Biztonságpolitika

A magyar katonai repülésben évtizedeken át az An-26-os jelentette a merevszárnyú légiszállító képességet és a típus üzemeltetése az orosz előírások szerint történt. Az Airbus A319-es beszerzésével egyfajta rendszerváltás vette kezdetét Kecskeméten: a repülőműszaki állománynak meg kellett ismernie az új gépekkel együtt járó üzemeltetési rendszert és az addig megszokottól eltérő üzemeltetési filozófiát.

2014 nyarán, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis repülőműszaki zászlóaljánál tartott eligazításon hangzott el először, hogy a háttérben mozgolódás van és a közeljövőben új szállítógépek beszerzése várható a honvédségnél. A repülőműszaki vezetésnek feladatul szabták: gondolkodjanak a jövőbeni állomány felépítésén, és az új típus fogadásával együtt járó változtatásokon. Konkrétumokról ekkor még nem esett szó, nem derült ki, hogy először taktikai szállítógépek vagy más típus beszerzése történik, de valami elkezdődött. Miután a beszerzési szerződés aláírása 2017-ben megtörtént, immár hivatalos lett, hogy az első körben Airbus A319-es (és Dassault Falcon 7X) repülőgépek kerülnek beszerzésre.

Falcon és Airbus

Addigra már megvolt az elképzelés, hogy hogyan történjenek a képzések, ki milyen típusra kerül majd. A század műszaki vezetése már korábban elbeszélgetett az állománnyal, egyenként felmérve, hogy ki milyen típuson dolgozna szívesen. Ennek ismeretében arra törekedtek, hogy mindenhova kerüljenek tapasztalt emberek és fiatalok is, hiszen a szállítórepülő század műszakijainak több mint a fele 20 és 30 év közötti fiatal volt, olyan ifjú őrmesterek, akik 2015-16-ban kerültek a századhoz, és még az An-26-oson sem számítottak igazán tapasztaltnak.

An-26-os előkészítése egy márciusi reggelen.

A személyi képzések mellett meg kellett tervezni az átállást az új típusra. A kecskeméti repülőbázison volt egy, az An-26-osra kidolgozott, jól működő rendszer. Erről kellett átállni az Airbus rendszerére, a kérdés az volt, hogy hogyan. A polgári repülésből nem sikerült érdemi információkat szerezni, mivel ahány ház, annyi szokás, vagyis minden légitársaság a saját üzemeltetési rendszere szerint dolgozik. Ezért a pilóták megkeresték a szintén NATO tag Csehország légierejét, amely 2006 óta üzemeltet A319-eseket. Ők szintén a keleti technikáról, Tu-154-esről és An-26-osról váltottak a nyugati üzemeltetési rendszerre, újonnan szereztek be A319CJ-ket, amelyeken ekkor már évtizedes tapasztalattal rendelkeztek. A megkeresés pozitív fogadtatásra talált, így 2017 októberében, még a típustanfolyam előtt, baráti látogatás és tapasztalatszerzés céljából egy hajózókból, műszakiakból valamint a katonai felső vezetés tagjaiból álló küldöttség utazott Prágába. A csehek felkészülten fogadták a csoportot, amelynek tagjai a saját területüknek megfelelően tájékozódhattak - megnézhették a vendéglátók gépeit és megismerhették a cseh üzemeltetési rendszert. A magyar hajózók és műszakiak összességében egy pozitív élménnyel térhettek haza Csehországból.

A cseh légierő A319-ese Prága-Kbelyben.

Az A319-es típusátképzésre kiválasztott műszakiak első csoportja a következő hónapban utazott ki a prágai tanfolyamra és egy karácsonyi szünetet beiktatva január végén jött haza. (Akinek nem volt középfokú nyelvvizsgája, nyelvi képzésen vett részt és a második körben mehetett a típustanfolyamra.) Az Airbus által akkreditált cseh cég az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) által elfogadott civil jogosításokat adott mindenkinek, hiszen az A319-es repülőgép is egy polgári típus. A kecskeméti repülőműszakiak a teljes tanfolyamot végezték, vagyis a sárkány-hajtóműre (B1) és az avionikára (B2) vonatkozó képzést egyaránt megkapták. Az Airbuson annyira összeforrtak ezek a rendszerek, annyira nem létezik az egyik a másik nélkül, hogy nem volt értelme külön-külön képezni az embereket, és jobb is, ha mindenki szélesebb tudással rendelkezik.

*

Amikor a gépek megérkeztek Magyarországra, a Magyar Honvédségnek már rendelkeznie kellett egy karbantartó szervezettel kötött szerződéssel. Az Airbus üzemeltetéséhez szükség volt egy folyamatos légialkalmasság fenntartó szervezetre (CAMO - Continuing Airworthiness Management Organisation), egy karbantartó és javító szervezetre (MRO - Maintenance and Repair Organisation), ami a nagyobb karbantartásokat végzi és kellett egy logisztikai háttér, ami az anyagbeszerzést végzi. Az An-26-os esetében mindezért az MH Légijármű Javító Üzem felelős a kecskeméti repülőbázison. Az Airbus azonban egy civil típus, ezért a honvédség a magyar Aeroplex Kft-t kereste meg azzal, hogy ezt a hátteret biztosítsa. Fenntartási szerződés született, aminek alapján a kecskeméti műszakiak helyi képzését (OJT - On Job Training) is ők végezték, mivel a típustanfolyamról frissen hazaérkezve a katonák még nem nyúlhattak a repülőgéphez. Nekik kötelező volt hat hónapig a civil műszakiakkal együtt dolgozni, és csak ezután szerezhettek szakszolgálati engedélyt. Ez idő alatt az Aeroplex üzemeltette a honvédségi Airbusokat.

A gyártó cég csak egy karbantartási tervet (MPD – Maintenance Plan Document) ad a repülőgéphez és minden üzemeltető a CAMO-ja által dolgozza ki a saját rendszerét. Ebben határozzák meg, hogy milyen előkészítési munkapontokat kell elvégezni a repülőgépeken és milyen ütemezéssel hajtják végre az előírt karbantartásokat. Az An-26-osnál ez egy kötöttebb forma, a gyár előírja, hogy mit kell elvégezni a repülés előtti előkészítés vagy az ismételt előkészítés során. Az Airbus esetében ez egy kicsit rugalmasabb, van, amin lehet változtatni és attól függően, hogy mi a repülőgép aznapi feladata, a CAMO beletehet vagy kivehet munkapontokat, ellenőrzéseket. Hogy milyen mértékben, azt a biztonsági szint is meghatározza. Például, ha az ETOPS szabályok (Extended Twin Operations - a két hajtóműves gépek legközelebbi kitérő repülőtértől való eltávolodásának időtartamát szabályozó előírás) szerint repül a gép, akkor több munkapontot kell végrehajtani, mintha csak Európa felett repülne.

A fék hidraulika akkumulátor nyomásának ellenőrzése is az előkészítés része.

Az Airbuson alkalmazott ellenőrzési alapformákról és a mélyebb ellenőrzésekről Ötvös Lajos őrnagy, a repülőműszaki zászlóalj szolgálatvezető mérnöke beszélt.

- Két ellenőrzési alapforma van, a napi és a heti ellenőrzés – vázolta fel a részleteket Ötvös őrnagy. - A napi ellenőrzést (daily check) minden repülés előtt el kell végezni. Az érvényességének az időtartama az aláírástól számított 36 óra, vagyis ennyi ideig lehet feladatot végrehajtani a géppel. A napi ellenőrzés alapvetően a repülőgép kitakarásából áll, a védőtakarók, védőburkolatok levételéből, majd a gép körbejárásából, amikor vizuálisan ellenőrizzük, hogy nincs-e sérülés vagy folyás, hogy a hajtóművekben és a hidraulika rendszerekben megvan-e a megfelelő olajszint. Szemrevételezéssel vagy műszer alapján ellenőrizzük a nitrogénnyomásokat is, bár egy tapasztalt műszaki már ránézésre is meg tudja állapítani, hogy az olaj-nitrogén rugóstagokkal rendelkező futóműveknél nincs-e eltérés.

A repülőgép előkészítése három órával a tervezett felszállás előtt kezdődik.

A külső körbejárás után egy feszültség alatti ellenőrzés következik, amikor a pilótafülkében, a rendszerek bekapcsolt állapotában, a műszerek visszajelzése alapján ismét ellenőrizzük az olajszinteket, illetve, hogy jelez-e a repülőgép valamilyen hibát. A fő rendszerek üzemképessége a középső kijelzőn megjelenő piktogramokon ellenőrizhető. Ezután még le kell ellenőrizni a mentőberendezéseket és a vészvilágítást is. Ha minden rendben van, akkor a gépet előkészítő sárkány-hajtóműves (B1) és az avionikus (B2) a repülőgép könyvében (AFL - Aircraft Flight Log) dokumentálja és aláírja az elvégzett munkát és a többpéldányos lapokból kivesz egyet. Ez a földön marad, a gép nem viszi magával. A napi ellenőrzés végén kiadják azt az okmányt (CRS – Certificate of Release to Service), ami igazolja, hogy a repülőgépen minden munkapontot a vonatkozó utasítások és technológiák szerint hajtottak végre az előkészítést végző műszakiak és ezzel a gépet átadják a kapitánynak. Minden repülés egy-egy AFL oldalon van dokumentálva. Ebben vannak a repülési idők, a repülés során feltárt hiányosságok, és amikor a kapitány visszaadja a repülőgépet a műszakiaknak, azt az AFL-t adja vissza, amivel az utolsó aznapi repülést végrehajtotta. A műszakiak azon folytatják a dokumentációt. Minden, még az olajtöltés is erre kerül rá. Az okmányrendszert és így az AFL formátumát a CAMO készíti el, egyeztetve az üzemeltetővel, annak érdekében, hogy közös nyelvet beszéljenek. Az így elkészített okmányokat a hatóság hagyja jóvá és az bevezetésre kerül.

Minden karbantartási, ellenőrzési mozzanatot dokumentálni kell.

Ha meghibásodást találunk a napi ellenőrzés során, akkor azt lehetőség szerint igyekszünk az indulásig hátralévő időben megoldani. Ezen a típuson három fő meghibásodás-kategória van. A III-as kategória a repülőgép működését nem befolyásolja, a hiba kijavítása várhat a következő nagyobb karbantartásig. A II-es kategóriába tartozó meghibásodások már hatással vannak a repülőgép működésére, azonban a gyártó által a minimálisan szükséges berendezésekre kiadott lista (MMEL – Master Minimum Equipment List) szerint ezek a berendezések vagy rendszerek hosszabb-rövidebb ideig nélkülözhetőek. Az érintett rendszer fontosságának függvényében ez az időtartam három naptól százhúsz napig terjedhet. A kijavításnak ezen időintervallumokon belül meg kell történnie, ám addig a gép repülhet tovább. Amiből dupla vagy tripla rendszer van a repülőgépen, ott sok esetben megengedi a gyártó, hogy az alkatrész beérkezéséig, azt az egy rendszert deaktiválva a repülőgép végrehajtsa a feladatot. Ennek külön naplója van (DIR - Deferred Item Record) amibe fel kell venni az adott meghibásodást és azt, hogy milyen alkatrészt kell hozzá megrendelni, ugyanakkor az AFL-be is be kell jegyezni, hogy a pilóták is tudjanak róla, hogy például a három navigációs komputerből egy nem üzemképes az adott feladaton, csak a másik kettő. A meghibásodást ledokumentálva a repülőgép repülhet. Az I-es kategóriába az úgynevezett „no go” meghibásodások tartoznak. Ezek már nagymértékben befolyásolhatják a repülést vagy a biztonságot. Ebben az esetben meg kell szakítani a feladatot vagy, ha a földön jelentkezik a hiba, a kijavításig a gép nem szállhat fel.

Egy pillantás a hajtóműre két feladat között.

Külföldön is történhet meghibásodás. Ezek elhárítására a légitársaságok az útvonalaik repülőterein műszaki üzemeltető szervezetekkel szerződnek. A katonai (állami) repülés két fontos specialitása, hogy mi nem előre meghatározott menetrend szerint és állandó útvonalakon repülünk, valamint a biztonság, mint kiemelt tényező is meghatározó, így a Magyar Honvédség ilyen szerződést világszerte nem tud kötni. Ezért minden Magyarországon kívüli út esetében két kollégánk utazik a fedélzeten (OBM – On Board Maintenance) és ők oldják meg a helyzetet: vagy a MMEL szerint deaktiválják az adott rendszert, vagy „no go” meghibásodás esetében behatárolják a hibát, megállapítják, hogy milyen berendezésre van szükség és az utánszállítást követően kicserélik azt. Ezután lehet csak feladatot végrehajtani. Ezért is jó, hogy vannak utazó műszakiak, mert az első kiutazó szervizcsapat csak azt tudná megmondani, hogy mi kell a repülőgéphez. Ez újabb szállítást és még több időt venne igénybe. Az utazó műszakiak ugyanazzal a B1-es és egy B2-es jogosítással és szakszolgálati engedéllyel rendelkeznek, mint a többiek, és CRS joguk is van. Ez azért kell, mert meghibásodás esetén a repülőgép elveszíti az üzemképességét és a helyreállítás után újra ki kell adni a CRS-t. A módszert, hogy saját műszaki utazik a géppel, a cseh légierőtől vettük át. Ők is maguk intézik a repülőgép kiszolgálását külföldön, mert nem állnak szerződésben semmilyen földi kiszolgáló szervezettel. Mi is így dolgozunk, az állami légijárműhöz biztonsági okokból egyébként sem nyúlhat bárki.

A futóműveket is ellenőrzik minden felszállás előtt.

- A heti ellenőrzést (weekly check) hét-nyolc naponta kell végrehajtani, ez az egyes rendszerek mélyebb ellenőrzését tartalmazza - tért át a következő ellenőrzési formára Ötvös őrnagy. - Ehhez több lemezt bontunk meg a gépen, kiengedjük a fékszárnyat és az orrsegédszárnyat, hogy alattuk is végrehajtsuk az ellenőrzéseket, hogy nem indult-e el valamelyik lemez vagy tömítés leválása. A heti ellenőrzéshez sem kötelező hangárba vinni a gépet, de természetesen télen vagy szakadó esőben jobb fedett helyen dolgozni, sőt egyes berendezések, például a Pitot-rendszer ellenőrzésénél nem lehet tíz fok alatt a hőmérséklet és nem lehet csapadék, ezeket tehát bent végezzük. Erre a NATO hangárt használjuk, ami eredetileg vadászgépek számára készült. Az Airbus kétharmada fér be, a farokrész kint marad, de ez többnyire elégséges ahhoz, hogy a munkát elvégezzük.

Négyhavonta kell elvégezni az A checket, amelynek ütemezését a CAMO tervezi. Ezt a munkát a repülőbázison is el lehet végezni, nagyon komoly megbontásokkal nem jár, de mélyebb ellenőrzéseket, méréseket, és légialkalmassági utasításokban (AD – Airworthiness Directives), valamint egyszerűbb szerviz bulletinekben (SB - Service Bulletin) előírtak végrehajtását tartalmazza. Vannak olyan időszakos feladatok, amelyek két A check közé esnek, az egyik túl korai, a másik túl késő lenne. Ilyen feladat például, hogy a vészcsúszdákat bizonyos időszakonként ellenőrizni kell. Ha egyik A checkbe sem sikerül beilleszteni, akkor kiadnak egy utasítást (Work Order), hogy az adott napon a csúszdát ki kell cserélni. Egyszeri munkáról van szó, amit az adott napra beterveznek, és ha nincs repülés, végrehajtják. Az Airbus által huszonnégy havonta, illetve annak többszörösére előírt C checket viszont már csak karbantartó szervezetnél lehet elvégezni. A munkacsomagokat a CAMO állítja össze. Ezek már komoly megbontással járnak, a belső burkolatok leszerelésével, a padló megbontásával, korróziós ellenőrzéssel. Egy hat vagy tizenkét éves C check öt-hat hétig is eltart, a kisebb három-négy hét alatt megvan. Ezeket Budapesten, az Aeroplex hangárjában végzik - foglalta össze a nagyobb mélységű munkákat a repülőműszaki zászlóalj szolgálatvezető mérnöke.

*

A repülőgép-üzemeltetéstől elválaszthatatlan a logisztikai háttér. Az alkatrészek több kategóriába sorolhatóak. Vannak mindennapos felhasználású fogyóanyagok, kisebb alkatrészek a néhány tíz dollár vagy euró értéktől a néhány százas értékig. A következő kategóriát azok az alkatrészek alkotják, amelyeket a napi karbantartások keretében használnak fel, és a kisebb meghibásodások kijavításához szükségesek. Ezek néhány száz dollár vagy euró értéktől a néhány tízezerig szóródnak és ezekből már raktárkészletnek is kell lenni. (A hazai készletet az Airbus javaslata alapján állította össze a honvédség.) A következő kategóriába már a kifejezetten drága elemek tartoznak, például a különböző rendszerek komputerei, a hajtómű nagyobb egységei vagy maguk a hajtóművek. Ezek ára százezer dollárnál vagy eurónál kezdődik, és milliós nagyságrendig húzódik, raktározásuk nem gazdaságos.

A műszakiak a CFM56-os hajtóművön dolgoznak.

Ezért a légitársaságok kialakítottak egy pooling rendszert, amelyben az új alkatrész beérkezése után a lecserélt, hibás darabot visszaküldik az alkatrész kereskedőnek. A kereskedő lehet a gyártó vagy más cég is. A légitársaságoknál vagy a karbantartó szervezeteknél a logisztikai központ intézi az alkatrész beszerzést. Számos beszállítóval vannak kapcsolatban, és amikor bejön az igény a műszakiaktól, utánajárnak, hogy hol van elérhető távolságra az adott berendezés, honnan lehet a leggyorsabban és leggazdaságosabban megszerezni. A legoptimálisabb helyről megrendelik, felteszik egy repülőre vagy kamionra és így 24-96 órán belül a legtöbb dolog elérhető. Fizetni csak a megrendeléskor kell, tehát nem áll benne a pénz. Ezt a szolgáltatást a honvédség az Aeroplextől kapja, amely mint karbantartó szervezet, a megfelelő logisztikai háttérrel rendelkezik. A tervezett karbantartásnál ugyanez a megoldás. Az olajat vagy a lejáró üzemidejű alkatrészeket előre berendelik, a menet közben felmerülő alkatrészcserék esetében egy újabb rendelés megy.

A 605-ös Airbuson a pilótafülke egyik ablakát cserélik.

A meghibásodott berendezés elvileg visszakerülne a pooling rendszerbe, de a honvédség, mint katonai üzemeltető, más légierőkhöz hasonlóan csak egy irányba veheti igénybe a rendszert. Ennek az az oka, hogy a légitársaságok nem szeretik a katonai üzemeltetőktől származó berendezéseket, mivel a katonai alkalmazás más lehet, mint a civil. A polgári repülésben minden szervezet egységesen az EASA alatt, a vonatkozó jogszabályok (Part-66 és Part-145) alapján működik, ugyanakkor a légierők nem EASA szervezetek. Ezért azokat az alkatrészeket, amelyek megmaradnak, a honvédség megjavíttatja, ezután a saját raktár- és tartalékkészletét képezi, és legközelebb azokat építi be.

*

Az Airbus üzemeltetés első éve arról szólt, hogy mindenkinek, aki az első körben végezte a tanfolyamot, meglegyen a katonai szakszolgálati engedélye. Miután ez megtörtént, a honvédség fokozatosan állt át arra, hogy a civil műszakiak segítségével maga üzemeltesse a két A319-est. A szakszolgálati engedély két évig érvényes, ekkor van egy néhány napos frissítő tanfolyam a típusra jogosított hazai kiképző szervezetnél az AEROK Kft-nél. A tanfolyam lényege, hogy a kiképző szervezet feldolgozza azokat a gyártói bulletineket, és az eltelt két évben történt repülésbiztonsági események tapasztalatait, amelyek folyamatosan változtatják a repülőgép üzemben tartását. A kecskeméti műszakiaknak a közelmúltban volt az első frissítő tanfolyamuk, jól képzett, felkészült előadókkal, érdekes előadásokkal. A tanfolyamot követően a szakszolgálati engedélyeket egy elméleti vizsga után újabb két évre meghosszabbítják, de ez a két éves érvényesség csak folyamatos munkavégzés esetén áll fenn. Ha valaki hat hónapra kiesik a munkából, gyakorlati vizsgát, egyéves kiesés esetén pedig teljes elméleti és gyakorlati vizsgát kell tennie ahhoz, hogy a szakszolgálati engedélyt visszaszerezze.

Vészcsúszda cseréje civil műszaki segítségével.

Mindössze egy éve kezdtek repülni a gépek Kecskeméten, amikor a repülőbázis felújítása miatt 2019-ben át kellett települniük a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtérre. Mivel a repülőtér nem tudott megfelelő méretű elhelyezést biztosítani a honvédség gépeinek kijelölt állóhelyek közelében, a megoldás egy konténerváros felépítése volt. Mire a gépek áttelepültek Budapestre, a konténerek már álltak. Saját eszközöket és kiszolgáló berendezéseket is vittek és a műszakiak megtapasztalták, hogy milyen egy nemzetközi reptér szabályrendszere szerint dolgozni. Ami megnehezítette a dolgot, az a mindennapos ingázás volt Kecskemét és Budapest között. Előfordult, hogy napi 5-6 szállítás is volt, hiszen a legkülönbözőbb időben indultak az Airbusok illetve az ugyancsak Budapestre települt Falconok és az An-26-os, ráadásul a gépek előkészítése mellett egyéb műszaki munkákat is el kellett végezni a három típuson. A vezetés igyekezett úgy szervezni a feladatokat, hogy azok minél kevesebb felesleges utazással járjanak. Végül a Pápán települt Gripenekhez hasonlóan 2019 decemberében a szállítórepülők is visszatelepülhettek a kecskeméti repülőbázisra.

Budapestre települt honvédségi Airbusok 2019 augusztusában.

*

Azt, hogy a szállítórepülő század műszakijainak mindennapjaiban milyen változást és milyen kihívást hozott az A319-esek üzemeltetése, Ötvös őrnagy így foglalta össze:

- Az An-26-os műszaki leírásait, technológiáit lefordították magyar nyelvűre. Amikor valaki azt a típust tanulta, anyanyelven hozzáfért. Az Airbuson a tanfolyam, az oktatási anyagok, a repülőgép dokumentációja, minden angolul van, ez egyfajta kihívás volt. Más a filozófia is. Az An-26-oson a szovjet-orosz munkavégző-visszaellenőrző módszer volt, ezért egy-egy szakágból két ember készítette elő, külön dolgoztak a sárkány-hajtómű, az EMO, és a rádió szakág emberei. Az Airbuson csak sárkányos és avionikai terület van. Már az üzemeltetés elején gyorsan meg kellett szokni, hogy egyedül dolgoznak az emberek, nekik kell aláríni a repülőgép papírjait és vállalni a felelősséget, mert nincs felettük egy visszaellenőrző. Amikor meghibásodás van, akkor valamennyire magára van utalva az ember, de ezért jó, hogy mindenki elvégezte a teljes típustanfolyamot, így tudunk egymásnak segíteni. Az is más, hogy ha az An-26-os meghibásodik, akkor jó esetben gyorsan megtalálja az ember, hogy mi volt a gond. Ha nem, akkor elkezd rendszerszemlélettel gondolkozni. Az A319-es szinte minden szempontból komputer-üzemeltetésű, a hibajelzéseket a gyári dokumentáció segítségével kell értékelni, azok vezetik a kezünket a hibajavításnál. Még a legegyszerűbb rendszereknél is az elektronika felügyeli a rendszer működését, így a régen jól elkülöníthető szakmacsoportok teljesen összemosódnak.

Jelenleg ott tartunk, hogy az első körben kiképzett csapat önállóan dolgozik, gyűjti a tapasztalatot. A civil műszakiak mögött jóval több tapasztalat van, és segítenek, ha bármilyen probléma felmerül, vagy ha elakadunk. Segítik a döntéseinket, és a karbantartások végrehajtását is. A jelenlétük a biztonságot szolgálja, ahogy a Gripen esetében ugyanezt szolgálta a svédek jelenléte. Ez vonatkozott az utazásra is. Először négyen repültünk, két civil és két katona. Amikor már rendelkeztünk szakszolgálati engedéllyel, de még nem volt CRS jogunk, egy civil repült két katonával és mióta a CRS jogot is megszereztük, önállóan utazunk a repülőgéppel. Miután a második körben kiképzettek is szakszolgálati engedélyt és megfelelő gyakorlatot szereznek, önállóan végzik majd azt a munkát, amit az első körös emberek már most is végeznek. A következő fázis az lesz, hogy az Aeroplex helyi segítségét már nem kell igénybe venni, és a kecskeméti repülőműszakiak önállóan üzemeltetik majd az Airbusokat.

* * *

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2020. májusi számában jelent meg. Fotó: Ötvös Lajos, Szórád Tamás

A szövetség számára az elmúlt évben meghatározó volt az Oroszországgal való viszony alakulása.

A tagállamok több alkalommal is aggodalmuknak adtak hangot az orosz katonai fejlesztések, csapatmozgások és Moszkva fokozódó kibertevékenysége miatt. A NATO-tagállamok felszólították Oroszországot, hogy tartsa be az európai közepes és rövid hatótávolságú nukleáris erőkről (INF) kötött egyezményben foglalt kötelezettségeit, tegye átláthatóvá katonai tevékenységét és intézkedéseit a szárazföldi állomásoztatású rakéták felszámolásáról.

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter december elején Brüsszelben bejelentette, hogy az Egyesült Államok hatvannapos ultimátumot ad Oroszországnak, hogy tartsa be a szerződés rendelkezéseit, ellenkező esetben az amerikai vezetés kénytelen lesz elindítani a hat hónapos kiválási folyamatot az 1987-es egyezményből. Ez a folyamat mára már el is indult.

Közel kétéves szünet után idén ismét, immár hetedik alkalommal ült össze Brüsszelben a NATO–Oroszország Tanács nagyköveti szinten. A zárt ajtók mögött folytatott megbeszélést követően közölték, a NATO arra törekszik, hogy a lehető legszélesebb körű tájékoztatást nyújtsa Oroszországnak a bizalom helyreállítása érdekében. A NATO nem akar újabb hidegháborút, nem akar újabb konfrontációt Oroszországgal – jelentette ki Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára.

A Kercsi-szorosban november második felében történt orosz–ukrán incidenssel kapcsolatban kiadott nyilatkozat szerint a NATO azt várja Oroszországtól, hogy engedje szabadon a fogva tartott ukrán katonákat és hajókat, valamint azt, hogy tartsa tiszteletben nemzetközi kötelességeit, lehetővé téve a hajózást a Kercsi-szorosban és az Azovi-tengeren, valamint az akadálytalan hozzáférést az ukrán kikötőkhöz.

A Krím félsziget illegális bekebelezésével kapcsolatban a NATO kifejezte, hogy teljes mértékben támogatja Ukrajna önállóságát, területi egységét a nemzetközileg elismert határokkal, emellett felszólított minden felet a minszki megállapodás teljes körű betartására.

Júliusban a NATO kétnapos csúcstalálkozót tartott Brüsszelben, amelyen a szövetség a védelmi és elrettentő képességek erősítése mellett döntött, és két új parancsnokság felállításáról egyezett meg, ami hozzájárul ahhoz, hogy a jelenleginél rövidebb idő alatt legyen megvalósítható a csapatok és katonai eszközök Észak-Amerika és Európa közötti utánpótlása és európai mozgathatósága.

Mind a NATO tanácskozásain, mind a tagországok vezetőinek csúcstalálkozóján a védelmi kiadások tervezett növelésének kérdése is napirenden volt. A NATO tagjai korábban azt vállalták, hogy 2024-ig a hazai össztermékük (GDP) legalább két százalékát védelmi kiadásokra fogják fordítani.

A szövetség és az Európai Unió ismételten megerősítette együttműködését a menekültek megmentése és az embercsempész-hálózatok felderítése és felszámolása érdekében a Földközi-tengeren tevékenykedő Sophia haditengerészeti uniós flottája támogatásában. A szövetség kinyilvánította, még aktívabban kíván részt venni a migrációs válság megoldásában.

A szövetség Irakban és több más parancsnokságon folytatott képzési tevékenységének bővítése mellett döntött azzal a céllal, hogy egyre magasabb színvonalú védelmi kapacitáshoz segítse az érintett országok haderejét. A NATO Afganisztánnak nyújtott támogatásának folytatása és az afgán biztonsági erők finanszírozásának 2024-ig tartó kiterjesztése mellett határozott.

A júliusi csúcstalálkozón Macedónia meghívást kapott a NATO-csatlakozási tárgyalások megkezdésére, ami annak köszönhető, hogy várhatóan sikerül lezárnia a Görögországgal fennálló névvitáját. 2019 február elején Észak-Macedónia, harmincadik tagként, belépett a védelmi szervezetbe. A tagországok külügyminiszterei decemberben egyetértésre jutottak abban, hogy a szövetség kész elfogadni Bosznia-Hercegovina NATO-tagság felé vezető útja kezdeti állomásának egyikét jelentő, politikai, gazdasági és védelmi reformra fókuszáló, első éves nemzeti tervének (ANP) benyújtását. A NATO az ősszel megerősítette a szövetséges országok vezetőnek korábbi elhatározását, amely szerint Georgiát hamarosan tagjává fogadhatja.

A NATO novemberben az elmúlt évek legnagyobb hadgyakorlatát tartotta Norvégiában, amely egy NATO-tagország ellen elkövetett „képzeletbeli, de valószerű” támadásra adandó kollektív reagálást imitál, és amely megerősíti az Európa és az Atlanti-óceán feletti csapatmozgás képességét.

(Cikkünk a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)

Elfogtak egy 26 éves kábítószer-kereskedőt, akitől 36 millió forintot és jelentős értékű kábszert foglaltak le – közölte a rendőrség.

Derék rendőreink kutatást tartottak Budafokon egy családi házban, mert azt az információt kapták, hogy az ott lakó 26 éves Sz. Bence kábítószerrel kereskedik.

A házhoz tartozó garázs szigetelt, nagy teljesítményű lámpákkal felszerelt helyiségében 43 tőből álló kannabiszültetvényt találtak. Ötven kilogrammnyi szárított kannabiszt, 33 kábítószergyanús tablettát, 200 gramm hasist, csaknem 36 millió forintnak megfelelő forintot és valutát, valamint három nagy értékű kerékpárt és egy gépkocsit is lefoglaltak.

A drog feketepiaci értéke megközelítőleg 150 millió forint. A narókalmárt kábítószer-kereskedelem megalapozott gyanúja miatt őrizetbe vették, és kezdeményezték a letartóztatását. A drogdíler négy vevőjét kábítószer-birtoklás vétsége miatt hallgatták ki gyanúsítottként.

Jelentős változás nem, csupán némi átrendeződés történt a világ legnagyobb hadiipari vállalatainak rangsorában 2017-ben. A világ hadiipari teljesítményét évről évre összegző SIPRI adataiból azonban egyértelműen kitűnik, hogy az Egyesült Államok vállalatai megerősítették vezető szerepüket, míg az Egyesült Királyság az orosz cégek dinamikus növekedése nyomán már csak a harmadik számú játékos a globális piacon.

A világ legnagyobb fegyver- és hadiipari vállalatai összesen 398,2 milliárd dollár értékben adtak el harcászati termékeket és szolgáltatásokat – derül ki a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) legfrissebb, 2017-es adatokat tartalmazó jelentéséből.

A stockholmi kutatóintézet a világ száz legnagyobb hadiipari vállalatának értékesítési adataiból készített összesítése szerint 2,5 százalékkal nőtt a globális iparág 2017-ben, de a top 100-jelentés legelső adatfelvétele szerint 2002 óta 44 százalékkal bővült a világ hadiipari teljesítménye a száz legnagyobb piaci szereplő adatai alapján. A SIPRI jelentésében kiemelte, hogy adataik nem tartalmazzák az ágazat kínai szereplőinek eredményeit, mindazonáltal 2017 immár a harmadik olyan esztendő volt, amikor a világ hadiipari teljesítménye éves összehasonlításban növekedést mutatott.

A legfrissebb, 2018. decemberi adatközlés szerint 2017-ben tovább nőtt az Egyesült Államok hadiipari cégeinek részesedése a száz legnagyobb vállalkozás statisztikáit tartalmazó ranglistán. A top 100-ban szereplő 42 amerikai hadiipari vállalat két százalékkal, 226,6 milliárd dollárra növelte fegyverértékesítéseit 2017-ben, ez az összeg egyébként a száz legnagyobb cég összes értékesítésének 57 százalékát tette ki. Az amerikai dominancia a globális piacvezetők szűkebb, tízes listáján is tetten érhető: a világ tíz legnagyobb fegyvergyártója közül ötnek az Egyesült Államokban található a székhelye. Az amerikai teljesítménybővülés elsősorban az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma fegyverszállítások iránti tartós és növekvő igényének tudható be.

A 2017-es adatok alapján a világ legnagyobb fegyvergyártó és -szállító cége a Lockheed Martin volt, csak ez a vállalat összesen 44,9 milliárd dollár értékben adott el hadiipari termékeket és szolgáltatásokat a világban. Mint arra Aude Fleurant, a SIPRI fegyver- és hadiipari kiadásokat vizsgáló programjának igazgatója rámutatott, a Lockheed Martin 2017-ben tovább erősítette piacvezető pozícióját, hiszen 18 milliárd dollárral több hadiipari terméket és szolgáltatást adott el, mint a piac második legnagyobb szereplője, a Boeing. Egy évvel korábban a két legnagyobb cég értékesítései között még „csupán” 11 milliárd dollár volt a különbség.

A SIPRI százas rangsorában 2017-ben a második számú hadiipari nagyhatalommá Oroszország lépett elő, összesen 9,5 százalékkal részesedve a listázott vállalatok összteljesítményéből. Korábban, egészen 2002 óta az Egyesült Királyság számított a világ második legnagyobb hadi- és fegyveripari kibocsátójának, ez azonban most megtört azzal, hogy a százas ranglistán szereplő tíz oroszországi cég 8,5 százalékkal, 37,7 milliárd dollárra tornázta fel fegyvereladásait. A SIPRI szakértői felhívták a figyelmet, hogy az oroszországi hadiipari vállalatok értékesítése 2011-ben kezdett meredeken felfelé ívelni, ami elsősorban az orosz hadsereg modernizációját célzó, egyre bővülő beszerzésekkel magyarázható.

A SIPRI listájának tíz legnagyobb szereplője közé tavaly első ízben tudott bekerülni a legnagyobb orosz hadiipari vállalkozás, az Almaz-Antey, amely 2017-ben 17 százalékkal, 8,6 milliárd dollárra növelte eladásait. Ezenkívül három másik oroszországi cég is 15 százalék feletti bevételnövekedést tudott elkönyvelni: a United Engine Corp. 25, a High Precision Systems 22, míg a Tactical Missiles Corp. 19 százalékkal növelte értékesítését.

Bár az Egyesült Királyság 2017-es hadi- és fegyveripari teljesítménye alapján a harmadik helyre csúszott vissza a globális ranglistán, Nyugat-Európában meg tudta őrizni vezető ágazati szerepét. A SIPRI listáján szereplő hét cég összesen 35,7 milliárd dollár értékben adott el fegyvereket és hadiipari eszközöket 2017-ben. A brit vállalatok éves teljesítménye 2,3 százalékkal bővült, amivel a statisztikák szerint a nyugat-európai régió átlagától is elmaradtak. A százas lista nyugat-európai vállalatai 3,8 százalékkal, 94,9 milliárd dollárra növelték fegyverzetértékesítéseiket, ezzel pedig a teljes globális eladásokból 23,8 százalékkal részesedtek. A legnagyobb brit hadiipari vállalkozás, a BAE Systems a negyedik helyet szerezte meg 2017-ben a SIPRI top százas listáján, a cég 3,3 százalékkal, 22,9 milliárd dollárra növelte eladásait.

A stockholmi kutatóintézet adatai szerint a törökországi hadiipari cégek kiugró, 24 százalékos növekedést értek el 2017-ben, aminek hátterében a szakértők szerint a török haderőfejlesztéseken kívül az áll, hogy Ankara igyekszik csökkenteni a külföldi beszállítóktól való függőségét.

A SIPRI 2017-es statisztikáinak közlése mellett arra is tett némi utalást, hogy a világ vezető hadiipari vállalatai milyen súlyt képviselnek a világgazdaságon belül. E szerint a 15 legnagyobb, a Fortune Global 500-as toplistáján szerepelő gyártó-termelő vállalat együttesen 2311 milliárd dollár értékesítési bevételt könyvelhetett el 2017-ben, amely mintegy tízszerese a 15 legnagyobb hadiipari gyártó eladásainak (231,6 milliárd dollár), valamint nagyjából hatszorosa a világ száz legnagyobb fegyvergyártó cége kumulált értékesítésének (398,2 milliárd dollár).

(Cikkünk a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)

New York állam kormányzója, Andrew Cuomo egy sor törvényt írt alá a rendőrök felelősségre vonhatóságáról.

A kormányzó bejelentette, hogy a közeli jövőben rendeletben kötelezi az állam rendőrkapitányságait, hogy dolgozzanak ki terveket egy rendőrségi reformra. E tervezetekben Cuomo szerint szerepelniük kell mindazon problémáknak, amelyek a jelenlegi tüntetéshullámban felmerülnek: például az afroamerikaiak hátrányos helyzetének, a túlzó rendőri erőszaknak, és mindazon panaszoknak, amelyek a rendőrséggel szemben megfogalmazódtak. Cuomo leszögezte: azoktól a rendőrségektől, amelyek 2021. április elejéig nem készítik el a reformterveket, New York állam megvonja a pénzügyi támogatást.

A keleti parti állam törvényhozása a héten már tíz javaslatot szavazott meg, mindegyikük a rendőri erőszak megfékezését és a rendőrök felelősségre vonásának lehetőségét szabályozza.

A törvények között szerepel a rendőri túlkapásokról készült jegyzőkönyvek és a rendőrök elleni eljárásokról szóló dokumentumok közzététele csakúgy, mint a rendőrök szakmai értékelésének nyilvános elérhetősége. Ezeket az adatokat és információkat eddig bizalmasként kezelték, és nem voltak publikusak. Az egyik törvény a fojtófogások alkalmazásának betiltásáról rendelkezik.

Ez utóbbi törvényt Eric Garnerről, a 2014 júliusában New Yorkban rendőri erőszak miatt meghalt afroamerikai férfiról nevezték el. Garner a rendőri intézkedés közben alkalmazott fojtófogás miatt veszítette életét. Az halottkém gyilkosságnak minősítette az esetet, a 29 éves Daniel Pantaleo rendőr ellen azonban ejtették a vádat.

A MET Csoport 2007-ben Magyarországon alapított, ma már – a leányvállalatain keresztül – tizenöt országban jelen lévő európai integrált energiavállalat. Az alapítás után először Magyarországon, majd később az európai földgázpiacon is meghatározó szereplővé vált. A MET Csoport 2013 júliusát követően az árampiac felé is nyitott, egyre szélesebb körű szolgáltatást kínálva partnereinek. Kovács Zoltán Andrással, a MET Holding csoportszintű biztonsági igazgatójával beszélgettünk.

— A szakma számára nem titok, hogy az állami szegmensből érkezett a magánágazatba. Előéletének publikus részét megosztaná olvasóinkal, és összefoglalná, milyen tapasztalatokat gyűjtött?
— Korábban a Belügyminisztérium állományában teljesítettem szolgálatot, a szakma a tavalyi konferencián is találkozhatott velem, akkor az Alkotmányvédelmi Hivatal tisztviselőjeként. Itt több mint tizenhat éves múltat hagytam magam mögött. Azt gondolom, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia, hogy miként tudja továbbfejleszteni tudását, képességeit. A hivatalnál végigjártam a ranglétrát, gyakorlatilag beosztott tisztként kezdtem, majd főigazgató-helyettesként fejeztem be. Amikor a MET mint lehetőség felmerült, a társaság széles portfóliójából adódóan nem lehetett nem észrevenni a szakmai kihívást, ráadásul a menedzsmenttel való többszöri konzultációk nyilvánvalóvá tették számomra, hogy a biztonsági terület fejlesztése a menedzsment fontos célkitűzése. Komoly kihívásnak látszott, hogy a több lábon álló holding milyen irányban induljon el a biztonság tekintetében. Éltem a lehetőséggel, ezért 2018. december elsejétől a MET Csoportnál dolgozom.

— Az állami szegmensben mások a prioritások. Milyenek az első tapasztalatai a magánszektorban?
— Egy ilyen vállalatcsoportnál sokkal több múlik a jól kialakított emberi kapcsolatokon. Ha adott esetben nem sikerülne kialakítani egy megfelelő kommunikációt a vállalaton belül, nagyon nehéz dolgom lenne. Az állami szektorban ez jószerivel adott, hiszen a beosztásod determinálja a helyzetedet, a hierarchikus viszonyok jóval kötöttebbek és – rossz szóval – „begyakoroltabbak”. Itt viszont – rugalmasabb közeg lévén – erőteljesen meg kell dolgozni azért, hogy – a formális „keep smiling”-on túl – az embernek valóban szava, tekintélye legyen.

— A MET már nemcsak gázzal, hanem villamos energiával is kereskedik, és még naperőművet is üzemeltet. A kritikus infrastruktúra és az eltérő területek védelme milyen vagy mennyire különböző stratégiát igényel? Eddig a munkája során milyen kihívásokkal találkozott?
— Az alapkihívás maga a MET portfóliójából adódik: igen széles a paletta, hiszen a tulajdonában lévő erőművek (Dunamenti Erőmű, Dunai Solar Park) és szolgáltató (Tigáz) „klasszikus” létesítményvédelmi feladatain túl a cég jelentős tőzsdei gázkereskedelmi tevékenységet is folytat, így jelen vannak a bankbiztonság körébe tartozó elemek is. A külföldi irodák kezelése a holding biztonsági rendszerének egy további aspektusát jelenti. Tehát van feladat bőven. További – szerintem már önmagában is komoly – kihívás, hogy a MET egy dinamikusan fejlődő vállalatcsoport, tulajdonképpen egy folyamatosan mozgásban lévő cégről beszélünk, semmiképpen sem statikus struktúráról. Ebből adódóan a biztonsági rendszernek is gyorsan le kell tudni követni a folyamatokat, illetve jól kell megtalálni az egyensúlyt a vállalaton belüli üzleti kreativitás és a rezsimintézkedések között. Én sajnos, vagy szerencsére, nem (csak) abban látom a biztonsági terület tevékenységét, hogy vállalati csendőrségként állandóan a rezsimekkel bíbelődjünk. Ez persze fontos (azaz kézzelfogható, ugyanakkor mérsékelten eladható „termék” egy felkészült menedzsment irányába), de egy terjeszkedő vállalatcsoport – mondjuk úgy – innovatív, az üzleti döntéseket is támogatni képes biztonsági szemléletet követel, ami ezen lényegesen túlmutat.
Összefoglalva, tehát nem mondhatom, hogy egypólusú kihívásról van szó, mert a vállalat tevékenységi köre sok mindent lefed, ezért a különböző területeken sokféle gondolkodásmódot kell alkalmazni. Ráadásul a vállalatcsoport teljes mértékben magánkézben van, tehát – például egy állami energiaszolgáltatóhoz viszonyítva – az állami (biztonsági) sztenderdek mérsékeltebben határozzák meg a mindennapokat.

— Így könnyebb?
— Trükkös kérdés, értem a hátterét. Azt kell mondjam, egyszerre jelent könnyebbséget és nehézséget. A nehézséget az jelentheti, hogy védelmi oldalon végső soron magunkra számíthatunk, ezért kiemelt jelentősége van az állami szervekkel való kiegyensúlyozott együttműködésnek és kommunikációnak. Üzleti szempontból ugyanakkor némi könnyebbséget jelent, hiszen a titkos ügyirat kezelése vagy a fegyveres biztonsági őrzés komoly költségekkel jár.

— Valóban összetettek a feladatok. A pusztán üzleti alapon működő vállalkozások ugyanakkor hajlamosak a biztonságon spórolni, hiszen nem hoz közvetlen profitot. Hogy látja ezt, mik a tapasztalatai, megkapja mindehhez a szükséges támogatást?
— Ez rendkívüli szűklátókörűségre utalna. És gyorsan le is szögezem, hogy a tapasztalataim ennél összetettebbek. Más megvilágításba helyezve a kérdést, azt lehet mondani, hogy ha egy vállalat elér egy kritikus tömeget, az úgynevezett funkcionális területek (benne a biztonság) szerepe fokozatosan felértékelődik. A kérdés a részletekben rejlik, azaz a terület fejlesztését – kellő stratégiai szemlélettel – a valós és aktuális feladatokhoz kell rendelni, amit csak úgy lehet megtenni, ha az üzleti döntéshozó(kk)al folyamatos és nyílt, kölcsönös bizalmon alapul a kapcsolat. Ennek hiányában a biztonsági terület (is) elszigetelődhet, és jönnek a pótcselekvések. Kellő szerénységgel – hiszen alig negyedéve vagyok itt – azt tudom mondani, hogy a megfelelő érvekkel alátámasztott javaslatok eddig mindig meghallgatásra találtak.

— A társaság a digitalizáció területén is élen jár: a partnereiknek például már digitálisan is van lehetőségük kapacitáslekötésre vagy a mérőórák állásának bejelentésére. Hogyan biztosítják a társaság informatikai szolgáltatásait?
— Számítottam az it-biztonságot érintő kérdésre, ezért nem is emeltem ki a kihívások sorában, pedig korunk kibertérben zajló (hideg)háborújában nem lehet attól eltekinteni. Ami az említett Tigázt illeti: a holdingon belül a tagvállalatok önálló entitások, ennek megfelelően az it-biztonságot az entitások összessége adja. Azt gondolom, hogy a Tigáz jó alapokról indul, és a jelenlegi menedzsment is jelentős hangsúlyt helyez az informatikai biztonságra. Arra törekszünk, hogy ne centralizáljuk az informatikai rendszereket, és ezzel központi kihívások elé állítsuk a kollégáinkat, hanem a megfelelő dobozokat a megfelelő helyre téve önálló üzemeltetésre kész rendszereket alakítsunk ki.
Ha viszont stratégiai szemmel tekintek az it-biztonságra és őszinték akarunk lenni magunkhoz, ki kell jelenteni, hogy százszázalékos biztonságról aligha beszélhetünk. Egy közepesen védett szintet közepes (ötvenszázalékos) ráfordítással lehet elérni, de attól fölfelé a kockázatcsökkentés minden 5-10 százalékos lépcsője súlyos milliókat emészt fel, tehát többszörösen meg kell gondolni, hogy milyen költésekre teszünk javaslatot. A rendszerszemléletnek itt kulcsjelentősége van. Ráadásul – mint mondani szoktuk – az it-biztonság legsérülékenyebb eleme maga az ember, azaz ha a felhasználói attitűd nem kellően szofisztikált, ezek a kiadások kidobott pénzekké válhatnak.
És ha már itt tartunk: komoly feladatnak tartom az arányos rezsimkörnyezet kialakítását. Lassan oda jutunk, hogy jelentősen kell áldozni személyes kényelmünkből az értünk létrehozott tárgyak (it-eszközök) kiszolgálására. Mindenesetre a kollégáinkkal azon vagyunk, hogy azokat a kockázati réseket, amelyeket esetlegesen felfedezünk a vállalatnál, a lehető leggyor­sabban kezeljük, minimalizáljuk, és a nyugodt munkavégzést biztosítsuk a munkatársaink számára.

— Mi volt a legsúlyosabb incidens, amit el kellett hárítaniuk?
— Szerencsére a súlyos incidensek nem jellemzők, de ha a fizikai (és nem információszerzési) kitettséget nézzük, meg kell említeni, hogy a Tigáznál dolgozó szervizes, óraleolvasó kollégák biztonságára kiemelt figyelmet fordítunk. A közelmúltban történt egy sajnálatos eset, amelynek során a kollégákat fizikai bántalmazás érte, és a járművüket is elvették. Amellett, hogy rövid távon meg kell oldani a biztonságukat (és az ehhez szükséges intézkedéseket megkezdtük), a jogalkotónak is célszerű lenne megfontolnia, hogy – a postásokhoz, BKV-ellenőrökhöz stb. hasonlóan – ők is közfeladatot ellátó személyekké váljanak, ami más büntetőjogi elbírálás alá esik, így talán komolyabb a visszatartó erő is.
Részint az esetből is okulva a következő időszakban újragondoljuk a holdingon belüli biztonságtudatossági képzés rendszerét. A magam részéről nem szabályzati alapon közelítem meg ezt, inkább egy élhető, gyakorlati szemléletet akarok a munkatársak számára közvetíteni. A kollégákkal azt kell megértetnünk, hogy a biztonság nem nyűg, nem teher, hanem közös érdek, és valahol az ő munkájukat elősegítő rendszer, amit csak közösen tudunk elérni. A jó kommunikáció, az együttműködés és a megfelelő partneri viszony visz előre minket.

(Interjúnk a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)

 

Elfogták egy 2009-ben történt csongrádi gyilkosság gyanúsítottját – közölte Szabó Szilvia, a Csongrád-Csanád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője.

A rendőrök elfogtak egy csongrádi férfit, aki a gyanú szerint megölte alkalmi ismerősét, majd egy barátja segítségével a holttestet és az elkövetés eszközeit is elrejtette. A 35 éves férfit őrizetbe vették, emberölés bűntettének megalapozott gyanúja miatt eljárást indítottak ellene, és kezdeményezték a letartóztatását.

Tíz éve, 2009 nyarán egy férfi ismeretlen körülmények között eltűnt Csongrád városából, és hiába kutattak utána. A nyomozók tizenegy évvel az eltűnése után olyan információk birtokába jutottak, amelyek arra utaltak, hogy a keresett férfit megölhették.

Üzletszerűen elkövetett csalás, zsarolás és hatóság félrevezetése miatt vádat emeltek egy nő ellen, aki magát ördögűzőnek, halottlátónak és jósnőnek kiadva másfél éven át abból élt, hogy áldozatai pénzét kicsalta – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség.

A Kalocsai Járási Ügyészség által benyújtott vádirat szerint az “ördögűző” az első, egy közösségi oldalon megismert áldozatától először kisebb összeget kért, hogy a pénzt oltárra helyezve kiűzze a gonoszt a sértettnek szerelmi csalódást okozó férfiból. Később azzal fenyegette, hogy ha nem fizet neki újabb összegeket, akkor az ördög rosszat fog tenni a családjával. A sértett a kapott útmutatásoknak megfelelően egy buszmegállóban egy “néma lánynak” – aki valójában a vádlott volt – tíz alkalommal összesen több mint 1,2 millió forintot adott át.

A szintén közösségi oldalon megismert másik áldozatának pedig azt hazudta a vádlott, hogy már egy ideje figyelik, ezért el kell őt rejteni. Kérte, hogy a megbeszélt találkozóra a sértett az összes értéktárgyát vigye magával, majd a néhány napig a lakásán “rejtegetett” áldozata személyes adatait, okmányait megszerezte és a tudta nélkül mobiltelefonokat vásárolt. A sértett férjét is felhívta, azzal, hogy a felesége náluk van, és csak akkor engedik szabadon, ha fizet. A fenyegetés hatására a férfi 394 ezer forintot utalt át a vádlottnak.

A csaló hatszázezer forintot csalt ki harmadik, a buszon megismert áldozatától is, akinek azt ígérte, hogy összeismerteti egy halottlátóval, aki segít kideríteni tragikus körülmények között elhunyt fia halálának okát. Ezután felhívta áldozatát és halottlátóként bemutatkozva készpénzt, ékszereket kért a “közvetítőn” keresztül eljuttatni hozzá. Miután a sértett felismerte, hogy csalás áldozata lett, a körmönfont vádlott is feljelentést tett az ismeretlen halottlátó ellen, hogy elterelje a figyelmet magáról.

Az ügyészség a más ügyben fogva lévő tolna megyei, büntetett előéletű vádlottra végrehajtandó börtönbüntetés kiszabását kéri.

A magánbiztonsági ágazat évek óta létszámhiánnyal küszködik. A szektor szakemberei és a nagyobb cégek vezetői már akkor jelezték a gondokat, amikor a gazdaságban még magas munkanélküliségi mutatókról beszéltek. Ami azóta átbillent országos és általános munkaerőhiányba, és aminek egyenes következménye, hogy 2016, 2017 óta még nehezebb jól képzett személy- és vagyonőröket találni. A probléma leegyszerűsítése lenne, ha egyedüli okként az alacsony jövedelmeket neveznénk meg.

A munkaerőhiány számokban
Az elérhető nyilvántartásokból és a területet jól ismerő szakemberektől kapott adatok azt mutatják, hogy a magánbiztonsági ágazatban 2018-ban mintegy kilencvenezer biztonsági őr (személy- és vagyonőr, magánnyomozó, pénzszállító és értékőrző) dolgozott, akik a közel háromezer biztonsági és munkaerő-kölcsönző cég állandó vagy időszakos alkalmazásában álltak. Ha néhány évre visszatekintünk, pontosan látszik, hogy a biztonsági őrök száma folyamatosan és meredeken zuhan, évente átlagosan tízezerrel csökken az összlétszám – 2011-ben például még 141 ezren szerepeltek a statisztikákban.

Pontos adatok nemigen állnak rendelkezésre, mivel évek óta nem kötelező a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (SZVMSZK) tagja lenni, így csak becslések alapján tudható, hogy mekkora létszámmal működik a magánbiztonsági szektor. Egy 2016-os adat szerint akkor még százhúszezer személy- és vagyonőri engedély volt érvényben, de például a kötelező negyvenórás továbbképzés vizsgáin 2015-ben csak mintegy nyolcvanezren jelentek meg (igaz, közel tízezren halasztást kértek, néhány ezer főnek pedig a rendőrségnél szerzett képzettsége miatt nem kellett vizsgát tenni). Mindebből az is következik, hogy ha valakinek érvényes szakmai képesítése van, abból még nem következik, hogy még mindig ebben a szakmában dolgozik.

Érdemes megemlíteni, hogy egy rendőrségi vagy adóhatósági ellenőrzés során szankciókra számíthatnak azok az aktív munkavállalók, akik nem tudják igazolni, hogy a negyvenórás továbbképzés vagy a 16 órás kiegészítő képzés után eredményes vizsgát tettek. Tanulságos kiemelni néhány számot a SZVMSZK tagnyilvántartásából. A legfrissebb, 2019. januári eleji adatok szerint a negyvenórás képzést 83 191-en zárták eredményes vizsgával, a 16 órás kiegészítő képzést eredményesen teljesítettek listája 11 904 nevet tartalmaz. Valószínűsíthető azonban, hogy az érvényes vizsgával rendelkezők közül sok ezren már nem a magánbiztonságban dolgoznak – ha mégis, akkor nem Magyarországon.

Elgondolkodtató az is, hogy a kötelező kamarai tagság megszűnése után milyen mértékben csökkent a tagság létszáma. 2011-ben 137 727 (ebből 116 568 aktív) tagja volt a szervezetnek, 2013. január elején 30 783, 2019 januárjában pedig már csak összesen 7698 (az aktív és szünetelő összesen) tagdíjfizetőt számlálhat a kamara.

Nyilvántartás nélkül
Tágabb értelemben a magánbiztonság egy sajátos, hasonló szakmai értékekkel és érdekekkel tevékenykedő szakmai közösség. A kötelező kamarai tagság megszűnésével azonban nem lehet sem a cégeket, sem a munkavállalókat ellenőrizni vagy mozgósítani. A magánbiztonság dolgozói ugyanis nemcsak az élelmiszerüzletekben, bevásárlóközpontokban, ékszerboltokban és egyéb üzletekben vannak jelen, hanem az irodaházakban is ők végzik a beléptetést és a személyellenőrzést, velük találkozunk a bankfiókokban, a biztonsági beléptetőkapuk mellett is ők állnak, ők végzik a repülőtéri csomagvizsgálatot, de ebbe a csapatba tartoznak a magánnyomozók, a pénzszállítók és az értékőrzők.

Az egyre nagyobb munkaerőhiány a szakma felhígulásához vezethet, miközben az általános biztonsági helyzetet új kihívások nehezítik. A biztonsági őrök olyan helyeken is dolgoznak, amelyek veszélyeztetettsége az utóbbi időben jelentősen megnőtt – ilyenek például a sportesemények, a szabadidős tömegrendezvények, de ide sorolható a terrorfenyegetettség fokozódása is. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a biztonsági őrök közül jó néhányan fegyveres szolgálatot láthatnak el, és a kamarai tagság megszűnésével róluk nincs hivatalos aktuális nyilvántartás.

A létszámról másképpen: sok, vagy kevés?
Visszatérve az aktuális, a 2018-ban kilencvenezerre becsült létszámhoz: ez a szám azt mutatja, hogy a jelenlegi mintegy 4,5 millió magyarországi munkavállaló két százaléka tevékenykedik a magánbiztonsági ágazatban, nagy többségük személy- és vagyonőr, száz dolgozóból ketten.

Sok ez, vagy kevés?
Ha külföldi összehasonlítási alapokat keresünk, azt találjuk, hogy az Európai Unió országaiban a magánbiztonsági szektor ennél jóval kisebb arányt képvisel, a statisztikák jellemzően a rendőrségi állományhoz viszonyítanak. A kimutatások szerint az EU-átlagból megrajzolható grafikonon egy rendőr mellett csak fél-egy biztonsági őr jelenik meg – Magyarországon azonban kettes feletti szorzóval kell számolni. Azaz több mint kétszer annyi biztonsági őr dolgozik, mint amennyi rendőr – és akkor még nem is számoltunk a rendőrség munkáját különböző módokon segítő polgárőrökkel és közterület-fenntartókkal. Így már egészen más megvilágítást kap a kérdés: sok ez, vagy kevés?
A válasz: EU-s összehasonlításban sok – a hazai környezetben azonban kevés. Ugyanis az eddigieknél is nagyobb igény mutatkozik a magánbiztonság által felvonultatható erőkre és megoldásokra. Nemcsak azért, mert a biztonság fogalma nagyon átértékelődött az utóbbi években, hanem azért is, mert országon belül egyre több nagy létszámú rendezvényt tartanak (konferenciák, sportesemények, koncertek, fesztiválok, falunapok stb.), amelyek védelméről a magánbiztonsági szektornak kell gondoskodnia. Az említett létszámhiány miatt azonban olykor még a nagy cégeknek is komoly gondot jelent a szükséges létszám kiállítása. A nyári rendezvények és fesztiválok idején az is előfordul, hogy egymástól próbálják átcsábítani az alkalmazottakat.

Elvándorlás, kivándorlás
A létszámcsökkenés okait több vezető is hasonlóan fogalmazta meg. És valljuk be, a biztonsági őrök keresetének ismeretében nincs semmi meglepő az okok felsorolásában: nyugdíjazás, kiöregedés, alacsony kereseti lehetőség, hektikus munkaidő-beosztás, saját alapszakmába történő visszatérés, más szakmákba való átnyergelés, külföldi vagyonőri munkahelyek csábítása, utánpótlás hiánya.

Ezzel szemben a szakma megtartó erejének felsorolása már sokkal rövidebb lenne. A szigorúbban fogalmazó cégvezetők szerint az élő erős területre ma már csak a kevésbé képzett munkaerő jelentkezik. A szakmájukra hivatásként tekintő biztonsági őrök külföldön helyezkedtek el, a szakképesítéssel rendelkezők pedig saját szakmájukban dolgoznak tovább, ugyanis villanyszerelőként, lakatosként, pincérként még itthon is sokkal többet kereshetnek, külföldre szerződve pedig többszörös jövedelmet érhetnek el. Az elmúlt évek építőipari fellendülése is sok embert csábított el, mert még a segédmunkásoknak is jóval magasabb órabért kínálnak.

A képet torzítja, hogy változatlanul jellemző a fekete- vagy szürkefoglalkoztatás. 2018-ban egy parlamenti interpellációban elhangzott becslés szerint a feketén foglalkoztatott biztonsági őrök száma a hatvanezret is meghaladhatja. Ha ez igaz, akkor valójában nincs is igazi létszámhiány – csak éppen jogilag láthatatlan a fizikailag létező és működő munkaerő.

Happy end helyett
A krónikás szerepe egy ilyen rövid összefoglaló elemzésben odáig terjedhet, hogy összepárosítja az okokat és a következményeket, megpróbálja feltárni a lehetséges összefüggéseket, végül mindezeket felajánlja tovább gondolásra. A problémák megoldásának megtalálására, a biztonsági őr presztízsének emelésére, anyagi elismertségének növelésére, a szakma vonzóbbá tételére már nincs jogosítványa…

(Cikkünk a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)

Az ENSZ meghatározása szerint a nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, amely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nekik, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában. Füri Judittal, a NANE (Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület önkéntesével vettük sorra, hogyan lehet felismerni a bántalmazásra utaló jeleket.

Azért ütlek, mert szeretlek
„Nem volt olyan nap, amikor ne bántott volna. Éveken át kínosan ügyelt arra, hogy változatosan alkalmazza az általa csak megérdemelt büntetésnek nevezett fenyítéseket. Hol egy pofon, hol egy hasba rúgás, hol csupán egy obszcén jelző volt, amit kaptam tőle. Kedves szó vagy hitvesi csók a mi otthonunkban soha nem fordult elő.”
Juci éveken keresztül olyan párkapcsolatban élt, ahol nem csupán a fizikai erőszakot kellett nap mint nap elviselnie, hanem küzdenie kellett az őt ért számos lelki megaláztatás ellen is. Az évekig tartó mérgező kapcsolatban az önbizalmát és magabiztosságát is elvesztette, akárcsak később a barátait és a munkahelyét.

A nők ellen irányuló erőszak
Hazánkban megközelítőleg a nők húsz százalékát éri testi erőszak, ez pedig azt jelenti, hogy Magyarországon minden ötödik nő él vagy élt bántalmazó kapcsolatban. Egy másik statisztikai adat – az FRA 2012-es kutatása – arra mutat rá, hogy a nők több mint felét érte már súlyos lelki vagy szóbeli erőszak partnere részéről. Ezen adatok alapján kikövetkeztethető, hogy a nők elleni erőszak szinte minden esetben párkapcsolaton belül következik be. De vajon hogyan jut el egy kapcsolat odáig, hogy megjelenjen benne az erőszak?

Minden kapcsolatban volt már legalább egy olyan szituáció, amikor az egyik fél megbántotta a másikat. Lehetséges, hogy ez a megbántás csupán a felgyülemlett stressz eredménye volt, de az is elképzelhető, hogy a személyiségbeli különbségek miatt következett be. Egy azonban biztos. Ha jól működő, harmonikus párkapcsolatban élünk, az efféle bántásokat meg tudjuk egymással beszélni, és ennek van eredménye, értelme. A bántalmazás ezzel szemben más. Egyik jellemzője ugyanis, hogy a bántás egyirányú, az idő múlásával pedig egyre gyakoribbá, súlyosabbá válik. A bántalmazásnak több szembetűnő ismertetőjegye is van, amelyeket a kívülállók, de a bántalmazást átélt személyek is könnyen felismerhetnek.

„Az első ismertetőjegy az egyirányúság. Ez azt jelenti, hogy mindig az egyik fél bántja úgy a másikat, hogy a bántalmazott szorong, fél, retteg a partnerétől. A másik gyakori felismerhető jegy a ciklikusság. A fokozódó feszültséget, az egyre gyakoribb bántalmazásokat követő egyre durvább esetet általában egy nem őszinte bocsánatkérés, szerelmi vallomás, megbánás követhet, ez az úgynevezett mézes hetek. Ez ebben formában ugyan kitart egy kis ideig, de ahogy múlik az idő, a bántalmazó félben egyre inkább felgyülemlik a feszültség, az agresszivitás, és újból megüti, újra megfélemlíti, bántja a partnerét. A ciklikusságnak az a lényege, hogy amikor a bántalmazott felet olyan bántás ér, ami után nagy esélye lenne annak, hogy kilépjen a kapcsolatból, akkor jönnek a „mézes hetek”, ami teljesen elbizonytalanítja, és újra reménykedni kezd, hogy még minden jóra fordulhat. A harmadik gyanúra okot adó jel az, ha a bántalmazó elszigeteli a barátaitól, családjától, így nincs kitől segítséget kérnie. A bántalmazó olyan függőségi viszonyt alakít ki, amelyben a bántalmazott személy egyenlőtlen félként szerepel. Ezzel éri el a lelki uralmat, és ez vezet el az első lökdösődéshez, pofonhoz. Innentől kezdve alakulnak ki a rendszeres verések, a szexuális erőszak és szélsőséges esetben a gyilkosság” – mondja Füri.

Juci házasságában az első pofont egy előléptetés váltotta ki. „Boldogan értem haza, és örömmel meséltem a férjemnek, hogy előléptettek a munkahelyemen. Ő egyáltalán nem örült ennek, és úgy vélte, hogy szexuális ajánlattal értem el, hogy vezető lehessek. Ezt nem hagyhattam szó nélkül. A válasz azonban nem egy veszekedés, hanem egy pofon volt. Persze bocsánatot kért, én pedig hittem neki. Ekkor még nem sejtettem, hogy életem szerelmét már rég elvesztettem. Pedig akkor észre kellett volna vennem, hogy milyen emberhez mentem feleségül.”

Felismerhető a bántalmazó
Jucinak igaza van, hiszen egy bántalmazó férfi esetében több olyan ismertetőjegy is felfedezhető, amely segítségül szolgálhat nemcsak a bántalmazott, de egy kívülálló számára is. Ezzel pedig elérhető, hogy minél előbb felismerhetővé vagy elkerülhetővé váljon a nők ellen irányuló erőszak. A korai figyelmeztető jelek – amelyeket a NANE Egyesület gyűjtött össze – a bántalmazó férfi viselkedésében a következők:

• féltékeny: féltékenységéért a partnerét hibáztatja, és elvárja, hogy az beszűkítse az életterét és korlátozza a kapcsolatait;
• kontrollál: szabályozza partnere szabadidejét, öltözködését, baráti körét, étrendjét, pénzét (később akár ürítkezését, alvási idejét is);
• korán elköteleződik: akár a második randevún megkéri a nő kezét, és a közös életüket tervezgeti;
• irreális elvárásokat támaszt: egy nő mindig legyen ápolt és szép, mindig legyen szexuálisan elérthető, az általa vezetett háztartás legyen mindig példás;
• elszigetel: partnere nem tarthat szabadon kapcsolatot a családjával, barátaival vagy munkatársaival;
• saját problémáinak forrását másokban keresi: nem vállal felelősséget sem a cselekedeteiért, sem az érzéseiért. Erőszakos viselkedése vagy önuralma elveszítése miatt hajlamos másokat vagy a partnerét hibáztatni;
• a vitákat merev elzárkózással vagy befolyásolással zárja le;
• túl érzékeny: apró ingerre is támadóan reagál, vagy mindig az ő érzéseivel és problémáival kell foglalkozni a kapcsolatban;
• kierőszakolja vagy büntetésképpen megtagadja a szexet;
• sértegeti a partnerét, bántó, megalázó dolgokat mond neki;
• a szexuális erőszak és a nők elleni erőszak témáit viccesnek tartja;
• mereven elkülöníti a női és férfi szerepeket: úgy véli, hogy joga van a nőket és gyerekeket „nevelni” vagy „büntetni”. Úgy gondolja, hogy a nők csak háztartásvezetésre, gyerekszülésre és szexre valók;
• viselkedése „Dr. Jekyll és Mr. Hyde” jellegű: idegenek előtt teljesen más, mint kettesben: csak akkor viselkedik bántalmazó módon, amikor kettesben van az áldozattal, kívülállók előtt pedig kifejezetten kedves, vagy éppen ellenkezőleg: csak társaságban durva (ez utóbbi főként a serdülő fiúkra jellemző).

Azonnali figyelmeztető jelek, melyek alapján biztosan tudható, hogy a fizikai erőszaktól sem visszariadó bántalmazóval állunk szemben:
• a másik jelenlétében fenyegetően tárgyakat dobál vagy tör össze;
• testi erőszakkal fenyegetőzik, vagy a testi erőszak akár csak lehetőségként is felmerül a kapcsolatban;
• általában durva vagy türelmetlen a gyerekekkel és az állatokkal. Az együttélés során bántja a háziállatokat vagy társállatokat;
• tudható, hogy korábbi kapcsolatában bántalmazta a partnerét.

Egy párkapcsolat elején nem feltétlenül derül fény az említett esetekre, hiszen ilyenkor mindenki igyekszik a legjobb, legkívánatosabb formáját nyújtani újdonsült partnerének. Az idő előrehaladtával azonban egyre többször kerülnek terítékre az előbbi jellemzők. Szakértőink szerint ilyenkor kell egy nőnek megfontolnia, hogy szeretné-e továbbra is folytatni a kapcsolatot, vagy inkább kilép belőle. A statisztikai adatok alapján azonban hiába zárja le a kapcsolatot a bántalmazott nő, átlagosan hétszer mégis visszatérnek bántalmazójukhoz.

Vajon mi lehet ennek az oka?
„Nagyon sok esetben a hagyományos, konzervatív szerepek miatt mennek vissza partnerükhöz a bántalmazáson átesett nők. Biztos hallotta már mindenki azt a kifejezést, hogy egy nőnek a férj mellett a helye. A társadalmi elvárások még mindig nagy befolyással vannak a nők életére. Sokszor előfordul az is, hogy a bántalmazott nőnek nincs is hova mennie, nem kap valódi támogatást az ellátórendszertől – igazságszolgáltatás, szociális rendszer –, így visszakényszerül korábbi otthonába, bántalmazója mellé. Gyakran az ismerősök, rokonok is elfordulnak, hárítanak, ha segítséget kér tőlük a bántalmazott, és így tényleg magára marad. A félelem egy másik fontos tényező, ami miatt a bántalmazott visszatér a volt partneréhez. Sok nő jogosan fél attól, ha elhagyja partnerét, a bántalmazó még veszélyesebbé válik, és már nemcsak rá, hanem gyermekére is nagyobb veszélyt jelenthet, ugyanis a bántalmazók gyakran fenyegetőznek erőszakkal, öngyilkossággal vagy a gyerek elperlésével. A nők időnként szemet hunynak a durvaságok felett, mert hisznek a szerelem javító erejében, noha ez nincs hatással a bántalmazóra. Gyakori a szégyenérzet, a bűntudat amiatt, hogy mi zajlik az otthonukban. Az anyagi függőség és az érzelmi zsarolás szintén nagy befolyással bír a bántalmazott nő döntésére” – mondja Füri.

Hogyan vehető észre?
Az imént említett bármelyik tényező gyakran olyan erős hatást gyakorolhat a bántalmazott nőre, hogy el sem jut odáig, hogy véglegesen kilépjen a párkapcsolatból. Ekkor lehet segítségére a család, a barátok vagy csupán a kívülállók, akik segítő kezet nyújthatnak szorult helyzetében. De vajon hogyan ismerhető fel egy bántalmazott nő? A NANE önkéntesei az alábbi esetekre hívják fel a figyelmet:

• rendszeres sérülések vagy olyan sérülések, amelyeket nehéz megmagyarázni. Esetleg több spontán vetélés – várandós nőknek gyakran a hasát rúgja vagy üti a bántalmazó, a testi erőszak sok esetben gyakran a várandósság idején kezdődik;
• rendszeres látogatások a kórházakban vagy a háziorvosnál nehezen megmagyarázható panaszokkal vagy erős félelemérzettel, látható testi sérülések nélkül. Pszichiátriai beutalás pánikbetegség, depresszió, öngyilkossági kísérlet, poszttraumás stressz miatt;
• az áldozat elszigetelése: elzárják a pénztől, telefontól, autótól és a közlekedés minden más formájától, családtól, munkájától;
• az érintett gyakran beszél partnere heves természetéről;
• az érintett retteg attól, hogy bármely hatósági befolyással rendelkező személlyel szóba álljon, mivel fél partnere bosszújától. Esetleg védeni próbálja a bántalmazót a hatóságokkal szemben;
• az áldozat félelmében tartózkodik attól, hogy partnere jelenlétében beszéljen vagy ellentmondjon neki;
• az érintett gyakran elmenekül otthonából;
• öngyilkossági kísérletek, gyógyszer-, alkoholfüggőség kialakulása a bántalmazott személynél;
• az elkövető testileg vagy lelkileg és/vagy szexuálisan bántalmazza a gyerekeket;
• az elkövető féltékenyen viselkedik, külső szexuális kapcsolatok fenntartásával vádolja partnerét;
• az elkövető azzal próbálkozik vagy fenyegetőzik, hogy partnerét pszichiátriai zárt osztályra viteti;
• az elkövető mások előtt megalázza partnerét, ugyanakkor az is gyakori, hogy kívülállók jelenlétében nyugodt, tiszteletre méltó magatartást mutat, ám tanúk nélküli helyzetben agresszív. Ha tehát valaki arról panaszkodik, hogy partnere bántalmazza, ön azonban „rendes” embernek ismeri, ne feltételezze, hogy az áldozat túloz. Az ilyen kettős viselkedés nagyon gyakori a bántalmazók esetében.

A fentebb említett esetek nem mindig utalnak nők ellen irányuló erőszakra, emiatt a szakértők azt tanácsolják, hogy amennyiben felmerül a gyanú az erőszakra, igyekezzünk minél tapintatosabban a témára terelni a szót, és szóra bírni az áldozatot. Fontos, hogy a bántalmazott nő azt érezze, hogy segíteni akarunk neki, nem csupán a magánéletében vájkálni. Hallgassuk meg, figyeljünk az intő jelekre, és biztosítsuk arról, hogy számíthat a segítségünkre. Foglaljunk egyértelműen állást: a bántalmazás bűncselekmény, és minden esetben a bántalmazó fél felelőssége.

Hová fordulhatnak?
Krízishelyzetben, amikor menekülni kell, a rend­őrséget és az OKIT-ot (06/80-205-520) érdemes hívni. A bántalmazott nőknek 25 éve segít a NANA Egyesület kiadványaival és a segélyvonal (06/80-505-101) üzemeltetésével, hogy mielőbb kiléphessenek mérgező kapcsolatukból és újból egykori önmaguk lehessenek. Kapcsolati erőszak esetén jogi információkért a PATENT Egyesülethez lehet fordulni. Az újonnan kialakított krízisközpontokból hét található az országban. A legfontosabb, hogy az áldozatok elhiggyék, nem ők a hibásak, és nem is ők tehetnek arról, ami velük történik. A szakemberek támogató hozzáállással és valódi segítségnyújtással tegyék lehetővé, hogy az áldozatok merjenek beszélni és merjenek segítséget is kérni.

„Minden verés után azt mondta, hogy azért tette, mert túlságosan szeret. Az eltört állkapcsom után azonban azt éreztem, elegem van az egészből. Noha rettegtem, hogy megkeres és kioltja az életemet, mégis elhagytam. Ha nincs a támogatói csoport, lehet, hogy ma már nem is mesélnék a történetemről. Erőt adtak nekem azzal, hogy megláthattam: nem vagyok egyedül. Újból magabiztos, erős nő lettem, egy szerető anya és feleség – meséli büszkén Juci.”

(Cikkünk a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)

A Németországban állomásozó amerikai katonai kontingens egy részének kivonása hozzájárulna a katonai és a politikai feszültség csökkenéségez Európában, ám ezen erők Lengyelországba való átcsoportosítása beárnyékolná Moszkva és a NATO viszonyát — figyelmeztetett Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő.

Zaharova arra reagált, hogy sajtóértesülés szerint Donald Trump elnök 9500 fővel szándékozik csökkenteni a Németországban állomásozó amerikai erők mintegy 34 500 fős létszámát.

“A magunk részéről üdvözölnénk Washington minden olyan lépését, amely katonai jelenlétének valós csökkenéséhez vezetne Európában. Az ilyen lépések feltétlenül hozzájárulnának a konfrontáció lehetőségének és a katonai-politikai feszültség csökkenéséhez az euroatlanti régióban” – hangoztatta a szóvivő.

Emlékeztetett rá, hogy Moszkva álláspontja szerint az 1990-ben megtörtént német újraegyesítést követően a jelentősebb amerikai erők németországi állomásoztatása nem más, mint a a hidegháború maradványa, és hogy az európai országok a jelenlegi körülmények között “a rájuk erőltetett amerikai gyámkodás nélkül” is képesek szavatolni saját biztonságukat. Felhívta a figyelmet arra, hogy Washington rendszeresen katonai kiadásaik növelését követeli európai szövetségeseitől.

Szíriára utalva megjegyezte, hogy a külföldi országokból való csapatkivonásra vonatkozó amerikai szándéknyilatkozatok nem mindig követik gyakorlati lépések. Hozzátette, hogy a németországi kezdeményezést Moszkva óvatosan kezeli, mert a ma még német területen állomásozó amerikai katonák meghívást kaptak Lengyelországból.

“Szeretném hangsúlyozni, hogy az Egyesült Államok jelenlétének átcsoportosítása nemcsak fokozni fogja az amúgy is erős feszültséget a kontinens biztonságának ügyében, de még tovább bonyolítja az Oroszország és a NATO közötti konstruktív katonai és politikai párbeszéd kiépítésének kilátásait” – mondta Zaharova.

A szóvivő azt tanácsolta az Egyesült Államoknak, hogy a csapatkivonással párhuzamosan vonja ki a Németországba telepített nem hadászati nukleáris eszközeit is, amelyek alkalmazását az atomfegyverrel nem rendelkező NATO-tagok bevonásával megtartott hadgyakorlatokon is gyakorolják, Zaharova szerint megsértve az atomsorompó-egyezményt.

Az orosz diplomata sürgette az Oroszország és az Egyesült Államok között még utolsóként érvényben lévő nukleáris fegyverzetellenőrzési megállapodásról szóló párbeszéd haladéktalan beindítását. Szergej Rjabkov külügyminiszter-helyettes kedden közölte a TASZSZ hírügynökséggel, hogy június 22-én Bécsben tárgyal majd Marshall Billingslea fegyverzetkorlátozásért felelős amerikai különmegbízottal a hadászati nukleáris támadó fegyverek csökkentéséről megkötött Start-3 szerződésről, amelynek hatálya jövőre jár le.

A párizsi fellebbviteli bíróság elrendelte a Gérald Darmanin francia költségvetési miniszter ellen nemi erőszak miatti feljelentés nyomán megkezdett vizsgálat újraindítását – közölték igazságügyi források.

Az ügyben már kétszer elindított vizsgálatot bűncselekmény hiányában először 2017 júliusban, majd 2018 februárban vádemelés nélkül lezárták, miután a panaszos akkor nem jelent meg a nyomozók idézésére.

A 2009-es eset miatti feljelentés az után érkezett, hogy Darmanint kinevezték miniszternek. A 37 éves politikus 2017 júniusban rágalmazás miatt feljelentette a panaszost, aki azt állította, hogy a korábban a jobbközép Köztársaságiak elődpártjában, az UMP-ben politizáló férfi megerőszakolta, amikor jogi segítségért fordult hozzá.

A semmítőszék 2019 novemberben elrendelte az ügy vádemelés nélküli lezárásának felülvizsgálatát.

A panaszos, a jelenleg 48 éves Sophie Patterson Spatz 2009-ben azért fordult a jobbközép párt jogi osztályának munkatársaként tevékenykedő fiatal politikushoz, hogy járjon közbe egy, ellene 2004-ben hozott ítélet semmissé nyilvánításában. A nőt azért ítélték el, mert megzsarolta és telefonon zaklatta a volt barátját. A nő azt állítja, hogy Darmanin szexuális szolgáltatásokért cserébe segítséget ígért neki.

“Reméljük, hogy mostantól valódi igazságügyi eljárás indul, amely komolyan megvizsgálja a bizonyítékokat” – mondták a francia hírügynökségnek Elodie Tuaillon-Hibon és Marjolaine Vignola ügyvédek, akik az ügyfelük és a miniszter közti szembesítés hiánya miatt tettek panaszt a korábbi eljárásra.

A tárcavezető nem vonta vissza a rágalmazás miatt tett feljelentését a panaszos ellen.

Darmanin ellen 2018-ban egy újabb feljelentés is érkezett. A minisztert az észak-franciaországi Tourcoing – amelynek Darmanin 2014 és 2017 a polgármestere volt – egyik lakosa azzal vádolta, hogy szexuális szolgáltatásokért cserébe lakást ígért neki a volt városvezető, aki akkor egy interjúban leszögezte: soha nem élt vissza a hatalmával és soha egyetlen nőt sem zaklatott.

Súlyos aggodalomra ad okot az amerikai elnöki friss rendelete, amely lehetővé teszi szankciók bevezetését a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) tagjaival szemben az amerikai hadsereg afganisztáni tevékenységének tervezett vizsgálata miatt – hangsúlyozta az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője.

Josep Borrell kiemelte, hogy az ICC nagyban hozzájárul a legsúlyosabb nemzetközi bűncselekmények elkövetőinek felelőségre vonásához és kulcsfontosságú szerepet tölt be az igazságosság és a béke megteremtésében, amelyet minden nemzetnek tiszteletben kell tartania és támogatnia kell.

“Elemezzük az Egyesült Államok elnökének döntését, hogy felmérjük annak minden következményét. Az uniós külügyminiszterek tanácsa véleményt fog megfogalmazni a kérdést illetően” — mondta. Az Európai Unió szilárdan támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróságot és munkáját – tette hozzá.

A német szövetségi kormány megkapta a hivatalos értesítést a Németországban állomásoztatott amerikai katonák számának csökkentéséről szóló tervről – jelentették be Berlinben.

Ulrike Demmer helyettes kormányszóvivő sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a kormányt “értesítették” a csapatkivonásra vonatkozó tervről. Kiemelte, hogy információik szerint még nincs végleges döntés az ügyben.

Arra a kérdésre, hogy az amerikai vezetés bevonja-e a német kormányt a döntéshozatalba, Demmer megismételte, hogy értesítést kaptak a washingtoni kormányzatban mérlegelt tervről.

A The Wall Street Journal című amerikai lap pénteken a hírportálján kormányzati forrásokra hivatkozva azt írta, hogy Donald Trump utasítást adott a Németországban szolgáló 34 500 amerikai katona csaknem harminc százalékának, 9500 katonának a kivonására. Ennek értelmében a védelmi minisztériumnak még az őszi elnökválasztás előtt, szeptemberig végre kell hajtania a feladatot.

Donald Trump rendeletet írt alá, amellyel lehetővé tette szankciók elfogadását a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) azon munkatársai ellen, akik részt vettek annak vizsgálatában, hogy amerikai katonák elkövettek-e háborús bűnöket Afganisztánban.

Az elnöki rendeletről szóló döntést Mike Pompeo, az amerikai diplomácia irányítója jelentette be. Mint fogalmazott: “nem állunk félre és nem fogunk félreállni, amikor az embereinket egy álbíróság fenyegeti”. A rendelet értelmében gazdasági szankciókkal és vízumkorlátozásokkal sújthatják az amerikai katonák elleni vizsgálatban résztvevőket és a családtagjaikat. Minden egyes esetet külön bírálnak majd el. “Úgy válaszoltunk (az ICC-vizsgálatra), ahogyan egy felelős nemzetnek válaszolnia kell” – szögezte le Pompeo.

A tárcavezető “korrupt, durván hiábavaló” és “rendkívül átpolitizált” intézményként írta le a hágai székhelyű bíróságot, amely szerinte “ideológiai keresztes hadjáratot folytat amerikai katonák ellen”. Az amerikai kormány szerint vizsgálataival az ICC megsérti az Egyesült Államok nemzeti szuverenitását.

Mark Esper védelmi miniszter és Robert O’Brien nemzetbiztonsági tanácsadó, valamint William Barr igazságügyi miniszter egy másik sajtótájékoztatón megismételte Pompeo álláspontját, azt hangoztatva, hogy Trump a szükséges intézkedést hozta meg az ország szuverenitásának védelmében.

“Az ICC nem sokkal több, mint a felelősségre nem vonható nemzetközi elit politikai eszköze” – fogalmazott Barr a sajtókonferencián, ahol nem lehetett kérdéseket feltenni. A tárcavezető elmondta: az igazságügyi minisztérium korábban olyan “lényeges és hitelt érdemlő információkat kapott, amelyek komoly aggodalmakat vetnek fel a legmagasabb szinteken elkövetett korrupcióval és törvénysértésekkel kapcsolatban”. Az amerikai igazságügyi minisztérium vizsgálatot folytat ez ügyben – tette hozzá.

Barr azzal vádolt meg “külföldi hatalmakat”, s példaként Oroszországot említette, hogy “manipulálják az ICC-t”, részleteket azonban nem mondott. Oroszország egyébként már 2016-ban kivonult a hágai szervezet munkájából, azt követően, hogy a testület “megszállásnak” minősítette a bevonulást a Krímbe.

Egy férfi letartóztatását indítványozta a Pest Megyei Főügyészség. A gyanúsított a vagyonáért ölt meg egy idős nőt – közölte a pest megyei főügyész.

Szabó Ferenc közleménye szerint a férfi egy felújítási munka során ismerkedett meg a 95 éves sértettel 2019 tavaszán. A gyanúsított a nő bizalmába férkőzött, és titokban nyugtatót, valamint altatót adagolt neki, hogy zavart tudatállapotba hozza. Ezt követően rávette a sértettet, hogy adja neki használatra érdi házát, később pedig egy öröklési szerződést is aláíratott vele erről és egy másik ingatlanról is – ismertette a részleteket a megyei főügyész.

Mint írta: a sértett a gyógyszerezés hatására teljesen legyengült. Az elkövető az állapotát kihasználva bántalmazta, amelynek következtében az idős asszony bordatörést, tüdőzúzódást és mellűri vérzést szenvedett, amely miatt megfulladt.

A halált az elkövető jelentette be, magát az elhunyt rokonának beállítva és – mivel külsérelmi nyom nem látszott a sértett testén – a kiérkező mentősöknek és orvosnak úgy nyilatkozott, hogy nem kér boncolást. Ezt követően pedig egyik családtagja azonnal birtokba is vette a sértett hátrahagyott házát – tette hozzá.

A közlemény szerint a nyomozó hatóság nyereségvágyból, a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés miatt gyanúsítottként hallgatta ki a férfit. Az ügyészség szerint tartani lehet attól, hogy a férfi megszökik, elrejtőzik, és fennáll a bűnismétlés veszélye is, ezért indítványozta letartóztatását.

Líbiáról, Szíriáról egyeztetett telefonon Vlagyimir Putyin orosz és Recep Tayyip Erdogan török elnök – közölte a Kreml sajtószolgálata.

A két vezető aggodalmának adott hangot a Líbiában folyó katonai összecsapások hevessége és az áldozatok nagy száma miatt. Putyin hangsúlyozta a líbiai tűzszünet meghirdetésének és az országon belüli párbeszéd felújításának fontosságát, a berlini konferenciának az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2510-es határozata által jóváhagyott döntései alapján.

Putyin és Erdogan hangoztatta az erőfeszítések növelésének fontosságát a szíriai Idlíb tartománybeli feszültségcsökkentési övezetben létrejött tűzszünet tiszteletben tartásáról szóló kétoldalú megállapodások betartása érdekében. A prioritást élvező közös feladatok között nevezték meg tűzszünet tiszteletben tartásának felügyeletét és az Idlíbben működő terrorszervezetek semlegesítését.

Putyin és Erdogan a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok felvételének századik évfordulója alkalmából megerősítette elkötelezettségét a partneri viszony továbbfejlesztése mellett.

Erdogan előző nap az amerikai elnökkel tárgyalt telefonon. Mint mondta, a megbeszélésen elért megállapodások “új korszakot” nyithatnak Líbiában. Putyin kedden Angela Merkellel folytatott eszmecserét, egyebek között ugyanebben az ügyben is.

2019 decembere óta feszültség övezi Montenegróban az ortodox egyházat. Egy elfogadott törvényjavaslat értelmében az országban listáznia kell a szerbiai központú egyháznak minden vagyontárgyát (beleértve az ingóságait és ingatlanjait is), mely 1918, avagy Montenegró a Szerb-Horvát-Szlovén (később Jugoszláv) Királyságba olvasztása előtt is tulajdonát képezte. Köszönhetően a törvénynek komoly az aggodalom, hogy az ortodox egyház jelentős ingatlanokat, egyebek mellett középkori templomokat és kolostorokat is elveszthet. Egyesek szerint a Nyugat-barát podgoricai kormány ezzel próbálja háttérbe szorítani Szerbiát, mások szerint ugyanakkor Montenegró szocialista vezetése ki akarja rabolni az egyházat.

Nem most kezdődött ugyanakkor az összetűzés az ortodox egyház kapcsán Belgrád és Podgorica között. 2019 júniusában nyújtotta be az egyházi vagyonról szóló törvénytervezetet a montenegrói kormánypárt, a Montenegrói Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS), melynek értelmében minden olyan vallási tárgy és hely, mely a kérészéletű, független Montenegrói Királyság (1910-1918) tulajdonát képezte, vissza kell, hogy kerüljön Podgoricához, még akkor is, ha a jugoszláv vezetők a Szerb Ortodox Egyháznak ajándékozták. A törvénytervezet kapcsán a feszültségek sosem látott méreteket öltöttek a két ország egyébként békésnek mondható viszonyában. A szerb média azzal vádolta a montenegrói kormányt, hogy megfosztja az egyházat értékeitől, Aleksandar Vucic elnök a két ország közötti kapcsolat jövőbeli romlásáról beszélt, míg Irinej szerb ortodox pártiárka egyenesen Milo Dukanovic montenegrói elnök kiátkozásával fenyegetőzött.

Montenegró 2006. május 21-én vált függetlenné. Az ország melynek 600 ezres lakossága – főként ortodox keresztények – népszavazás segítségével döntött úgy, hogy kiválna a Jugoszlávia utódállamaként szolgáló, 2003-ban létrejött Szerbia és Montenegró Államközösségből, mely egy laza konföderáció volt. A függetlenségre azért volt szüksége Montenegró lakosságának, mert az Európai Unió az állam európai integrációját a teljes önállósághoz kötötte. Az országot függetlensége elnyerése óta a jelenleg is regnáló kormánypárt tartja irányítása alatt, Európa 20. leggazdagabb politikusa, Milo Dukanovic vezetésével. Míg Montenegró 2017-ben csatlakozott a NATO-hoz, illetve jelenleg is folyamatosan zajlanak az uniós integrációs tárgyalások, jellemző kritika Podgoricával szemben, hogy még mindig jelentős az oroszbarát Belgrád befolyása az országban. Vélhetően ezen kijelentés ellen kívánt fellépni Dukanovic pártja az egyházi törvénnyel. Erre már csak onnan is könnyű következtetni, hogy a DPS által használt retorikában jellemzően előforduló elem volt az egyház Belgrád-pártiságának kritikája.

A montenegrói szerb ortodox klérus is az utcára vonult az új vallásszabadságról szóló törvény ellen tiltakozni (Forrás: Vatican News)

Ezzel párhuzamosan felszínre került egy komoly egyházi vita is, ugyanis nem a szerb az egyetlen ortodox egyház Montenegróban. Míg a Montenegrói-tengermelléki Érsekség (MCP) a Szerb Ortodox Egyház részét képezi, sokan átpártolhattak a hívők közül az egyelőre még nem kanonizált, 1993-ban alapított (egyesek szerint újraalapított) Montenegrói Ortodox Egyházhoz (CPC), ugyanis a szerbre, mint „megszálló hatalom egyházaként” tekintenek. Érdemes is szót ejtenünk az ortodox egyház működéséről. Szemben a római katolikus egyházzal, ahol a pápa a „földi elöljáró” és egységes hierarchia szerint működik a rendszer felépítése, az ortodox egyház nem rendelkezik egy egyértelmű, központi hálózattal. A 300 millió fővel rendelkező ortodox egyházban önálló, alapvetően egymás mellé rendezett egyházak működnek. Ilyenek az autokefál egyházak, melyekből összesen 15 van (legfontosabbak: konstantinápolyi, orosz, szerb, bolgár, görög), az autonóm, vagy félig önálló egyházak, melyek pl. az orosz alá sorolva működnek (mint a kínai, a moldáv vagy a lett) és végül az önállóságra törekvő, de valamilyen okból – legyen az politikai vagy egyházpolitikai – el nem ismertek (pl. macedón, montenegrói, török, ukrán). A CPC ráadásul egyelőre még templomokkal sem rendelkezik, mely összekötve a Szerb Ortodox Egyház félelmével, hogy ingatlanokat vesz el tőlük Podgorica, igen árulkodó információ. Dukanovic-éknak ugyanakkor teljesen ellentétes elképzelése van a montenegrói egyházi ingatlanok történetével kapcsolatban. Szerintük az 1918-ban megszálló Szerb Ortodox Egyház elkobozta a montenegrói testvéregyház vagyonát, majd eltörölte őket.

A montenegrói kormány döntési folyamatát folyamatosan utcai tüntetések és parlamenti zavargások kísérték. December 26-án azért kellett megszakítani a parlamenti ülést, mert az ellenzéki Demokratikus Front (DF) képviselői üvegekkel, poharakkal, sőt könnygázzal támadták meg a kormánypárti képviselőket. A támadást kiváltó közvetlen ok a Szerb Ortodox Egyház által benyújtott módosítási javaslatok leszavazása volt. A rendzavarást követően a DF teljes frakcióját előállította a rendőrség, és 15 napra eltiltották őket parlamenti munkájuktól, mely jelentős kérdéseket vet fel a demokratikus elvek alkalmazását illetően. December 29-től egyre intenzívebbé vált Podgorica utcáin a kormányellenes, egyházpárti tüntetés, amikor is a szerb ortodox vezetők arra kérték híveiket, hogy gyülekezzenek össze templomaikban és imáikkal mutassák ki támogatásukat irányukba. Az imákat követően jelentős tüntetések törtek ki országszerte. A gócpont a főváros volt: itt a tüntetők még a reptérre tartó utat is lezárták, megbénítva ezzel Podgoricát. A belügyminisztérium közvetlenül a Szerb Ortodox Egyházat tette felelőssé a demonstrációkért. Közleményük szerint az egyház rendbontásra szólította fel az embereket.

Hatalmas tömeg gyűlt össze a podgoricai szerb ortodox Krisztus Feltámadása katedrális előtt tiltakozásképpen (Forrás: ORTHOCHRISTIAN)

December végén a Velencei Bizottság is kifogásolta a törvényt, ugyanis nem előzte meg társadalmi konzultáció. A bizottság jelentése következtében január 1-jén már több ezren vonultak Montenegró utcáira tiltakozásképpen. A tüntetésekhez az orosz külügyminisztérium is csatlakozott. Ők úgy fogalmaztak, „a jogszabály célja a szerb egyház elüldözése Montenegróból”. Podgorica elítélte Moszkva kijelentéseit. Ők úgy értékelték ezt, mint Oroszország beavatkozása egy független NATO-állam belügyeibe. Január elején számos összetűzés alakult ki az egyháztörvénynek köszönhetően Szerbia és Montenegró között. Január 2-án egy szerbiai kosárlabda mérkőzést követően szurkolók felgyújtották a montenegrói nagykövetség zászlóját, valamint Vucic szerb elnök bejelentette, hogy az ortodox karácsonyt magánemberként Montenegróban fogja tölteni (ám végül Irinej pátriárka javaslatára letett ezen tervéről). A feszültségeik odáig nőttek, hogy se Belgrád, se Podgorica nagykövete nem volt hajlandó átvenni a másik ország tiltakozó jegyzékét. A törvényt, melyet január 8-án végül megszavazott az országgyűlés a Velencei Bizottság javaslatai mentén tárgyalandó az összes montenegrói vallási felekezet képviselőit meghívták, még az iszlám és a katolikus egyház fejeit is, ám amikor a függetlenedni kívánó Montenegrói Ortodox Egyház megbízottjai beléptek az ülésterembe, az ellenzéki politikusok kivonultak.

Sokak szerint Montenegróban éppen egy egyházszakadásnak lehetünk szemtanúi. Sokan párhuzamot vonnak a montenegrói és az ukrajnai események közt, ahol a háborúnak köszönhetően a Moszkva-hű és az elszakadni vágyó egyházi képviselők közti feszültség növekedett meg. Az akkor regnáló ukrán elnök, Petro Poroshenko ráadásul kijelentette, hogy támogatná az Ukrán Ortodox Egyház elszakadását az orosztól. Ezen párhuzamba állítást igazolja, hogy az ortodox karácsonykor a két montenegrói egyház ünneplőit kordonokkal kellett elválasztania a rendőrségnek, hogy ne alakuljon ki konfliktus. Amfilohije püspök, a szerb egyház feje eközben úgy fogalmazott podgoricai beszédében, hogy „bár a politikusok azt mondják, hogy Montenegró örökkévaló, valójában csak Isten, a vallás és az egyház az, az ellenük irányuló támadás pedig az állam alapjait rengeti meg”.

Január 19-én végül életbe lépett a hivatalosan „vallásszabadságról szóló törvény”, melyet heves tiltakozások kísértek Belgrádban is Montenegró mellett. Amfilohije metropolita segítségével többezren gyűltek össze Montenegró belgrádi nagykövetsége előtt, hogy a törvény ellen tiltakozzanak. A tüntetések a Moszkvához hű ukrán ortodox egyház feje, Onufrij metropolita is részt vett, ezzel is nemzetközi vizekre terelve a konfliktust. Februárban végül találkozott egymással Dusko Markovic miniszterelnök és Amfilohije metropolita. A két vezető abban állapodott meg, hogy egy átfogó áttekintést hajtanak végre az egyházi törvényen, hátha így létre tudnak hozni egy közös megoldást.

Újabb löketet adtak a konfliktusnak a koronavírus miatt bevezetett montenegrói óvintézkedések, amiket megszegett Amfilohije metropolita. Az egyházfő Andrija Milosevic, a Demokratikus Front politikusa társaságában vett részt Vlado Jovicevic történész temetésén. Mind a metropolita, mind az ellenzéki politikus ellen vádat emelt az ügyész a törvények megsértése miatt. Érdekes módon Vladimir Bozovic szerb nagykövet is büntetésre számíthat amiatt, hogy részt vett ugyanezen a temetésen, ám ő Szerbiától. Amfilohije már második alkalommal került ezáltal a figyelem középpontjába az óvintézkedések be nem tartása miatt, ugyanis április 12-én imát tartott a podgoricai Zlatica kolostor romjainál. Míg a kormány álláspontja az, hogy ők csak igyekeztek betartatni a járvány miatt hozott intézkedéseket, addig Amifohije ezt a személye ellen irányuló támadásnak minősítette.

Május 13-án végül a rendőrségnek hét szerb ortodox papot is elő kellett állítania, mert a tiltás ellenére misét tartottak Niksic városában. A misék az Ostrogi Szent Vazul ünnepe miatt lettek megtartva. A papok akár fejenként 12 év börtönbüntetést is kaphatnak. A letartóztatások miatt mind Vucic elnök, mind Irinej pátriárka aggodalmát fejezte ki. „Az a tény, hogy a vallási törvényt az emberek bevonása nélkül alkották meg és hívták életre, valamint, hogy jelenleg papokat tartóztatnak le, mind arra utal, hogy a montenegrói Szerb Ortodox Egyház tagjait üldöztetik” – fogalmaztak közösen tett hivatalos nyilatkozatukban. A letartóztatások kapcsán erőszakba torkoló tüntetések zajlottak a kötelező karantén ellenére Pljevljában, Niksicben, Budvában, Beranéban és Podgoricában is. Az összecsapásokban 26 rendőr és 32 civil is megsebesült. Montenegró ráadásul választásokra készül, melyek októberben lesznek megtartva. Boris Raonic, a Civil Összefogás nevű civilszervezet munkatársa a Vijesti lapnak úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi helyzet kifejezetten veszélyes: „Egy záruló választási kampány és egy társadalmi válság mellett a feszültségek egy nagyon veszélyes atmoszférát teremthetnek. Egy is szikra is lázadásokhoz vezethet” – fogalmazott.

A letartóztatások miatt újabb szimpátiatüntetést szerveztek a koronavírus miatti tiltások ellenére Belgrádban is. Május 15-én végül szabadon bocsátották a papokat, akiket hatalmas tömeg várt Niksicben. A tüntetőket Joanikije püspök kitartásra és küzdelemre biztatta. „Folytatni fogjuk a harcot Isten nevében, vagyis az igazságért és annak érvényesüléséért, igaz hazaszeretettel!” – fogalmazott. A tüntetők ezt követően ismét összecsaptak a rendőrökkel. Vucic is támogatásáról biztosította a tüntetőket. A szerb elnök azt ígérte nekik, hogy meg fogják találni azt a megoldást, mely megsegíti őket, de nem sérti Montenegró szuverenitását sem. Aleksandar Vucic később egy Instagram-posztban is megerősítette mondanivalóját. Az elnök a megosztásban úgy fogalmazott, Podgorica „bevett célja, hogy 10 év múlva ne legyenek szerbek Montenegróban”.

A montenegrói események az Unió figyelmét is felkeltették. Várhelyi Olivér bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztos kijelentette, hogy Montenegrónak meg kell találnia a békés, európai megoldást. „Úgy gondolom, egy állam nem működik a vallásszabadság tiszteletben tartása nélkül. Először is megkérem az egyházak képviselőit, hogy tartsák be a koronavírus miatt életre hívott szabályozásokat, mind a hívők biztonsága, mind pedig az élete érdekében, másodszor pedig felkérem a hatóságokat, hogy biztosítsák a vallásszabadságot a járvány alatt is” – fogalmazott az Al Jazeera Balkans-nak Várhelyi.

A földhasználó köteles az ingatlanon a parlagfű virágbimbójának kialakulását megakadályozni, és ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani – hívja fel a figyelmet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a honlapján.

Hozzáteszik: a jogszabály tavaly változott, a földtulajdonosok e kötelezettsége már nemcsak július 1-jétől áll fenn, hanem az egész vegetációs időszak alatt. A jogszabály-változtatást az indokolta, hogy a parlagfű nagyon jól alkalmazkodik Magyarország időjárási viszonyaihoz, emiatt képes volt megfelelő időjárási körülmények között az eredetileg törvényben megjelölt határidő előtt is virágozni.

A helyszíni ellenőrzést külterületen a területileg illetékes ingatlanügyi hatóság (megyei kormányhivatal földhivatali osztálya) végzi. Amennyiben a földhasználó nem tesz eleget a parlagfű elleni védekezési kötelezettségének, a megyei kormányhivatal növény- és talajvédelmi osztálya közérdekű védekezést rendel el, ami hirdetmény útján, illetve a helyben szokásos módon is közölhető. A közérdekű védekezést a kormányhivatal által megbízott vállalkozók végzik. Ha az ügyfél időközben eleget tesz parlagfű-mentesítési kötelezettségének, azt köteles bejelenteni a kormányhivatalnak, ha pedig nem teszi, akkor érvényesíteni lehet vele szemben az okafogyottá vált kiszállással felmerült költségeket.

Azzal szemben, aki elmulasztja parlagfű elleni védekezési kötelezettségét, növényvédelmi bírságot kell kiszabni, melynek mértékét a parlagfűvel fertőzött terület mérete és a parlagfűvel borítottság mértéke határozza meg. Amennyiben az adott földhasználó három éven belül ismételten elmulasztja parlagfű elleni védekezési kötelezettségét, a növényvédelmi bírságot a másfélszeresére kell emelni. A hatósági eljárás során felmerült költségeket és a közérdekű védekezéssel kapcsolatban felmerült költségeket a földhasználónek kel megfizetnie.

Belterületi, károsítókkal fertőzött terület esetében a hatósági ellenőrzés lefolytatására a jegyző jogosult. Az önkormányzat használatában lévő belterületi ingatlan esetében a megyei kormányhivatal növény- és talajvédelmi osztályának munkatársai végzik a hatósági ellenőrzést. Helyszíni ellenőrzés hivatalból vagy bejelentés alapján indulhat.

Az elmúlt években megszokott fellebbezési eljárás megszűnt. A megküldött határozat/végzés ellen keresetlevéllel közigazgatási per indítható, melyet az illetékes megyei kormányhivatalhoz a határozat közlésétől számított harminc napon belül lehet benyújtani külterület esetén.

Az edelényi rendőrök előállították egy sofőrt, aki forgalomból kivont autóval, érvényes vezetői engedély, valamint kötelező felelősségbiztosítás nélkül vezetett, úgy, hogy az egyik lába térdig be volt gipszelve.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság kedden azt közölte a police.hu honlapon, hogy az autóst Szendrőládon állították meg. Kiderült, hogy a férfi hamis ukrán vezetői engedélyt adott át nekik. A gumiabroncsok is annyira kopottak voltak, hogy az a biztonságos közlekedést veszélyeztette – tették hozzá.

A hatóság a szabálysértőt 12 hónapra eltiltotta a járművezetéstől, és 170 ezer forint pénzbírsággal sújtotta. A tiszaderzsi férfi a rendőröknek azt mondta, hogy soha nem járt Ukrajnában, a jogosítványa pedig hamis, ezért az edelényi kapitányság közokirat-hamisítás bűntettének gyanúja miatt is vizsgálatot folytat.