Biztonságpolitika

Április 27-én megvalósult a harmadik Korea-közi csúcstalálkozó, ezt követően május végén az Egyesült Államok tárgyal a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal. Hszi Csin-ping, kínai elnökkel folytatott márciusi egyeztetését követően Kim Dzsong Un, észak-koreai vezető bejelentette atomfegyver-mentesítés iránti teljes elköteleződését. Milyen indokok és körülmények vezettek az enyhüléshez? Megszülethet-e a koreai háborút lezáró békeszerződés?

Az észak-koreai „mosoly offenzíva”

Kim Dzsong Un, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (továbbiakban KNDK) vezetője, újévi beszédében még nukleáris rakéta indításával fenyegette meg az Egyesült Államokat. A Koreai-félsziget helyzete háború kirobbanásával fenyegetett, Kim azonban a közelgő phjoncshangi téli olimpia kapcsán azt is megfogalmazta, hogy nyitott bármilyen egyeztetésre Dél- Koreával, legyen az a kormány, az ellenzék vagy akár magánszemélyek. Észak-Korea ezen lépése mögött több elemző is a Koreai Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között fennálló katonai szövetség meggyengítési kísérletét vélte felfedezni. A konstruktív hozzáállás azonban a dél-koreai belpolitikai helyzet változásával hozható párhuzamba. 2017 májusában a felfüggesztett konzervatív Pak Gün Hje elnökasszonyt a liberális értékeket képviselő Mun Dzse In váltotta fel hivatalában. Az új elnök központi kérdésként kezelte a Phenjanhoz fűződő viszony békés rendezését és az együttműködés lehetőségét, így ebbe az irányába való nyitás politikai érdeke is egyben.

A dél-koreai baloldal hagyományosan is a félsziget egyesítése mellett és a kapcsolatok rendezése iránt köteleződött el, a legutóbbi politikai ciklusuk alatt került sor az úgy nevezett „Napfény politika” meghirdetésére. Ezen program során került megvalósításra 2004-ben a keszongi ipartelep létesítése Észak-Koreában, ahol összesen 123, főként dél-koreai vállalat (pl.: Hyundai) foglalkoztatott megközelítőleg 40 ezer észak-koreai munkást. Az ipari park a KNDK egyik legmeghatározóbb bevételi forrása volt 2016 februárjáig. A kedvező Korea-közi kapcsolat akár a telep újranyitását is előremozdíthatja.

A 2018-as phjongcshangi téli olimpián több gesztust is tett egymás felé a két Korea: egy zászló alatt vonultak fel sportolóik és közös női jégkorong-válogatottal vettek részt a versenyen. A megközelítőleg 500 főt számláló, sportolókból, szurkolókból és magas rangú tisztségviselőkből álló észak- koreai delegációnak kapcsolatépítési célja is volt.

Kép forrása: https://www.japantimes.co.jp/sports/2018/02/15/olympics/winter-olympics/

Észak Korea további informális lépéseket is tett annak érdekében, hogy a lehető legelőnyösebb képet mutassa magáról a nemzetközi eseményen: válogatott szépségű, párthű, professzionális női szurkolótábora jelent meg a közönség soraiban. Buzdító dalaik egyes értelmezésben az egységes Koreáról is szólhattak. A mosoly offenzíva fontos eleme az egyesítés melletti elköteleződés megjelenítése.

A formális közös megjelenés mellett a megnyitó ünnepsége adott lehetőséget a magas politikai beosztású észak-koreai küldötteknek, Kim Jong Namnak, volt külügyminiszternek, aki jelenleg a Legfelsőbb Népi Gyűlés Elnöke, valamint a pártfőtitkár húgának és bizalmasának, Kim Jo Dzsongnak arra, hogy átadják a Phenjanba szóló meghívót Mun Dzse In elnöknek a tiszteletükre rendezett fogadáson. Egyes elemzők és sajtóorgánumok e politikai és diplomáciai lépések sorozatát nevezték az észak-koreai „mosoly offenzívának”.

Kép forrása: http://www.straitstimes.com/asia/east-asia/kim-yo-jong-wishes-for-closer-ties

A képen Kim Jo Dzsong (balra), Mun Jae In (középen) és Kim Jong Nam (jobbra) látható az elnöki fogadás előtt február 10-én. A háttérben a Koreai-félsziget térképét és egy kínai kalligráfiát láthatunk, amelynek jelentése „kölcsönös megértés”.

Március 5-én Mun Dzse In elnököt Csung Ej Jong, a dél-koreai nemzetbiztonsági hivatal vezetője – posztja az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadójának feleltethető meg –  és Szu Hun az Angibu (a dél-koreai nemzetbiztonsági szolgálat vezetője)  képviselte Phenjanban. Mun távolmaradását azzal indokolta, hogy akkor áll módjában tárgyalni, ha megfelelőek lesznek a nemzetközi körülmények. Ez abban mutatkozik meg, hogy az ország katonai érdekei az USA-hoz kötik, míg belső piaca (a legnagyobb bevételt hozó Samsung és Hyundai vállalat által) Kína kereskedelmétől függ. Dél-Korea politikája ezért a koreai válsághelyzet rendezésében két ellentétes oldalt képviselő nagyhatalom szerepvállalásától is függ. Az egyeztetés legfőbb kérdésének a félsziget nukleáris mentesítése tekinthető, amely iránt Kim elköteleződését fejezte ki (habár ekkor még a Dél-Koreában állomásozó amerikai katonák kivonásának feltételéhez kötötte), így a tárgyaló delegáció egy kétoldalú csúcstalálkozó terveivel tért vissza Dél-Koreába. Ezzel párhuzamosan Csung Ej Dzsong Washingtonban átadta Kim Dzsong Un tárgyalási meghívását Donald Trumpnak, amelyet az Egyesült Államok elnöke elfogadott.  A Korea-közi találkozót semlegesnek tekinthető határmenti területen rendezik meg, Panmindzson városában. A helyszín szimbolikus jelentőséggel bír, 1953-ban itt kötötték meg a két ország közti, jelenleg is hatályban lévő tűzszüneti megállapodást. Fontos leszögezni, hogy a két Korea egyesülése még a jelenlegi diplomáciai enyhülés ellenére sem valószínű. A korábbi évekhez hasonlóan, a két ország között humanitárius segélyszállítmányok küldésére (Koreai Köztársaság Egyesítési Minisztériuma) vagy gazdasági együttműködésre lehet kilátás a jövőben. Ennek realitásait azonban csak az április 27-re tervezett Korea-közi csúcstalálkozó után lehet elemezni.

A jelen események fényében a „mosoly offenzíva” tekinthető az USA-val való tárgyalások megvalósításához szükséges első lépésnek; vagyis meggyőzni Dél-Koreát a közvetítői szerep vállalásáról. Mindezzel a phenjani vezetés célja államuk nemzetközi elismerése, ugyanis a hivatalos állami ideológia, a dzsúcse, az ország vezetőit nagy jelentőségű népért tett eredményei nyomán idealizálja. A béke megkötése általi legitimációval Kim Dzsong Un olyan tekintélyre tehet szert, amely az államalapító Kim Ir Szen elismertségéhez hasonló.  Ez azért kulcsfontosságú, mert az észak-koreai társadalmat is meghatározza a távol-keleti kultúrkör azon jellemzője, amely a magasabb rangúak és az idősebbek tiszteletén alapszik; a fiatal vezető így biztosíthatja hatalmát az országon belül.

A két országrész közti kapcsolat helyreállítása azonban nem csupán másodlagos cél Észak-Korea szempontjából. Phenjannak szüksége lehet Szöul támogatására az ENSZ Közgyűlésében, hogy meggyőzze a tagállamokat arról, a katonai fenyegetettség csökkenésével a Biztonsági Tanács gazdasági szankciókról szóló határozatait érdemes lehet hatályon kívül helyezni. Észak-Korea alapítása óta viseli a kereskedelmének korlátozására vonatkozó terheket, a szankciók fokozatos feloldása így nem a legmeghatározóbb gazdasági érdeke. Amit a nyomás és diplomáciai korlátozások enyhítésével elérni kíván az az, hogy meginduljon az ország nemzetközi integrációja, amely kaput nyit a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank pénzügyi forrásai felé.

Az április 27-i Korea-közi csúcstalálkozó is az egyesítés szimbolikájának megfelelően volt koreografálva. A két vezető a közös határszakasz felett átnyúlva fogott kezet először, majd Mun átinvitálta Kimet Dél-Koreába. Az ifjabb vezető ezt követően (feltehetően nem volt benne az eredeti forgatókönyvben) megkérte Munt, hogy északi oldalon is fogjanak kezet, amely a kölcsönösséget és az egyenlőséget hangsúlyozta diplomáciai szempontból a két országrész között. A tárgyalás helyszínéül szolgáló Béke Házához vezető úton Csoszon-dinasztia korabeli (az egységes Korea történelmi virágkoraként tekintenek erre az időszakra) katonai egyenruhát viselő díszőrség állt. A csúcstalálkozó során a mindkét oldalon tapasztalt tiszteletadás és a háború lezárására való törekvés életre hívta a két Korea közti diplomáciai kapcsolat további kiszélesítését: a háború során szétválasztott családok ismét találkozhatnak az észak-koreai határ mentén elhelyezkedő Keszong városában. A demilitarizált zóna északi oldalán egy dél-koreai, kvázi nagykövetségként is funkcionáló kirendeltség létesül, valamint Mun a közeljövőben Phenjanba látogat, ezzel megkezdve a legfelsőbb szinten kiépülő bilateriális kapcsolat létesítését Észak-Koreával.

Kép forrása: https://tribune.com.pk/story/1696339

A tárgyalást előkészítő dél-koreai diplomaták és szervezők a legapróbb részletekig ügyeltek az egység és egyenrangúság kifejezésére a tárgyalóterem díszleteiben is: a falon látható képen a a két országrész legmagasabb hegyei láthatóak, a Pektu-hegy (É) és a  Halla-hegy (D). Az asztal pontos átmérője 2018 cm, illetve a két vezető székének háttámláján az egységes Koreai-félsziget térképét jelenítették meg.

A csúcstalálkozón kiadott közös nyilatkozatban két fontos előrelépés is szerepel a koreai háború lezárásához. Elsőként Észak-Korea ígéretet tett a teljes nukleáris leszerelésre, amelynek részleteit is tisztázták, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) ellenőrei felügyelhetik a fegyverek megsemmisítését. Phenjan továbbá kijelentette, hogy más nemzetek megfigyelőit is fogadják Észak-Koreában. A második kulcsfontosságú eredmény, amely rögzítésre került a nyilatkozatban, hogy a két országrész elkötelezte magát a koreai háború lezárása mellett. A békeszerződés megkötéséhez azonban a jelenleg hatályos tűzszüneti megállapodást aláíró Egyesült Államok és Kína ellenjegyzése is szükséges lesz.

A Kim-Hszi „nem hivatalos” csúcstalálkozó

Kép forrása: https://www.38north.org/2018/04/ysun040318/

Észak-Korea szempontjából az ENSZ szankciós politikájának egyértelmű kulcsszereplője a Hszi Csin-ping vezette Kínai Népköztársaság. Amennyiben a KNDK vissza akarja szerezni legnagyobb gazdasági partnerétől származó bevételi forrásait (az úgynevezett Kínai-KNDK gazdasági kapcsolat) vagy támogatását keresni a szankciós nyomás enyhítéséhez, hogy ezáltal megnyíljon előtte a nemzetközi integráció lehetősége, elengedhetetlen, hogy a két vezető egyeztessen. Emellett Kína nemzetközi és regionális hatalmi pozíciója is indokolttá teszi Peking politikai-diplomáciai támogatásának megnyerését a közelgő Dél-Korea és USA csúcstalálkozó során. Lehet-e ez a diplomáciai manőver az USA és Kína geopolitikai érdekeinek egymás ellen való kijátszására tett sikeres kísérlet, amellyel Kim saját tárgyalási lehetőségeinek körét akarja kiszélesíteni és biztosabbá tenni?

Az Észak-Korea által kiváltott katonai fenyegetés a rezsim egyetlen szövetségesét, Kínát is hátrányosan érintette geostratégiai szempontból. Az Egyesült Államok katonai kirendeltségei és regionális partnerei védelme érdekében olyan légvédelmi rendszereket telepített (Japánba további, az AEGIS rakétavédelmi rendszerhez tartozó Patriot ütegeket és Dél-Koreába a THAAD rakétaelhárító rendszereket), amely Kína katonai képességeit is korlátozza. A Kelet-Kínai-tenger és szigetei egyfajta természetes védvonalat adnak Kína partmenti, gazdaságilag legfejlettebb városai számára, mint Shanghaj vagy Hong-Kong. Az úgynevezett első szigetlánc alkotta védelmi vonal eleme a Koreai-félsziget, Tajvan és a Fülöp-szigetek. Kína geopolitikai és geostratégiai érdekeinek meghatározó eleme a félsziget megosztottsága is. Észak-Korea földrajzi elhelyezkedésével, valamint az USA régión belüli katonai-politikai ellenpólusaként egyfajta ütközőállamként választja el Kínát a Dél-Koreában állomásoztatott amerikai katonáktól és harceszközeiktől. Ezen felül a fokozott amerikai jelenlét hátráltatja Kínát a Dél-Kínai tenger szigetvitái rendezésében, illetve a komolyabb nemzetközi szerepvállalásban és gazdasági befolyásának kiszélesítésében is.

Kép forrása: http://mil.qianlong.com/2017/0925/2056350.shtml

A március 8-án bejelentett Trump-Kim csúcs annak a lehetőségét hordozta magában, hogy a felek megegyezhetnek olyan USA által biztosított garanciák elfogadásában, amellyel megvalósulhat Észak-Korea nukleáris mentesítése és hadseregének leszerelése, azonban a rakétavédelmi rendszerek (amelyeket a KNDK katonai fenyegetése miatt telepítettek) továbbra is Japánban és Dél-Koreában maradhatnak, hátráltatva ezzel Kína katonai képességeit, anélkül, hogy Peking képviselhette volna érdekeit.

Megjelenik a Koreai-félsziget konfliktusának rendezésében a politikai dimenzió is, miszerint Kína saját régiójában kimaradhat a válsághelyzet rendezéséből, lépéshátrányba kerülve az USA-val szemben. Kínának tehát minél előbb egyeztetnie kell Észak- Koreával a tárgyalások lehetséges opcióiról. A fent leírt diplomáciai lépéskényszert Észak-Korea idézte elő, azonban Hszi Csin-ping  március 25-én informális találkozóra hívta Kim Dzsong Unt, megadva annak látszatát, hogy Kínának meghatározó befolyása van a phenjani rezsimre, amely mint „útmutatásért” járul Pekingbe a közelgő csúcstalálkozók előtt.  Valójában a két nagyhatalom érdekeinek kijátszásával hozta magát jobb tárgyalási helyzetbe az észak-koreai vezető. Ebből a nézőpontból vizsgálva a tavaszi eseményeket: Kim Dzsong Un már az Egyesült Államokkal tervezett csúcstalálkozó előtt személyesen egyeztetett az amerikaiak egy közeli szövetségesével a régión belül, és egy globális kihívójával is.

A Kim-Hszi találkozó eredményéről egyik fél sem hozott nyilvánosságra pontos információkat. Azonban a közös sajtótájékoztatón Kim ismét ígéretet tett a nukleáris és rakétakísérletek felfüggesztésére a Dél-Koreával és az Egyesült Államokkal való tárgyalások megvalósulásáig, és előrevetítette annak a lehetőségét, hogy Phenjanban amerikai nagykövetséget hozzanak létre a csúcstalálkozót követően. Az észak-koreai vezető azt is hangsúlyozta, hogy amennyiben megfelelő biztonsági garanciákat és kompenzációt kapnak az Egyesült Államoktól, nem indokolt a nukleáris elrettentő képességeik fenntartása.   Kim Dzsong Un nyilatkozatát elődei, Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il végakarata iránti elköteleződésével indokolta.

1972 júliusában az amerikai–észak-koreai kapcsolat javulásával Li Hu Rak, a dél-koreai titkosszolgálat (Angibu) vezetője Phenjanba látogatott, hogy tárgyalásokba kezdjen Kim Ir Szennel. A felek megállapodást kötöttek a két országrész jövőbeli békés egyesítésének feltételeiről. 1991-ben Kim Dzsong Il vezetése alatt megszületett a Korea-közi megállapodás az úgynevezett “Napfény Politika” keretein belül a félsziget nukleáris mentesítéséről, miután az USA kivonta taktikai atomfegyvereit a térségből. A KNDK 2002-ben lépett ki az Atomsorompó-szerződésből, azóta összesen 6 kísérleti atomrobbantást hajtott végre, 2017 szeptemberében hidrogénbombával. A korábbi vezetők politikai lépései, lefektetett elvei iránti elköteleződés az észak-koreai hivatalos állami ideológia, a dzsúcse alaptéziseire és a konfuciánus kultúrkör idősek iránti tisztelet-központúságára vezethető vissza.

A Trump-Kim csúcs lehetőségei

Észak-Korea legfontosabb célja az államalakulatának legitim, nemzetközi elismerése a koreai háborút (1950-1953) lezáró béke megkötésével. Az USA azért megkerülhetetlen a két országrész jogállásának rendezésében, mert az 1953-ban Észak-Koreába bevonuló ENSZ csapatokat az Egyesült Államok vezette, és a létrejött tűzszüneti megállapodást is az amerikai fél jegyezte ellen. Ezért a KNDK-nak mind katonai, mind diplomáciai értelemben egyenrangú félként kell részt vennie az USA-val szemben a közelgő tárgyaláson.  Kim egyrészt tömegpusztító fegyvereinek létével, másrészt azzal a diplomáciai megerősítéssel hozhatta magát az USA-val egyenrangú pozícióba, miszerint legitim állam vezetőjeként kezelik Kínában és Dél-Koreában.

Ebben az esetben azonban az ICBM (interkontinentális ballisztikus rakéta) technológia kifejlesztése és az atomprogram véghezvitele nem csupán egy tárgyalási alap szerepét töltötte be. A KNDK-nak ki kellett zárnia annak a lehetőségét, hogy az Egyesült Államok fontolóra vehesse a katonai beavatkozást. (Ez a régió magas népsűrűsége miatt egyébként sem volt reális opció, valamint a háború hosszú évtizedekre instabillá tehetné a kelet-ázsiai térséget.) A katonai elrettentő képesség kifejlesztése egyben gazdasági érdeke is volt az országnak („byungjin” politika, amely céljában ötvözi a gazdasági és katonai fejlődést), ugyanis ezzel okafogyottá vált a hagyományos hadászati eszközök fenntartása. Ehhez párosult a Kim-rezsim agresszív külpolitikai kommunikációja által keltett nyomásgyakorlás, amellyel egyértelművé tette, hogy bármikor képes és hajlandó tömegpusztító fegyvereinek bevetésére. E mögött az a sajátos észak-koreai tárgyalástechnikai elem mutatkozik meg, miszerint minél nagyobb a diplomáciai feszültség médiában való megjelenítése és a válság háborúvá eszkalálódásának veszélye, annál magasabb nemzetközi fórumon tárgyalják a megosztott félsziget ügyét, nevezetesen a KNDK békeszerződéssel történő legitimálását.

A tény, hogy Donald Trump amerikai elnök részt vesz majd egy kétoldalú tárgyaláson Kim Dzsong Unnal, már önmagában is legitimációs forrás lehet. Ezért Phenjan akkor is nyer, ha a tárgyalás első körben érdemi döntés nélkül zárulna, míg az Egyesült Államokon rendkívül nagy a nemzetközi nyomás, hogy végső célként megvalósítsa a rezsim teljes denuklearizációját. Az Egyesült Államok (és korábban Kína) ilyen módon biztosított védelmi garanciája okán 2018. április 21-én Kim Dzsong Un bejelentette a Punggje-Ri kísérleti atomrobbantásokhoz használt telephelyének bezárását, valamint atom- és rakétaprogramjának beszüntetését.

A teljes fegyverarzenál ellenőrzött megsemmisítése azonban évekig is elhúzódhat, és azt is figyelembe kell venni, hogy a hegyvidékben gazdag észak-koreai táj kifejezetten alkalmas titkos katonai bázisok és fegyverraktárak létesítésére és fenntartására.  Mindenesetre a Korea-közi csúcstalálkozón bejelentett (2018. április 27.) nemzetközi nukleáris non-proliferációhoz való ismételt csatlakozás egy olyan lépést jelent az északiak részéről, amely megkönnyíti a közelgő bilaterális egyeztetésen a békekötés megvalósulását. A tárgyalást azonban bonyolítják az áprilisi fejlemények szankciós politikára gyakorolt hatásai. A katonai fenyegetettség már nem áll fent, így nehéz lesz Kínát továbbra is a kereskedelem korlátozásában érdekeltté tenni, ugyanis az ország adja az észak-koreai export 93%-át (1.7 millió dollár bevételi kiesés 2017-ben) és az import 88%-át (3.6 millió dollár kiesés). Emellett a KNDK jogosan követelheti külföldi bankszámláik befagyasztásának feloldását. Mindez alátámasztja Kim Dzsong Un április végi bejelentését az észak-koreai politikai irányváltása kapcsán, amely fő célja immár egyedül a gazdasági fejlődés.

Az Egyesült Államoknak belpolitikai szempontból meg kell felelnie az Otto Warmbier halála kapcsán kialakult közvélemény nyomásának. Meghatározó lesz tehát az egyeztetés során a KNDK-ban raboskodó amerikai állampolgárok szabadon bocsájtása is. A japán miniszterelnök, Abe Shinzó is elkötelezett a 70-es években elrabolt, közel 100 japán állampolgár megváltása mellett. A japán érdekek azonban egy speciális helyzetbe hozzák a tokiói vezetést, miszerint a katonai fenyegetettség csökkenése a jelenleg politikai célként kitűzött alkotmánymódosítás és hadseregreform indokoltságát visszavetik. A jelenlegi miniszterelnök, Abe Shinzó így presztízsveszteséggel számolhat. Emellett a második világháborús vereségének következtében a japán gyarmati függés jóvátételeként Japánt kárpótlás megfizetésére kötelezték Dél-Koreával szemben. A kárpótlás kedvezményezettje azonban az esetlegesen elismert KNDK is lehet, mivel ugyanúgy elszenvedte a japán megszállást. Ennélfogva Japán gazdasági érdeke is, hogy a békeszerződés megkötését követően ilyen követelés ne állhasson fent Észak-Korea részéről.

/Lektorálta: Bartók András/

A repüléstörténetben se szeri se száma az elhagyott daraboknak. A legtöbbször szerencsés kimenetelűek ezek az esetek, de azért veszélyességük (akár az olyan "jelentéktelennek" tűnő alkatrészek esetében is) tagadhatatlan...

Zord

Partnerkapcsolatok

2018. április 03. – A NATO segíti az ukrán hadsereg amputált tagjait (Rácz-Nagy Judit)

A NATO egy két éves program keretén belül rehabilitációs gyógyászati képzéseket támogat, mellyel az ukrán hadsereg amputált tagjainak felépülését segíti elő. A rehabilitációkat a Prosthetic and Orthotic (P&A) Institute látja el, amelyet a Szövetség alapított egy külön, Ukrajna részére fenntartott alapítványi vagyonból. Az intézkedésre azért is volt szükség, mivel a csonkított személyek száma az elmúlt évek folyamán, az ukrajnai harcok hatására rohamosan megnőtt. A programban a Harkivi Egyetem (KNURE), a Német Rehabilitációs Tudományi Iskola, és Ukrajna Szociálpolitikai és Oktatási és Tudományos Minisztériuma vesz részt. Hosszútávú cél, hogy a megvalósuló képzések alapképzésként (BA) és mesterképzésként (MA) mind szakmailag, mind nemzetközileg elismertek legyenek. A szakorvosi rehabilitációs folyamatok támogatása és képzése egy kulcsfontosságú, gyakorlatban is megvalósuló együttműködést eredményez a NATO és Ukrajna közt. 2015 óta több mint 500 sebesült katona és 2000 praktizáló orvos profitálhatott a NATO által nyújtott orvosi rehabilitációkat érintő Trust Fund alapítvány szolgáltatásaiból.

2018. április 04. – 69 éves a NATO (Petróczki Márk)

Jens Stoltenberg főtitkár Ottawában ünnepelte a NATO 69. évfordulóját. Mint mondta, a Szövetség garantálja a békét, biztosít biztonságot és akadályoz meg konfliktusokat.

2018. április 13. – Kiemelt ügy a hibrid hadviselés elleni védekezés és reagálás a NATO tagországokban (Lendvai Tünde)

Rose Gottemoeller, a NATO helyettes főtitkára a kijevi Biztonsági Fórumon elismerően nyilatkozott az ukrán biztonsági reformok előrehaladásáról, valamint kiemelte az ország hibrid hadviseléssel szemben szerzett tapasztalatok megosztásának fontosságát a NATO tagállamokkal. A fórumon bemutatásra kerültek a Szövetség hibrid és aszimmetrikus fenyegetések ellen tett elrettentő és védelmi lépései, továbbá előrevetítették, hogy a jövőben fontos sarokpont lesz a hasonló kihívásokkal szembeni készültség növelése és támadásokra reagáló képességek fejlesztése. A főtitkárhelyettes beszédében elmarasztalta Oroszországot a nemzetközi jog elleni vétségeiért, majd ennek kapcsán fogadta Ukrajna szolidaritását a NATO tagállamai felé a Salisbury gyilkossági kísérlet ügyében. Kétnapos kijevi látogatása során Gottemoeller találkozott az Európai és Euroatlanti Integrációért felelős miniszterelnök-helyettessel, Ivanna Klimpus-Cincadze-vel, a helyettes védelmi miniszterrel, Anatolij Petrenkóval, valamit az ukrán külügyminiszterrel, Pavlo Klimkinnal.

2018. április 14. – A NATO a szíriai vegyifegyver-ellenes csapásról (Mészár Kata)

Az  Észak-atlanti Tanács keretén belül az USA, Franciaország és az Egyesült Királyság tájékoztatta a NATO-tagországokat az általuk április 14-én végrehajtott közös katonai fellépésről.  Indokként azt a tekintélyes információmennyiséget nevezték meg, amely arra utal, hogy a szíriai rezsim felelős az április 7-én civilek ellen elkövetett támadásért Doumaiban. A Szövetségesek teljes körű támogatásukat fejezték ki a végrehajtott légicsapást illetően, melynek célja volt a szíriai kormányzat elrettentése a jövőbeni vegyi fegyverrel történő támadásoktól saját polgárai ellen. A NATO- tagországok utólag bánják, hogy az ENSZ BT 2235 (2015) számú határozata alapján létrehozott közös vizsgálati mechanizmus, mely a vegyi támadások előkészítőinek azonosítását segíti elő, nem került megújításra 2017-ben. Emellett ismételten és határozottan elmarasztalta a fegyvernem folyamatos használatát a hatalmon lévő vezetőség által, melyet már 2011 óta, a konfliktus kirobbanásának kezdetétől fogva alkalmaz a polgári lakosságon, többszörös felszólítás ellenére és a nemzetközi normákat és határozatokat áthágva. Kiemelték, hogy a helyzet mielőbbi megoldására van szükség, mely érdekében az ENSZ lépéseit minden lehetséges módon segítik.  Emellett felszólítják az Aszad-párti országokat, név szerint Oroszországot, hogy biztosítsák a rezsim konstruktív részvételét a szembenállás felszámolásában.

2018. április 27. – Az új amerikai külügyminiszter a 2%-os cél fontossága mellett szólalt fel (Sánta György)

Az Amerikai Egyesült Államok újdonsült külügyminisztere, Mike Pompeo volt CIA igazgató az első hivatalosan is hivatalban töltött napját Brüsszelben, a NATO Főhadiszálláson töltötte. Látogatása során Pompeo nyomatékosította a NATO által elvárt, GDP-ben mért 2%-os ráköltést a hadseregre. A külügyminiszter kijelentette, hogy 2024-ig jó lenne, ha minden tagállam elérné ezt a célt, továbbá elvárja, hogy a költségvetés 20%-a felszerelés modernizálására menjen el.

Az Egyesült Államok nem először fejezi ki aggodalmát és buzdítja a szövetségeseit arra, hogy növeljék a védelmi kiadásaikat, hiszen nem egy kulcsfontosságú NATO tagállam jelentősen az elvárt szint alatt költ a honvédelemre, ilyen Németország is, ahol jelenleg a GDP 1,24%-át költik a Bundeswehr-re és 2021-ig ezt maximum 1,25%-ra hajlandóak megemelni.
Pompeo kijelentette, hogy a terhet közösen kell viselni és a NATO-t együtt kell felkészíteni az új kihívásokra és fenyegetésekre, amelyek között a terrorizmus is jelen van.
A NATO többi tagállama és Jens Stoltenberg főtitkár is pozitívan fagadta Pompeo érkezését és örültek annak, hogy képviseli az amerikai álláspontokat, amely azt is jelképezi, hogy az USA-nak milyen fontos a NATO.

A pénteki külügyminiszteri találkozón többek között olyan témák lettek még megtárgyalva, mint a Szripál-mérgezés, az április 14-i amerikai-francia-brit rakétatámadás Szíria ellen és az “orosz agresszió”.

Műveletek

2018. április 18. – A baltikumi légi rendészet vezetését Portugália veszi át (Petróczki Márk)

A baltikumi légi rendészet a baltikumi NATO-tagállamok légtérvédelmét látja el, amit májustól Portugália fog vezetni. A portugálok 4 F-16M-es vadászgépet fognak Litvániába telepíteni. Portugália mellett Franciaország és Spanyolország is részt vesz a légtérvédelemben, ők 4, illetve 6 vadászgépet telepítenek a Baltikumba.

2018. április 19. – NATO segíti az iraki erőket a gépjármű-fenntartási készségek megerősítésében (Szabó Orsolya Réka)

Iraki katonai oktatók fejlesztették fenntartói készségeiket a szovjet időkből maradt gépjárműveken a NATO segítségével. 2018. április 17-én sikeresen befejezték képzésüket a Taji katonai bázison, Bagdad mellett. Tizenkét oktatót képeztek ki egy lengyel vezetésű kiképzőegység széleskörű, több hónapos programjában, melynek a fókusza a BMP-1 és T-72 páncélozott járművek karbantartása és javítása volt. A Lengyel Kiképző Egység parancsnoka, Pawel Piecyk ezredes szerint a kiválasztott tizenkét oktató nagyban segíteni fogja az Iraki Biztonsági Erőket (IBE). Ez volt az első harmadik fázisbeli iraki kiképzési modul, melynek lényege az „oktasd az oktatót” elv, ami nagyban segítheti az IBE önállósodását és fejlődését. Hassan Hillel Al-Maliki vezérőrnagy, a Védelmi Minisztérium Fenntartási Osztályának igazgatója rávilágított a NATO kiképzésének fontosságára az IBE esetében, hogy milyen jelentős fejlődésen ment keresztül és a jövőben is együtt szeretnének működni. Az oklevélátadó ünnepségen képviseltette magát a NATO, az Iraki Védelmi Minisztérium, az ISIS elleni globális koalíció, Szlovákia és az USA iraki nagykövetsége is. A NATO 2016-ban kezdte meg kiképzői munkáját Irakban, az iraki kormányzat kérésére.

2018. április 23-27. – A NATO nagyszabású nemzetközi kibervédelmi gyakorlatot tartott (Lendvai Tünde)

A NATO Kibervédelmi Kiválósági Központjának (NATO Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence) szervezésében került megrendezésre az éves “Locked Shields” elnevezésű, ötnapos kibervédelmi gyakorlat. A valós idejű szimuláció során a kritikus infrastruktúra védelmét,  továbbá az egyes tagállamok információs hálózatainak működését tesztelik folyamatos kibertámadások modellezésével. A gyakorlaton NATO Kommunikációs és Információs Ügynökségének (NCIA) 30 fős csapata, valamint 30 állam közel 1000 szakértője vett részt.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium két tagja is részt vett a 2018. április 19-én Varsóban megrendezett hallgatói tudományos konferencián.

Az esemény helyszínéül a Varsói Katonai Műszaki Akadémia (Wojskowa Akademia Techniczna, WAT) szolgált. A napjaink biztonsági kihívásait és az azokra adható válaszokat bemutató konferencia nem csupán az előadók kutatásainak prezentálására adott kiváló lehetőséget, de megteremtett egy olyan platformot is, amelyen a WAT és a BSZK hallgatói kötetlen beszélgetésekkel, személyes kapcsolatok kialakításával is erősítették a határokon átívelő együttműködést.

A Szakkollégiumot két hallgatónk képviselte: Németh Ferenc, aki a Balkán energiabiztonságáról tartott előadást, valamint Shadeh Fadi, aki Ciszjordánia gazdaságbiztonsági kihívásait ismertette.

A konferencia, valamint hallgatóink kiutazása és költségeinek fedezése nem valósulhatott volna meg a WAT Magiszterek Védegyletének támogatása nélkül.

(Már kész voltam a poszttal, amikor elgondolkodtam, hogy minek is írom ezt. Aztán rájöttem, azért írom mert 1. a Golán fennsík érdekes hely, egyszer voltam az izraeli oldalon és amit lehetett lefényképeztem. 2. Ennél sokkal fontosabb és relevánsabb, hogy az ENSZ békefenntartó missziókról keveset tudunk, és az is általános vagy valami mázzal van leöntve, amit a "béke" jelzővel azonosítunk. Ha nincs is háború ezekben a missziókban (de persze néha az is van), azért így is kellően komplexek, sok szürke zónával, fontos egyéni döntésekkel, politikai súllyal. Magyar békefenntartók hajlamosak mindig a szépre, a békére és a pusztán katonai feladatokra szorítkozni a missziók bemutatásakor, meglehetősen egyszínűen festeni le azokat. A mostani osztrák példa mutatja, hogy néha a tétlenséggel is lehet ellenségeket szerezni, morálisan megkérdőjelezhető megoldásokba belefutni, miközben valószínűleg az osztrák békefenntartók nem tettek mást, mint amire a parancsnokuk (aki nem osztrák volt) utasította őket, és így talán a botrányt (de miért is) nem az osztrák kormányzatnál kellene most keresni)

A napokban egy osztrák újság kitett a netre egy video felvételt, amelyet minden valószínűség szerint a Golna fennsíkon, ENSZ békefenntartóként szolgálatot teljesítő osztrák katonák készítettek 2012-ben. Amit látni, hogy az ütköző zónában valakik (civil ruhában) rajtaütnek egy a civil terepjárón, és arról lepotyognak emberek. A rajtütés, inkább "rajtütés" elég nagy távolságból (100 m? még több) sorozzák a terepjárót, a videon nem látszik, hogy bárki vagy bárki meg is közelítené azt.

Itt látható a video.

Azt is hallani, hogy a osztrák békefenttartók kommentálják a szöveget, de ezt nem értem, a feliratok - szerintem - osztrák tájszólásban vannak, német nyelvre nem tudtam csak néha visszakövetkeztetni :) Van egy rész, ahol nem látunk semmit, de halljuk, hogy az osztrákok beszélnek valakviel akinek azt mondják, hello, menjetek csak tovább. A lövöldözés alatt mindenféle érzéketlen lesajnáló megjegyzést tesznek a szemük előtt lezajló lövöldözés áldozataira.

Azért írom, hogy amit látni,  mert a videot kisérő szövegből (amit a főszerkesztő mond), azt is hozzáteszik, hogy 1. a terepjárón szíriai titkosrendőrök vannak 2. a támadók csempészek 3. az összes titkosrendőr meghal (kb 8.)

Az újság vélelmezi ezek alapján, hogy a osztrák katonák a "titkosrendőrökkel" beszélgettek, és bár tisztában voltak a "titkosrendőrökre" leselkedő veszélyekre, nem mondták nekik, hogy álljanak meg, stop, vagy akármi.

Most meg az oknoymozás osztrák hivatalos oldalról, hogy  mi történt. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz az eredmény. Sokan persze az osztrák hatóságok elmaradt reakcióit hiányolják, de  meg kell mondjam, sokkal nagyobb kérdés számomra az ENSZ reakciója.

Az osztrák békefenntartók az UNDOF részeként ENSZ parancsnokság alatt álltak, nem pedig az osztrák hadügyminisztériumé alatt. Kérdés, hogy az ENSZ lépett-e valamit ezt követően az szíriai kormányzat felé, mert bár valószínűleg nincs a kéksisakosok mandátumban az összecsapások megakadályozása, vagy az egyik vagy másik oldal támogatása, morálisan nyiván természetes elvárásnak tűnik, hogy azért ilyen helyzetekbe avatkozzanak be (a felvételek azt sugallják, hogy előre kiszámítható volt, hogy a "titkosrendőrök" támadás alá kerülnek és meghallnak).

A sztoriban ez az egyik legfurcsább rész: "csempészek" mióta támadnak rá hivatali közegre, ha az konkrétan nem veszélyezteti őket. "Titkosrendőrök" mióta utaznak amatőr módon, fegyverzet nélkül, és egyáltalán mit keresnek egy az Izrael és Szíria közötti ütköző zónában (mondjuk ez a "csempészekre" is vonakozik)?

Valszeg a válaszok nagyrészére azért nem tudjuk a választ, mert nem ismerjük a részleteket, vagy mert az újság így akarta (vagy ezt mondták neki) framelni, keretezni az eseményeket. Lehet felkelőkről van szó, és lehet a "titkosrendőrök" valami helyi kormánypárti milícia tagjai, akikhez befutott valami pletyka, és csak megnézni mentek hogy mi van.

Azt biztos, hogy alapból a békefentartóknak nem feladata beavatkozni. Azt írja a mandátumuk:
Maintain the ceasefire between Israel and Syria;
Supervise the disengagement of Israeli and Syrian forces; and
Supervise the areas of separation and limitation, as provided in the May 1974 Agreement on Disengagement.
Ebből ugy az utolsó pont, ami ide illik: felügyelni/ellenőrirni az ütköző zónát. De nem beavatkozni. Erre se nyílt felhatalmazás, sem kellően robusztus katonai erő és fegyvernet nem áll rendelkezésre, ami megint csak természetes, mert annak idején mikor létrehozták őket nem ez volt a cél. Ki gondolta volna 1974-ben, hogy egyszer itt Izraeltől és Szíriától független fegyveres szereplők, milíciák stb.k fognak szaladgálni.

2012-ben már polgárháború volt Szíriában, gondolom az UNDOF is csak kapkodta a fejét, hogy mi történik az évtizedek óta nyugalmas ütközőzónában.

A május elsejei Nagy Futam délelőttje az aszfalté és a versenyautóké volt, a délután a levegőé és a repülőgépeké. A Gellért-hegyről többször fotóztam, ezért a budai magaslatok közül idén a Halászbástyát választottam, ami a nagygépes áthúzás szempontjából nem volt rossz döntés, egyéb szempontból (kisebb gépek és helikopterek szóló bemutatója) vannak ennél szerencsésebb helyszínek is.

Bo-105-ösből kettőt üzemeltet a Flying Bulls. A bal oldali éppen a hátáról fordul a talpára, a jobb oldali külső függesztésű kamerával követi a mozzanatot.

A B-25J Mitchell bal kísérője egy 1944-es gyártású P-38 Lightning, jobb kísérője egy Alpha Jet.

Visszatérőben a Mitchell-Lightning-Alpha Jet kötelék. Az áthúzások közötti rövid holtidőt a Trojan műrepülése töltötte ki. 

Az 1954-es gyártású T-28 Trojan 2016-ban esett át egy nagyjavításon, azóta viseli ezt a festést. Addig abban a sötétkék színben láthattuk, amelyben 2002-ben Budaörsön bemutatkozott a magyar közönségnek. 

A Flying Bulls amerikai lajstromban lévő B-25-ösét - amely 1945-ös gyártásának köszönhetően éppen lemaradt a második világháborúról - 18 éve láthattuk először Magyarországon.  

Érdekes formájú füstmaradványok mellett süllyed a Trojan. 

Az egyenként 1600 lóerős Allison motorok fehér füsttel fokozzák a látványosságot. 2001-ben egészen másfajta füst tört elő az egyik motorból és a repülésnek akkor kényszerleszállás és géptörés lett a vége. Nyolc évnyi munka kellett ahhoz, hogy a Lightning ismét repülhessen - ekkor már a Flying Bulls flottájában.

A gép a háború végéig repült a hadsereg légierejénél. Azt követően gyorsasági repülőversenyek szereplője lett az Egyesült Államokban. 

A hátára fordul a nyolctonnás háborús veterán.

A Luftwaffe a kilencvenes évek elején kezdte kivonni az Alpha Jeteket. Ekkor vásárolt a Flying Bulls két példányt kiállítási célra és tartalék alkatrésznek. A következő két gépet már egyenesen a gyártól vásárolták 2001-ben, két év múlva pedig újabb két Alpha Jet beszerzésére nyílt lehetőség. A bemutatókat ezzel a négy géppel repülik.  

A Goldtimer Alapítvány Li-2-ese a Szent István Bazilika előtt repül északi irányba. 

A magyar tervezésű, magyar építésű és 2012 óta ismét repülőképes R-18C Kányát az elmúlt hetekben újra levegőbe emelkedett Po-2-es követi. A két old timernek a pesti háztetők adnak hátteret.

Az Árpád híd térségében megfordult a HA-LIX, hogy déli irányban, nyitott futókkal húzzon át.

Az áthúzását nyitott futókkal kezdő Airbus A321-es már behúzott futókkal ér a Széchenyi tér elé. 

Kilátás a Halászbástyáról. A megszokott képet most egy Wizzair-gép egészíti ki.

Miközben a HA-LTA déli irányban második áthúzását végzi, a háttérben Ferihegyhez közelít egy Ryanair járat. 

A Lánchíd felett áthúzó gép szárnya a Sofitel szállodája felé mutat. Az épület egykor Atrium Hyatt néven volt ismert, és a Malév irodáinak is helyet adott. 

Harmadik és egyben utolsó áthúzás. A gép jobb fordulóval követi a Duna vonalát. 

Búcsúzik a HA-LTA, hogy a Parlament után, a Margitsziget felett emelkedve elhagyja a bemutató légterét. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A május elsejei Nagy Futam délelőttje az aszfalté és a versenyautóké volt, a délután a levegőé és a repülőgépeké. A Gellért-hegyről többször fotóztam, ezért a budai magaslatok közül idén a Halászbástyát választottam, ami a nagygépes áthúzás szempontjából nem volt rossz döntés, egyéb szempontból (kisebb gépek és helikopterek szóló bemutatója) vannak ennél szerencsésebb helyszínek is.

Bo-105-ösből kettőt üzemeltet a Flying Bulls. A bal oldali éppen a hátáról fordul a talpára, a jobb oldali külső függesztésű kamerával követi a mozzanatot.

A B-25J Mitchell bal kísérője egy 1944-es gyártású P-38 Lightning, jobb kísérője egy Alpha Jet.

Visszatérőben a Mitchell-Lightning-Alpha Jet kötelék. Az áthúzások közötti rövid holtidőt a Trojan műrepülése töltötte ki. 

Az 1954-es gyártású T-28 Trojan 2016-ban esett át egy nagyjavításon, azóta viseli ezt a festést. Addig abban a sötétkék színben láthattuk, amelyben 2002-ben Budaörsön bemutatkozott a magyar közönségnek. 

A Flying Bulls amerikai lajstromban lévő B-25-ösét - amely 1945-ös gyártásának köszönhetően éppen lemaradt a második világháborúról - 18 éve láthattuk először Magyarországon.  

Érdekes formájú füstmaradványok mellett süllyed a Trojan. 

Az egyenként 1600 lóerős Allison motorok fehér füsttel fokozzák a látványosságot. 2001-ben egészen másfajta füst tört elő az egyik motorból és a repülésnek akkor kényszerleszállás és géptörés lett a vége. Nyolc évnyi munka kellett ahhoz, hogy a Lightning ismét repülhessen - ekkor már a Flying Bulls flottájában.

A gép a háború végéig repült a hadsereg légierejénél. Azt követően gyorsasági repülőversenyek szereplője lett az Egyesült Államokban. 

A hátára fordul a nyolctonnás háborús veterán.

A Luftwaffe a kilencvenes évek elején kezdte kivonni az Alpha Jeteket. Ekkor vásárolt a Flying Bulls két példányt kiállítási célra és tartalék alkatrésznek. A következő két gépet már egyenesen a gyártól vásárolták 2001-ben, két év múlva pedig újabb két Alpha Jet beszerzésére nyílt lehetőség. A bemutatókat ezzel a négy géppel repülik.  

A Goldtimer Alapítvány Li-2-ese a Szent István Bazilika előtt repül északi irányba. 

A magyar tervezésű, magyar építésű és 2012 óta ismét repülőképes R-18C Kányát az elmúlt hetekben újra levegőbe emelkedett Po-2-es követi. A két old timernek a pesti háztetők adnak hátteret.

Az Árpád híd térségében megfordult a HA-LIX, hogy déli irányban, nyitott futókkal húzzon át.

Az áthúzását nyitott futókkal kezdő Airbus A321-es már behúzott futókkal ér a Széchenyi tér elé. 

Kilátás a Halászbástyáról. A megszokott képet most egy Wizzair-gép egészíti ki.

Miközben a HA-LTA déli irányban második áthúzását végzi, a háttérben Ferihegyhez közelít egy Ryanair járat. 

A Lánchíd felett áthúzó gép szárnya a Sofitel szállodája felé mutat. Az épület egykor Atrium Hyatt néven volt ismert, és a Malév irodáinak is helyet adott. 

Harmadik és egyben utolsó áthúzás. A gép jobb fordulóval követi a Duna vonalát. 

Búcsúzik a HA-LTA, hogy a Parlament után, a Margitsziget felett emelkedve elhagyja a bemutató légterét. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Amikor a légierő-légvédelmi téma tárgyalásáról van szó, alkalomról-alkalomra nem könnyű új aspektusait bemutatni a gyakorta előforduló szereplőknek, mozzanatoknak. Az április utolsó hetében sorra került levegő-föld éleslövészet idején tett első többszörös expozíciós kísérletem eredményét osztom meg a májusi hírbejegyzés képeként: egy "száraz" Gripen-rácsapás 8 másodpercének tíz pillanatát egyetlen képbe sűrítve. Amint látható, a kioldás manuálisan történt, tehát az egyes felvételek közötti idők között eltérések vannak. Akinek az ezt (is) kiküszöbölő korszerűbb technika (HW, SW) áll rendelkezésére, bátorítom, csináljon különbet!

Zord

Néha elkésik "kissé" a LégierőBlogger éves hejcei zarándoklata a katasztrófa január 19-i évfordulójához képest. Ezúttal is csak április utolsó hétvégéjén tudtunk felmenni a zempléni kis zsákfaluba, s onnan a Borsó-hegyre.

Ezúttal a helyiek által csak Döngőnek nevezett, egykor dézsmaházként funkcionáló közösségi házban sikerült szállást szerezni a privát szobák jó pár héttel korábban (!) történt lefoglaltsága miatt. Az épületben természetesen szintén találni a Szlovák Légierő tragédiájával összefüggő emlékeket, műalkotásokat. Dudás Gyula nagybányai festőművész interpretációja az esemény után egy évvel született.

A borsó-hegyi kirándulást össze lehet kötni a közvetlen közelben lévő, közelmúltban felújításon átesett Boldogkő...

...illetve Regéc várának meglátogatásával is.

Zord

Van úgy, hogy minden segítő szándék ellenére sem sikerül leküzdeni az adminisztrációs akadályokat és a riportkészítés nem jön össze. Szerencsés esetben van alternatíva, legalább spotting formájában, így az embernek nem azzal a üres memóriakártyával kell hazatérnie, mint amivel elindult. A Szolnok-Kecskemét-Ferihegy háromszögben a repülőterek közelsége egy ilyen alternatívát kínál és, ha forgószárnyasok ez alkalommal nem is kerülhettek lencsevégre, vadász és közforgalmi gépek igen.

*

KECSKEMÉT

A MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis Gripenjei ezen a héten leginkább a hajmáskéri lőtér felé indultak.

Hazatér a még reggel indult géppár, amelyet rövidesen még egy követ.

Oszolj a bázis felett.

Az első leszálló. A gép póttartályt és célzókonténert cipel.

A másodikként érkező géppárban repült a 43-as Delta.

A visszatérők sorát a 36-os zárja.

A gép előtt kint van a piros zászló, éppen a gépágyú töltése zajlik.

A tartálykocsi végigjárja a négygépes Gripen-sort.

Mire a nap ismét kisüt, a sor háromgépesre olvad, a kétülésest elvontatták.

A töltést és az előkészítést, mint mindig, most is a bázis tűzoltói biztosítják.

A két szélső Gripen hajtóműve már jár.

A második sor két Gripenből áll, amelyek a zónából a közelebbi pályavégre gurulva kezdik meg a felszállást.

A zónában egyetlen Gripen maradt.

Az ember alkotta (gép)madarak zajos röptére fittyet hányva ballag egy gólya a magas fűben.

A hazatérő 32-es a 44-es út felett.

A délutáni felszállók már zárt felhőzet alatt indulnak feladatukra.

*

FERIHEGY

A ferihegyi forgalom június végéig továbbra is egyetlen pályára korlátozódik, ezért ismét a spotter dombot választottam a fotózáshoz.

A Belavia vadonatúj Embraer ERJ-175-öse érkezik a 31R pályára. A gépet ebben a hónapban vette át a légitársaság.

A váróponton az Iberia Airbus 319-ese áll, a pályára a Qatar Cargo teherszállítója érkezik.

A katari A330-as gumifüstölő érkezése.

A Swiss egyszerű festésű A320-asa.

A svájci gép nyomában az Ukraine International Airlines Boeing 737-800-asa gurul a felszálláshoz.

A Norwegian B737-ese ezúttal Minna Canth képmását hozta Budapestre. A (nálunk) kevéssé ismert finn írónő a XIX. század második felében alkotott.

Ha valamire illik az a szó, hogy „nagyvas”, akkor az az Emirates Boeing 777-ese.

Air France A321-es SkyTeam festéssel.

Dassault Falcon 900 – kis gép, három hajtóművel.

A gurulót középvonalának sárga csíkja szépen tükröződik a Wizz új A321-esének (HA-LTA) törzsén.

Az An-124 Ruszlán még a déli napsütésben érkezett, de késő délután már csak a zárt felhőzet okozta szürkületben sikerült lefotózni – jó messziről. A gép mögött a katari  Airbus 330-as áll.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Van úgy, hogy minden segítő szándék ellenére sem sikerül leküzdeni az adminisztrációs akadályokat és a riportkészítés nem jön össze. Szerencsés esetben van alternatíva, legalább spotting formájában, így az embernek nem azzal a üres memóriakártyával kell hazatérnie, mint amivel elindult. A Szolnok-Kecskemét-Ferihegy háromszögben a repülőterek közelsége egy ilyen alternatívát kínál és, ha forgószárnyasok ez alkalommal nem is kerülhettek lencsevégre, vadász és közforgalmi gépek igen.

*

KECSKEMÉT

A MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis Gripenjei ezen a héten leginkább a hajmáskéri lőtér felé indultak.

Hazatér a még reggel indult géppár, amelyet rövidesen még egy követ.

Oszolj a bázis felett.

Az első leszálló. A gép póttartályt és célzókonténert cipel.

A másodikként érkező géppárban repült a 43-as Delta.

A visszatérők sorát a 36-os zárja.

A gép előtt kint van a piros zászló, éppen a gépágyú töltése zajlik.

A tartálykocsi végigjárja a négygépes Gripen-sort.

Mire a nap ismét kisüt, a sor háromgépesre olvad, a kétülésest elvontatták.

A töltést és az előkészítést, mint mindig, most is a bázis tűzoltói biztosítják.

A két szélső Gripen hajtóműve már jár.

A második sor két Gripenből áll, amelyek a zónából a közelebbi pályavégre gurulva kezdik meg a felszállást.

A zónában egyetlen Gripen maradt.

Az ember alkotta (gép)madarak zajos röptére fittyet hányva ballag egy gólya a magas fűben.

A hazatérő 32-es a 44-es út felett.

A délutáni felszállók már zárt felhőzet alatt indulnak feladatukra.

*

FERIHEGY

A ferihegyi forgalom június végéig továbbra is egyetlen pályára korlátozódik, ezért ismét a spotter dombot választottam a fotózáshoz.

A Belavia vadonatúj Embraer ERJ-175-öse érkezik a 31R pályára. A gépet ebben a hónapban vette át a légitársaság.

A váróponton az Iberia Airbus 319-ese áll, a pályára a Qatar Cargo teherszállítója érkezik.

A katari A330-as gumifüstölő érkezése.

A Swiss egyszerű festésű A320-asa.

A svájci gép nyomában az Ukraine International Airlines Boeing 737-800-asa gurul a felszálláshoz.

A Norwegian B737-ese ezúttal Minna Canth képmását hozta Budapestre. A (nálunk) kevéssé ismert finn írónő a XIX. század második felében alkotott.

Ha valamire illik az a szó, hogy „nagyvas”, akkor az az Emirates Boeing 777-ese.

Air France A321-es SkyTeam festéssel.

Dassault Falcon 900 – kis gép, három hajtóművel.

A gurulót középvonalának sárga csíkja szépen tükröződik a Wizz új A321-esének (HA-LTA) törzsén.

Az An-124 Ruszlán még a déli napsütésben érkezett, de késő délután már csak a zárt felhőzet okozta szürkületben sikerült lefotózni – jó messziről. A gép mögött a katari  Airbus 330-as áll.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Demon, Archer és a többiek ma egy különösen nagy kihívással (és veszéllyel) birkóztak meg a Hajmáskéri lőtéren. Éjszakai kis magasságú gépágyús éleslövészet egy nagysebességűvel akkor is respektálandó dolog, ha a különböző (ma rendelkezésre álló) éjjellátó technológiák segítségét úgy a Gripen pilótája, mint a JTAC-ok igénybe tudják venni.

Hosszú expós felvétel a hot rácsapások egyikéről.

Ez a megvilágítás állt a maradékfény-erősítés elvén alapuló berendezések rendelkezésére.

A nap korábbi szakaszában is akadt kapás. A tegnap szorgos 32-es ma is pörgött, itt is jól látható, hogy a szárny alatti pilonok nélkül repült.

Az LHSN-es kollégától kölcsönbe kapott 500-as obi is meghozta a gyümölcsét, a 36-os "profilképén" felsejlett a ROVER lesugárzó antennája.

...és a gépzajra fittyet hányva a természet is dolgozott tovább, például cseppet sem feltűnésmentesen figyelte a LégierőBloggert :-)

Zord

A héten levegő-föld lövészetet tartanak Hajmáskéren. Ezeddig a "megszokott műsorral", a CAS feladatba integrált gépágyúlövészettel találkoztunk, a régóta remélt bombavetéssel továbbra sem. Persze ahogy a LégierőBlogger nemrégiben Szolnokról beszámolt, részeredmények vannak (ROVER), melyek nagyban kiterjesztik a JTAC és a Gripenek együttműködésének lehetőségét. Épp ezért is ki kellene már kerekíteni ezt a sztorit!

Kiröppent a fél javadalmazás, harminc "koszos lábnyom" a cumulus tejszínhabján.

A 37-es közelről, két pamaccsal.

Ritkán némi torkolattűz is előbújik a Mauserből.

Alacsonyrepülés a zöld terepasztal felett :-)

A nap hőse ma a 32-es volt, mely négy (!) alkalommal (először géppárban, aztán háromszor szingliként) jelent meg a lőtér felett.

Bónusz szárazföldi járműperverzeknek 1.: nehéz műszaki mentő az M7-esen.

Bónusz szárazföldi járműperverzeknek 2.: Víztartályos Ural a Körös-hegyen.

Zord

A hétvégén megrendezett VIII. Országos Rendőr- és Tűzoltónap programjának része volt a Légirendészeti Szolgálat helikoptereinek bemutatója. A gépek idén nem szálltak le. A kötelék hatalmas nyolcasokat leírva, többszöri áthúzással nagyjából tíz percet töltött a rendezvény felett.

Érkezik a kötelék. A vezér egy MD500-as, a kísérők a tavaly szolgálatba állított MD902-esek.

Az MD500-as faroklégcsavaros helikopterekre jellemző zúgását, az MD902-es NOTAR-sivítása egészíti ki.

A Romeo 906-oson az orr alá került a FLIR, a keresőfényszóró pedig a bal oldali csúszó talp végén kialakított konzolra.

A Romeo 904-esen mindkét eszköz a csúszó talpak elején kapott helyet.

A Romeo 502-es is hordoz egy apró FLIR-t. A jobb talpon a képtovábbító rendszer fehér antennája látható.

Vezér és (egyik) kísérője.

Az újabb áthúzáshoz átrendeződik a kötelék – az MD500-ast bal lépcsőben kísérik a 902-esek.

A távolodó Romeo 906-os napsütötte oldala.

Ez már a kék-ezüst festésű Romeo 900-as, amint a délutáni órákban magányosan tart a Duna felől a Városliget irányába.

* 

A Terrorelhárítási Központ (TEK) számos eszközt, köztük egy-két különleges járművet is kiállított.

A 13 tonnás Scorpion a nagy tűzerejű fegyverrel rendelkező elkövetők elfogásánál egy teljes művelet csoportot képes a helyszínre juttatni. Páncélzata 12,7 mm-es géppuskáig és alárobbantásnál négy kilogramm robbanóanyagig nyújt védelmet a benne ülőknek.

*

A Toyota Land Cruiserből kialakított Centigon Flams taktikai felépítménye a gyors feljutást segíti emeleti ablakhoz, erkélyre, épület vagy magas kerítés tetejére valamint repülőgépre. Az 5,5 tonnás jármű páncélja kisebb kézifegyverek és kézigránát ellen nyújt védelmet.

*

A jól ismert BTR-80-as nem annyira különleges, inkább a festése érdekes. A járművet többnyire a honvédség zöld színében láthatjuk.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A hétvégén megrendezett VIII. Országos Rendőr- és Tűzoltónap programjának része volt a Légirendészeti Szolgálat helikoptereinek bemutatója. A gépek idén nem szálltak le. A kötelék hatalmas nyolcasokat leírva, többszöri áthúzással nagyjából tíz percet töltött a rendezvény felett.

Érkezik a kötelék. A vezér egy MD500-as, a kísérők a tavaly szolgálatba állított MD902-esek.

Az MD500-as faroklégcsavaros helikopterekre jellemző zúgását, az MD902-es NOTAR-sivítása egészíti ki.

A Romeo 906-oson az orr alá került a FLIR, a keresőfényszóró pedig a bal oldali csúszó talp végén kialakított konzolra.

A Romeo 904-esen mindkét eszköz a csúszó talpak elején kapott helyet.

A Romeo 502-es is hordoz egy apró FLIR-t. A jobb talpon a képtovábbító rendszer fehér antennája látható.

Vezér és (egyik) kísérője.

Az újabb áthúzáshoz átrendeződik a kötelék – az MD500-ast bal lépcsőben kísérik a 902-esek.

A távolodó Romeo 906-os napsütötte oldala.

Ez már a kék-ezüst festésű Romeo 900-as, amint a délutáni órákban magányosan tart a Duna felől a Városliget irányába.

* 

A Terrorelhárítási Központ (TEK) számos eszközt, köztük egy-két különleges járművet is kiállított.

A 13 tonnás Scorpion a nagy tűzerejű fegyverrel rendelkező elkövetők elfogásánál egy teljes művelet csoportot képes a helyszínre juttatni. Páncélzata 12,7 mm-es géppuskáig és alárobbantásnál négy kilogramm robbanóanyagig nyújt védelmet a benne ülőknek.

*

A Toyota Land Cruiserből kialakított Centigon Flams taktikai felépítménye a gyors feljutást segíti emeleti ablakhoz, erkélyre, épület vagy magas kerítés tetejére valamint repülőgépre. Az 5,5 tonnás jármű páncélja kisebb kézifegyverek és kézigránát ellen nyújt védelmet.

*

A jól ismert BTR-80-as nem annyira különleges, inkább a festése érdekes. A járművet többnyire a honvédség zöld színében láthatjuk.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Egy cikk kapcsán keresgéltem régi fényképeket és meglepődve láttam (azaz dehogy lepődtem meg), hogy menniy képet készítettem különböző utazásaim során. Mármint azokra a képekre gondolok, amelyeket „érdekes” helyeken tettem, Afganisztánban vagy Irakban néha a Magyar Honvédséget aktuális misszióját tanulmányozva.
Bár talán ideírhatnám Ciprust is meg Koszovót, bár ez utóbbi tényleg inkább felszínes látogatás volt. De talán pont ez a lényeg, ami nekem felszínes látogatás, vagy komolyabb kutatóút, az a legtöbb embernek (akiket érdekel persze) lehetetlen lehetőség. Ráadásul nekem annyival különb dolgom is volt a katonákhoz vagy a katonai újságírókhoz képest, hogy engem mindenféle jogszabályok és belső visszatartó erők (biztos nem így mondják szépen) nem korlátoznak. Nem a HM/MH komplexumban dolgozom, szóval ha valami kijavíthatatlan hibát vétenék, az sem kerülnek az állásomba. Persze azért igyekszek nem véteni hibát, korrekt maradni.
Mindig mikor belekapok ezekbe a régi a fotókba, eszembe jut, hogy miért is nem rakom fel? Hát nincs időm és nem akarom csak úgy kontextus nélkül felhajigálni őket. Úgyhogy szinte mindig győz a lustaság. De most kivételt teszek. Az alábbi képek 2011-ben készültek, amikor még működött a PRT, a Mazarba érkeztünk, Pul-i Khumriba mentünk, megnéztük a PRT-t és a OMLT, majd Kabulba mentünk. Onnan repültünk vissza Mazarba, majd haza. Ez az egyik legérdekesebb utam volt, utazás, hozzáférés és látvány szempontjából is. Az egyik legérdekesebb tanulmányomat is ennek az útnak köszönhetem, amelyet – nyilván - a magyar hadtudomány egyik rejtett gyöngyszemének tartok, olyannak, amilhez hasonlót senki nem írt az elmúlt a rendszerváltás óta. Kell az önbizalom és magabiztosság :)
Na jó, nézzük a képeket. Az út alatt adta Magyarország a kabuli repülőtér vezető nemzeti beosztását (vagy valami hasonló), úgyhogy miután tisztáztuk a katonákkal, hogy minket minden érdekel (ez egy állandó visszatérő poén: elmegy a civil kutató katonákat nézni, akik a terepen mindig alul informáltak és defenzívek, hogy mit keres itt egy civil. Aztán némi beszélgetés után realizálják a helyzetet, és néha csodákra is képesek lesznek), körbeautózhattuk a repteret és egészen sajátos látószögből fotózhattunk. Asszem ezek a francia légierő Tigerjei voltak.



 Ezek itt random civil és katonai gépek. Egy kanadai C-130-as

Egy különleges Blackhawk

Egy civil An-32-es



Egy civil AN-26B



Szerintem ez az afgán légierő egyik C-27Aja, ami azért meglepő, mert ez az amerikai segélyprogram egyik legnagyobb kudarca volt, a gépek sosem álltak rendszerbe (de ezek szerint repültek azért velük)


Egy katonákat szállító kanadai kontraktor talán Bell 142essel?


Egy német C-160 Transall


A már említett Blackhawk, de melyik alváltozat?


Az afgán légierő helikopterei


És C-27esei


Egy beérkező Mi-8as, nem ENSZ-es, mert azokra rá van írva, egy "sima" kontraktor.


Ez a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) Afganisztánon belüli shuttle járata. Utaztam ilyennel még 2006-ban Mazar és Kabul között, szerintem egy Beechcraft 1900-as.


Mi-8T, még én is le tudom olvasni, elég viseltes darabnak tűnt, ahogy nekigurulásból felszállt ez a helyi darab.



Egy beérkező Mi-8MTV-1-es



Egy elrugaszkodó An-32-es, nem tudok rájönni milyen társaságé volt.

Nemrég a V4sight SOF-gyakorlat látogatói napján az új kézifegyverek mellett bemutatták a MH 2. VBÁKRD új, az Egyesült Államokból beszerzett különleges könnyű terepjáróit. Az amerikai Polaris Defense MRZR-4-ekre ezen a héten a gyártó és hazai szakemberek részvételével tartottak kiképzési foglalkozásokat a személyi állomány számára a szolnoki crosspályán.

A gyári új homokszínű technika gyorsan megkapta  közép-európai sárbevonatát.

Ez a kép is tanúsítja, hogy a LégierőBloggernek miért kell ezzel a technikával foglalkoznia :-) Egyébként meg a légimozgékonyságú (belső térben és külső függesztéssel helikopteren) és légideszant műveletekhez (teherenyővel való célbajuttatás rámpás szállítógépről) való passzolása miatt indokolt.

A különlegesek traktor- és teherautóabroncsokon pedzegették a leküzdhető lépcsőmagasságot.

Mély sárban küzd az MRZR. Mondani sem kell, hogy ide nem a díszegyenruhát kell felvenni, a maszk és a szemüveg pedig az anonimitás megőrzése mellett is bír jelentőséggel.

Fölfelé az egyik dombon...

...lefelé egy másikról.

Érdekes csíkozatot rajzol a napfény a rácsszerkezeten keresztül a felvert porba.

Gyülekező az újabb feladat előtt. Az egytucatnyi beszerzett mennyiségből kilenc vett részt a mai kiképzési rendezvényen.

Ez már az "erdei" pálya, ahol többször háromkerekűvé vedlett át a jószág. Egyébként a tervezésnél szempont volt, hogy az MRZR egy kerekének tényleges elvesztése esetén (természetesen a megfelelő súlypont-áthelyezéssel) menetképes maradjon.

A meredek oldalú, kis dombok felvetik a felülés kérdését, de a jármű tömege és kialakítása miatt egy kis hintáztatással, súlypont-áthelyezéssel kihúzható szorult helyzetéből.

Welcome to the jungle :-)

Zord