Iraq and Syria” vagy az „Islamic State of Iraq and the Levant” tehát ugyanazt a szervezetet jelöli).  Al-Zawahiri és az al-Nusra Front vezetője, Ahmed al-Sharaa (aka al-Golani) is elutasította a kényszerű egyesülést. Al-Zawahiri al-Baghdadinak írt levelében megtiltotta számukra az egyesülést, mire azt a választ kapta, hogy nincs szüksége az ő engedélyére, és végül 2014-ben kalifátusnak nyilvánította magát Iszlám Állam néven.
Az al-Kaida mára egy mondhatni (kis túlzással) fél világot átölelő, kiterjedt terrorhálózat. Az 1990-es évek végétől / 2000-es évek elejétől kezdett rohamosan „franchise” szerű hálózattá nőni; ha az al-Kaidáról beszélünk, nem gondolhatunk mindössze egy önálló szervezetre, amely csak a Közel-Keleten tevékenykedik. Számos kiterjedése van; ha csak az öt legfőbb szövetséges ’leányvállalatot’ nézzük – Al-Shabaab, al-Qaeda in the Arabian Peninsula (AQAP), al-Qaeda in the Indian subcontinent (AQIS), al-Qaeda in the Islamic Maghreb (AQIM) és a Jama’at Nasr al-Islam wal-Muslimin (JNIM) – máris lefedtük a Nyugat-Afrikától a Közel-Keleten át egészen az indiai szubkontinensig tartó régiót, mintegy 10-15 országot beleértve és még nem beszéltünk arról, hogy ezeknek a szervezeteknek is lehetnek további leágazásaik. Ezek a szervezetek természetesen nem ok nélkül szövetkeztek az al-Kaidával; a legitimitás, az infrastrukturális támogatás és a tőke biztosítása mind mellette szóltak. Míg bin Laden idejében a képesség, hogy az egységes parancsnokság hatékonyan tudjon működni az al-Kaidával szövetséges csoportok felé, érvényesült, al-Zawahiri emírsége alatt ez már csak részben valósult meg. Bár a magszervezet egy, a csoportok földrajzi szétszórtsága miatt a motivációk és az agenda is eltérő, nem beszélve arról, hogy a saját területeik, műveleteik felett nagyobb befolyással és hatalommal bírnak, így az a koncepció, hogy minden szövetséges csoport al-Zawahiri iránymutatásait, parancsait kövesse és teljesítse, az esetek jelentős részében nem jellemző. Ez leginkább az AQIM és az AQAP esetében figyelhető meg, akik al-Zawahiri megválasztása után inkább egymáshoz kerültek közelebb, semmint a központi parancsnoksághoz, emellett pénzügyileg is egyre nagyobb arányban függetlenek (pl. az AQIM főleg az emberrablásokért követelt váltságdíjból – dollármilliók – tarja fenn magát). Ugyanakkor ez a két legrégebbi szervezet, mely tagja maradt az al-Kaida hálózatának megalakulásuk óta. 9/11-et követően az AQAP – ami gyakorlatilag Jement jelenti – volt az al-Kaida legaktívabb ága (lásd pl. Boston Marathon bombings, 2013), azonban a 2014 végén kirobbant polgárháború miatt a globális ambícióik háttérbe szorultak.
Az idő előrehaladtával az al-Kaida technológiai fejlettsége is nőtt. A 2013-ban kirobbant, Edward Snowden nevéhez köthető (szigorúan titkos adatok nyilvánosságra hozása) ügy után az innováció fokozott ütemben haladt; három különböző dzsihadista szervezet is titkosító eszközök fejlesztésén dolgozott (köztük a GIMF, amely az al-Kaidához tartozik és az ISIS is).
Míg Osama 23 évig vezette az al-Kaidát, al-Zawahirinek 11 év jutott. 2022. július 31-én a CIA által kivitelezett művelet közben két AGM-114-es Hellfire rakéta csapódott be egy kabuli házba, megölve ezzel Ayman al-Zawahirit, az al-Kaida emírjét. Utódja az egyiptomi származású Saif al-Adel, aki azóta is az al-Kaida elsőszámú vezetője.

Szerző: Bánfi Zita

A Az al-Kaida bin Laden halála után bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Informal “minilateral” coalitions of the willing and interested have long been a feature of peacemaking. Groups of states identified as “friends” of the mediator or a particular peace process and contact groups bringing together interested powers date back to concert diplomacy traditions and proliferated at the end of the Cold War as conflict resolution activity surged. The incidence of such informal mechanisms grew exponentially between 1990 and 2009.

This report assesses how these mechanisms have evolved in the years since 2010 and investigates their place in parallel to the UN’s efforts to mediate internationalized internal conflicts in Libya, Syria, and Yemen; peace processes in the Philippines, Colombia, and Mozambique taking place in relatively benign regional settings, as well as the anomalous case of Venezuela, where efforts toward a peaceful resolution of the political crisis were mired in international divisions; the geopolitically contested contexts of Myanmar and Afghanistan; and the democratic transition and descent into war in Sudan.

The report concludes that groups have the potential to build internal coherence among their members, as well as to elevate public messaging and facilitate information sharing, but they can also become a forum for competition between their members. In this context, the report offers lessons to help those considering whether a group is appropriate. The “right” group structure will depend on the context, and the adage of “form follows function” is critically important. It is key to set realistic expectations and, in some cases, accept that the “right” structure will be no group at all. Successful groups and partnerships all point to the importance of skilled individual mediators committed to working with each other, whether within a group or without an established mechanism. Finally, some contexts may defy attempts to design or deliver a coherent international peace architecture. In these cases, more modest goals related to specific or localized gains and incremental support to conflict parties and other affected communities should be pursued.

Download

The post Minilateral Mechanisms for Peacemaking in a Multipolar World: Friends, Contact Groups, Troikas, Quads, and Quints appeared first on International Peace Institute.